Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-30 / 25. szám

fyvjr Gipészmielytlőteslt a város A közellátási Tizallság ülése NyiregjhAtB, január 29 {A Nyirviétfk tuiúntójától) Nyíregyháza város közellátási bizottságának legutóbbi ülésén kissé szokatlan, de a viszonyok által fölötte iadokolt tor? merült föl. A bizottság tagjai szóvá tették azt a lehetetten helyzetet, hagy a nyíregyházi cipősziparosok valamenyien más és más árakat számítanak a cipokésaitésért, ac abban aagyjában megegyeznek, hogy [ezek az árak magasan fölötte vannak a megengedettnél. Az anyagok árának a fölszámitásáról már aem is szólnak, mert a legtöbb embernek fogalma SÍŰGS a bőrárakról és hihetetlen összegeköt is fizetnek, mert nem isinarik a bőr beszerzési árát és főként azért, mert másképpen nem jutnak eipőhöz. De még akik maguk adnak anyagot a cipőhöz, azokkal is sz történik, hegy mi* egyik cipész 40—50 koronát kér egy pár cipő elkészítésért, addig a másik cipész 100—150 koronát kér és persze kap is. Ezeket a visszaéléseket vitatta meg a közellátási bizottság, amely belátta, hogy ezekkel szemben a közönség védelemre szorul. Kimondották ezért, hogy lépéseket tesznek egy vnreei cipőkészítő műhely fölállítása iránt, amivel a város nemcsak azt éri cl. hegy a közönség elviselhető árakon kaphat cipőt, hanem azt is, hogy az eddiginél nagyobb jrasnuyiségü bőrt kap a város, mert a bőrközpont szívesebben ad bőrt a városoknak, mint egyeseknek. A terv az, hogy a vár03 közvetlenül kér kiutalást a cipőkre és a bizottság utasította Í3 a polgármestert, hegy ebben az irányban tegye meg a fölterjesztést. Az anyag megszerzésével még nincs azonban segitre a közönségen, mert hiszen a visszaélések nagyobbik részét éppen a lehetetlen munkadíjakkal követik el, éppen ezért a kapandó bőrt a város maga dolgoztatja majd föl egy létesítendő cipész-műhelyben, ahol szakmunkások és mesterok végzik majd meg felelő felügyelettel a munkát. A város minden család részére utalványt állit ki, amelynek a fölmutatása mellett a Táras házipénztárába fizetik le a készítendő cipők árát és a házi pénztártól kapott írásra mindenkinek mértéket vesznek a városi oipészmühelybea a készítendő cipőre.] Elismerjük, hogy meglehetősen radikális megoldás ez, de az it bizonyos, hogy aeok a merényletek, amelyeket cipészek engedtek meg maguknak, nem voltak kevésbé radikálisak. A cipészek megélhetését sem fenyegeti ez a terv, mart hiszen, amelyik cipész becsületes munkája után akar megélni, az a városi műhelyben kereshet tiszteségesea 1918. január 30, i\?AF$OSISZinhAZmOZQO Szerda-Csütörtök j| Amerikai aranysorozatunk remeke z otthon Klára Kimballt is felülmúlja a legszebb amerikai mozicsillag. Péntek—Szombat—Vasárnap a FÍR05 BUQTELL4RÍ5 w Az uj ügyvédi díjszabás megjelent és apiiafé kiadóhivatalunkban. Ára 4 K. 11 románok negizíllottát Besszarábiát Bndapetl, január 29 ;A ttyirvidék tudSsitfjátöl.) Szófiából táviratozzák, hogy habadagi jelentés szerint román csapatok megkezdték Besszarábia megszállását. A románok több városi foglaltak el. Egy árára megállói! a fővárosi villanygyár január 20. \A Nytrvicíik tudáiiiúi^Ji.; A budapesti villanygyár ma délelőtt liz órakor üzemzavar következtében megállott. Az áramszolgáltatás egy órán keresztül szünetelt. Az üzemzavar később megszűnt. Nem készülnek sztrájkra a munkások . ^iflsywu január 2!) Nysrvidek tuMiiiéjáitti t A szociáldemokrata párt ma a Népszavában közli, hogy egyes felelősség nélküli emberek azt híresztelik, hogy Budapesten kedden általános sztrájk lesz. A párt vezetősége kijelenti, hogy ez a hír minden alapot nélkülöz és a párt nem (azonosítja magát az esetleg készülő mozgalommal. Gyilkolt agy tizenkét éves gyermek Halállal végződött játék Nylregybáca, január 29. lA Nyirvidik tudósitójdtói.) Timur községnek véres szonzáciöja van, egy tizenkétéves fiu játszás közben megölte vele egyidős pajtását. Szokás Tímáron, hogy a télidö beálltával a gyermekek kimennek a község határában levő tiszai füzeshez, lűzfaveszszöt szedni. Pár nappal ezelőtt vagy öt-hat gyermek, szokás ezeriut kiment a füzeshez és estefele nagy csomó fűzfavesszővel a hátukon, igyekeztek hazafelé. A gyermekek az egész utón vigan voltak, hancúroztak, ugráltak, játszottak. Különösen az egyik fiural kötekedtek, aki a legtöbb vesszőt szedte és ezért a többiek bizonyos irigységgel néztek rá. Ezt gúnyolták, bántották a legtöbbet, sőt az egyik, Zsancsák Miklés júl hátbavágta