Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-04-11 / 83. szám

JSfVÍM/IDKIC A balkányi főjegyző ünneplése 1918 április 11. Félszázad a vármegye szolgálatában Nyíregyháza, április 10. [A Nyírvidék tudósítójától.) Közvetlen, meleg, benső ünnepet ült tegnap Balkány község képviselőtestülete, amely abból az alkalomból gvült össze, hogy a község főjegyzője, Nagy József, most töltötte be a jegyzői pályán való működésének negyvenötödik esztendejét. Félszázad minden pályán hosszú idő, különösen hosszú azonban ez a községi közigazgatásban, ahol a legidegőrlőbb a munka. Nagy József, Balkány község főjegyzője — Szabó Lcsvármegye legöregebb jegyzője — becsülettel végigküzdötte azt a íiarcot, amelyik a magyar községi jegyző élete. Kora ifjúságától kezdve lelkes buzgalommal dolgozott községe érdekében és több évtizedes fáradhatatlan buzgalma a kis, elhagyott faluból, virágzó nagyközségé fejlesztette Balkányt. Most, amikor hetvenedik évében, jegyzői működésének negyvenötödik esztendejét érbe el Nagy József, községének lakosai kedves meglepetésként rendkívüli közgyűlésben ünnepelték meg a ritka jubileumot. A közgyűlésben, amelyen többen meleg szavakkal mél látták Nagy József érdemeit, szokatlan, kedves indítvány hangzott el, amelynek alapján aztán a képviselőtestület kimondotta, hogy feliratban arra kéri Meskó László dr. főispánt és Mikecz Dezső udvari tanácsos alispánt, terjesszék föl Nagy Józsefet legfelsőbb királyi kitüntetésre. Hasonló fölterjesztést intézett a vármegye főispánjához és alispánjához a Szabolcsvármegyei Jegyzőegyesület is. Hangsúlyozza ebben a fölterjesztésben az egyesület azt a puritán munkát, nagy emberszeretet, minden ügyes-bajos ember iránt való jóindulatot, amelyek Nagy József egész életét jellemezték. Á szabolcsvár megyei jegyzők mindenkor követendő példaképnek tartották Nagy Józsefet, akit községe, minden lakassanak igaz szeretete vesz körüli A jegyzőegyesületnek, a jegyzők összes égének a megbecsülése, ha Nagy József királyi kitüntetésben részesül. Bizonyos, hogy a balkánviak szeretetének és a jegyzők ragaszkodásának ilyen megnyilvánulása legfelsőbb helyen is méltánylásra fog találni és a nép szeretetének meleg megnyilvánulását nyomon fogja követni a legfelsőbb királyi kitüntetés. UJ olasz hadműveletek e'ött Budapest, április 10. {A Nyírvidék tudósítójától Baselból jelentik: Az olasz lapok haditudósítói (egyértelműen megál 1 apitják, hogy az olasz arcvonalon nemsokára ismét megkezdődnek a hadműveletek. A Corriére delta Sera szerint a földerítő előretörések egyre sűrűbbek, a támadásra való készülődés azonban — ugy látszik — nincs befejezve, hanem nyugodt tempóban folyik tovább. Vár

