Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-27 / 23. szám

_ JStYÍR VIOÉK A polgármester székfoglalója A képviselőtestület közgyűlése NjfregyhÉíí.*, január £6. (A Nyirvidék tudósítójától.) Tegnap délután tarloíta Nyíregyháza város képviselőtestülete ebben az évben az első közgyűlését, amelynek különösen nagy jelentőséget adott, hogy Bencs Kál­mán dr. Nyíregyháza uj polgármestere ezen a közgyűlésen elnökölt első izben és ez alkalommal fejtette ki a nyilvános­ság előtt azokat az irányelveket, amelyek polgármesteri működésében munkáját irá­nyítják A polgármester beszédében, a melyet, a város iránt érzett nagy, nagy szeretet lengett át, nagy vonásokban vázolta csupán a tennivalókat, mert hi­szen csak a háború után bontakozik ki teljesen a közigazgatásra váró hatalmas munka, de az a munkakészség, a város egész közönségére kiterjedő gondoskodás, az egyes osztályoktól és érdekeltségektől való teljes elkülönitettségre való hivat­kozás a város általános érdekeiben, a kulturális és szociális munkának a város­nál eddig alig ismert müvelésének a ki fejlesztése, mind olyan kijelentések, melyek az uj polgármester iránt a köz­gyűlés teljes és osztatlan rokonszenvét kellették Olyan körvonalakat rajzolt és olyan irányelveket szabott az uj polgár­mester, amelyek mellett ennek a város­nak naggyá, széppé, boldoggá^ és meg­elégedetté kell fejlődnie. És a'város és polgárai iránt érzett olyan szeretett áradt ki a polgármester minden szavából, hogy ez maga is biztosítékot nyújt arra, hogy az elmondottakat teljes erejével, minden ambíciójával meg is akarja valósítani a polgármester, akinek fiatalságában rejlő energiája és eddig is ismert munkakész sége azt mutatják, hogy ereje is lesz ezek megvalósításához. A beszéd fölötte jó hatást tett az egész képviselőtestületre, melynek nevé­ben Geduly Henrik püspök méltatta a polgármester beköszöntőjét, hangsúlyozván hogy a beszéd legértékesebb részének azt tartja, amelyet a szociális és kulturális munkáról és amely arról szólt, hogy a város minden polgárának az ügyénél csak az általanos érdeket nézi és mindenkinek egyenlő mértékkel mér. A polgármester beköszöntője Szinte szük volt a tegnapi közgyű­lésen a nagy terem, olyan nagy szám­mal jelentek meg a városatyák a köz­gyűlésben, amelyet pontban négy órakor nyitott meg Bencs Kálmán dr. polgár­mester. Megnyitó beszédében a követke­zőket mondta: Tekintetes Képviselőtestület! Akkor, midőn Nyíregyháza város polgár­mesteri székét hivatalosan elfoglaltam és a város pecsétjét átvettem, méltóztassanak meg­engedni, hogy elfogult szívvel ismételten, a leghálásabb köszönetemet fejezem ki a tekin­tetes Képviselőtestületnek azon reám felette megtisztelő bizalmáért, amelyből kifolyólag engem Nyíregyháza város polgármesteréül meg­választani kegyeskedtek Amikor a város tisztviselője lettem, nem véletlenül és nem ötletszorüen merült fel ben­nem az a gondolat és az az óhaj, hogy a mi szeretett városunkat céltudatos ós előrelátó várospolitikával a magyar vidéki városok egyik legfejlettebb és legszebb városává lehessen kiépíteni. ftz az óhaj és ez a gondolat, — most, amidőn a város képviselőtestülete részemre a módot és az alkalmat megadta, bennem a leg­erősebb akarattá változott át. Érzem és jól látom hogy a város pol­gársága súlyos helyzetben, megélhetési és kul­turális kőzszükségleteiben csak igen kis részbea kielégítve, de a súlyos közterhek alatt most máv csaknem roskadozóan, — érkezett el a mai sorsdöotő forduló ponthoz. Amidőn egy pusztuló lét romjain uj világ alakulását várjuk, remélve, sőt biztosan tudva azt, hogy a háború az állami, városi és társa­dalmi életünk régi kereteit végképpen ledön­tötte, amikor mindennek, ami él és élni akar, számot kell vetni a háború következtében be­állott változott viszonyokkal s meg kell ragad­ni mindent, ami életét az uj környezetbe bele­kapcsolja, táplálva azt saját erejével, s bizto­sítva a maga fejlődését, — akkor e város pol­gárságának, amelyet a háború igen súlyosan érintett, és amely ekként életképességének és fejlődésének visszaállítására a legjobban reá szorul, éreznie kell, hogy elérkezett az idő arra, midőn uj városi célok kitűzéséhez és végrehajtásához a mindont felölelő harmonikus működésre szüksége van, mert ezt parancsolja egyrészt az ország, de másrészt szeretett vá rosunk érdeke. A világégés talán már a befejezéshez közeleg. A béke várva-várt pillanatának közclléte mind élesebb vonásokban veti tel előttünk azo­kat a szociális és kulturális feladatok egész sorozatát, mely a béke beálltával a magyar városokra és azok vezetőjeire, valamint tiszti­karára fognak háramlani. Ismerem ezen feladatok súlyos és nehéz voltát, jól tudom, hogy ezeknek megoldására egy egész ember kötelessógtudása, munkabírása, szorgalma é3 céltudatos működése egy