Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-05-14 / 109. szám

2 JNföRJFIDÉK. 1918 május 14 A vármegye a szarvasmarha-rekvirálás ellen Követelik az élőállat árának inakszímálását Jíjírejrjriiáza, május 13. [A Nyirvidék tudósítójától.) A vármegye közigazgatási bizottsága egyértelműen élénk tiltakozását fejezte ki a vármegyében most l'oiyó szarvasmarha rekvirálás módja és igazságtalansága el­len. Néhol a legszükségesebb jószágát vit­ték el a gazdáknak, máshol fejős tehene­ket, tenyészállatot rekviráltak, ami a vár­megye egész állatállományára igen nagy kár. Emellett olyan alacsony árakat fizet­tek. hogy csaknem félmillió koronával többet kell a gazdáknak kiadni, hogy pó­tolhassák az elvitt jószágot, annál az ösz­szegnél, amit jószágaikért kaptak. Á legutóbbi ülés elé került Mikecz De­zső alispánnak a jelentése az előállatok rekvirálásáról. Az. alispán erről a követ­kezőket jelentette: ÁUatrekvirálás a vármegyében Mivel a katonaság husszükségletének kielégítésére szükséges vágó állat beszer­zés a normális kereskedelmi forgalom ut­ján nem lehetséges, a földművelésügyi mi­niszter Szabolesvármegye térületén a szűk séglétnek hatósági kivetés és igénylés ut­ján való megszerzését elrendelte. Az igénylés alapjául az 1917. évi állát­osszeirás adatai szolgálnak oly képen, hogy a törvényhatóság területén volt szarvasmarha létszám 2 százaléka átadan­dó. Ezen kulcs szerint a törvényhatóság május hó t-ig 2080 db. katonai célokra alkalmas, legalább 300 kgr. sulyu szarvas­marhát köteles május 15-ig beszállítani a katonai vágómarhák részére megállapított minőség szerint változó átlag árban ki­lónként 3.90 fillértől 5.80 fillérig. Figyelemmel az állatlétszámra az al­ispán az egyes járások által beszolgálta­tandó szarmasmarhák számát a követke­zőkben állapította meg: dadai alsó járás 310 db. dadai felső járás 290 db. nyír­bogdányi járás 230 db, kisvárdai járás 250 db, tiszai járás 210 db. ligetaljai járás 160 db, ná&ykállói járás 230 db. nyírbá­tori járás 130 db, nyírbaklál járás l/D db, Nyíregyháza r. t. város 100 db. szarvas­marha. Az átvétel május 7—13. közötti időben két vegyes, katonai és polgári hatósági személyekből álló bizottság utján történik, Mellőzhető az éliatrekvirálás Megyery Géza szólott az alispán eme bejelentéséhez. Rámutatott arra, hogy ami itt a szarvasmarhák rekviráSásánál töiiér­nik, az súlyos igazságtalanság. A két szá­zalékos kivetés az állattulajdonosokra át­hárítva, kivihetetlen, mert igen sok eset­ben a bizottság, amely az átvételt eszközli tenyészállatot, fejős tehenet, borjut visz el. ami amellett, hogy a gazdáknak hát­rányos, még súlyos közgazdasági kárral is jár. A rendelet, amely a katonaság hus­szukségielét hivatott biztosítani, kellő elő­készület nélkül, gyorsan jött és ami a leg­nagyobb baj — a gyakorlati emberek meg­kérdezése nélkül. Nem tartja elkerülhetet­lennek az állatrekvirálást akkor, amikor a vásárokon igen sok az eladásra kerülő szarvasmarha. Hiszen a legtöbb község ugy intézte el a dolgot, hogy a polgáraira kivetett mennyiségi* állatott egyszerűen megvásárolta a vásárokon, nehogy a kis­gazdáktól elvegyék az utolsó darab jószá­gukat is, amely nélkül nem tudják a gaz­dálkodást folytatni. Mivel pedig a katona­ság lényegesen kisebb árakat fizet a rekvi- í; rá 11 marháért a napi árnál, némelyik sza- j bolcsi község kőzkőlcsönből pótolta a ' gazdák kárát Indítványozta Megyery Géza, a vár­megye közigazgatási bizottsága föl iratban kérje a kormányt, hogy a szarvasmarha rekvirálásnak ettől a módjától tekintsen el és a katonaság husszükséglelét a vásá­rokon biztosítsák akár vásárlás, .akár ott történő rekvirálás utján. Igazságtalanság az áraknál Szomjas Gusztáv azt panaszolja, hogy hirtelen csapott le a gazdaközönségr re a rekvirálás, ugy, "hogy nem volt ielő megfelelő élőállat előteremtésére, sem an­nak megbeszélésére, hogy a lehetőség sze­rint igazságosan oszszák meg ezt az ujabb terhet. Á legnagyobb igazságtalanságot abr ban látja, hogy a katonaság nem fizeti meg azt az árat, amibe az élő marha a vá­sárokon kerül. Ebből aztán az a helyzet áll elő. hogy akár a kisgazdák, akár a nagybirtokok lényegesen magasabb árak mellett tudják pótolni a gazdaságukban nélkülözhetetlen' igavonó áílalbt, amelye­ket a katonaság részére potom árak mel­lett rekviráltak. A szarvasmarha rekvirálás, ahogyan azt most csinálták, olyan terhet ró az jegyes gazdákra, hogy ez a teher több, mint az egész évi egyenes állami adójuk. Min­den polgára ennek áz országnak szívesen teljesíti a haza iránt bármely irányban a kötelességét, de ez az eljárás tönkreteszi az ország szarvasmarhaállományát. Ami­kor muníció kell a hadseregnek, akkor néni kérdezik meg, hogy mi az ára, hanem elmennek az áraknál a végletekig. Ha hus kell a