osi o Színház o Mo

zgó Szerda—Csütörtök Amerikai szenzáció Gyönyörű dráma 4 felvonásban A szabolcsi jegyzők gyűlése Nyíregyháza, április 10. (A Nyirvidék tudósítójától.) A Szabolcsvármegyei községi- és körjegyzők egyesülete most tartotta tavaszi közgyűlését a vármegye, székházában. Az a sok illetéktelen és felelőtlen egyének által úgyszólván napról-napra megismétlődő támadás, melyben a már negyedik éve dúló világromlás idején erejüket meghaladó hatalmas munkát végző jegyzői kar minduntalan részesül', a vármegyei jegyzőket nagy számmal hozta össze erre a gyűlésre. Balogh Lajos főjegyző, az egyesület elnöke nyitotta meg a közgyűlést, majd előterjesztette az elnöki jelentést, amelynek fontosabb részeit a következőkben ismertetjük: A minden borzalmakkai teljes világháború negyedik esztendejében jutottam szives bizalmatokból egyletünk elnöki székébe. Azon egyleti tagok bizalmából t. i. akik legutóbbi, múlt év szeptember hó 30-án tartott tisztújító közgyűlésünkön megjelenni rendkívüli elfoglaltat ásuk dacára is szoros kötelességüknek tartották. Szokatlan, de mégis meg kell emlékeznem e körülményről, mert tudomásomra jutott, hogy tagtársaim közül némelyek egyáltalán nincsenek megelégedve a tisztújítás eredményével. Sietek azért kijelenteni ugy magam, mint tiszttársaim nevében, hogy ha valamelyik népes közgyűlésünkön, ahol egyletünk tagjainak általános többsége képviselve van. meggyőződést lesz alkalmam szerezni arról, hogy az előlegezett bizalom nem találkozik a többség helyeslésével: egy pillanatig sem fogunk késni annak következményeinek a levonásával. Mert csak ugy tudok elképzelni egy egészséges egyleti életét, ha az egylet vezetősége a tagok oszlatlan bizalmának birtokában teljesítheti vállalt kötelességét. Volt alkalmam már egy ízben kiterjeszkedni arra, hogy egyleti életünkben a személyi kérdést mindenkor alá akarom rendelni egyletünk, testületünk általános nagy közérdekének. Nyíltan kifejezést adtam annak, hogy egyes tagok jogosulatlan ambíciója — akár az enyém, akár a másé, — egyletünk működésének, életképességének sikerét nem veszélyeztethetik s hogy ez ellen telies erőmmel mindenkor küzdeni fogok. Ellenben feltétlenül híve vagyok annak, hogy a közöttünk rejtőző, magukról eddig életjelt nem adó valódi tehetségek előtérbe kerül jenek, s tudásukkal, képességeik és rátermettségükkel egyesületünk, testületünk nagy közérdekét előbbre vigyék. Ennek elérhetése céljából azonban feltétlenül szükséges, hogy egyletünknek minden bevallott tagja szigorú pontossággal' teljesítse az egylet iránti kötelességét; a közgyűlésen t. i. lelkiismeretesen megjelenjen s azoknak tevékeny részese legyen. Egyleti életünkről fáidalom, semmi jól nem mondhatok. Közöny, kicsinyesség jellemző tünetei. Közgyűléseink néptelenek. Alkotni vágvás, karunk szégyenletes helyzetének javilására irányuló törekvés nyomaival csak a legritkább esetben találkozunk. A tagok legnagvobb része sem erkölcsi. sem anva<ri kötelességét nem tel iesiti. Ellenben sokan igyekeznek az egylet ügyei iránt érdeklődő kevés számú tagokat, főleg a vezetőségét kellő tárgvismeret hijján méltatlan bírálatban részesíteni. Ennek tudata váltotta ki belőlem a jelentésem bevezető részében foglalt nyilatkozatomat, amely melleit továbbra is rendületlenül kitartok. Ennek a tűrhetetlen állapotnak lehető megszüntetése céljából múlt év november havában értekezletre hívtam össze tiszttársaimat s az egylet választmányi tagjait. E megtartott értekezleten indítványt terjesztettem elő, amelyről ugy vélem, ma már minden kartársamnak tudomása van. Indítványomnak sorsáról egy kivételével, minden járásból kezeim között van az értesítés. Jóleső érzéssel kell leszögeznem, hogy indítványom ugy Látszik nem volt ama bizonyos «kiáltó szó a pusztában.» Biztató jeleket látok arra, hogy kitartó munkálkodás, s a buzgólkodók összetartása meg fogja hozni az annyira kívánatos eredményt. Ez a kijelentés némileg ellentétben látszik lenni előbb említett tapasztalataimmal. De jegyezzétek meg kedves kartársaim, hogy amaz az elmúlt idők eredménytelensége, emez pedig a biztató jelen és jövőre vonatkozik. Számszerű adatok előterjesztésének szükségét pontos adatok hiánya miatt ezúttal nem látom. Ezt későbbre hagyom. Annyit azonban már ez alkalommal is kijelenthetek, hogyha az eddig életjelt adó tagok továbbra is vállalják most írásban kifejezett kötelezettségeiket, ugy egyletünk belső életének zavartalan és eredményes működését már is bizlostva látom.. A mull tapasztalataiból leszűrt tanulság azt bizonyítja, hogy az összetartozandőság érzete egyletünkben és testületünkben kellően kifejlődve nincs. Egymásról, egymásnak hivatali ós családi helyzetéről alig-alig tudunk valamit. Egymást nem ismerjük. Ezért látom én feltétlenül szükségesnek az egyleti tagok pontos nyilvántartását célzó törzskönyvnek felfektetését, amelyre szives felhatalmazásotokat kérem. Legutóbbi közgyűlésünkön nyert megbizatásunkhoz képest Szmreesányi Sándor és Gurbán László kartársamma! országos központi egyletünk múlt év december havában tartott országos gyűlésén megjelentünk. Tanúi voltunk e közgyűlésen a karunk részéről gyakran szenvedélyes szavakban megnyilvánult elégedetlenségnek és elkeseredésnek. Tapasztaltuk azt, hogy karunk a pohárt csordultig telve látja s hogy célja elérése végett a hagyományos Pató Pál féle sikerre nem vezető eljárással szakítani kész. Ennek hatása alatt kész seggel s egyhangúlag fogadta el a sorsunk s közjogi helyzetünk javítására s rendezésére irányuló összes javaslatokat, közöttük az általam beadott s az országos szervezkedésre vonatkozó inditványt. A gyűlés lefolyására jellemző: a türelmetlenség s az elkeseredés, emelylyel még a belügyminiszter ur üzenetét is — okulva a multakon — kétkedéssel fogadta. Szükségesnek látom azonban előttetek kijelenteni, hogy országos egyesületünk vérkeringését nem tapasztaltam mindenekben kielégítőnek. Bizonyos tartózkodás és bátortalanság akadályozza véleményem szerint pezsgő működését. Magam sem tartozom azok közé, akik nagy lármával, erős, sértő kifakadásokkal, a szélsőségekre hajló erőszakos eljárással akarják jogos óhajainkat tető alá juttatni. Sőt ezt, különösen a mai válságos időben, egyenesen veszélyesnek tartom. De nem látom semmi akadályát annak, hogy komoly, céltudatos, csendben, higgadtan előkészített, a kivitelben nem habozó és a kedvező alkalmat kellően kihasználni tudó fellépéssel, amikor testületünknek erkölcsi súlya s mellőzhetetlensége minden irányban kidomborodik: sokszor kifejezésre juttatott s a kor szelleme által igazolt kívánságaink teljesítését nyomatékosan siettessük. E célból egy egészséges, annak idején az országos közgyűléshez beterjesztett s az által elfogadott inditvá-