Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-09-11 / 204. szám

2 '•aS?' ff IIIITII^IBI líhaM ll><W (UJ rfM jYSIRiriDEK 1918. szeptember 11. Jósa flndrc Nyíregyháza szeptember 10 (A Nyirvidék tudósítójától.) A vármegyeháza nagyterme a gyász komor pompáját öltötte föl tegnap délután. A falakat fekete lepel, a terem közepén hatalmas ravatalon a vármegye legkedvesebb. legmunkásabb emberének, legkiválóbb orvosának, Jósa Andrásnak a koporsója, amelyet teljesen elborítottak a koszorúk és a virágok. Mint egy virághalom. ugy állott a ravatal a díszruhás városi és vármegyei hajdúk 'sorfala között. A nagv terem és a folyosók megteltek a gyászoló gyülekezettel, amelynek soraiban ott volt a vármegye szine-java, de ott volt szegény és gazdag egyaránt akik mind mély gyásszal álLották körül a ravatalt. A gyászszertartást Énekes János préprxst-főesperes, plébános végezte segéd!eltel. majd Jakab József kántor meghatóan szép gyászéneke után Mikeez István vármegyei főjegyző búcsúztatta el a nagy halottat a következő szavakkal: Hasznos munkálkodásban, vidám örömökben, maradandó alkotásokban gazdag élet zárókövét jöttünk letenni

1. Búcsúznunk kell dr. Jósa Andrástól Szabolcsvármegye kiváló fiától. A vármegye közönsége nevében Isten hozzádot mondok társadálmunk e közkedvelt tagjának, vármegyénk évtizedeken át volt hírneves főorvosának, kinek ravatalánál őszinte elismeréssel adóznak azok is, kik a régészet titokzatos tudománya körében vele együtt kutatgatták annyi buzgalommal és szeretettel'a honi föld rögei alatt a magyarság és az emberiség ezredéves múltjának ködbe veszett emlékeit. íme most ő maga is pihenni tér az általa annyira imádott Haza megszentelt földébe Átadjuk tehát halóporát annak a szabolcsi földnek, melynek rég eltemetett titkai egész élete folyamán annyira érdekelték. hogy ez a szinte lázas olthatatlan tudomány szomjúsága megteremtette vármegyénk országosan hires gazdag régészeti múzeumát, mellyel beoltotta a vármegye r}épé.be a régészet iránti érdeklődés — ezelőtt teljesen ismeretlen — érzetét. Visszatekintve az 0 — s ez alkalommal kellően nem is méltányolható — egy ember öltőt meghaladó orvosi működésére, jól tudjuk, hogy. Szabolcsvármegye közegészségügye is jóformán azonos időben élte annak idején gyermekkorát, amidőn orvosi működését a szomszéd, dicső multu városban megkezdette s véle együtt indult ki fokozatos fejlődésére és ért el oda ahol — Istennek hála — ma áll. Hány szenvedő embertársának adta vissza egészségét, hányan áldották és magasztalták tudását, áldott jó szivét. Menynyi és mily veszélyes járványok ellen vette fel bátran és nagy sikerrel a küzdelmet) Mily érdemeket szerzett a furott kutak létesítése és a fertőzött kutvizek élvezetének kiküszöbölése körül. Csodálatosan megáldott kedélyű embertől veszünk ma örök bucsut tisztelt gyászoló közönség. Ki ne látná most is az ő páratlanul érdekes alakját. amint szinte ömlik ajkairól a mindent bearanyozó humor. Ki ismerte és ki szerette nálánál jobban vármegyéjét a vármegye múltját, rég porladó nenics alakjait, édesbús régi emlékeit. Most már te is csak emlékezetünkben fogsz élni, de emléked élni fog mig e vármegyének és országnak történelmi múltját megbecsülő fia leend. Emlékedet hirdetni fogja az a múzeum, melyet Te teremtettél, féltő gonddal' egybeállítottál s reánk hiájás vármes temetése gyedre hagytál, amely Jósa muzeumot mi kegyelettel, a Te óhajodnak megfelelően fogunk fenntartani s igy Te azzal a boldog tudattak hunyhattad le fáradt szemed, hogy nem hiába éltél mert mindent megfizettél mivel Hazádnak tartoztál. Isten veled

