Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-04 / 125. szám

,NYÍK5T1DÉK. J9i8 janios 4 tizcnná'ycs huszárok népünnepélye a $(íst<io 5' íregyházaj junius 3. Szorgos rendezők keze egy darab béxét varázsolt az erdő közepébe, egy kis viíágot, amelyben nem volt semmi* ami a háború borzalmaira emlékeztetett volna. Elfelejtettük a rettenetes nincstelenséget, mert minden volt, ami jó és máskor pénzért sem szerezhető meg, elfelejtettük gyászos bánatunkat, mert közel féltucat zenekar húzta fülünkbe a legbájosabb melódiákat és legvigabb daloklat; s azt hittük, hogy az egész háború csak olyan játék, amilyent a tizennégyes huszárok rögtönöztek a sóstói szigeten. Délután két órakor ment ki az első különvonat a Sóstóra vig zeneszóval. Innen kezdve félóránként ontották a vonatok a kirándulók ezreit. Zsúfolásig telt meg minden kocsi, öreg, fiatal, mindenki kinn akart lenni a népünnepélyen. A megérkezőket diadalkapu fogadta s azutáne lébük ömlött a sok látni való. Gyorsrajzoló sátor, bazár, pezsgős sátor, lacipecsenyés konyha, sörcsarnok finom virslivel, császárzsemlével és sóskiflivel, cirkusz, cukrászda. A szigetet egy frissen vert hid kötötte össze a szárazfölddel. A nyári tánchcv lyiségben a debreceni Máv. vaggongyár munkászenekara játszott, ugyanazok, akik vasárnap délelőtt a térzenét is szolgáltatták. A cukrászdánál cigényzenekar, a lacipecsenyés sátor előtt pedig egy kimustrált vén cigány nyekergette szárazfáját nekibúsult kesergéssel. A távolabb eső cirkuszt a felséges nép látogatta páratlan érdeklődéssel. A vendéglő termei és terasza, valamint a fürdő egész területe teljesen megtelt. Csak ugy nyüzsgött a sok ember, konfetti csaták kerekedtek, s fiatal lányok tüzes, kipirult arccal élvezték a karneválszerii felvonulást. A szédületesen gomolygó tömegben egy pillanatra sem volt nyugta senkinek. Az emberek szinte megrészegültek az ünnepség lázától, s igyekeztek magukkal elhitetni, hogy "holnap is, meg azután is, szóval mindig igy lesz. A látványosságok megtekintése után az orosz hadifoglyok nemzeti zenekara játszott eredeti orosz dalokat. Azután énekeltek, táncoltak, végül pedig színpadi előadást is produkáltak. Különös mélységgel hatottak a szomorú, Volgamenti dalok, s káprázatosak voltak a táncok. Este felé kezdődött a tűzijáték. — Sistergő rakéták röppentek fel, s hatalmas ivben pottyantak le nagyon sokszor a nézősereg kellős közepébe. Gépfegyver is kattogott időnként, sötét árnyak szaladgáltak a szigeten ideoda, végül egy hatalmas rohammal elfoglalták a rögtönzött fahidat. Ázt hiszem, ez a roham páratlan a világháború történetében, mert egyetlen embernek sem került az életébe. A háborúsdi után jött a kabaré, amelyben Borbély Lilly, Relle Margit, Béhr Matild, Szaima Sándor és Deák Gyula arattak rengeteg tapsot. Vacsora után a nagyteremben táncraperdültek a párok, és bizonnyal keserves dolog volt zárórakor abbanhagyni, azonban a rendezőség kérlelhetetlen volt a könyörgőkkel szemben. A hazafelé utazók rettenetes vehemenciával támadták meg a vonatokat, s ennek tudható be, hogy egy sajnálatos baleset is történt. Egyébként a népünnepély ugy erkölcsiekben, mint az anyagiakban minden képzeletet felülmúló arányban sikerült, s ezért az egész rendezőséget hála és elismerés illeti, mert ők tették lehetővé, hogy tekintélyes összeg jusson a jótékony célra. 