Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-08 / 6. szám

2 Jfámmtiz 1918. január 8. I munkásbiztosifás uj rendje Kiterjesztik a segélyeket és fölemelik a járulékokat k járulékhátralékokért elzárás jár UUdapcsí, január 7. (Fővárosi munkatársunktól.) Az 1917. évi VII. t.-c., amely a kormányt a munkásbiztositás főbb intézkedéseinek ren­deleti uton való módosítására felhatalmazta, háromnegyed esztendő óta szentesítve van már, de a rendeletek még ma sem léptek életbe a munkásbiztositási intézmény és a biz­tosított érdekeltségek mérhetetlen kárára. En­nek a körülménynek egyrészt a kormányválság volt az oka, de ma már a rendelet végre mégis megjelent és január elsejével életbe is lépett. Az illetékes faktorok, akik a rendelet végre­hajtására hivatottak, még mindig nem kapták meg az életbeléptetési rendeleteket és igy a nyíregyházi kerületi munkásbiztositó pénztárnál sem igen tudják, hogy miként tájékoztassák a munkaadókat az uj rendelettel kapcsolatban a szükséges tudnivalókról. Ezért szükségesne? tartottuk, hogy fel­világosításokért illetékes helyre forduljunk. Bánóczy László dr az Országos Munkás­betegsegélyzö és Balesetbiztosító Pénztár tit­kára, az uj rendelet lényeges intézkedéseiről és azoknak a gyakorlatban való keresztülvite­léről a következőket mondotta el a Nyirvidék számára : — Az országos pénztár elsőnek tett slő­terjesztést a munkásbiztositás korszerű reform­járól, amelyet különösen a háborús viszonyok és a pénz vásárló erejének igen jelentékeny csökkenése tettek szükségessé. Mégis a német kormány és az osztrák kormány intézkedései megelőztek bennünket, holott ez év elején a törvényhozás már megteremtette nálunk a szük­séges intézkedések alapjait. Ez intézkedések legf nyegesebbje a be­tegségi segélyek kiterjesztése. Ezen a vona­lon a legnagyobb a fejlődés az anya- és cse­csemővédelei n terén A magyar munkásbiztosi­tás most ezen a ponton is nemcsak felveheti a versenyt az osztrák és német törvényes in­tézkedésekkel, hanom azokat sok tekintetben tul is szárnyalja, minthogy az összes segélyek: kötelező segélyek az összes pénztárakra és a munkásbiztositás szolgáltatasában részesülő öászes betegekre kötelezően és egyformán ter­jednek ki Túlzás nélkül mondhatom, hogy e kormányrendelet folytán a magyar munkás­biztositás segélyszolgáltatás szempontjából az összes államok munkásbiztositásainak élére került. — Természetes, hogy a scgélyszolgáltatá­sok intenzív fejlesztése a megterhelésak eme­lését is maga után vonta. Munkaadó és mun­kások ezentúl nem három százalékot, hanem négy százalékot fizetnek. Le kell azonban szö­geznünk itt azt is, hogy a járulékkulcsnak ezen megállapítása messzire alatta marad pél­dául a német járulékkulcsnak, amely a háború eleje óta minimálisan négy és fél százalékban van megszabva, és a pénztárak jelentékeny részénél hat százalékra rug. Számba kell azon­ban venni még azt is, hogy a németországi munkabérek magasabbak a magyar munkabé­reknél, tehát még a négy és fél százalékos kulcs mellett is a német munkásbíztositási intézményeknek magasabb fedezet áll rendel­kezésére, mint a magyar munkásbiztositási­tásnak. Nem árt, ha a közvélemény már most megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy a magyar járulékkulcs sem érte el még a maxi­mumot, mert ha a háború — remélhetőleg közeti — befejezésével a háború utáni felada tok nagy tömege a munkásbiztositásra szakad, azt a négy százalékos járulékkulcsból lehetet­len lesz elvégezni. keres, annak az életstandardja nem magasabb, mint azé, akinek a háború előtt 600 koronája volt. Semmiféle szempontból sem kelthet tehát aggályokat az, hogy a munkások munkakeres­ményük összegére való tekintet nélkül biztosí­tásra kötelezettek, míg a tisztviselők, kereske­dősegédek és általában hasonló alkalmazásban lévő havi és évi fizetéssel alkalmazottak bizto­sítási felső határa 4800 korona, amely határ önkéntes biztosítással 6000 koronáig emelhető. Mindezekaek természetszerű következménye volt az, hogy a pénztárakat abba a helyzetbe kellett juttatni, hogy a járulékhoz hozzá is juthassanak, nehogy a járulékkulcs felemelése csak a hátralékok növelésére szolgáljon. Ezért az uj rendelet szigorú intézkedéseket léptetett életbe, amelyek elzárással büntetik azt, aki já­rulékát esedékességekor elfogadható mentő ok nélkül be nem szolgáltatja A nyíregyházi pénztárra az uj rendelke­zések életbeléptetésével sürgős feladatok hárul­nak Haladéktalanul tájékoztatnia kel a mun­kaadókat arról, hogy mit vonhatnak le, illetve hogy mit tartoznak levonni a munkások béré­ből, minthogy váltottak a napibérosztályok és változott a járulékkulcs is. A legfontosabb, ami még a munkaadókat elsősorban érdekli, az, hogy az összes alkalmazottaikat január 8, és 16-ika között be kell jelenteniük. Ez múl­hatatlanul szükséges, minthogy változik a na­pibérosztály és minthogy a napibérosztályba való sorozás alapja ezentúl a munkás összes keresménye, tekintet nélkül arra, hogy azt há borús pótlék, családi pótlék, drágasági pótlók, vagy bármiféle cimen részletezve kapja. A pénztárak mindenben a munkaadók kezére fog­nak járni, hogy eme kötelezettségek teljesítésé­ben nekik könnyebbséget okoszazak. Ezenkívül a nyíregyházi pénztár részlete­sen tájékoztatni fogja a munkaadó és munkás­érdekeltséget arról, hogy az uj rend az eddigi gyakorlatttól minő eltéréssel jár, ugy, hogy az a jogviszony, amely a pénztári intézmény és az őt fenntartó érdekeltségek között eddig is fennállott, a jövőre se zavartassék meg. Paál .tóh­egy ponton számol az uj rende­let a háborús értékdevalvációval A betegség elleni biztosítás régi értékhatára 2400 korona volt. Az a munkás, aki ma is 2400 koronát Ht«MMIi»>» ^"(^iiWl ^l WWi t-jiMl BK DIADAL mO^XMÓE is Hétfőn - Kedden LULU. ( Cirkuszdráma 4 felvonásban. jf Eíöadások fél 6, tó! 9. \ í Vasárnap délután 4, í'é) 6, este 1 és íél 9. ff rVEG JELENTI Yázsonuikönyve:j TT!iÉR T KELL I ÉS Mnyen LESZ I A\?ÁI£ISZTÓJOö REFORMJA | Ára 2 korona. Kapható a Nyirvidék | kiadóhivatalában Megrendelhető min- I den újságárusnál, | Tegyen kísérletet, hog> m Nyirvtdél ftlrdetésel biztos sikerre) $áriaa&. Katonák és rendőrök barca Egy detektív lelőtt egy huszárt Nyíregyháza, január 7. (A Nyirmdék tudósítójától.) Tegnap este tiz óra tájban véres me­rénylet történt a város kellő közepén. Három részeg huszár megtámadott egy gyanútlan, véd­telen nőt és mikor ennek egy detektív a segít­ségére sietett, a detektívet is megtámadták, leteperték, ugy, hogy a detektív kénytelen volt fegyverét használni és az. egyik huszárt lelőtte. Kilenc óra tájban történt tegnap este hogy az egyik malatóhelyen megjelent három huszár és italt követeltek. Mirel a mulatóhe­lyen látták, hogy a huszárok részegek, nem adtak nekik italt. A huszárok erre gorombás­kodni kezdtek, majd az egyik kiszolgálólánytól azt követelték, hogy hagyja ott a helyiséget és menjen velük máshová mulatni. A leány azon­ban nem volt erre hajlandó, mire a huszárok megragadták a leányt, és magukkal hurcolták. A Korona szálledához ért a láay és a három huszár, amikor a lánynak sikerült kiszabadulni a huszárok kezéből és el akart futni. Az egyik huszár, Pap József azonban semmikép sem akarta elengedni a leányt, és mikor az futás­nak eredt, bajonetjével fejbevágta, ugy, hogy az véresen esett össze és segitség után kez­dett kiabálni. A leány jajveszékelésére a Koronából is többen kiszaladtak és az erősen vérző leányt bevitték a Lányi-gyógyszertárba, fahol Kopácsy Kálmán gyógyszerész kötözte be a leány se­beit. Meghallotta a kiabálást Marasuk Péter de­tektív is, aki azonnal üldözőbe vette a mene­külő huszárt. A huszár kihúzott bajonettel vé­gigfutott a Vay Ádám utca elején és minden­kit, aki útjába került, leszurással fenyegetett. Marasuk mindenütt nyomában volt a huszár­nak, akit éppen akkor ért utói, mikor az a Jó­kai-utcában cl akart bújni. A detektív itt eléba került a huszárnak és revolverét kirántva, föl­szólította a huszárt, hogy adja meg magát. A huszár azonban tovább ordított, kiabált és a detektívet is meg akarta támadni. Marasuk erre sipjába fujt és hamarosan elő is került Janesár János rendőr, ugyaaeldior az utca másik végé­ről lutva jött a huszár két társa, akik mikor látták, hogy cimborájuk bajba került, ki akar­ták azt szabadítani. Egyik huszár leütötte Janesár rendőrt, a másik pedig ugyanekkor ugy vágta főbe Ma­rasuk detektívet, hogy az pár pillanatra elve­szítette eszméletét és leesett a földre. A hu­szárok ekkor rátámadtak Marasukra és Pap József huszár rátérdelt Marasuk mellére, majd előrántotta bajonettjét és le akarta szúrni a detektívet. Borzalmas küzdelem fejlődött ki a földön fetrengő két ember között, a huszár a detektív torkát szorongatta, a detektív pedig mindenképen igyekezett megszabadulni a huszár kezei közül. Mikor a detektív látta, hogy a huszár előveszi a bajonettjét és keresztül akarja szúrni, kiszabadította jobb kezét és kétszer a levegőbe lőtt. A huszár azonbaB ekkor sem engedte el a detektívet, mire Marasuk közvetlen közelből a mellébe lőtt a huszárnak, aki erre aztán elbocsátotta a de­tektívet. Mikor a másik két huszár látta, hogy mi történt, elfutottak, de a járó-kelők, akik a lövöldözés zajára összefutottak, az egyik huszárt elfogták, a másiknak azonban sikerült elmenekülnie. Marasuk azonnal értesítette a katonai rendőrséget az esetről és hamarosan kivonultak a mentők is, akik a huszárt a csapatkórházba szállították. A katonai és a polgári rendőrség a legszigorúbb vizsgálatot indította meg, amely ma egész nap tartott. A huszárt délig nem lehetett kihallgatni, mivel nem nyerte vissza eszméletét. a* t - A !ap feSfcsordásíörai vonatkozó pmss­kérjük aaoBBsl aftsdiöi iiUtívitif**

Next

/
Thumbnails
Contents