1 Isten áldjon! A szabolcsvármegyei orvosi kai- nevében Klekner Károly dr., az Erzsébet-közkórház igazgató főorvosa búcsúzott el kiváló kartársuktól. Tartalmas beszédét, a mely mély hatást tett itl adjuk: Meghalt Jósa András — szállott a hir szájról szájra — és megdöbbentek. Meghalhatott-e az, a kire, mint a környezetéből magasan kiemelkedő oszlopra tekintettünk fel mindnyájan, mint orvosi hivatásunk eszményének élő mintaképére. Hiszen a mindennapi, közönséges ember léte is örökké tartó, mert léte bármily jelentéktelen is, hatással van a környezetre, s e hatása megayilvánul a lét további kialakulásában messze földi életen tul is az örökkévalóságig. Hát még az olyan nagy embereké, mint a minő Jósa András, a kiknek léte nemcsak a környezetre van hatással, hanem a kiknek tevékenysége mint egy szélvihar, barázdát hasitva az ürbsn, magával ragadja a messzi kiterjedésben az elemeket, s irányt szab azok haladása és elhelyezkedésének. Mert ilyen nagy ember volt Jósa András, nagy a legnagyobbak között is, nagy miit ember, nagy mint tudás, de legnagyobb mint orvos, a ki egyesítve magában az emberi lélek legértékesebb tulajdonságait, nem érezte szükségét annak, hogy vágyva a többi nagyok közelébe, azok társaságában munkálkodjék, hanem itthon, szűkebb hazája határain belül s annak annál nagyobb dicsőségére csendben, az igazi tudós igénytelenségével, de aDnál eredményesebbon alkotott és intézkedett és szabta meg azokat az irányelveket és módokat, a miket a magunkévá téve, gyümölcsöztethetünk az egész emberiség javára. Éles esze, széleskörű tudása, sokoldalusága, minden tettében megnyilvánuló emberszeretete mellett élete tevékenységének eredményes s mindnyájunk számára oly mérhetetlenül hasznos voltát leginkább azok az alkotásai juttatják kifejezésre, a melyeket mint ®rvos létesített, messze megelőzve vele nemcsak élete delének a korát, hanem a mai időket is. Hisz mint a dolgok mélyére látó éleslátású ember, a ki tudását és tevékenységét emberbaráti szeretetből a köz javára, embertársai boldogulására akarta szentelni, választotta éppen az orvosi pályát igazi hivatásául, belátva azt, hogy éppen az egészségügy terén vau a legnagyobb szükségünk gyors és gyökeres intézkedésekre, hogy el ne vesszen népünk. S mig korának többi nagyjai az ország központjában hiába hangoztatták az e téren szükséges újításokat, addig ő itthon, Szabolcsvármegyében, gyakorlatilag valósított meg-olyan intézkedéseket, a melyek egy része az ország sorsának vezetői által is méltányolva és életbe léptetve, máris az egész ország népének áldásaivá váltak, más részükért pedig még csak most, napjainkban folynak a sikerrel kecsegtető agitációk, hogy végre megérttessék, hogy ha már talán kissé későn is, de megmentsük velük a megmenthetőt. Annál a sok nemes, jócselekedetnél, a mit az egyesek ezreivel mivelt, a midőn mint a párját ritkitó tudor orvos, a kinek a kezéhen egyformán áldásos és hasznos fegyvernek bizonyult ugy a kés, mint a gyógyszeres gyógykezelés, tízezer és tízezer családnak adta vissza a halódni készülő családfentartót, a gyermekeknek az édesanyát, a gyermeke egészségeért reszkető szülőnek a gyermekét, még közéleti szereplése volt nagyobb. Nyolc évi fizetéséről mondott le s tartott alorvost a saját pénzén, hogy létesítvén, fentarthassa és fejleszthesse vármegyéje kórházát addig is, mig a többiek, a kishitűek is be nem látják annak szükségét