'A közönség pedig szintén hálatelt szívvel fog visszagondolni a népünnepélyre, mert legalább egy délutánra elfelejtették azt, hogy nyugaton dörögnek az ágyuk és az emberek a technika összes vívmányaival felfegyverkezve, clik egymást halomra. A tanítók mám Nyíregyháza, junius 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) 1 * í Az ország minden rangú és rendű tisztviselői már régen megmozdultak, kongresszusokat tartottak, memorandum memorandumot ért, hogy az egyre súlyosabb megélhetési viszonyaik megjavítását elérhessék. Kóztudomásu, hogy a legszerényebben dotált tisztviselők, a nemzeti kultura alapvető munkásai, a tanítók. Eddigi türelmük valósággal megfoghatatlan volt. A tanerőkben meggyengült iskoláikban erősen felszaporodott tanulói létszámmal, a szülői nevelést és gondozást csaknem teljesen nélkülöző, igen sok elvadult, eldurvult, sőt sok esetben züllésnek indult tanítvánnyal kellett megbirkózniok. Emellett a közigazgatás és közélelmezés ellátásánál a rájuk háruló, sok-sok helyen hónapokat igénybevevő népszerűtlen s idegölő munkát kellett csaknem minden esetben — érthetetlen, hogy miért — i-ngyen végezniök, de ugy, hogy a választói jogosultságot biztosító hatodik osztályig fölvezessék tanítványaikat, hogy a középiskoláknak tanulókat neveljenek. Mindezt s még ezer más dolgot, mit fölsorolni nincs' itt kellő helyünk, az élet kimondhatatlan súlyos gondjai közt elborult, megtépett, elkeseredett lélekkel, a család lerongyolódását és megszámlálhatatlan nélkülözéseit aggódó lélekkel szemlélő családfői gondokkal, sokszor a földig lealázva kellett teljesiteniők. És mily nemes türelemmel viselték eddig nehéz sorsukat. A felületes szemlélő szinte azt hihette, ezeknek nincs semmi bajuk. Ezeknek jól mehet a sorsuk. A kormányférfiak meg azl hitték, hogy a tanítóságra rakott számtalan dicséret, mit minisztertől, hadseregfőparancsnokig mindannyian megtettek, pótolni fog" mindent. De im elérkezett a 12-ik óra. Ez a végtelen türelmes embercsoport is megmozdult országszerte. Látja, hogy a néma meg adás öngyilkosságot jelent csak. Az alulról jövő, mind erőleijesebben megnyilatkozó, tanítói közvélemény sürgető szavára aTanilók Országos Szövetségének vezetősége folyó hó 8-ra Budapestre országos tanítói nagygyűlést hivott össze. Hogy mily elkeseredés, az elnyomott indulatoknak milyen vihara fog ott" kirobbanni, mutatja, hogy a nagygyűlés iránt nagy érdeklődés, sikeréért erős akció indult. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya a vármegye tani lóságához a következő felhívást intézte: Kartársak! Az Orsz. Szövetség junius 8-án 10 órára, Budapesten a régi képviselőházba — VIII., Főherceg Sándor-utca — országos tanítói nagygyűlést hivott össze, melynek egyedüli tárgya szomorú helyzetünk megjavítása. A tanítói sors legkomolyabb pillanatai következnek reánk. Ott vívjuk meg legfönségesebb harcunkat megélhetésünkért. — Mindenki kollegiális, erkölcsi és becsületbeli kötelességének tartsa, hogy akadályt nem ismerve, ett megjelenjék. Mutassuk meg, hogy van erőnk az élethez való jogaink kivívásához. Amilyen lesz a gyűlés, olyan lesz a vele elért eredmény. Junius 7-én este indulunk Nyíregyházáról. Élelmet viszünk magunkkal s már 8-án este vissza indulunk. Nyíregyháza, 1918. május 28. Választmányunk megbízásából: Palaky Lajos Orsovszky Gyula elnös. 1 borsózsraikről A borsó zsizsik élettani vizsgálatáról csakis a tudomány mai állása utján mondhat a gazda véleményt. Sem ideje, sem gyakorlata nincs, hogy biológiai megfigyeléseket tegyen. A Darányi Ignác érdeme, hogy a magyar mezőgazdálkodásnak minden irány ban állanak utmutató tudományos intézetek rendelkezésére. A tudomány utján azután megismer hetjük a kárttevők életmódját, kisérlezünk az ellenök való védekezéssel, személyes tapasztalatokat gyűjtünk, sőt a védekezést tökéletesíthetjük is. A zsizsik kérdés bennünket kettős szempontból érdekel. Első sorban, hogy a zsizsik teszen-e olyan kárt, amely a vető mag csiraképességére, vagy csirázsi ener giájára lényegesen kihat'/ A másik kérdés, hogy a zsizsikkel fer tőzött borsó emberi tápllkozásra miként válik élvezhetővé? Miután én borsót nagy területen, elég szép sikerrel, már régebb idő óta termelek, nem esem talán a szerénytelenség vádja alá, ha azt állitom, hogy határozottan kialakult véleményt mondhatok. Hangsúlyozom, nem a saját biologiai észleleteim alapján, de az ügy tanulmányozása és a gyakorlati tanácsok alkal mazása utján. A borsózsizsik a száraz klimáju alföldön a borsót többé kevésbbé mindig megfertőzi. Nem segit ez ellen sesn a korai, sem a kései vetés. A zsizsik — a rovartani intézet kőz lései alapján — télen védett helyen húzza meg magát, s tavasszal borsó viritáskor előkerül az bármiképpen védekezzünk is ellene. A zsizsik a borsószembe berágja magát és ott fejlődik, és ott éri el teljes kifej lődését. Az elhullott borsószemekből már nem pusztíthatjuk ki a zsizsiket, sőt sok gondatlan borsótermelő sem vet rá ügyet, igy a fertőzöltségtől meg nem szabadulhatunk, Gondos eljárással gyérithetjük a számukat, de teljesen kipusztítani majdnem lehetetlen. Egészen másképpen áll a dolog a felvidéken, Liptő és Szepes megyékben^ ahol a nedves klíma folytán nem találja meg életföltételeit, a borsó minden esetben mentes maracl a fertőzéstől. Az ország borsószükségletét ez a két megye nem láthatja el, viszont a borsótermelés előnyeit — talaj gazdagító tulajdon sága, takarmánynyujtása, stb. — az alföldi gazda nem mellőzheti. Bele kell tehát nyugodnunk, hogy a borsó fertőzött lesz s oda kell törekedni, hogy a fertőzést a minimumra redukáljuk, a csiraképességet a lehetőségig meg óvjuk, a borsót emberi táplálkozásra al kalmassá tehessük. Ezt a célt elérhetjük, s ezzel a borsó termelést az alföld számára is lehetővé tehetjük. Ugyanis a zsizsik közvetlen a borsó* érésekor még fejletlen, apró; rágásával a bél szerkezeten nagy roncsolást nem végzett, ürülékével be nem szennyezte. A rágás helyén a héj véknvabb, tehát a szénkéneg gáz a megvéknyodott héjon át behatol, a zsizsiket megöli. E szerint a borsót a cséplőgéptől mielőbb a zsizsiktelenitő készülékbe visszük, ott szénkéneggel belefojtjuk a bogarat, mielőtt az rágsával a csirzás szempontjából kárt okozhatna. Ez feltétlenül biztos védekezési mód Ezért ajánlottam, hogy a zöldségszáritógyár ezt a készülékeket felállítsa. A borsót, ha élelmezésre akarjuk használni, ugy a victoria borsót azoimaJ meg kell hántani.