magá­ban kevés, éppen ezért már itten megragadom az alkalmat, hogy kérjem a város képviselő­testületének és minden polgárának támogatását, hogy ezen közös, nagy munkában egyetértve, legtökéletesebb megoldáshoz nokem segédkezet nyújtani szíveskedjenek. Érzem, hogy ezen feladatok teljesítéséhez az akarat és a tiíztalelkü törekvés meg van bennem, remélem, sőt tudom, hogy ez iránvu müködésembnn a képviselőtestület és a város minden égyes polgára szeretettel és megértés' sel fog támogatni, s igyekezni fog azon, hogy közös célunkat, szerstett városunknak fejlődé­sét, előmozdítsuk, s azt virágzóvá, naggyá te­gyük. Ígéretemhez képest, működésemre nézve programmot kellene ám adnom. Ugy vélem azonban hogy nincs ma Magyarországon egyetlenegy közigazgatási tiszt­viselő sem, ki a város fejlesztési programmját megadni képés lenne, nincs pedig azért, mert el sem tudjuk képzelni azokat a követelménye­ket, ugy a szociális, mint a kulturális téren, amelyeket a béke eljövetele a városokra fog hárítani Működésemről azonban irányzatot köte­lességem adni. Programmom a munka Egyszerű, gyors, és élettel teli, megértő közigazgatast akarok. És első kötelességemnek fogom ismerni, hogy a városnak anyagi helyzetét megjavítsam, illetőleg annak megjavítására minden erőmet feláldozzam. Ez szükséges azért, mert nézetem szerint a béke eljövetele rendkívüli kiadásokkal fogja a város házipénztárát megterhelni, — s hely­telen város politikának tartanám, hogy a léte­sítményekre szükséges költségeket a város 1918. január 27. ' pétadó utján teremtse elő, mert ez nem ja­íenteuo mást, mint azt, hogy abban a pilla­natban, amikor a polgárság homlokának izzad­ságával, két kezének verejtékével, vagy tőké­jének kockázatával értékeket produkál, keres, jövedelmet teremt, rögtön megjelenjen a föl­emelt pátadó s a kereset tetemes résriét el­vegye. Mert a létesítményekhez szükséges tőké­nek pótadó utján való előteremtése nem jelen­tene mást. mint nehezebb megélhetést. Minden tisztviselőnek kötelessége, hogy a kiadások fedezésérő ne a legegyszerűbb, da egyszersmind a legvégzetesebb módon, a pót­adó emelésével gondoskodjék, hanem keressea uj jövedelmi forrásokat. Hiszem és meggyőződésem, hogy Nyír­egyháza városánál igen sok ily elrejtett, ille­tőleg még meg nem nyitott jövedelmi forrás létezik. Első feladataim közé fog tartozni tehát, hogy megfelelő szakemberek véleményének meghallgatásával, ezen oj jövedelmi forrásokat a város pénztára részére megnyissam s ez ál­tal lehetővé tegyem a városnak azt, hogy a békeeljövetelévol reá háramló szociális és kul­turális feladatosat megoldja. Minden közérdekű ügy elbírálásánál kizá­rólag a város érdeke fog vezetni, ós a@ni fo­gom Giagedni, hogy bármely társadalmi vagy egyéni érdekek érvényesüljenek. Hivatalos helyiségem ajtaja a város min­den egyos polgárának nyitva lesz. S ügyeiket felekezeti, -rang és társadalmi különbség nélkül legjobb meggyőződésem és lelkiismeretem sze­rint togem elintézni. Egészen uj s a város érdekeit hordozó városi életnek kell itt kialakulni, az eddiginél több, sokkal több szabadsággal, több munka­alkalommal, több tudással, több önérzettel, több becsüléssel, de több megbecsülessel is. Kívánom tiszta szivemből, hogy oz így legyen. Az Istőn áldását kérem szeretett váro­sunkra, s a polgárságára y Bencs Kalman üdvözlése Már a beszéd alatt is többször hal­latszott a helyeslés az egyes pontoknál, a tartalmas székfoglaló befejezése után pedig hosszas, meleg ünneplésben része­sítették a polgármestert. Az éljenzés el­csitultával Geduiy Henrik állott föl és nagy figyelem között reflektált a polgár­mester beszédére. Azt hiszi — moudta — hogy ezt az egész képviseletre ünnepélyes percet, amikor olyan impozáns többség­gel megválasztott, de az egész város ál­tál szeretett polgármesterünk elfoglalja az elnöki széket, amikor elébfcnk tárja az elkövetkezendő munkája gazdag prog­rammját, meg kell ragadnia a képviselő­testületnek arra, hogy a kérelemre nyílt szivvei válaszoljon Azt kéri a polgár­mester, hogy minden tisztes igyekezeté­ben támogassuk, akkor olyat kér, amihez mi valamennyien, akik szeretjük ezt a várost és vágyódunk annak fölvirágozta­tására, örömmel nyujtunk neki segédke­zet. Ebben a munkában vea-ssen, alkos­son lelkiismeretének legjobb belátása sze­rint és ez a polgárság mögötte lesz és támogatja a munkában. Örömmel hallotta — mondja a püs­pök — hogy a polgármester programm­jában nagy és fontos szerep jut a kul­turális és szociális kívánalmak megoldá­sának, de különösen jól esett hallania azt, hogy programmjának minden pont­ját a város minden polgárára megkülön­böztetés nélkül alkalmazni kívánja. Ezt tartja az adott programm legértékesebb pontjának, mert ennek a teljes megvaló­sulása, a legutóbbi ellentétek elsimítása

Next

/
Thumbnails
Contents