Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-07 / 128. szám

JNNtOTIDÉKL Í958 himus í twaamcgwC

tmn uat

,'.wn

w.

«i w

i^.^ Nőmozgalom és ajtók választójoga Irta: gróf Károlyi Mih%né Andrássy Katinka Sokáig haboztam, hogy én is hozzászól jak-e a nőmozgalom kérdéséhez. Habozásom természetes, mert a nőemancipáció nagy munkájában mostanáig semmi részem sem volt és igy duplán nehéz volt az elhatározás ezen első lépésre. De teszem ezt azért, mert megvagyok győződve arról, hogy a kötelessége minden íasszonynak a saját csekély erejéhez képest hozzá járulni ahhoz a mozgalomhoz, amelynek célja a nőket belevonni a törvények alkotásának munkájába. És teszem továbbá azért, mert érzem, hogy épp azokkal az előítéletekkel kelí megküzdenünk, amelyek szerint az asz>szonynak a nyilvánosság előtt szerepelni nem szabad, mert ez a nőiességnek ártalmára válik. Szólok azokhoz az asszonyokéhoz, akik ugy mint én, át vannak hatva a ínői érdekekért folyó küzdelemnek fontosrságától, de akik a férfiak felfogása által befolyásolva félnek a komikumtól, amelynek fegyverével ezek minden időtől fogva próbálták nevetségessé tenni a reájuk nézve kényelmetlen reformokat. Szólok azokhoz az asszonyokhoz, ne hagyják magukat ettől a félelemtől terrorizálni, de meggyőződésük teljes erejével hirdessék és követeljék az aktiv és passzív női választójog megadását. Egy uj korszak hajnalán" állva, kell, hogy mindannyian kivétel nélkül, eltekintve minden válaszfaltól, ami közöttünk felfogásban, társadalmi, vagy műveltségi fokon létezhetik, kezet fogjunk és közösen dolgozzunk azokért a jogokért, amelyek kivívása az első lépés számtalan asszonyi sérelem orvoslásához. Ma minden asszony közreműködésére szükségünk van; egy asszonyi meggyőződést sem nélkülözhetünk. Ne feledkezzenek meg azok akik a férfi világrend által a felelőtlenség és tétlenség előnyeit élvezik, azon szerencsét- . fen nővéreik ezreiről, kik a női jogok megadásától jobb jövőjüket várják. Ne higyje az a néhány kényelemben élő asszony, kik a társadalom parazita osztályát képezik, hogy ez a férfi alkotta világ jól van ugy, ahogy van, mert reájuk nézve előnyös, de gondoljanak az asszonyok nagy többségére, akik nem tartoznak az emberiség elkényeztetett kisebbségéhez, hanem saját lelkükben és testükben érzik a jogtalanságok súlyát. Azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy a választójog megadása nem jelenti csupán azt, hogy minden öt évben egyszer az asszony szavazatát adja le, de a választójog megadása az első lépés az ideálisabb világrend megteremtéséhez, a melybeji ép annyira szükségünk van a férfi, mint a női elme erejére. Az asszonyinak a közéletbe való bevonása által meg

