Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-17 / 263. szám

n^em^r J7 ember, aki a mai viszonyod között a politikai és társadalmi életet városunkban és várnia­gyénkben vezetni tudja Mi ismeretében dr. Murányi László egyé­niségének és érdemeinek arra kérjük, hogy vál­tozott hatáskörében maradjon tovabbra is irá­nyitója városunknak, meg vagyunk róla győ­ződve, ho'v felelőssége tdjes érzetében m> g­növekedeít hatalmát, erejét egyedül a közjó, haza, vrmegye és városuas igcz javára fogja érvényesíteni. Ebben a meggyőződésben indítványozom üdvözölje Nyíregyháza vnros képvisilő'estülete dr. Murányi László kormánybiztos urat, s biz tositsuí öt, odaadó támogatásukról s kívánjuk, hogy közjóra irányú ó ezen uj tevékenysegé­ben áldás, szerencse kisérje. A köztársaság mellett Bejpntette az elnök azután, hogy a Ma­gyar Nemzeti Tanács táviratban hivta föl a Nyíregyházi Néptanácsot a magyar államforma kerdesében való állásfoglalásra. Fölolvasta a táviratot, majd közölte, hogy Nyíregyházi Nép­tanács egyhangúlag a köztársatagi államforma mellett döntött. — Helyes! Éljen! — kiáltotta az egész képviselőtestület, am"ly egyhangúlag helyes­léssel vette tudomásul a Néptanács állásfog­lalását, majd percekig éltette a képviselőtestü­let a magyar köztársaságot. Ferenc József arcképe Imre János kírt é3 kapott azután enge­délyt a napirend előtti főlszólalásrá. Az c-reg u n, akit eddig mindig 3 város vagyonának a megóvása érd-.-Mben való felszólalásaiból ismert a képviselőtestület, ezúttal olyan indítványt tett. amely a városi vagyoa állagának a csök­kentését célozta. Komoly, lömór szavakkal, amelyeken évtizedek elfőjloti kesérüs-'-ge érzett, mutatott rá arra, hogy nyoie ev h jján négy­száz éve annak, ho^y a magyar nemzet meg­mentette és a magyar tróura ültette a Habs­burg házat, akik a nemzet tömeges mészár lásaval, gyüokkal, bitóval és böftöunel hálálták 1 meg a nemzet jótéteményét. Most végira sike­rült megízabaduni a nemzetnek a Ikbsbor­goktöl és az e fölött érzett örömét melyen sérti, hogy itt látja a közgyűlési t.remben ezt a képet. Fererc József életnagyságú képér® mu­tatott az öreg ur, m&jd kijelentette, bogy nem bokroso«Us ez egy kep miatt, de a jövö nyu­godt munkáját zavarja az a keserisé/, ame­lyet e kép latása kelt. Azt ind.tváftyozza, hogy távo.itsuk el a kepet a teremből. A közgyiiíéfl egyhangúlag és helyesléssel fogadta az indítványt és kimondatta, hogy Ferenc József arekó, ét a közgyűlési teremből eltávolítja és muzeumban helyezi el A nyíregyházi iendőrsvg szervezésének kérdése foglalkoztatta azután hosszasan a kep­visfilőt»'&Miletet. Mz alispán nyugalomba vonul Mikecz Dezső nyugdíjazását kéri JtjiresyUásA, november 16 (A £iynrvt*4k Negyedfél évtizedes közigazgatási szol­gálat utan Mikecz Dezső Sz.abolcsvároiegye alispánja nyuga4emba vonul. Úgyszólván egy emberöltőn at szolgálta Mikeez Dezső ezt a vármegyét, amelynek egész fiatalon lett az alispánja. Huszonhárom éves korában lépett 18Sö ban a vármegye tisztikarába és alig tíz év alatt megfutotta a rangtokokat a főjegyzői állásig, amelyben négy évet töltött el es 37 éves koraban a vármegye élére került. Mikecz Dezsőt egész köztisztviselői pá­lyáján a jóakaiat és tiszta becsületesség ve­zette. A kőzigazgatas ezer bűnétől tiszta ma­radt mindig az ő disztingvált, halk egyénisége, igazságos volt mindenkihez, nem ismerte a szeme yes boszut és a kedvezést és annyi tu­dást, olyan nagyfokú műveltséget vitt macával a közigazgatásba, hogy csupán rajta mult, hogy ntm lett közigazgatási