Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-09-04 / 198. szám

Míotidék Kétezer sertést Kizlaltat a város Nyíregyháza zsirszükségletét biztosiíja a város Nagy riadalom a disznópiacon A mult szomorú tapasztalatain okulva a város vezetősége a legkomolyabb intézkedéseket tette meg, hogy a város lakosságának a j/övő évi zsirszükségletét biztosítsa és hogy sertéshússal is elláthassa a lakosságot. A napokban jelent meg a közélelmezési miniszter sertéshizlalási rendelete, amely szerint szabad sertés csak páranként negyven kilogrammig van, az annál nehezebb sertéseket a sertésforgalml iroda utján igénybe veszi a miniszter. Ezen kivül a házi hizlalásnak is a legnagyobb akadályai vannak, ami fokozattabban kötelességévé teszi a város vezetőségének, hogy a lakosság zsirszükségletét biztosítsa . Mivel pedig hizott sertéseket vásárolni éppen a miniszter rendelkezése szerint nem lesz módja a városnak, egyetlen megoldásnak az marad, hogy a város maga hizlalhas son sertést a lakosság ama nagy részének, amelynek nincs módja sertést venni, sem pedig alkalma a hizlalásra. Foglalkozott is evvel a kérdéssel Bencs Kálmán dr. polgármester fölhívására a közellátási bizottság és talált is megoldást olyantormán, hogy különböző szabolcsi uradalmaknál és hivatásos sértéshizlalóknál lekötött mintegy kétezer sovány sertést, melyek egy részét az eladók hizlalják ki, másrészét pedig már fölnevelt és megjavított állapotban a város átveszi és maga hizlaltatja vállalkozó utján. Az egész hatalmas ügyletnél a városnak egyáltalában semmi rizikója nincs, mivel a sertések elhullásából származó minden kár az uradalmakat, illetve a hizlaltató vállalkozót terheli A város az átvétel idejében érvényben levő makszimális árakat fogja fizetni a hizott sertésekért, A köz-ellátási bizottságnak csak százezer koronáig van fölhatalmazása vásárlásokra és igy a bizottság a képviselőtestülethez fordult, hogy az ügylethez már most szükséges félmillió hitelt engedélyezze. A képviselőtestületben általános helyesléssel találkozott a terv és egyhangúlag megszavazták a hitelt. Most aztán hozzákezdenek az üzlet lebonyolításához és a tavaszra már lesz is elegendő hízott disznója a városnak. Evvel kapcsolatban a szakosztályi ülésen Szabó László dr. annak a kijelentésével, hogy a nagy előrelátással készült előterjesztést teljes egészében helyesli, azt a gondolatot vetette föl, hogy a városnak a sóstói errdő makk-termését is ki kellene használnia és ott is kellene sertést hizlaltni. Az ötletet a város vezetősége helyesléssel fogadta és ebben az irányban is történt intézkedés. Az uj serééstrendelet szeptember elsején iépett életbe és az utolsó szabad vásári napot a mult szombatot igyekeztek is kihasználni ugy a sertéstartók, mint a kupecek. Igen nagy kereslet mellett bőséges fölhajtás volt és olyan horribilis árakat Ígértek és adtak a kupecek, amilyenre még nem volt példa. Ekkor azonban nagy riadalom támadt. Megjelent ugyanis a vásárban Bencs Kálmán dr. polgármester a város szakértőivel és megfelelő katonai rendőrrel éső is a vásárlók sorába állott. Persze tudván, hogy a város részére makszimális áron akar a polgármester vásárolni, a kupecek az összevásárolt és drágán tovább adott sertéseket nem akarták a polgármesternek eladni, hanem tovább akartak üzérkedni. A polgármester azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy aki a vásárra hajtja a malacát, az el is akarja adni és a város részére sikerült is a megállapított áron mintegy százötven sertést megvennie. Persze ez nem ment ilyen simán, mert az !

üzérek elkeseredetten ragaszkodtak a sertéseikhez, de a polgármester erélyes föllépé se lehűtötte őket. 1918. szeptember 4 Anglia védővámja Nagy meglepetésként hatolt szerte a világban, Lloyd George és kormányának az a terve, hogy a háromnegyed évszázad óta szabadkereskedelmet folytató nagy Brit világbirodalomra, reá húzza a védővám abroncsát. Nem is hatott másként ez a terv, amikor tudjuk, hogy a raancheszterianismust megtörni kívánt Chamberlain Joe akkori és ugyané tervét, egyenesen őrültségnek mondotta ugyanaz, aki most a védővámos abroncsot tervezi. Szónoki erejének minden megfeszítésével küzdött Lloyd George, Chamberlain ama terve ellen. Jiogy gazdasági közösségbe vonassanak az angol gyarmatok az anyaországgal. hogy vámsorompók állíttassanak fel a szigetország partjain. Alig tiz esztendőelőtti észjárása azonban. — ugy látszik, — megváltozott. Most már ő kívánja a védővámokat. Hogy miért, ezt ő tudná legjobban megmondani!. Ha azonban gondolkodunk, magunk is megláthatjuk e pálfordulás okát. különösen. ha az alig tíz esztendő előttieket is emlékünkbe idézzük. Akkoriban Chamberlain Joe volt miniszterelnöke a brit világbirodalomnak. Egyik nagy tervét, a tranzaí'rikai vasul túlsó végállomását megszerezni, a bur háborúval végrehajtotta már. Ezt a tervet is elítélték, de a mai állapotnak igen örülnek az angliusok. Másik terve azonban megbukott a Manchester-követők makacs ellenállásán és főként Lloyd George ellenagilációja folytán. De akik akkor mellette voltak Chamberlain tervének, azok a jövőbe láttak és igen-igen jól jósoltak