1vetjük a talaját annak az uj világnak, amelyben a nő anyai és asszonyi tulajdoniságai és energiái ki fognak bontakozni. Az államnak szüksége van a női- és a férfi munka összemüködésére, amelynek nem egymás ellen, de egymás mellett, egymást kiegészítve kell, hogy haladjanak. Sokan azt hiszik, hogy a nőemancipáció a férfi érdekekkel szembe akar helyezkedni Ez a legnagyobb félreértésen alapszik. A feminizmus nincs ellenlétben amasculinizmussal, a nőmozgalom nem öncél, nem jelenti az asszonynak érdekszövetségét szemben a férfiakéval, de ellenkezőleg bele akarja magát kapcsolni, bele akar fonódni az állam, társadalom és szociális életbe. Mert nekünk az a nézetünk, hogy addig, míg a férfinem egyeduralmat akar magának biztosítani és monopolizálni az élet legkülönbözőbb pályáin, addig a társadalmi gépezet nem tökéletes, de félszeg marad. Minden asszony anyának van teremtve és igy ez az anyai érzés nem engedi meg, hogy gyermekei között a leánygyermeket — azért mert saját neméhez tartozik — fiúgyermekével szemben előnyben részesítse. Ez az anyai érzés az, amely szivéhez fűzi az emberiség sorsát és csak másodf sorban következik nála a női nem érdeke. Az asszony tehát az anyai gondolatot és az asszonyi önfeláldozást akarja belevinni a férfi életfelfogásba és igy az egész emberiség számára megteremteni az altruista világfölfogás ideálját. Nem az a cél, hogy a nők kiszorítsák a férfiakat azokról a pályákról, amelyekre utóbbiak természetszerűleg is mindig a legalkalmasabbak lesznek. A szabad verseny által ugy is azok fognak érvényesülni, akik a legképesebbek ezen pályák munkájának teljesítésére. — Vannak azonban olyan pályák, amelyek betöltésére az asszonyok hivatottabbak, mert ugy lelkületileg, mint fizikailag alkalmasabbak és igy nemcsak saját nemüknek, de a nagy egésznek válnak hasznára. Vannak kérdések, mint például a gyermekvédelem, amely annyira egy és elválaszthatatlan az asszonyi psychologiától, hogy az uj generáció sorsa követeli, hogy a nők befolyása és szava legyen a döntő. De én tovább megyek és azt állítom, hogy nincsen olyan törvény, nincsen o'yan intézmény, nincs az életnek olyan viszonylata, amely nélkülözhetné, az anyai lelkület befolyását. Vannak olyan nagyfontosságú problémák, amelyeket a férfi legnagyobb tudása dacára sem képes megoldani, pl. a leánynevelésnek problémája, ahol nem a tudáson, de az asszonyi terméfszet megértésén fordul meg a kérdés lényege. Igaz, hogy vannak sokan, akik ugyan elismerik, hogy a nők befolyására szükség van, de azt állítják, hogy ezt a választójogtól függetlenül is érvényre lehet juttatni. Hogy ezen érv nem helytálló, ezt az élet bizonyítja be legjobban. Látjuk azok meddő küzdelmeit, akik határozati javaslatokkal, petíciókkal, kérelmekkel ostromolták a hivatalos személyiségeket. Igazi eredményt csak akkor fogunk elérni, ha ügyünk szószólójának a törvényhozók között méltó helye lesz és a törvény ereje fogja szentesíteni a nők jogos kívánságait. Ha a mai világ olyan tökéletes volna, hogy nem szorulna javításra, azt hiszem mindannyian belátnánk, hogy nincsen ránk szükség, mert a férfi ügyessége folytán kifogástalan és hibátlan állapotoknak örvendünk. De sajnos, ez nincs igy, napnap után látjuk, hogy rosszul, nagyon rosszul vannak a dolgok, ugy, ahogy

