Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-16 / 136. szám

J^YÍRraJÉlt 1918 junius 16 mais Budapest, junius 15, (Fővárosi munkatársunktól.) Felkerestem ma Rubinek Gyulát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóját, akitől egyrészt azt kérdeztem még, hogy a beérkezeti jelentés szerint milyennek ígérkezik az idei termés, más­részt, hogy minő intézkedések történtek az aratás sima lebonyolítása érdekében. E kérdéseimre Rubinek igazgató ur a következőket felelte: — A terméskilátásokról egyre érkez­nek jelentések az ország különböző rész ér­ből. Ámbár láz aratásig még változások áll­hatnak be, de azért az eddigi jelentésekből megái lapítható, lvogy szemes termények­ben. búzában, rozsban, árpában és zab­ban az idei termés jobb lesz a mull eszten­deinél. Ez természetesen rendkívül fontos minden szempontból. — Az uratás sima lebonyolítása érde­kében a szükséges intézkedések a külön­böző hatóságok részéről még idejekorán folyamatba tétettek és semmi nem fogja akadályozni azt, hogy a gabonát le is aras­sák. A. katonai osztagok már a községek­ben vannak és rendelkezésére állanak a hatóságoknak, illetve a földbirtokosoknak. Elegendő számban vezényelték ki az ara­tásra a katonákat. Akinek szüksége van arató katonákra, az igényét jelentse be az alispánnál vagy a polgármesternél és ja katonákat az aratási munkálatokhoz fneg is kapja. — Legfeljebb a szénhiány okoz némi gondot. A szén e pillanatban hiányzik még. a csépléshez. Az intézkedések e tekintetben is megtörténtek már. Szterényi József ke­reskedelemügyi miniszter a maga részéről mindent elkövet, hogy szénhiánv miatt a cséplési munkálatok elvégzése elé akadá­lyok ne gördüljenek. Kilátás van rá, hogy niire elérkezünk a csépléshez, a megfelelő mennyiségű szén rendelkezésre fog álla­ni. —-— — Az orosz foglyokkal sincsenek ba­jok. Régebben fordultak ugyan elő szöké­sek, az orosz foglyok megszöktek a gaz­dáktól, de még a szökevények is időköz­ben visszaszöktek, mert éheztek közben és belátták, hogy a magyar gazdánál jó dol­guk van. Éppen ezért szökések most már nem igen fordulnak elő, az orosz foglyok is dolgozni fognak az aratásnál, de ha számuk meg is fogyatkoznék, ez a körül­mény nem lesz befolyással az aratási mun­kálatokra, mert ezt a munkaerőt teljesen pótol ja az elegendő számmal rendelkezés­re bocsájtott katonai munkaerő. — A kapásnövényeket illetőleg a leg­utóbbi napok esőzése" nagyon jó hatással volt. Az eső sokat lendített, mert a fagy­károkat pótolta és a pótvetemények fejlő­dését és megerősödését igen nagy mérték­ben segítette elő. Különösen áll ez a ta­kiárniány fél ékre, babra, csalamádéra, és a zöldségfélékre. Az esőzés egyébként a ga­tKínánál is rendkívüli mértékben elősegí­tette a szemképződést. Sajnos a fagykárt a burgonyán! már nem lehet ellensúlyozni, az ország egyes részein; különösen Sza­bolcsban és Szatmárm egyében a burgonya elfagyott, ennek pótlása már nem lehetsé­ges." Rubinek Gyulának ez a nyilatkozata igen biztató képét adja a jövőnek. Most már csak az lenne fontos, ha a termésren­delet minél előbb megjelennék, hogy a szükséges intézkedéseket folyamatba le­hessen tenni. Ugy tudom azonban, hogy a termésrendelet a közeli napokban a hiva­talos lapban megjelenik és pedig abban a formában, amelyikben azt tudósításom a­1 apján néhány héttel