Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-20 / 139. szám

Nyíregyháza, 1918. junius 20. * Csütörtök XXXIX. évfolyam * 139. szám. : Egáw ém 32 K, félévre... W K, negyedévre $ K r »gy hónapra 3 K. TaaMfcask filém ÍQ kowaa.; é> POLITIKAI NAPILAP i mm «Hi i m_n« •wwnot'Miimiiiiiwiiiniiwwim—wminnTír A MéRlnvÉ RCs** Míf^ f Swró^tőtóg K^Wkwet.1: , S*cbota*vára«fy*4 Túri***"* let f ^J^CHBNTWJT MJ*^^ ^ F«*sas®« fejtetasj* | K«t4ratoiií$ aas> whsaii WKÍ. Bndapest, junius 19. (A Nyirvidék tudósítójától.) A sajtószállásról jelentik : Az állan­dóan zuhogó eső ellenére a Piave nyu­gati partján álló magyar és osztrák csa­patok nyomása tovább tart. Két fontos vasúti vonal között, amely San Donánál és Ponté ói Piavenál szeli át a folyót, rendkívül heves küzdelmek folytak. Hat kilométernyi területet nyertünk, amelyet lépésről lépésre kellett elragadnunk az ellenségtől. A Montello hegygerincet szi­lárdan tartjuk. Az ellenség elkeseredett ellentámadása Összeomlott Nyolcezer fo­goly és harminchat ágyú tanúsítja itteni küzdelmeink elért eredménveinek fontos­Olaszország békevágya Budapest, junius 19. (A Nyirvidék tudósítójától.) Zürichből jelentik a Pesti Napló­nak: Orlando a kamara ülésén többek között ezeket modta: Olaszország kész elfogadni egy tisztességes békeajánlatot. Rómából jelentik : Olaszországban uj politikai csoport alakult, amelyhez eddig hetvenöt képviselő csatlakozott. A cso­port vezetője Caneppa reform-szociálista, aki kijelentette, hogy helyesli a külső és belső ellenséggel szembeszállást, de el­lenzi a túlzást, amely csak a háború ellenzékét növeli. A francia kormány hadicéljai Bndapest, junius 19. Zürichből jelentik: A párisi parla­menti körökben hire jár, hogy a kormány a sajtó nyomására előbb-utóbb kénytelen lesz hadicéljait pontosan részletezve kö­zétenni, amint a Journal de Debats föl­tűnést keltő cikkben követelte. A német esti jelentés Bndapest, junius 19. Berlinből táviratozzák, hogy a Wolff­ügynökség a harctérről ezt jelenti: Fland­riában a Scarpe és a Somme között a tüzérségi tüz különböző pontokon föl­éledt. Az ellenség előretörése súlyos vesz­teségeik mellett meghiusuit. A fonticourti lőszerraktárt ágyútűzzel légberöpitettük. Az amiensi pályaudvar súlyos ágyutü­zünkben állott. A Frankfurter Zeitung jelenti, hogy Montdidier elfoglalása a németeknek mind­össze hat-hét halottjukba került. ságát. Asiagotól délre és a Brenta mind­két oldalán az ellenség támadásai össze­omlottak. „ Az olasz vezérkar jelenti: A csata hevessége az egyik fronton alábbhagyott, a Piavénái azonban erősbbödött. Masse­radonál és Candalunál az ellenség ama kísérlete, hogy a folyó jobb partjára jus­son, meghiusult. Itt 1550 fogoly maradt a kezünkön. Mantelle északi szélén meg­tartottuk az általunk elfoglalt területet. Brenta völgyének bejáratánál ellenséges előretöréseket megakadályoztunk. A Stilli­hágótól a tengerig mindenki megértette, hogy nem szabad egyetlen talpalatnyi földet sem átengedni az ellenségnek. A képviselőház ölése Budapest, junius 19. (A Nyirvidék tudósítójától. A képviselőház tegnap délután foly­tatta az indemnitás vitáját. Sándor Pál azl fejtegeti, hogy a né­met alikancellár beszéde nem jelent mást, mint Mitteleurópa megalakítását, esetleg közbenső államokkal, amelyek bizonyos idő múlva leromboltatnak és teljesem e­gyentővé tétetnek az összes államokra néz­ve. Kérdi, hol van ainnak szüksége, hogy mi az osztrákokkal egy közös bankhoz tartsuk magunkat, ha gazdasági önálló­ságunkat jobban megtudjuk őrizni az ön­álló magyar bankkal. Ugy látom, azért utáljuk egymást mi és Ausztria, mert gaz­dasági közösség