és fontosságát. Nem kiméivé fáradságot s nem törődve guny s közönnyel, 8 ágyból 80 ágyra fejlesztette a kórházat, mig más fontosabb hivatások nagyobb körm tevékenységre nem szólították el annak éléről. S kezébe véve a vármegye egészpégügyének adminisztrációs vezetését, oly korszakalkotó intézkedéseket léptetett életbe, a melyek örökre kell, hogy tiszteltté és megbecsültté tegyék emlékét. Ki beszélt még akkor statisztikáról, a mikor ő már még a mai előírtnál is pontosabb kimutatásokat vezetett a vármegyében előforduló halálozások okairól, és szervezte a halottkémlést, hogy igy kikutatva a bajok kutforrásait, életbe léptethessen olyan újításokat, a melyek az akkor még 48% halálozást ma már 17%-ra szállították leMegismerve a talajvizek és kutak szerepét a typhus terjesztésében, a mig másutt csak elmélkedtek róla, ö kierőszakolta a furott kutaknak kötelező létesítését, elérv8 vele azt, hogy kevesebb lett utána a várraegyében a typhusban megbetegedettek száma, mint azelőtt a typhusban elhaltaké. De nem elégedett meg a már meglevő bajok enyhítésével, hanem megteremtette a betegségek megelőzésére szolgáló intézményeket a vármegyében olyan kezdeményezéssel, a melyek még ma is mintákul és irányvonalul szolgálnak e téren. Ki beszélt még akkor gyermekvédelemről, mikor ő már kierőszakolta a gyermekek kötelező gyógykezelését, a betegségek fészkeit alkotó tömeges cselédlakásokaak a rendezését, megalketta a járványok elleni küzdelem rendezését, a dajkaságba adott csecsemők felügyeletöt, keresztülvitte a bábaigyek rendezését, az egészségtannak az iskolákban való tanítását, felismerve annak fontosságát, hogy mily nagy haszon háramlik abból az emberiségre, ha közkinccsé téve az egészségtani ismereteket, azok fontosságára felhívja a figyelmet. Mind meg annyi olyan nagy horderejű kezdeményezés és tettre váltás, a melyek közül bármelyik egymaga is elegendő arra, hegy kitöltse egy nagy képességű és melegszívű emher egész élete tevékenységét, s az ő, Istentől áldott genialitása és tehetsége tucat3zámra nynjtotta ezt nékünk. Tucatszámra nynjtotta azt nem négy fal között terpedő, fárasztó nehéz muakával, hanem csak ugy könnyedén, mintegy áldást osztva, megkönyörülve szenvedő embertársain, önzetlen emberszeretetből fakadó adományként. Dolgozott és teremtett, mert szellemi frissesége örömét lelte benne, s mert az emberi tudatlanság és gyámoltalanság a kunyhókban ugy, mint a palotákban is szánalmat keltett lelkében s könyörületre indította. Nagy szelleme átölelte az egész emberiséget s nem elégedve meg a mai kor ismeretévei, búvárkodásaiban elkalandozott messze az ősidőkbe, hogy lelkét meglrissitve az emberi szellem minden nyomorúságon felülemelkedő nagyságában, a haladás zászlóvivője legyen. Igy élt közöttünk mindég derülten, kutatva, dolgozva, az alkotóknak irányt szabva, a csüggedőket biztatva és bátorítva, a nyomorúságot és szenvedést enyhítve, mindenki által a legnagyobb szeretet és tiszteletnek örvendve, önmagával megelégedetten. Hosszú, áldásdus élete végén is még mindig frissen, tele alkotó vággyal s nem fáradva hunyta le szemét, hogy beteljesedvén a végzet, porhüvelyét átadva az enyészetnek, szelleme örökké élve mindig útmutatónkul szolgáljon arra, hogy az általa megkezdett és jól kialapozott ösvényeken haladva, hogyan gyümölcsöztethessük mi is, kicsiny wtódok, egész erőnket és tudásunkat a köznek, embertársainknak javára és boldogulására. Nagy mesterünk, mintaképünk, Jósa András, orvosszövetségünk örökké tisztelet-