a fiút, aki még ekkor sem törődött sokat a do'oggal és játéknak vette az egészet. Mikor azonban Zsancsák újból bántani kezdte a fiut. az. megunta a dolgot, előkapta a görbe sarlót és ulánavágta Zsanesákaak. A sárló Zsancsáknak a hátát találta és mélyen belevágódott a fiu testébe, akit azonnal elborított a Tér. Zsancsák összeesett, ami nagy rémületet keltett a fiuk között. Többen azonnal beszaladtak a községbe, néhányan pedig ott maradtak társuk mellalt és igyekezték eszméletre téríteni. A Zsancsák liu szülei, akikot értesilattok a szerencsétlenségről, hamarosan megjelentek és beszállították a gyermeket a községbe, nhol orvost hívtak. Az orvos azonban nem tudott sagiteni a fiún, aki három napi szenvedés után meghalt. Ma szállóit ki Tiinárra a vizsgálóbizottság, amely Krasznay Sándor viszgálóbjróbél, Füsty Antal ügyészből, líonthy Gyula dr. és Dohnál József dr. törvényszéki orvosból állott. A bizottság megállapította a szerencsétlenség körülményeit és miután fölboncolta a holttestet megadta a temetésre az engedélyt. — Lágy ólmot, lehetőleg nem beolvasztott állapotban vesz lapmik kiadóhivatala. bármily kis mennyiségben. ü termelés Éiosisírói í. Csekély erőmből kifolyólag megkísérlem leirni, miként képzelem a termelés megjavítását. Ezt a kérdést kétfelé kell választani, a háború előtti és a háború tartama alattira. A háború előtt a mezőgazdálkodás sikeresebbé tétele úgyszólván egyetlen nemzeti erőforrásunk megerősítése érdekében mindent el kellett volna követni mezőgazdasági függetlenségünknek kivivására, belsőleg a politikai helyzet zavarosságának megszüntetésére, a szaktudás terjesztésére, a közlekedési utak megépítésére, s főleg a mezőgazdasági hitel consolidálására. A háború megtanított bennünket, hogy gazdasági függés, gazdasági kizsákmányolásra vezet. Ausztria kényének vagyunk kiszolgáltatva, aki nemcsak kizsákmányol, de ki is koplaltat bennünket. Itt a különféle osztályok, mint vad ellenség törnek egymásra, az egyik élelmiszerek elrejtésével vádol, azzal az élelmiszerrel, amelv rég az ország határán tul kóborol, a másik az iparcikkek sokszoros megdrágulásával, jóllehet ezen cikkek nagyrésze megdrágulva lépte át határunkat. Mindaddig mig a közösségnek hivei akadnak hazánkban, — csupán egyéni érvényesülés és hatalmi vágyból — mig.egy kispörkölttel és egy porció pálinkával, vagy 20 koronák lefizetésével szavazó polgárokat kap hatnak a jetöltek, s a jelöltek önmagukat jelölik, s a politika himes mezejét jövedelem forrásnak, a legjobb esetben hiuságuk kielégítésének tekintik, ne várjunk öntudatos, gerinces földbirtok politikát. A belpolitikában is azt látjuk, hogy különféle nemzetiségi és nemzetközi agitációsak aktiv politikájukat ugy vélik közhasznúvá tenni, ha a nemzetiségeket és osztályokat egymásra uszítják. Semmi sem könnyebb, mint gyűlölséget, ellenségeskedést, elégedetlenséget szítani, munkátlanságra és mégis túlzott követelésekre serkenteni, s a hibát mindig másokban keresni. Ezekkel a törekvésekkel egészen a néplázadásig lehet fokozni a néphangulatot. Mennyivel nehezebb a keresztyéni türelemre, békességre, embertársi szeretetre és szorgalmas munkára buzdítani az embereket s a józan emberhez méltó élvezetekhez mutató közönséget fogni. Mindaddig, mig orrunkat magasan hordjuk, és a «misera plebos» ügyes-bajos dolgával nem törődünk, szóval még a józan demokricáit programmunkba őszintén fel nem vesszük, bele kell nyugodnunk, hogy a népet arra nem hivatottak vezetik, az ország és a társadalom dicsőségére és épülésére. Az ilyen uralom eleme az elégedetlenség szitása és az osztálygyülölet felszínen tartása. Pedig a kereső, osztályok igen szépen megférhetnek egymás mellett, nem kereszteződnek útjaik, sőt egymás boldogitására munkálhatnak. A földmivelés, az ipar és legális kereskedelem kiegészítői egymásnak, egymásra vannak utalva, s a tőke, ha át nem lépi az etikai és törvényes kereteket nélkülözhetetllen élesztője minden közgazdasági tevékenységnek. Eddig azt láttuk, hogy a tőke nem a mezőgazdálkodás megerősítésére, de megfojtására törekedett, mert csak igy használhatta ki a parcellázási konjunktúrákat s minél hangzatosabb, megtévesztésre irányuló nevet vett fel, mint: földmivelő, gazdabank, agrárius, stb. annál inkább nem a földmivelést erősítő tényezőként szerepelt. Ki ne emlékezne a néhány év előtti pénzkrizisre, a 14—16 százalékra, s a birtokokra, s a birtokok elkótyavetyéléséré?! Szomjas Gusztáv.