ezelőtt az egész or­szág sajtóját megelőzve, elsőnek a Nyír­vidék közölte. Paát Jób Döntés előtt Clemenceau francia miniszterelnök, a francia kamarában tartott beszédében be­ismerte, hogy a francia nemzet a német ökölcsapások súlya alatt rettenetes napo­kat él át — pedig a németek csak ezutánraj tartogatják igazi erejüket. Még 90 német hadosztály áll érintetlenül, a végső küz­kelemre készen. Az olaszok lázas izga­lommal várják offenzivánkat, melynek e­lőkészülétei — szerintük — sohasem vol­tak oly titokzatosak, mint most. Minden jel — még ellenségeink jós­lata is — arra vall léhát, hogy a háborús helyzet megérett a döntésre; a végső ösz­szecsapás előtl állunk, mely remélhető­ileg véget vett az entente ama taktikájának', hogy a háborút a végtelenségig nyújtsa. Hadseregünk soha igy nem volt Felkészül­ve a végső küzdelem kivívására, mint most; az utánpótlás munkája lázasan folyik: a gyárakban, műhelyekhen, mezőkön foko­zódoLt erővel' dolgoznak abban a tudat­ban, hogy a közel négy év óta tartó hábo­rút, ez a végső erőfeszítésünk befejezés­hez juttatja. E lázas munka közepette jelent meg a pénzügyminiszter felhívása a VIII. .ha­dikötcsőn jegyzésére. Nen követel, nem! kér semmi munkát, fáradLságot, vagy nél­külözést, nem kiván semmi lehetetlent; nem kell hozzá semmi egyéb, mint annak —• belátása, hogy miként katonáink a harc téren, s zorgalmas munkásaink a gyárak­ban és mezőkön munkájukkal a háború megrövidítésén fáradoznak, ugy mások, a­kiknek ez megadatott — hadikölcsönjegy­zésükkei járu Ihatnak hozzá a háború gyors befejezéséhez. Az, akiben most, a döntés előtt a végső erőfeszítés pillanatában nem él az a vágy, hogy a háború befejezését liadikölcsöíi­jegyzésével előmozdítsa, megérdemli, hogy. annak minden poklát egész életén keresz­tüli szenvedje. á M-M jótékony A 14. huszárok > özvegy, árva s rokkanta lapja- érdekében megindul tgyüj­tósi akció igen szép eredménnyel! kecseg­tet, amennyiben a rendezőség által felkért uri hölgyek fáradozása már is jelentékeny összegeket juttatott a jótékony céira. A gyűjtés julius 15-ig tart s mindazok, kik adományaikat még le akarják róni, szí­veskedjenek azt a Szabolcsi Közgazdasági Bank R. T. pénztárához, vagy lapunk ki­adóhivatalába eljuttatni. Ujabban a kö­vetkező 30 K-án felüli fizetések folytak be a Közgazd. Bankhoz: Földes Márton 300 K, Friedmann A­dOüf 200 K, Szamuely Barna 200 K, Katz Gizella 100 K, Gevürcz Bernát 100 K, Fiseh Jakab 200 K, Spira Ctiaim 100 K, önody Ilitiska 50 K. Szatmáry Pál 50 K, dr. tWdlt György 50 K. Geduly Henrik 100 K, Klár Sándor 50 K, dr. Kállay Rudolfné 50 K, báró Simányi Ferenc 200 K, Lakner Béla 100 K, özv. Harsteinné, 50 K, Pap Lajosné 50 K, Szomjas Lenke 50 K. Glück Ignác 50 K, Mikecz Dezső 100 K, Harstein Mik­lós 50 K, Bleuer Lajos 50 K, Erdőhegyi Lajos 500 K, Klár Béláné 100 K, Kerekes Pá't 50 K, báró Splénvi Viktorné 100 K, Lenhorn Sándor 50 K, Rosenwasser Adolf 300 K, Hillmann Ábrahám Técső 50 K, Grünfeld Adolf 200 K, Osias Lignomik Czernowitz 100 K, Bhim Sándor 50 K, Reich József 100 K, Tubák Meyer 300 K, Rosenberg Jechiet 100 K, Friedman Jakab 200 K, Gábor Jenő 50 lí, ífj. Kállay András 50 K, dr. Szabó László 50 K, Ofeo­licsányi Lajos 100 lí. Gvőri Sándor'60 K, Névtelenül 1000 K, iWéber. Alaclár kapi­tány KXMJ K, dr. Flegmáim Sándorné 50 K, Várallyay