Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-15 / 261. szám

jNSíforroíx í9M. november 15 Az alispán a szabolcsi zavargásokról Elismerés a vármegyei tisztikarnak Búcsúztatja magát a közigazgatási bizottság Sjlrísgyísáííi, november 13 (.A Nyirvidik tudósítójától Nyomott hangulat mellett, mintba nigy beteg lenne a házban, folyt le ma déleiőtt Szabolcsvármegye közigazgatási bizottságának mai ülése a vármegye székházában, ahova legnehezebben hatol be az uj korszak demokratikus világossága. Az ülésen sok igazság hangzott el, sok beismerés, de a vármegyei tisztikar egyeteméről a legnagyobb elismeréssel emlékezett reg ugy az alispán, mint a bizottság, amely egyhangúlag fejezte ki elismerését a tisztikarnak a legutóbbi napok eseményei fölött. A vármegyei intézmény antidemokratikus szervezete és rendszete, amely országosan csaknem egyforma, a nép uralom elkövetkezésével alapjában rendült meg és teljes mértékben érezte ezt ma Szabolcsvármegye közigazgatási bizottsága is, amelynek tagjai sorából kifejezést is adtak egyik fölszólalásban, amely már el is búcsúztatta a bizottságot. • Mikecz Dezső alispán, mint föispánhelyettes nyitotta meg a mai ülést, amelyen Mikecz István főjegyző terjesztette elő az alis paui jelentést. Ezt alább közöljük: Az alispán a forradalomról Megilletődött, aggódó, de egyben bízó lélekkel kell beszámolnom a tekintetes közigazgatási bizottság előtt azon eseményekről, amelyek utolsó havi jelentésem elhangxása óta Hazánkon s közelebbről váimegyéuken is átviharcott Egész október hónap már a ránk következett nehéz és nagy idők forrongásának s az események vajúdásának hatása alatt zajlott le. A vármegye egész közönsége a Haza sorsat féltő aggodalommal látta, hogy a nomzet sorsdöntő órái következnek. A harctereken még fel-fel lángolt a hoszszu évek óta tartó mind reménytelenebbé és gyűlöltebbé vállo t véres harc, itt bent az országban pedig kinos lassúsággal folytak a kormányválságok nthéz órái es nőt tön nőtt az elégedetlenség a nép és katonasig sorai között, egyre türelmetlenebbül követelve az azonnali beket s a teljesen lüggetlen és demokratikus Magyarország megvalósítását. 1918 október hó 3l-ik napján végre forradalmiiag tőit ki a nép és a hadsereg lelkéből a hosszú évek alatt felgyűlt keserűség, az ellenállhatatlan erővel feltörő életösztön s a béke. szabadság és népjogok utáni vágyakozás. Egy vértelenül kezdődő forradalom szinte egyik óráról a másikra kiragadja a hatalmat az eddigi kezekből s lelkes bizalommal tette le azt előbb a magyar nemzeti tanacs, majd a megalakult népkormány kezeibe, kikialtva az ország lüggetlenségét az Ausztriatói való elválást, a királyi hatalom eltörlését és a köztársasági államformát.; A tisztikar a Nemzeti Tanácshoz Ez országos események első huláma gyanánt érkezett ugyancsak október 31 -én az országos nnmze'i tanács távirata melyben tudatja, hogy kezébe vette az országban a vegrehajói hatalmat s csatlakozásra hívja fel az ország lakosságát. E tavirat vétele után tüstént összehívtam a vármegye központi tisztikarat s egyértelmű leg elhatároztuk, hogy a nemzeti tan ic-ot üdvözölve, ahoz csatlakozunk, meg e nap estben a Nyíregyházán lévő katonaság tisztikara, a városban már megalakult néptanács kiküldöttei, a város polgármesterének élén megjelentek hivatalomban, hol a független demokratikus irányban haladó Magyarországot