btró. Nagy szeretettel és sok-sok precizitással vezette Mikecz Dez«ő ezt a vármegyét, amely­nek fejlődése össze van forrvá az ő alispan­ságával. Az ő személye volt az, amely a leg­teljesebb harmóniát teremtette meg a várhe­gyei tisz.t karban, ig zságerzete megvedte bar­nnfele üldözéstől tisztviselótársai', akikhez fö­lötte közvetlen szálak fűztek. Amennyire sze­rettek mindig tisztviselötarsai, annyira tisztelet övezte a varnn-gye törvényhatósági bizotma­ganak minden tagja részéről és nem volt oy*n kerdcs a varmegyen. amelyben a tör­vényhatóság el ne fogadta volna Mikecz De zsö álláspontját, amit annal inkább megtn­hettek, mert az ő álláspontja sohasem volt önzó, részrehajló, igazságtalan. Szándékai és cselekedetei becsületesek és jóakaratuak voltak mindg. A legtiszteletreméltóbb emberi indokok vezetik Mikecz D zsö alispánt annál az elha­tározásnál, hogy nyugalomba vonul. Ebben a nagy világegesben paratlan tehetségű fiat vesz­tette el és a szülői gy<sz megrendítette Mi­kecz Dezső egesz lényét. A varmegye kö'igaz­gatási bizottságában melyen megindult hangon jelentette be az alispin, hogy beadta nyugdí­jaztatás iránti kérelmit és kijelentette, hotry a hosszú haboru rengeteg izgalma, de kül< nö<en apai szivét ért suiyos esapas annyira megvi­A magjai tlsstvisslS cr SS « Ff r * » kfK selték, ho?y nem érez ele£en<§5 lelki és tepsii eiőt magában ahhoz a hatalmas munkához, amelyet a mostani korszakalkotó, na^y átaía­kulas vezető altasoan isvö tisztviselőktől meg­követel. Mivel pe&'g az a meggyőzi dése, hogy aki nem érez eleg erőt magában az elkövet­kezel. dő nagy feladatokhoz annak távozaia kell a helyerői, fao^y a munkát más erők vé­gezhessék el, eltávozik az ali-páni székből és mint a varmegye egyszerű pogára fog dolgoz­ni a vármegyéjéért. Köszöni hálás szívvel a közigazgatási bizottságnak, hogy hivatalos pá­lyája alatt annyi megértéssel és szeretettek tá­mogattak és azt ksri, hogy tartsák meg jó em­lékezetükben. Szinte k§nyezv8 hallgatták az alispán szavait a bizottság tagjai, kiknek sorából M,e­gyery Géza búcsúztatta el az aüspánt. Meg­ható, fá ó érzéssel veszik tudomá-ut —- mon­dotta — az a ispán bejelentésé'. A legneísezebb időkben az alk.utmányv< d -lem idejen vette át a varmegye vezetéset és később még nehezebb időkben sohasem lankadó erőyel lattá el hl vatali kötelességeit. Fajdalommal tölti el az a tudat, hogy az uj, nagy átalakulás koráb»n nem lálj;tk ott a dolgok eléu. Az a meggyő­ződése, hogy er. a kormány, amely szinte óíák alatt kivívta Magyarország Sngg tlen-égot, a nemzet önállóságát es szabadságát, biztosítani tudja ezeket a vívmányokat, ha a nemzet m>­göit« lesz. Emuit a rekviralásnak idejö, ma mindenkinek dolgoznia kall és az ország min­den puigaranak ha/alias kötelessége a kor­mányt tamogatm egesz leikéből, minden képes ségevel. hogy a megkezdett uton biztosítsa az ország belsó nyu;a mat «< az elélt eredmé­nyek biaositAsat. H szi. hogy az alispánt ott logia látni a bel.ő rendert küzdik soraban és utvoza-akor azt kivanja, ho*:y a magánélet minden boldogsága töltse meg az életét. Mikecz Dezső nvugdijaztatáa iránt be­mujtott kerejmévl a törvényhatósági bizottság november huszadikán délelőtt tiz órakor tar­tai dő rendkívüli közgyűlésen foglalkozik U.y tudjuk, hogy a varmegye közgyűlésén fölötte meleg ünneplésben részesítik a távozó alispánt. A* összes masíynr éa nemet lapok kap­nátok az UJságbollban. Irta: Diogenes V. A mag ar tisztviselő jövöjs. IIi valóra válnak mindama remények, amelyeket a tisztviáelői szervezkedéséhez, s a magyar nemzeti népkormány sz-jcális politiká­jához főzünk, akkor a magyar tisztviselő el­jövendő eletének gyönyörű perspaktivája nyí­lik meg. Természetes dolog, hogy a imgyar tiszt­viselőnek is alkalmazkodnia keli a megvál'o­zott viszonyokhoz. A bü rokrat ikus.szellemet ki_ke ll irtani a hivatali életb ől Hiszemphögy fia a magyar tisztviselő, megjavult gazdasági h-lyzetéböt fo yóar>. intenzív társadalmi és szel­lemi életet fog élni, s ekként szoros kapcso­latba kerül a többi társada mi osztállyal, ta­hit megismeri az életet, bürokratikus gondol­kodása rövid időn belül mag változik. Széle­sebb látókörre, s a magasabb szempontok tu­datos érvényesítésére van szüksége a magyar tisztviselőnek A magasabb műveltség eredménye lesz, hogy a közönség jobban megbecsüli a tisztvi­selőt, s nem fogja fölösleges zaklatásokkal ki­nézni, viszoot a tisztviselő udvariasabb lesz a felekkel szemben, s ,a jóiziésü embor nem fog borzadva gondolái arra a perere, amelyik­ben attepi valamely hivatal küszöböt. A kö­zönség es a tisztviselő kölcsönös megbecsü­lése legyen a hivatalos érintkezés főelve, mint elengedhetetlen követelmény minden demokra­tikus államban A magyar tisztviselő megszabadul adós­ságaitól. Anyagi gondok nem fogjak kínozni hivatalos mamája közepette. Ekként munka­bírása megketszereződik, s munkájának értéke is emelkedni fo'. Nem fogja irigykedve szem­lelni más tarsadalmi osz^lybeiek munkájanak eredmenyét, ha azt látja, hogy saját munka­körében is tér nyilik a ti«zte*séges megelhe­tésre. Nem fogja tehát gyűlölni az iparost és kereskedőt, vagy más osztálybelit, hanem ke­resni fogja velük a társadalmi érintkezést. Mi ultin a politikával szabad foglalkoznia, nyugodt, biztos öntudattal keresi meg magá­íiak a szerinte helyes utat, s adja le szavaza­tát jelöltjére. S minthogy a tisztviselő minden­kor hü maradt a tisztességhez, a tisztviselői kar jelenléte mindig biztos zátonya lesz a vá­lasztások tisztaságának. A tisztvi-elő művelni fogja magát. Ha aa egyetemi kapui bezandnak is mögötte, a tudo­mányoknak nem fog buc-ut mondani, mint ed­dig, hanem lépést fog tartani azok fejlődésé­vel. A tisztviselő konzervatív világtelfogása az egye da u miveltsésien kivül főleg abban ke­resendő, hogy a diploma megszerzése utáa soha többe nem vett könyvet a kezébe. L'ihat, hogy ebben az egyetemi professzoroknak ia nügy rés/ük vau, mert ezek kép-sek a legked­vesebb tudományokat is megutaltatni hallga­tóikkal. A tisztviselő ezentúl az; általános mü­veltsegre fog törekedni, mert ar. intenzivebb társadalmi érintkezésben rá)ön hiányos isme­reteire, s arra, mekkorát ha/.udtak neki akkor, amidőn elhitették veie, hogy a középiskola aa általanos műveltség eiőkeszitője. A tisztviselő életet a derűs megelégedett­ség komoly munka és józan, megfontolt vi­lágnézet fogja j^llemezui Azt senkisem ki­vanja a tisztviselőt)! hogy forradalmár le­gyen, s világrenge;ő eszmék rajzzanak a fejé* ben, de azt igönis me lehet töle kívánni, hogy munkajávai és gondolkodásával mm lenkor a haladás szekerét toja. s ne szegődjön hitvány bérenc módj >ra a reakció sötét apostolaihoz. A gyermekrit is ebbei a szellemben nevelje és nevettesse. Ne sajnáljon semmi pénzt ak­ko'\ amidőn gyér nekeinek jövőjet akarja meg­alapozni. Ne tévesszo soha szem elől a mü­vet ség sokoldalú megnyilvánulását, vagyis azt, minél többlelet tud valaki, annál hasznosabb tagja lflsz a társadalomnak, egyszóval ahány­felet tud, annyi ember. Főleg ne felejtse el

Next

/
Thumbnails
Contents