hadseregnek, akkor rekviráljanak hust, de ne élő állatot. Most, amikor darab számra történt a rekvirálás, mindenki a leghitványabb jószágát igyekezett beadni, mig ha a kivetés suly szerint történik, akkor kevesebb jószágot kellene odaadni és mégis együtt volná a hadsereg részére szükséges busmennyiség. Szomjas Gusztáv indítványozta, hogy írjanak föl a kormányhoz az állalrekvirá­lások igazságtalansága ellen és kérjék a. kormányt, hasson oda, hogy a katonaság vjagy teljes piaci árat fizessen a jövőben elrekvirálandó jószágért, vagy vásárolja­nak a katonaság részére az ál lat vásárokon, de ne kívánják, bogv a gazda, akitlek ugy is elég baj az, hogy a jószágát elviszik, még rá is fizesst erre. A jászágáJIomám veszedelme Haas Ignác megállapítja, hogy a szarvasnvarnarekvirálás is egyik módja az adózásnak, még pedig igazságtalan módi­ja. A katonaság részére igénybe vett álla­tok árát a piaci árnál 20—áí százalékkal olcsóbban fizetik meg. A mostaui állatrek­virálás azt mutatja, hogy hogyan lehet az országban egy elhibázott rendelettel burkolt adózással sújtani a lakosságot. Altban a meggyőződésben van. hogy ez a mostani rekvirálás ismétlődni fog és a hadvezetőség a hadsereg hússal való ellá­tásánál a jövőben is ehhez a kényelmes és olcsó módszerhez fog folyamodni. Éppen a későbbi bajok elkerülése végett indít­ványozza. hogy olyan intézkedést kérje­nek a kormánytól, amely a közigazgatás hatáskörébe utalja a hadsereg részére szükséges élő állatok beszerzését. Akkor aztán minden község' szerezhet be jószá­got a vásárokon és étiből kielégítheti a hadsereget és nem kell a gazdáknak nél­külözhetetlen állatállományát tönkretenni Ny l.dfcozik az alispán Meskó László dr. főispán a vitát be­zárta, majd az alispán szólalt föl. El kell ismernie, hogy ezt a rendeletet igazságo­san nem lehetett végrehajtani. A földmű­velésügyi minisztériumban tartott érte­kezleten, ahol az alispán is részt vett. ki is fejtelték a törvényhatóságok első tiszt­viselői, hogy az állatvásárokon is be le­hetne szerezni a hadseregnek szükséges mennyiséget, de a miniszter oly szomorú képét festette ama hadsereg élelmezéséi­nek, amely hadsereg megvédte a virágzó szabolcsi földeket is az orosz inváziótól, hogy gyors intézkedés kellett és nem volt idő a megbeszélésekre. Maga az alispán is helyesli, hogy föl­iratban kérjék az igazságtalanság meg­szüntetését, sőt azt is kívánatosnak tarta­ná. ha a vármegyei gazdasági egyesülettől is menne föl irat, azonban mellőzését kéri annak, hogy a piaci árat adja meg a kato­naság, mert ilyén föliratnak ugy sem volna eredménye, mivel a miniszter már az ér­tekezleten jelezte, hogy a hadsereg a piaci árakhoz igazodik. Evvel csak azt érik d, hogy a vásárokon újból emelkedni fog az élő állatok ára, már pedig azt a katonaság semmiképpen sem akarja, hogy a pol­gári lakosságnak nehezítse meg az élei mezését. Szabolcsra még nincs befejezve a ki­vetés, inert a törvényhatóságokat turnus­sokba oszíótták be és bizonyos, hogy újból rá fog még a sor a vármegyére kerülni Fölír a vármegye Az elnöklő főispán összegezve áz el­hangzottakat, szavazást rendelt el, amely nek eredményeképpen kimondta a köz igazgatási bizottság egyhangúlag, hogy ál iást fogtál az állatrekvírálás mai módja ellen, föliratban mutat rá a fonákságba megjelöli azokat az irányelveket, amelyek szerint á hadsereg húsellátása a gaztiák igazságtalan megterhelése nélkül is még oldható és kéri a kormányt, hogy orvosol ja a bajokat. Szomjas Gusztáv ujabb fölszólalására a bizottság azt Is kimondta, hogy — hii vei a szarvasmarha ára már ma is tül magas, amit nem a gazdák idézték elő, 'ha­nem a spekuláció — főiiratban kérik az élő szarvasmarha árának a maximálását, továbbá kérik az alispánt a rekvirálás igaz ságtalauságainak a megszüntetésére keres­sen módozatokat a gazdákkal. Általános amnesztia Orosz­országban Budapest, mójvs 1.5 (.1 h'yirvidél; ttidóititájától ) Moszkvából jelentik: A május elsején kiadott általános amnesztia rendelet alap­ján a fogságban levő politikai és közönséges bűntettesek nagyrészét szabadon bocsá­tották. Pé terváron Szabadon engedték a Romanov- és jverenszkí-uralom vezetőit is, kivéve azokat, akiket hazaárulásért és csalásért ítéltek el. Szuchöinlinovot, Puric kievicset és a szovjetek ellen elkövetett merénylők legtöbbjét szintén szabadon bo­csátották. Önállósítják a Duna torkola­tának vidékét líutlapcst, május 13. (A Nyírcid-éli tudósítójától.) Bukarestből jelentik, hogy a román hivatalos lap királyi dekrétumot közöl, amely szerint a Duna deltájának vidéke ta kamara későbbi hozzájárulásának fön­tartásávö! saját közigazgatást kap Sulisna székhellyel. A közigazgatás irányvonalát ta minisztertanács állapítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents