Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-03-30 / 74. szám

Vvrqy 1918. március SO Golgofha Ez a megszokott, fájdalmas rezgésü szó a Krisztus kínszenvedése. óta gyűjtő tbgalmáyá vált a meg nem érdemelt"szen­vedesékiiék, a miiiaenKŐr eltiporni kész igazságtalanságnak. Krisztus nagypénleki tragédiájának a lejátszódása után nyilvánvalóvá lett á tö­kéletesebb lelkek előtt, hogy töviskoszo­ru vérezze homlokunkat s a gyalázat ke­resztfája nehezedjék vállainkra, hogy az engesztelhetetlen gvülölet korbácsolja fel éltünk folyamát, ahoz nem kell egyéb a­jánló levél, mint az emberi társadalmi eszményeket önzetlenül szolgálni; mintáz erkölcsi meggyőződés által szentesi tetf igazságokról tanúbizonyságot tenni. Ily körülmények között gyakran meredez u­tünkbari a kereszt; gyákortá kell nagypén­teki fájdalmas hangulatban j(irni a kín­teljes Golgolhát. Nagypéntek, mint az emberi Golgot­iiák kialakulásának s tovább fejlődésének a kiinduló pontya, mindenkor fájdalmas emlékezettel ugyan, de értékes tapaszta­latokkal is gazdagította a küzdő emberisé- ; gel. ' ' j Hogy Krisztust, mint a valláserkölcsi, társadalmi, az örök emberi eszményeknek megtestesülését egy ily napon nem sike­rült az elfogult gondolkodásnak a meg­semmisülés sírjába dönteni, hogy az az .egyszerű, kőbevágotl sírbolt, melybe a Jé­zus . meggyötört, mártír teste pihent, égy uj korszak kialakulásának, egy csqdás és vegnélküii szellemi és kulturá is fejlődés­nek lelt kiinduló pontja, ez az elvitatha­tatlan történeti tény azt igazolja, hogy a Golgolha boros világa, a nagypénteki megható emlékek a vigasztalás es a kíen­gesztélodés gondolatainak a kisugározá­sában sem szegény. Nézzük csak önmagunkat s különösen magyar nemzeti életünk egyes kiszakga­tott ^darabjait s alkossuk meg a nagypén­teki tragédiával való összefüggést. Elvitathatlán, hogy mindannyian, kik magasztos élet célókért s közös emberi ideálok megvalósításáért küzdünk:, egy­szer-máskor a meg nem érdemeit szen­vedések a lelket gyötrő meilőztetések s a lesújtó félreértések Golgotháját járjuk. Ez már örök emberi sors! Kivételt csak áz képez, ki az alkalmazkodás, az átliason­fás, a mindenáron való érvényesülés se­géd eszközeivel keresi á gyáva menekülés útját, jSlvhüségért, tiszte'elre méltó élel­igazságokért, önzetlen, közhasznú fárado­zásokéí-t viselni a lenézés, a gúny, a lihe­gő bosszú durva keresztjeit, ez oly ter­mészetes következménye haj'ithatallan meggyőződésünknek, mint a Krisztus ál­dást sugárzó életének a golgotai meggya­lázta tás. Krisztus vértől pirosló nyomdokain mégis mi y tömegesen haladnak előre az ihletett lelkek, fel a léi ki, a testi gyötrelmek Golgothájára; mert az igazság győzelmé­be vetett hit fénye átragyog még a nagy­pénteki ború laton is. Nemzeti létünknek vajjón nincsenek-e Go'gothái. A velünk születelt függct'enség és szabadságra való törekvés dicső utain krisztusi keresztekkel terhelten jártuk a multat, járjuk a jelent. Minden nemze'.i alapra helyezkedett egy­séges népnek természetes joga volt s az ma ís, a külső, belső fejlődés önhatalmú biztosi'ása. Nálunk magyaroknál ennek az ősi Szent törvénynek az imádása — bün, melyért a jutalom: Golgolha, kereszt. Ke­reszttel fizettek jószomszódáink akkor is, midőn a valláu