1. Akkoriban látták, hogy a folyvást növekvő világbirodalom csak ugy lesz együtt tartható, ha a területileg, éghajlatilag és etnegrafiallag szerte tagolt birodalom. a gaztlassági közösség szorító gyűrűjében egyesül. Azóta nagyot fordult a világ sorja Rettentő ember- és anyagpusztitás színhelye lett a földgolyónk ez a része. Azóta egy másik nagy világbirodalom is szerte hullott már, mint ahogyan a cézárok nagy birodalma, Róma is darabjaira hullott szét. mert akkora volt, hogy saját súlyát sem bírta meg. Lloyd George mostani tervét, a világháborút követő gazdasági háborúval ma gyarázzák. Ugy mondják, hogy azok az angol vámsorompók hírnökei a nagy gazdasági háborúnak. Valóban, e sorompók állításának színe, formája, sőt lényege is összeegyeztethető a jövő eme vészhíreinek terveivel is. Hiszen nem is lehel másként gazdasági harcot folytatni, mint csak ugy. ha a nyitott kapukat be zárjuk és azokon csak azokat bocsátjuk be és ki, akiket magunk akarunk. Természetes. hogy nekünk, a központi hatalmaknak, ezeken a kapukon Kívül lenne a helyünk. És az is helyesnek látszik, hogy hiszen a két küzdő hatalom még fegyveres békességben is megférhet egymásmelleit, csak épen, hogy nem érintkeznek egymással, nem folytatnak kereskedelmet egymás között. Erre kellenek a vámkapuk. De ha mélyebbre tekintünk, a fentieket csak külső színeknek kell látnunk. A mélyreható okok másban rejlenek. És épen itt látszik feltámadni Chamberlain szelleme, amely bele kapcsolódik a világesemények és Anglia küzdelmeinek a mai forgatagába. Lloyd George annyiszor hangoztatta a kis nemzetek önrendelkezési jogát, hogy a brit gyarmatok lakosságának nemcsak a iáiéig, hanem annak nehezen forgó agyáig is elhatott. Es ugy látszik, hogy Lloyd George épen ezt látta meg és épen az ezekből támadható veszedelmek elhárítására kell neki elővennie épen azt a gondolatot, amelyet ő nemrég még őrültségnek tartott, de amely gondolat, minden őrült volta mellett is egyeElveszik a szegények pénzét! - i Belügyminiszteri rendelet a jótékony Nyíregyháza, szeptember 3 (A Nyírvidék tudósítójától.) A belügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, melyben a hadigondozási, liadsegélyezési célokra szánt adományok felhasználásának irányítása és ellenőrzése tárgyában intézkedik. A rendelet szernit a hadigondozási célokra szánt adományok felhasználása — az adományozók kívánságának szem előtt tartása mellett — az Országos Hadigondozó Hivatal állal megállapítandó alapelvek szerint történik. A felhasználás felett a felügyeletet a kormány az Országos Hadigondozó Hivatal utján gyakorolja. A hadigondozottak érdekében szükséges állandó intézmények létesítésére az Országos Hadigondozó Hivatal hivatott. Az ilyen intézmények létesítésénél is az adakozók szándékát kell szem előtt tartani, azonban arra kell törekedni, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök tervszerűen és gazdaságosan használtassanak fel, ahol és akik javára az adakozás történt. Mindenki, akinek a jelen rendelet élet" belépése napján adomány rendelkezése alatt áll, köteles a rendelkezése alatt álló adományt a lakóhelye szernit illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél bejelenteni. A jelentésben meg kell jelölni: 1. az adományozó nevét, gyűjtésből származó összegek és értékek tekintetében pedig a gyűjtő nevét, követelések tekintetében pedig az adós nevét: 2. a meglévő pénzöszszeget, nem készpénzadományoknál azok forgalmi értékét; 3. az adomány célját; 4. a rendelkezésre jogosult nevét és székhelyét. ' Az adományok központosításáról volna tehát szó s ez mindjárt megmagyaráz

1za azt is. miért kell a vidéknek a rendelet intézkedéseit kifogásolnia. A jótékonysági egyesületek munkája, magánosok adakozása, ha csak nem kifejezetten valami országos akcióról van szó, abból az intencióból fakad, hogy az igy rendelkezésre álló eszközök annak a nyomorúságnak a fájdalmait fogják megszüntetni, amely a mi városunkban, a mi szemeink előtt szenved. Kétségtelen, hogy az egész jótékonyság csődöt mond, lia az adakozók azt fogják látni, hogy adományaik esetleg más, messze vidékekre szivárognak, akkor — amikor nálunk is rengeteg segíteni való akad. A dolog természetéből folyik azonban, hogy az önkéntes adományokból hivatalos rendszert csinálni nem lehet s ha az állam tartózkodik jótékonysági vagy hadsegélyezési ad ókivetésétől, akkor az önkéntes adakozást meg kell hagyni valóban önkéntesnek, amiben az is bennfoglaltatik. hogy az adomány arra a célra jut, amelyre azt az adakozó szánta. Nem volna helytelen a jótékonyság központosítása, de semmi esetre sem az állammal, hanem a helyi hatóságnál.