Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-12-07 / 280. szám

1 JN[YfmDÉ&. $911. decembwr 7 Lemondott a jjgyzosgylet elnokg íz elnök búcsúja Nyíregyháza december 5 (A Nyirwiék tudóxitójától.) A Szabolcsvármegyei Községi és Körjegyzők Egyletének elnöke, Balogh Lajos ujiehértói főjegyző, akinek az egyesületi tevékenységét a vármegye jegyzői kara igen értékesnek és közhasznúnak ismert, lemondott elnöki tisztségéről és az egyesület tagjaitól a Nyirvidék utján az itt következő, megszivle lésre érdemes sorokban búcsúzik el: Kedves Barátaim I Egy éve és néhány hónapja, hogy megtisztelő bizalmatokból egyletünk elnöki székét elfoglalni szerencsés voltam, s ma ezt a nekem annyira kedves bizalmat kezetekbe viszszahelyezve, szives tudomásotokra hozom, hogy életviszonyaimnak nem remélt mélyreható változása következtében elnöki állásomról lemondok. Fogadjátok lemondásomat azzal a megnyugtató érzéssel, hogy az, ama megingatbatlan meggyőződésemnek természetes következ ménye, — amelyet különben Előttetek is többször hangsúlyoztam — hogy egyleti és kari érdekünk fejlesztésére s vezetésére csakis ki zárólag tényleges alkalmazásban levő egyén lehet hivatott, s hogy ekként lemondásommal egyletünk s karunk helyesen felfogott érdekében elengedhetlen kötelességet teljesítek. És most engedjétek meg szeretett kartársaim, hogy ez alkalommal, amidőn nyugdíjaztatásom iránti kérvényemet Illetékes helyére beadtam, ennek okáról Benneteket — a mennyire az lehetséges, — tájékoztassalak, s rövid n visszapillantsak azokra a fajdalmas eseményekre, amelyek eme elhatározásomra döntő befolyást gyakoroltak Harminchét esztendő még akkor is hoszszu idő a mi nehéz pályánkon, ha az a rendes mederben, csendesen folydogál; mennyivel inkább hosszú és elviselhetetlen, ha azt olyan világrengető, fájdalmas események zavarják, mint amilyeneknek a magunk s nemzetünk életében eddsg példátlanul alló eme négy év s néhány hónap alatt tanúi s részesei voltunk?! A világháború kezdetén abban a bo'dogiíó hitben ringattam magamat, hogy amiak végén, legalább is a békeidőszak hajnalán, még valamennyire hasznára lehetek a közügynek és közös érdekünknek s az újjászületés nagy munkájában, hivatali hosszú működésem ideje alatt szerzett tapasztalataimat, legjobb tudásom és tehetségem szerint kellően érvényesíteni alkalmam legyen. Csalódtam A hosszura nyúlt, rettenetes világhiboru idegeimet megőrölte s a forradalom fájdalmas tapasztalatai távozásra intenek. Ti nagyon jól tudjátok s velem együtt mindnyájan érzitek, hogy a mi frontmögötti harcunk bízvást egyenértékűnek mondható vitéz véreinknek a harcterén kifejtett hősi küzdelmével ! Áldozatul esett számos karlársunk gyászos em!é<e szomorú bizonyságai emez állításom igazolásának. Tudjátok, hogy a világháború bennünket, községi jegyzőket mennyire vedtelenül talált 1 Tudjátok, hogy azokat a súlyos kötelességeket, amelyet a borzalomnak e keserves esztendeiben vállainkra nehezedtek, — ha a községi törvényben személyünket illetőleg lefektetett elvekhez szorosan ragaszkodunk — eredményesen nem végezhettük s éppen ezért annak kereteiből kiemelkedve lettünk azok, ekik egy szebb és boldogabb jövőben, törve nyileg lenni akartunk: a község szellemi ve zetői, bkiknek kezébe a közigazgatás fonalának minden szála egybefut s akik önként vállalt felelősségünknek teljes