Ferenc 50 K, Meller Rika és Mándy Géza Csurgó 100 K, Mandeli Mór 500 K, Mandeli Gyula 100 K, dr. Hilb J enőnó lOO K, dr. Hiillb Jenő 1(K) K, (Mandel Gyuláné 1(K) K, Mándy Lóránt 50 K, Irsay, Gusztáv 50 K, gróf Sztáray Tasziló 50 K, Bodor Zsigmond 50 K, Klár István 100 K, Groák üdön 100 K, Népbank R. T. 100 K, Kereskedők és Gazdák Köre 200 K, Reich József fia 50 K, Nyíregyházi Kölicsönös Segétyző Egyl. 50 K, Friedman Henrik 50 T\, Proppér Ödön 1000 K, Klár Gusztáv 500 K, Kovács László 200 K, Jékey Sán­dor 500 K, Gulácsy Tibor 50 K, Szabolcsi 'Közg. Takp. 500 K, Fried Sámuelné kan­tinos 200 K, Kan sav Tibor 200 K, Malo­nyay Tamás 1(K) K, Diner Ferenc 500 K', Bálán főhadnagy 100 K, Kardos László 200 K, Kardfts Gyula 500 K, Bosznay Ist­ván és Károly 100 K, Konlsek* Géza 50 R, Kontsek Kornélí 50 K' t Molnár Ferenc 50 K, Szabó Miklós .50 K v Szabó Sándor 50 korona: Izgatás a hns miatt "' ~ 1 ' 1 • •>% Három asszonyt letartóztattak Nyíregyháza, junius 15. (A Nyirvidék tudósítójától.) x Napok óla nagy asszonylömegek álla­mik a hatósági mészárszék előtt, ahol a város sertéshúst méret ki. Ez a kimérés bi­zony meglehetősen lassú, hosszadalmas, aminek az a magyarázata, hogy a város­nak nem állott elegendő kimérő rendelke­zésére. Az asszonyok némelyike már éjfél­kor odaállt a mészárszék elé és félnapokig elálldogáltak egy-egy kilogram húsért, mert másutt egyáltalában nem lehetett ser­téshúst kapni. Az utóbbi bárom napon a hatósági mészárszék előtt várakozó tömeg egyre nyugtalanabb lett. Az adagokat is le kel­lett szállítani, mert kevés volt a hus, az ellenőrzés is nagyobb lett, mert akadtak, akik kétszer-háromszor is betolakodtak a mészárszékbe és az a sok szegény asszony, akik gyermeküket hagyták otthon, munká­jukat szakították félbe, hogy, egy falat hús­hoz jussanak, bizony türelmetlenebbek let­tek óráról órára. Ezekhez a dolgokhoz já­rult, hogy neliány asszony, akiknek már sok bajuk volt a liatóságokkal és akik szi­vesen rendeztek volna egy kis helyi forra­dalmat, folyvást nyugtalanította az amúgy is ideges tömeget. — Lám faz urak kaptak hust bőven! — mondták arra célozva, liogy a közalkalma­zottak részére más úton történt huskiutu­lás. A nyugtalanság tegnap már igen ma­gas fokra hágott, az asszonyok között vég­sőkig feszült az izgalom és három lelkiis­meretlen asszony arra biztatta a többieket, hogy, vegyenek köveket és menjenek el a főispánhoz, akit kövekkel kényszerítsenek az intézkedésre. Az a sereg asszony, akiben a négyesz­tendős háború ezer nyomorúsága végső­kig feszitette az idegeket, hajlott a szóra. Hirtelen fölkerekedett tegnap reggel hét óra előtt az egész sereg és kövekkel elin­dultak a főispán Vay Adám utcai lakása felé. Meskó László dr. főispán már akkor reggeli sétájára indult és a tömeg előtt a föispámié nyitotta ki az ablakot. Meleg és megértő szavakkal szólott az asszonyok­hoz, akik le is csöndesedtek és mái" el is indultak, amikor a három vezetőjük kö­vekkel kezdték döngetni a főispánék ka­puját. Akkor már megérkezett a katonai rendőrség, amelynek szuronyos katonái közrefogták az asszonyokat és a városhá­za udvarára kisérték azokat, akik addig meg nem szöktek a csapatból. Mintegy nyolcvan asszonyt tereltek így be a városháza udvarára, ahol Kiss Sán­dor rendőrfőkapitány, nyomban megkezd-

Next

/
Thumbnails
Contents