és a magyar nemzeti hadsereget lelkes hangulatban ünnepeltük. A huszárok lázadása Es amíg az egész ország hazafias, higgadt polgirsága céltudatosan, lelkes egyöntetűséggel ünnepelte a népszabadság megszüle tésenek a történelmi fontosságú óráit és az pj rendszer térfoglalását, addig szenvedélytől — majd szeszes italoktól megrészegedett magukról megfeledkező katonás a horzájuk csatlakozó ketes és zavarosban halászni akaró alsóbb néposztály béliekkel megzavarni és meggyalázni törekedtek e dicső napok nagy vivm anyait. Az itteni állomásozó 14 és 15-ik huszárezred legénysége ez éjjelen fellázadt, ittasan felfegyverkezetten szerteszeledt, elárasztotta ugyancsak a máshelyről érkező ugyancsak részeg katonákkal a varos piacterét, fektelenkedni. rabolni és pusztítani kezdtük ugy, hogy a védtelen és mitsem sejtő lakosság megdermedve tétlenül nezte a harctereken félistenként küzdő katonaink e dicstelen ténykedéseit. Alig pár Craí inkább virtuskodásból eredő féktelenkedésükmk a nyíregyházi néptanács egy pár önfeláldozó, lelkes tagja által talpra állított polyári őrség rnegokadalyotta a további garázdálkodást s az alig néhány nappal előbb idehelyezett 20-ik honved tüzér legénységgel együtt rendet teremtett. A garázdálkodások A garázdálkodó katonák elárasztották községeinket is s az otími igazán söpredék népség csatlakozásával nem ritkán tekintélyes rablóbandákká szervezkedne — igen sok helyütt raboltak minden szépet és értékét, sőt sok helyütt az élelmiszert is tönkretették, megseinisitették. Megrendülve és a szégyen pírjával kell m°gemlekeznem e megdöbbentő eseményekről, melyet épen ami annyiszor dicsőitett s annyi szép reménnyel és szeretettel haza várt katonáink egy része kellett hogy elkövessen saját vármegyéjével, önön véreivel szemben s a keserűség érzése fog el. ha emlekezetembe idé zem a községeink lakosságának szinte percenként hozzám érkező segélykiáltásait, melyeket abban a kínos tudatban kellett főleg az első napokban végig hallgatnom, nem állván rendeUezésemre karhatalom, — hogy nem nyújthattam egyelőre mást mint bíztatást a kitartásra és tanácsot a polgárőrségek felállitásira. A segítség Segély nyújtás — sajnos — csak napok múlva következhetett be. A helyőrségi páran snok e hó elsejan reggel, az október hó 31 én még teljesen erősnek és megbízhatónak jelentett helyőrség teljes szétzülleséről számolt be igy a vedelemre hivatott helyőrség mint felfegyverkezett veszélyes ellenfél állott szemben, a c-éndőrség pediíf az első napokban és részben félremagyarázott parancs loytan nem szállott szembe a rakoncátlan népséggel. Napúk multak el míg a helyzet javult sü

rgetes mre csekély számú karhatalom érkezett Debreczenből majd a minden dic^ére et megilleiő módon működő nyiregyházi néptanács sii getesére Fenyes László országgyűlési képviselő sietett a Budapestről külön vonattal ide hozott d'-rek es tn^gbi/.ható katona csapattal a megzavart közrendet helyreál itaní. Jelentkeztek lelkes polgárőrök és tisztek is e veszelyes szolgalatra s igy mindinkább javult a helyzet ugy, hogy — Istennek háh — a reud ma már biztosítottnak latszik. A jegyzők Az igazsághoz hiven kell bejelentenem, hogy a garazdalkodó katonaság haragja elsősorban a községi es körjegyzők ellen irányult. H szen ez meg is érthető. A háborús évekminden nyomorúsága és keserűsége a járások és főleg a községek vezetőin a jegyzőkön keresztül áradt ki a községek n>pére. A léptennyomon elrendelt rekviralások, a vidéki helyzettel nem számoló és helyteleneknek bizonyult számtalan kormány intézkedések, a központok nagyréize eleggé el nem ítélhető, sokszor kifogasolható és a közönség köreben elegületl-nseget okozó működése lolytán hiányos közellátási nyomorusagai, a sikertelen felmentési kerelmek, a hadisegélyek köruii bajok s a jegyzőnek tulajdonított temérdek kihágási eljárás minden ódiuma u falu jegyzőjére hárult, melyhez hozzajatuit még sok lelketlen s ferje távolléte alatt talán nem is egészen helyesen viselkedő asszonynak, hazatérő férjénél az ugy is égő gyűlölködést még jobban szítani. Ennek a gyűlöletnek a folytonos növekedését mar régen érezte és tudta a jegyzői kar és sürgető kérelmeikkel igyekezett magától elhárítani foglalkozásuk odiósusabb részét. Da hiaba Nem lehetett rajtuk segíteni s ha most országosán tört ki ellenük a nép hangulat, meg kell állapítanom, hogy e vármegye terű létén egy-ket szórványos esettől eltekintve a jegyzői kar feladata magaslatán állott és a lakosság felzuduiasa ellenük jogos alappal nem bír. A kitört lázadásszerü támadások következtében több jegyzőnek el kellett helyét hagynia, ho„'y életét megmentse, de a jobb belátás felűlkerokedjsa folytán a menekülők közül többen visszatértek falujokba s munkálkodásukat m;ir is megkezdettek, s erős a hitem. hogy néhány nap múlva — ha nem ja mindenütt — de keves kivetellel szeretettel fogja jegyzőjét a község népe hivatalaba viszszakérni. Hol voltak bajok A járások vezetőitől vett jelentések szerint nagyobb mérvű rablások és fosztogatások Polgáron, Tiszadobon, Tiszaeszláron, Tiszalökön, Rtkamazon, Demeterben, Nagyhalászban Kisvárdaban. Nyírtasson, Na*ykáilóban, Nyírbátorban, Pilis, Piricsén, Encsencsen, Nyiibogát és Nylrmada. közs gekben valamint a ligetaljai laras összes községéiben, hol mindenütt leginkább az üzleteket rabolták ki és egyes gazdaságokat puszii ották el. Felemelt lővel jelentem be, hogy a já rások tisztviselői — egy-két betegtől eltekintve — e nehez napokban emberfeletti munkát végeztek s részben az ö tapintatos es erellyel párosult fellépésűknek köszönhető, hogy nagyobb baj n m történt, s hogy a közrendet előbb a nyíregyházi néptanács által rendelkezésükre bocsátott csekely s^amu karriatalemmal majd a községenként szervezett őrséggel később az általam kieszközölt katonasággal helyreál itaní tudtak. A rend helyreállítása azonban simán nem mehetett, mert a fegyverrel hazatért katonák fegyverüket használva nemcsak hogy ellenállónak a csendőrsegnek és a kirendelt karhatalomnak, hanem velük szemben támadolag léptek fel, ugy, hogy a rendzavarók kö„üt tudomásom szerint ez ideig mintegy 65 ember vesztette életét. A tett intézkedések Nagy munkát igenyelt a garázdálkodók és főleg azok vezetőinek összefogdosása, a fegyverek elkobzása, letartóztatása és az elrablott é.tékek lehetőség szerinti összeszedése, ezen munkalatok még totyamatban vannak. A madara részéről midőn a lázad isszerü zavargas ki ört, azonnal a távbeszé ő lo'giloinnak egész éjjelre leendő kiterjesztése ir.int intézkedtem, majd igyekeztem karhatalmit biztosítani és sikerült is részben Debrecenből, részben Miskolcról kisebb sz.imu fegyveres erőt nyerni, s azokkal a ligetaljai, nyírbátori és dadai alsó jaras területéu a rendet helyre-