tudatában ezeket a gyakran összekuszált szálakat ugy igyekeztünk megfő yott erőnk végső megfeszítésével eregetni es igazgatni, hogy azok végeredményében községünk s szenvedő hazánk életbevágó érdekeit hiven szolgálni képesek legyenek. S ez lett a mi vesztünk ! Ez a mi önző célokat mellőző, az általános nagy közérdeket folyton szem előtt tartó, idegromboló ténykedésünk lett szülője a vezetésünk alá fogadott községünk lakossaga személyünk e len megnyilvánult dühe és elkeseredésének. Tudjátok, hogy mennyi minden nehézséggel kellett megküzdenünk a legtöbb elégedetlenséget okozó hadi segélyezés terén! A vo natkozó törvény és utasítások szigorú korlátokat szabtak elénk annak véleményezése körül. Erkölcsi és anyagi felösséggel terhelve törekedtünk ezt a rendkívül súlyos feladatot közmegelégedésre megoldani De édes Istenem, hát lehetséges vo!t ezt a közmegelégedést csak valamennyire is megközelíteni ? Lehetett bennünk annyi tehetség és ékesszólás, hogy meggyőzzük az elutasított jogosulatlacokat, kérelmük tsljesithetetleDségeröl azzal az áili'ásukkal szemben, hogy az ő hozzátartozóik is csakúgy véreznek a hazáért, mint a másoké ? És azzal a harctéren szerzett értesülésekkel szemben, hogy segélyre minden hadbavonuitnak hozzátartozó a jogosult ? ! Ugyan, lehető volt e emez elégedetlenkedőket meggyőzői arról, hogy mindezeknek nem mi, hanem a törvény és rendeletek a kizárólagos okai ? Tudjátok jól. hogy milyen tűrhetetlen állapotot idézett elő számunkra a felmentési rendeletek végrehajtása 1 Azt a reodelkesést, hogy felmentések tárgvában kérelmeket, és bizonyítványokat nem szeikeszthetünk, váljon képesek volnánk e az eziránt hozzánk forduló, szeretteik életére aggódó és a ma^uk sorsának előbbíitelén töprengő felekkel megértetui, amikor azért a bizonyos .,pár sorért" minden áldozatra hajlandók voltak! S mert ezt minden kérésük d cára meg kellett tagadnunk, nem e halálos ellenségünkké tettük őket ? Akkor kűönősen, ha figyelembe vesszük azon előttünk tett kijelentésüket, hogy az a kért, s megtagadott irás, hozzátartozóknak a harctérről erkezátt levele szerint azoknak az annyira óhajtott szabadságra jelenti ?! Hát a reqvirálások, a közellátás, a lét fenntartáshoz legszükségesebb cikkekhez való jutást elősegítő mindenféle jegyek szétosztasa s a szűken megszabott készletekből való, ifaz ságos kielégítése a türelmetlen nélkülözőknek ? Avagy féken tartani a heteken át kenyér nélkül levőket ázzál a rendesen nehezen teljesülni szokott biztatással, hogy: nincs, föl van adva, csak várják türelmesen, mig megérkezik ! És mert mindezek az elégedetlenkedők a béke idején hozzá voltak szokva ahoz, hogy kivanságaik általunk nyomban teljesíttettek: nem-e jogosultnak lássuk amaz elkeseredés szülte kifakadásuk, hogy ha mi akarnói, ok szükséget semmiben nem szenvednenek. A legféltőbb gondunkat képező katonaügyről a hadkötelesek és szökevények előállításáról mit szóljak ? Mindezek pedig csak a háború eredményezte lőbb kötelességek. Ezekhez mehóan sorakoztak a rendes, dj a rendkívüli viszonyok között napról napra sulyosbbodott egyébb közigazgatási teendők tömege, amelyeket a minimumra redukálódott munkaerőnk kellett a legnagyobb erőfeszítéssel teljesítenünk. Hogy mennyiben sikerült helyünket megállani, annak megité.ése az arra hivatott tényezők feladata Én csak egyet tudok. Azt t i hogy mindezekért az ői ülésbe kergető munkateljesnmó nyékért illő jutalomban részesülünk. Hajlékunkból kiűzetve, halálra keresne, magunk s craládunk életéért örökös aggodalomban várjuk sorsunk beteljesülését Nem mondinek igazat, ha azt állítanám, hogy nem a fajdalom mondatja velem a keserű szavakat, Elvégre is emberi természetünkben rejlik hogy egy jónak és hasznosnak gondolt munka teljesítése után nem ilyen jutalomra szoktunk számítani. Bekövetkezett szomorú helyzetünket azonban meg tudom érteni Ezekben a válságos időkben a napok éveket, evtizedeket jelentenek. Amiért nemzetünk jobbjai hosszú évszázadokon át olyan kevés reménnyel küzdöttek, marói-holnapra valasággá lett. A szolgasság rabláncai egy pillanat alatt lehulottak. A legsötétebb éjszakát vak tó világosság váltotta fel s ez a minden átmenet nélkül kelettkezett, ragyoggó világosság elkápráztatta a homályhoz szokott szemeket. A szabadság napjának fehéren izzó tüze ellenálhatatlan erővel gyújtotta fel a szenvedések óceánjába merült lelkeket s csoda-e, ha ez a lobogó lánggal egő tüz áldozatokat kívánt? És ha kívánt, miért kiméit volna meg éppen bennüiket, akik akaratukon kivül, rideg kötelességérzetből és kötelességteljesitésből, mint az állam igazgatásának végső szervei lettünk közvetlen előidézői népünk balvéleménye szerint a reájuk háramlott szenvedéseknek ?! Uj világ uj embereket kíván. Nekünk, régieknek lassanként, egymásután el keli tűnnünk a cse'ekvés színtéréről, hogy semmi akadálya ne legyen a most kezdődő uj világ fejlődésének. Szeretett kartársaim! A harci zaj elült. Végső akkordjai is elhalnak lassanként a szabadságnak uj életre kellő lehelletében Reátok, akik visszamaradtok nagy feladatok várnak. A kialakuló uj korszak szellemétői áthatott lelkesedéssel Ti lesztek alapvető munkásai a szabad független és boldog Magyar Köztársaságnak, amelynek én is felesküdöm, hűséges s?o gája vagyok és ma radoS életem végéig Abban a nehéz mu lkában, amely Reátok várakozik, egész emberekre van szükség a gyengéknek, erőtleneknek félre kell állniok. Csau egy hivatása ni igasátán elő egymást megértő, a kartáisi összetartozandóság érzetélől áthatott, egymást minden bajban támogató erős jegyzői kar lesz képes eredményesen szolgálni önmaga s a haza érdekét Olyan jegyzői kar, amely lerázza magáról a lelke röptét akadályozó súlyos bilincseket; olyan, amelyet csakis a Dagy, véres áldozatok árán kivívott szabadság szent eszméje lelkesít, amely ebből merít erőt és csüggeddtlea kitartást a további munkára Hiszem, a nagy világvajudísban ilyen lesz a Magyar Köztársaság jegyzői kai a. Adja Isten, hogy ugy legyen. A Gondviselő Isten áldasa legyen rajtatok és kedves családaílokon ! Ujfehértó 1918 december 4. Kartársi szeretettel: Balogh Lajos. — OnaOöOOOODOO'DODO zEL = § A P O L L Ö 0 = Szombaton délután 6, este Q fél 9 órakor o D OOOOaCDDÖÖODODÖÖ IBI » uraKur MOVÉSZES Í ÉLY Városi Színház-Mo

zgó. Péntek—Szombat —Vasárnap Gombaszögi Fxida, Antalffy Sándor, Ratkayval A testőr Molnár Ferencz világhírű regénye. Spanyol - nátha ellen kitűnő szer ab OTp áflat (Cognac) és nehéz hegyi bor . hamisítatlan minőségben, orvosi rendeletre kapható REICU, Buza-tér 4 szám. 290 Gromnn ti. a legkönnyebb zongora II, rész ára 5 K. kaphato minden höuyvIsfcota uj kladasa megérkezett. Az 1. és kereskedésben és lapunk JUadóMxatuIft