potíikai szabadság temp­lomának építéséhez hordtuk verejték hul­lás közt a tántoríthatatlan meggyőződés sziklatömbjeit. Kereszt halál volt a bün­tetés azért is, hogy a szolgaság földéből, százados gyomok közül lopva szedegettük ki a nemzeti szabadság ottfelejtett virá­gait s egy szép tavaszi napon mind lel­künk mélyén? ültettük azokat. Kereszt a fizetése, nagypénteki kereszt, most is, millió magyariiák azért, a vakmerőségért, hogy Honja hátárait oly féltő szere tel tel védi, mirit hajdán az Isten angyala az Éden kert bejáratát. Ennyi kereszt, ennyi golgotai szen­vedés súlya alatt jó, hogy össze nem rop­pan az egyén; össze nem törik a nemzet. Nem... nem fog megpróbáltatása, kinja, keserve terhe' alatt elalélni a hon határain belől áz éld; mert nagy péntek után hús­vét. halál után feltámadás, megaláztatás után mégdicsőiltetés következik ellenáll­hatatlanul s ezek a lépcső fokai annak a vaskövetkezetességnek, mellyel az erköl­csi igazságszolgáltatás hásitja ki az esz­ményiség s az igazságszeretejt érvényesü­léséi íek az útját e hon határai közt ís. Nagypéntek.... Golgota.... szenvedések kútfeje; egyszersmind legyőzhetetlen em­beri igazságok örök hirdetője. A nyíregyházi központi viilamostelep A villamossági részvénytársaság igazgatójának nyilatkozata VUÍ-cíhí 29 A Nyírvidékben legutóbb részletesen ismertettük* Mikecz Dezső udvari taná­cosos, alispánnak azt a nagyfontosságú akcióját, amelylvel a villamos áram szol­gáltatását az egész vármegye területére ki akarja terjeszteni. Közöltük az alispán át­iratát, amelyet ebben az ügyben a tröszthöz intézett és tekintve azt, hogy Szabó les vármegy ében a háború után min­denesetre nagy szükség lesz ugy az ipar­ban, mint a mezőgazdaságban a villamos áramra, nagyon - valószínű, hogy a tröszt rövidesen tárgyalásokba fog bocsátkozni ebben az ügyben az illetékes tényezőkkel. A központi villamostelep fölállításá­nak lehetőségéről és várható előnyeiről megkérdeztük a Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság igazgatóját, Eise'.e Gusz­táv mérnököt, aki rendkívül érdekesen vi­lágítja meg azt a hihetetlenül nagy nye­reséget, ami ugy Nyíregyháza városára, mint a vármegye közönségére hárul a villamostelep fölállításával. Az érdekes nyilatkozat igy szól: Szabolcsvármegye minden lakosát csak a legnagyobb örömmel töLheti el az alispán ur őméltóságának a Nyírvklék­ben közölt és a Részvénytársaság viJarnos és közlekedési vállalatok számára buda­pesti céghez intézett felszólítása, mely­ben a villamos áramnak a vármegye leg­nagyobb részében va.ó elvezetésére szólít­ja fel a nevezett részvénytársaságot. Ez a felszólítás a háború után bekövetkezen­dő állapotok előrelátásából, helyes meg­érzéséből fakadt. Ma, a háború negyedik esztendejében érezzük és tudjuk, hogy a mai áldatlan ál­lapotok megszűntével még soká, talán ál­landóan küzdeni fog ke.leni ugy az ipar­nak; mint az őstermelésnek munkáshián­nyal. Hogy pedig a háborúból az elkövet­kezendő béke időbe minden zökkenés nél­kül átmehessünk, már most gondoskod­nunk kell arról, hogy az előbb emiitett nehézség-eket minél könnyebben legyőz­hessük és iparunk is őstermelésünk is, versenyképes lehessen. Az emberi munka­erőt gépi munkával ke l póló Inunk. Ugy az iparban, de különösen az őstermelés minden ágában jobban, célszerűbben, tö­megesebben kell bevezetnünk a gépet. Eh­hez azonban hajtóerőről ke l gondoskod­nunk. E hajtóerő lehet gőz, benzin, nyers­olaj vagy villamos motor. Vármegyénkben mnideddig a villamos erőt ismerték a leg­kevésbbé ennek előnyeivel a többi fölött voltak legkevésbbé tisztában a vármegye termelői és iparosai. Az alábbiakban a vil­lamos erőnek a vármegye terü'elén való szétosztásáról, annak e'őnyeiről és alkal­mazási teréről óhajtanék némi tájékozta­tást nyújtani Központi villamos telep kell A villamosságot a legelőnyösebben vi­zierőből lehet nyerni, ha az ily berende­zéshez szükséges tőkebefektetés nem na­gyon nagy. Vízesésből termelt vijlamos 4r ram előáilitásí költségei kis összegre rúg­nak akkor, ha a vízesés elŐálTí .ásáhóz szükséges vizmüvi munkálatok elvégzésé nem kiváti nagyobb tőkebefektetést. Saj­nos Szabó lesvármegyében '.a Tiszából -csa? kis hosszabb, tehát drága csatornával le­helne hasznositliató vízesést nyerni. Tüze­tes számításokkal kell tehát megál.apilan­ni, hogy az áramtermelésnek ez a fajtája, vagy peclig a gőzgépekkel váló árahiterr meíés olcsóbb. Minden Számítás nélkül 'é kérdésben biz Los vé.eményt néni lehet mondani. Ugy» vélem azonban, hogy egv gőzáramfeilesztő teleppel jobban jönnénk ki. Ez esetben tehát Nyíregyházán kellé ne egy nagyobb, a vármegye igényéinek megfelelő áramfejlesztő telepét építeni és innen a nagyfeszültségű áramot a várme­gye egész területére élvezetni. Az a kérdés merül most fel, hogy ha már szénből kell a villamosságot előállí­tani, helyes-e egy közpon'i telepet felál­lítani és nem volna-e előnyösebb több kis telepei építeni oly helyekén, hol villa­mos áramra szükség van? Ugy az elméleti számitások, mint gyakorlati eredmények azt mutatják, hogy egy központi telep l'el­ál litá.sa ugy a köz, mint az egyes szem­pontjából sokkal előnyösebb. Vegyük csak a szenet, vagy másfé'e tüze'őanyagot fel­használó hajtógépeket és a vi lamos motor beszerzési ára közli különbséget, a két hajtógép kezjelőszeméiyze.ének fizetését és a felhasznált üzemanyag, tehát a tüzelő anyag és a villamos áram ára közli különb séget és végül ami a legfontosabb, melyik hajtógép használja fel gazdaságosabban a meghajtására szolgáló szenet. Az olcsó villamos áram Mindenki, akinek gépekkel volt már dolga, tudja, hogy egy vtlamos motort" ol­csóbban szerezhet be, mint égy lokömo­bill, vagy egy benzinmotort. A viJamps motor sokkal könnyebb mint egy hasonló teljesítményű lokomobil vagy b-jnsin mo­tor, tehát sokkal könnyebbén szá iithaíó. Míg a benzin motorhoz vagy lokomobil­hoz legalább egy szakképzett kezelő kell és ezenkívül még egy gvakor'a lan ember, ed­dig a villamos motor kezelését bárki a leg­rövidebb idő alatt elsajátíthatja. A loko­mobil a kezelőszemélyzetet állandóan fog­lalkoztatja, mig a villamos motor a napi munkaidőnek csak igen kicsi részét igény­li a kezelő személyzettől, tehát a villamos motor kezelője más munkára is használ­ható. A vármegye területén seho'sem ter­melnek szenet vagy más tüzelő anyagot, ugy, hogy azt mindenüvé oda ke. 1 szállí­tani, léhát a szén ára a számítási költségek­kel mnidenütt egyenlően terhel lelnék. — Egy nagy áramfejlesztő telep a szenet

Next

/
Thumbnails
Contents