volít közlünk. Ha most gazdasági közösséget kötünk ainnyi állam­mal, minden pillanatban az összeveszés­nek vagyunk kitéve. Hivatkozik; Payer al­kancellár beszédére és azt mondja, hogy ez a mostani Magyarország sorsdöntő ó­rája. Hogy jött az atkanoellár ahhoz, hogy - ha barátságosan akarja megoldani a kérdést, pisztolyt szögezzen a mellünknek. Mi tárgyalunk Németországgal anélkül, hogy tudnánk, mi lesz Ukrajnával, Len­gyelországgal, Litvániával, hova fog tar­tozni Bosznia, visszakapja-e Ausztria Ve­neziát. Könnyelműség a parlamenttől, hogy nem akar a dolgokba beavatkozni. Az osztrákok is ruttul megloptak bennün­ket. Szerbiában teljesein kifosztottak, L'ub­linnba be sem eresztettek. A német kato­nák hősiesen viselkedtek Erdélyben, ki­verték a románokat, de aztán nem Csele­kedtek a lakossággal szemben szövetsé­ges he y, méltóa n. Ahova a német lép, ott fú nem teremlobb'é. ! T J 1 '""""""'""""""•"'"" Tvarölyí"'M?fiaTy~)íozbeszóI: Ilyen erős beszédet én sem mondtam még. Sándor Pál folytatja beszédét és ki­jelenti, hogy a magyar viszonyokkal sen­•kisem törődik. Követeli, hogy a küszö­bön átlő tárgyalásokon mint önálfó gaz­dasági terület és nem Ausztriával közö­sen jelenjünk meg és tárgyaljunk. Másod­szor követeti azt, hogy csak abban az eset­ben legyenek érvényesek a megállapodá­sok, ha az ánlánt bojkololl teremtene. Azután Iiamgoztatta az önálló magyar bank megteremtésének szükségességét. Két határozati, javaslatot nvujt be. Az egyik­ben parlamenti bizottság kiküldését kéri, a másokban fölszólítja a kormányt, nyi­latkozzék. miért járult hozzá ahhoz, hogy az osztrák kormány foglalkozzék az- ön­álló jegybank kérdésével. Az indemnitást megszavazza. Popovits Sándor pénzügyminiszter rö viden szólalt föl. A kormány nevében visszautasítja Sándor Pálinak a német ka­tonáknak a tulajdon tiszteletben nem tar­tásáról lett kijelentését, amiéri egyébként Sándor Pál rendreutasitásban si része­sült. Ezután Juriga Nándor a tót nyelv­ről beszél, amelyet mindenütt megértenek. Jó volna, ha a magyarok is megtanul­nák. Pongrácz János közbeszól: Tanulja­nak meg maguk magyarul! Juriga Nándor: Mi már régebben itt vagyunk! Pongrácz: Hogy mer igy beszólni? Vi­gyázón, mert megjárja! Juriga: Mi történhet velem? Pongrácz: Mi? Hát kaphat egv po­font! — Óriási derültség. — Juriga: Ez a mi sorsiunk: tűrni és szenvedni. Nagy fölháborodást kell egy kijelentésem, hogy a tót nemzet ragasz­kodik elveihez. Eölkiáltások a ház minden oldaláról: Itt nincs tót nemzet, legföljebb csak tót nyelvű magyarok. Juriga végül a drágaság letörésére kér te a kormányt Az idemnitást nem sza­vazza meg. Az üiés nyolc órakor ért vé­get. Bndapest, junius 19. (A Nyirvidék tudósítójától.1 M a délelőtt a képviselőház folytatta az indemnitás tárgyalását. Tisza István Mondott beszedte, amdíyben 'Andrássyva7 polemizált. Szembeszáll* ama "fölfogással, hogy Magyarország az aratásig el van lát­va. A magyai* nép szűkölködik, de némán tűr, mert bizik a végső győzelemben. Né­metországnak és Ausztriának végre tud­nia kell, hogy ez az ország nem Kánaán. A magyar nép hónapok óta nem kapja meg még a megállapított fejkvótát sem. Károlyi Mihály személyes kérdésben szólalt föl, majd Kun Béla •beszélt. Az interpellációs könyvbe ujabban Hadik János a szövetséges államokkal és Ausztriával való rekoinpenzációs a­lapra helyezkedésről, Bernát Béla a bor­kereskedelem monopolizáiásáról, Papp Zoltán a lakásszükséglet sürgős megol­dásáról, Bartos János az Oroszország­ból hazatért foglyok szabadságolása tár­gyában jegyeztek be interpelációkat. \ Ara 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents