Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-10 / 8. szám

/ 1918. január 10. A tisztviselők üdvözlik az uj polgármestert Nyíregyháza, janu ír 9. u Nt/iwük '^am^gm.) Nyíregyháza város uj polgármester^ min­denfelől elhalmozzák üdvözletekkel és jókivá­natokkal, amolyek között legértékesebb és a közönség szempontjából legjelentősebb az a melftg ünnspié9, amelyben k tegnapi választás után a városi tisztviselők részesítették az uj polgármestert. Különös fontosságot főképpen az ad ennek a meleg ünneplésnek, hogy a vá­ros egész tisztikara közöttük azok, akik a polgármesterválasztásnál nem a Bencs Kálmán dr. pártján állottak — biztosították a polgár­mestert, hogy minden igyekezetükkel elsimítják a választási küzdelem hullámait és vállvetve támogatják a polgármestert közérdekű munká­jában a város hasznára. Ennél a tisztviselői üsszejövetelr.él elhangzott komoly nyilatkozatok élénk bizonyítékai annak, hogy u varos tiszti­karában teljes az összhang és hogy ez a tisz­tikar nyomát sem akarja látni a most lefolyt választási küzdelmeknek De a teljes békét hirdeti az a nyilatko­zat is, amelyet az uj polgármester tett a Nyir­vidék olvasóinak. Ezt a beszélgetést az aláb­biakban közöljük: < — Ugy érzem — mondotta nekünk az uj polgármester — olyan hutaion kerültem a pol­gármesteri székbe, hogy kötelességszemen ki kell jelentenem, miszerint a fiatalságomból eredő összes tetterőt, munkabírást és energiát szeretett városomnak a fejlesztésére keli for­dítanom. Rendkívülien nehéz időkben veszem át a város vezetését, mert hiszen most követ­kezik be majd a béke megkötésével az az át­meneti kornak, amelynél a város fejlődésére a lehető legnagyobb gondot és előrelátást kell fordítani. Egyedüli vágyam és legfőbb kívánsá­gom most az, hogy némuljanak el azok a vé­res harcok, amelyek az egész világot gyászba borították és jöjjön el az az áldastbozó béke, amelynek az eljövetelét spedve várom a város falai között is. — Igyekezni fogok, hogy polgármesteri működésemet a város érdekei és az emberek iránti szeretet ós megértés jellemezzék és re­mélepi. fogy a mindenható isten erőt fog adni ahhoz, hogy vágyaim teljesüljenek ós sze­retett városomban megvalósuljon mindaz, amit a polgárok összességének érdekében meg kell teremtenünk. A polgármesteri szobában gyűlt összo a város tisztikara, hogy üdvözöljék tisztviselőtár­sukat polgármesterré történt megválasztása al­kalmából A tiszti értekezlet küldöttséget me­nesztett az uj polgármesterért, akit kedves me­legséggel fogadtuk, mikor közöttük megjelent. Oltványi Ödön főjegyző, aki a tulajdan­képeni vezetője a tisztviselői karnak, . baráti szeretettel üdvözölte Bencs Kálmánt — Elhangzott az eskü — mondotta — mely téged ennek a városnak az első polgá­rává avatott. Ea a választás kivételes hatalmat adott a kezedbe és nagy erőt adhat neked az a hatalmas többség, amely mögötted áll. A kezedbe adott kivételes hatalom azonban csak ugy képvisel erőt, ha a köz javára értékesíted azt. Ismerjük a munkádat, gondolkodásodat, barátunk, jó tisztviselőtarsunk voltál és lelkes szeretet fűzött hozzánk mindig. Erre a baráti Szeretetre hivatkozunk, amikor azt kérem tő­led, a kezedbe letett hatalmat, a mögötted álló erőt ugy érvényesítsd, hogy biztosítsd ennek a sokat dolgozó és minden szeretetre érdemes tisztikaraa a boldogabb jövőjét. Hiszem, hogy megertő lélekkel és szerető szivvel a legtelje­sebb egyetértésben munkálkodhatunk együtt és ebben a hitben a legőszintébb szeretettel fo­gadd örömteljes üdvözletünket Bencs Kálmán dr polgármestert mélyen meghatották a baráti szavak. Közvetlenséggel szólt tiszttársaihoz, akiket arra kért, hogy ne dikciót mondhasson, hanem szive szerint vála­szolhasson ugy, mint testvéreink Elmondta az­után, hogy gyermekkorában sokat járt a város­házára az akkori polgármesterhez, az édes ap­jához. Sok minden elmosódott emlékezeléből az idők folyamán abból, amit akkor látott, de ez feledhetetlónül megmaradt az emlékezeté hon, hogy a városi tisztviselők ugy szerették az akkori polgármestert, mintha édes atyjuk volna és a polgármester is atyai szeretettel bánt a tisztviselőkkel. Ezek a legszebb gyer­mekkori emlékei és most, hogy a polgármes­teri széket elfoglalja, édes atyjának a szelleme lebeg előtte. Ígéri, hogy ezután is baráti sziv­vel lesz a tisztviselők iránt, akikhez évek közös munkája füzi. Tudja, hogy fiatalon kapta ke­sébe a hatalmat, do ígéri, hogy ezt a hatalmat minden erejével a város ós a tisztviselői kar érdekében érvényesiti — Köztetek leltem azzá — folytatta a polgármester — ami vagyok és a ti támogatá­sotok és szeretetek nélkül ón semmi sem vol­nék. Barátság és szeretett fűzött hozzátok és én azt kérem, hogy ez a barátság maradjon ós erősödjön közöttünk. Ismerem páiyázótársaim­nak az előnyoit és esak természetesnek kell tartanom, hógy közülöttek többen azok mellett voltatok abban a meggyőződésben, hogy ugy szolgáljátok legjobban a városunk érdekeit. Nagyon, nagyon kérlek benneteket, ne marad jon a lelketekben semmi neheztelés és legye­tek meggyőződve, hogy soha semmilyen körül­mények között sem fog ez nekem sem eszembe jutni sem a közdolgokban, sem a magáné-let ben és. legyetek segítségemre a város érdeké­ben. Nekem mindnyájatok munkájára nagyon nagy szükségem van és ha ti barátaim mind segítségemre lesztek, akkor biztos révbe vezet­hetjük ezt a mi szeretett városunkat x Éljenzéssel fogadták a tisztviselők a pol­gármester beszédét, majd szép jelenets volt a tisztviselők összejövetelének az, amikor a vá rosnak azok a kétségkívül értékes tiszrviselöi, akik más párton voltak, biztosították a polgár­mestert, hogy minden közérdekű munkájában maga mellett fogja látni őket Szerda Csütörtök I I Nagyhatású dráma 4 felvonásban. 4 — <. ESöasiasois fét 6. fél 9. | ^ VanérRsp öeistian 4. féi 6, asfe 1 és féi $ £ 88888888 3*898 88 388* 2 VÁROSI SZíNHÁZ - MOZGÓ. 5: s® — ;— - - • gffi? Szerdán és csütörtökön amerikai e® aranysorozatunk I. filmje ss* m 30 félé legdivatosabb toalettben. Péntek-Szombat-Vasárnap fr pgjgjfcgj nÓtálllíS » i a 1111111 g §31 § £ 11 m MIKSZÁTH KÁLMÁN legszebb regénye TÓT ATYAFIAK az OLCSÓ REGÉNY LEGÚJABB SZÁMA 60 fillér | Kapható a rikkancsoknál j S és a Nyirvidék kiadóhivatalában. Béke és drágaság lla igaz az, hogy a konjunktúrákat ki­használók legelébb érzik meg az áruhiány, vagy árubőség idejét, akkor ugy látszik, nem állhatunk messzi a békés termelés megindulá­sától sem. Erre abból következtethetünk, hogy az odúkba elrejtett áruk, kezdenek már napfényre kerülni. Mint hírlik, „lemegy" a szőrméknek, kávénak, posztónak, stb.-nek ára. Ma már, a néhány nap előtt 170 kerenás teát, 80, sőt — hihetetlen • 85 koronákért kínálgatják kilón­kém, „Kínálgatják!". A budapesti, béesi, berlini, stb nagyvárosi üzletek kirakataiban eéduláes­kák jelennek meg, hirdetvén a legkülönfélébb portékákat Ilyesmiket írnak u fővárosi lapok Nincs ezen mit csodálni. A háborús drá­gasag épen olyan, mint a felfujt hólyag. A portéka értéke, súlyban semmit sem nyert az­zal, hogy az árát felfújták. A béke hirének gyenge tüszurása keli csak ahhoz, hogy a hó­lyag összehúzódjék, hogy visszatérjen eredeti nagysága felé. Majdnem azzal a hasonlattal le­helne élni, amely a szappanbuborékra vonat­kozik. Ez azonban csak akkor lenne helytálló, ha a7, .általános béke következnék hirtelen be. Minthogy azonban erre ma még nincs remény, a felfujt árak is, lassúbb összehúzódással csők­kennek Régebben szóltunk e hasábokon ebben az irányban. Az optimistaság vádja is ért e miatt. Ellenvetették, hogy a kereskedelem any­nyira ,hozzászokott" már a magas árakhoz, hogy nem tud mejd „leszokni" ásókról- Hogy ez a felfogás a tőkés termelőmód természet­rajzát. nom ismerte, valószínűnek látszik. Ez pedig ugy lenne körülírható, hogy amennyire növekszik a békereménység, annyira csökken­nek az árak és megfordítva. Bűnös ebben a kapitalizmus. Hogy peclig igy van, r-zt tagadni ma már aligha lehetne. Ha azonban igy van, — mint ahogyan ez nem is tagadható, — akkor ez arra a már régebben is vallott következtetésre késztet, hogy a kapitalizmus alkalmatlannak bhonyult felemolkedni arra a magasságra, amelyen a világmérkőzés nagyságban állott. A kapitaliz­mus ahelyett, hogy szocializálódott volna, el­lenkezőleg, még inkább önző, iidi!g; szeretet nélküli, kapzsi és kizsákmányolóbbá vált, mint a békeidőkben A háború ideje alatt még in­kább kimutatta foga fehérét, mint azt szabiid lett vslna A szűkölködés, nélkülözés, ínség és a duskálás, bőség, jóllét sokkal inkább kilen­gettek. mint azt a „nagy idők" színvonala meg^ engedhette volna. Az áruk, főként az élelmi­szerek elrejtése akkor, amikor az emberek ezrei nélkülözték azokat, csak a kapitalizmus lelketlenségét bizonyítja. Azt mondják, hogy ez nemcsak nálunk volt és van igy, ez mindenütt igy volt. Épen ez bizonyítja, hogy a kapitalisztikus termelő­mód nem való az olyan nagy időkhöz, mint a maiak A kapitalizmus kijátszotta a jóakaratú­kormányoknak minden üdvös intézkedését ott, ahol csak tudta Nemcsak most, hanem a tör­fónelem más időiben is. Most, a békekötések idejéií megindul a nagy „zuhanás." — i-ehet, hogy az árak valószínű zuhanásának gátat fog­nak állítani, esetleg kibocsátandó rendeletekkel. Kérdés, hogy r.eia-é lesznek ezek is hiabavalók ? A valószínűség erre ís megvan. E,jy a vigasz­taló, az, hogy az árakat védeni hivatott ren­deletek kijátszása a ,zuhanás" idejen nenf okozhat oly sebeket, aminőket a felmenő árak kivédésére hivatott rendektek kijátszása oko­zott. A kapitalizmus nőm cátol önmagára. Á béke és drágaság fordított viszonya ezután is élni fog és ha a háború efsjén nem N^örtém semmi intézkedes a termelés szocializálása felé, akkor most is tőkés módon hegyható & „zuhanás" idejebeii termelés Sorsát mindenesetre megérdemli. Pifbüe? i»8»».

Next

/
Thumbnails
Contents