1 vannak és azt hiszem, hogy a férfiak mindenesetre semmit sem kockáztatnak, ha a nőket is belevonják az ügyek vezetésébe. Legföljebb nem történik meg az, amit remélünk, legfeljebb nem tudjuk megközelíteni azt a tökélyt, amely után vágyódunk, de avval talán bízvást kérkedhetünk, hogy olyan kárt, amit a mai világháború csinált az emberiségnek semmi esetre sem fogunk előidézni. A nőnek aki a férfi társává van teremtve, a közös munkában való részesedése nem egy modern gondolat, de az ősember életfelfogásával teljesen összeegyeztethető. A férfinek, ugy, mint az asszonynak egyformán fontos és súlyos kötelességei voltak. A nő a primitív embernél ép olyan fontos tényező volt, mint a férfi. A férfi harcolt és vadászott, az asszony gyermekeire vigyázott, főzött és az otthont őrizte. Amikor azonban a gépek mindinkább elfoglalták a női kezek munkáját, amikor az iskolák elvették az anyáktól gyermekeiket, az ősi dolgos asszonytipus is lassan átváltozott. A háború előtti korszak két nőtípust: mutat fel. Az egyik a foglalkozás nélküli, férje keresetéből élő parazita, aki előtt a hiányos nevelés folytán bezáródott a komoly munka lehetősége és aki üres életét kávéházakban, zsurokon, divatszalonokban és szerelmi kalandok utáni hajliászásban tölti el. Ez az asszony, aki leg többnyire ezen élet által hisztérikussá vá lik, ér rá legkevésbbé saját gyermekeivel, férjével és háztartásával foglalkozni. — Ugyanakkor látjuk a gondgyötörte proletár nőt, számtalan gyermek anyját, aki a legfárasztóbb, legkeményebb, az asszonyi fizikumnak legártalmasabb munkát végzi a legalacsonyabb bér mellett. A világháború alatt egy harmadik nőtípus emelkedett ki. Annak az asszonynak a típusa, aki négy éven keresztül család

1 fentartó volt, aki ezen négy év alatt megtanulta és megszokta az önállóságot, ö nem képezi többé kizárólag az állam consumáló részét, de produktív erővé vált. Ennek érzetében a női méltóságának öntudatára ébredt. Megbecsül tetni a női munka értékét és ezt a női energiát, a jövőben nem nélkülözheti többé az emberiség. Ki a megmondhatója, hogy mennyi tehetség, mennyi hasznos gondolat veszett el az emberiség számára, mert a nőnek nem volt meg a lehetősége, hogy kifejlődjék a teljes tökéletességig? Ki a megmondhatója annak a sok mulasztott értéknek, amely a női nem mellőzése és visszafejlesztése által keletker zett? Ha mostanáig megengedhettük ezt a iuxust, a háború után ezeket a mulasztásokat meg nem ismételhetjük. A nagy újjáépítés munkájában szükségünk van minden ember tehetségére, legyen az akár férfi, akár nő, hogy a háború okozta óriás hiányokat pótolhassuk. Szükségünk lesz jobban, mint valaha a női lelkület bevonására, amelyeknek a hiányát az erőszak mai korszakában legjobban érezzük és a legnagyobb mértékben, a legtökélétesebben felelünk meg anyai és hitvestársi kötelességeinknek és a nőiesség igazi ideáljának, ha az erőszak és a gyűlölet által uralt férfivilágba belehozzuk a béke és szeretet törvényeit és az emberi élet megbecsülésének anyai pszihologiáját. VÁROSI SZÍNHÁZ. Heti műsor: Csütöitökön Tatárjárás, Borbély Lili és Kiss Árpád színigazgató felléptével, páros bérlet. Pénteken Van-e bábu ja? Bérletszünet. (Csákig felnőtteknek.! Szombat délután mérsékelt belyárakkal Píron bugyelláris, este Románc, Thurnczy Gyu a. a debreceni színház tagjának vendég felléptével, páratlan bérlet. Vasárnap délután Kóristalmy, este Obsitos, Fenyő Ilona, a debreceni színház tagjának vengégfelléptével, bérletszünet. Hétfőn Románc, Thuróczy Gyula, a debreceni színház tagjának vendégfelléptével, páros bérlet Csádi skirály nő. Fenyő Ilona, a debreceni színház tagjának felléptével telt ház előtt adták tegnap este a Csárdáskirálynőt. A vendég Sztázi szerepét adta és pedig igen jól. Kedves, kellemes jelenség, a játéka finom, szépen táncol. Különös előnye, hogy nagyon szép arcú nő. Ruhái ízlésesek. A közönség tüntető melegséggel fogadta,elismerése jeléül a «Rongyos élet» cimü énekét és táncát megismétel tetle, amelyet igen helyesen adott elő. Az előadás jó volt, azonban láttunk itt már jobbat is. Első eset volt Nyíregyházán, hogy a Csárdáskirálynő előadását cigány nélkül láttuk.