Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-12-25 / 285. szám

f^iregybáza, SÖ17. december 25. * Kedd XXXVÜL évfolyam * 285. száír POtITIKAí HPtPlT.AP -; jrijT)H)-rT— r n»» 11 tn• mat^, II T HIMIHII I.TXmm 1 WMMM : W H ^t f rJ MM Ii r'^r Ki ii. W WW F **^ 33 Mtow... 11 R I A ftftaó* | te Kttó«tísist»i! t nmt&mz % K «© Üaapt* 9'ti | *» * f ^^ ^ * m** > TttBÉÓk&fik füléin SS tett>sa. f tóvsttíes Mint f K4*a«teta& M*í aAu* rím R vármegye üdvözlete Károly királyhoz Elismerés az alispánnak A törvényhatóság közgyűlése Nyíregyte'áa«i decembes 24 (A Nyirvidék t:M$itójátál) Izgalmas, és fölötte érdekes közgyűlé­se volt Szabolcsvármegye törvényhatósá­gának és ebben a legjelentősebb mozzanat az volt, hogy a törvényhatóság a főis­pán indítványára hódolatteljes szerencse­ki vánatát fejezte ki Károly királynak az Isonzónál történt szerencsés megmenekü­lése alkalmából. A valóban lelkes indít­ványt a vármegye királylni törvényható­sága egyhangúlag tette magáévá. Igen emelkedett része volt a rendkí­vüli közgyűlésnek az a meleg szeretet, amellyel ugy a főispán, mint az egész törvényhatóság ünnepelte Mikecz Dezső alispánt abból az alkalomból, hogy a ki­rály közéleti munkásságának elismerésé­ül udvari tanácsossá nevezte ki. Nagy érdeklődés kisérte még a közi­gazgatási bizottsági választásokat, ame­lyeknél két liszta volt, az egyik a kor­mányt támogató pártok lisztája, a másik a munkapárté. A hivatalos tisztán mind­össze egy tag volt azok közül, akiknek le­járt a megbízatásuk, a munkapárt viszont ugyanazokat akarta behozni, akik eddig is tagjai voltak a közigazgatási bizottság­nak. Nagy többséggel az előbbi liszta gvő­zött. Szerencsekivánat a királynak .Meskó László dr. főispán nyitotta meg a közgyűlést, és megnyitójában emelkedett szavakban emlékezett meg arról a bal­esetről, amely az uralkodót akkor érte, mikor győztes hadai élén átkelt az Ison­zón, és amikor a folyó rohanó árja elra­gadta. Ebben a nehéz helyzetben, az ural­kodó ritka bátorságot és lélekjelenlétet, a kísérete iránt páratlan gondosságot tanú­sított és éppen lélekjelenlétével meg is menekült a veszedelemből. A főispán hi­vatkozik Szabolcsvármegye közönségének hagyományos királyhüségére és indítvá­nyozza, hogy az uralkodónak szerencsés megmenekülése alkalmából hódolatteljes szeren esek i vána tát fejezze ki a törvényha­tóság és kérje meg az alispánt, hogy eme elhatározását a miniszterelnök utján leg­magasabb helyre juttassa. Általános helyeslés és a király szemé­lyének hosszas éljenzése közben a törvény hatóság egyhangúlag elfogadta a főispán indítványát. Ugyancsak a főispánnak az indítvánvá ra egyhangúlag kimondotta a közgyűlés, hogy Miksa királyi hercegnek, a király testvéröccsének házassága alkalmából üdv kivánatát fejezi ki. Az alispán üdvözlése Bejelentette azután a főispán, hogy a király a vármegyei tisztikar tejét, a vár­megye tisztelt és szeretett alispánját ud­vari tanácsossá nevezte ki. A vármegye minden polgárának örömével és rokonér­zésével találkozott ez a királyi elhatáror zás, mert az alispánnak három évtizedes közpályáján gondosság, tapasztalat, szé­leskörű ismeret, fáradhatatlan buzgalom és pontosság jellemezte a közre mindig hasznos munkáját. Indítványozza azért, hogy a törvényhatóság örömének adjon kifejezést és tiszteletteljesen üdvözölje az alispánt magas kitüntetése alkalmából. Mikecz Dezső alispán hálásan mon­dott köszönetet a főispánnak és a törvényj­hatóságnak a megemlékezésért. Biztosan elhiszi neki mindenki, hogy nem kereste ezt a kitüntetést, de nem ragadja, hogy a kitüntetés örömmel töltötté el, mert ugy látja, hogy elismerése és jutalmazása .'12 évi olyan közpályának, amelynek nehéz gyakran válságos munkájában a vármegye tisztikarával dolgozott. Benne a tisztikart jutalmazta meg a királyi kegy, amely ö­römmel és büszkeséggel tölti el, az a meg­tisztelő és szeretetteljes keret, amelyet a törvényhatóság adott ehhez a kitüntetés­hez, boldoggá teszi. hl. Kállay András, orsz. képviselő üd­vözölte még az alispánt, akit percekig ün­nepelt a törvényhatóság A pártok mérkőzése A tárgysorozat pontjai következtek ez­után, amelyeket az állandó választmány ülése kapcsán már ismertetett a Nyírvi­dék. Ezekben az ügyekben a közgyűlés az állandó választmány javaslatát tette ma­gáévá. Az év végén a közigazgatási bizottság tagjai közül a következőknek jár le a meg­bízatásuk: Haas Ignác, Járossy Sándor dr., Nánássy Andor, (')rosz Miklós és Szalán­czy Bertalan. Ezek helyére titkos szavazással elren­delte a főispán a választást, amely két küldöttség előtt folyt le. A szavazás ered­ményeként kapott: Haas Ignác 177, Szik­szay Pál 151, Megyery Géza 111, Lázár Kálmán 131, Szomjas (iusztáv 182, Járossy Sándor dr. 77, Nánássy Andor 79, Szálán­czy Bertalan 75, és Orosz Miklós 39 sza­vazatot és igy az öt legtöbb szavazatot ka­pott bizottsági tagot a főispán megválás?. 1­tottaknak jelentette ki. A közgyűlés azután még mintegy száz­húsz községi ügy elintézésével véget ért. a a hajdudorogi püspökségnek a székelyföldi parochiák megmentésére Nyírcgyhín, dcecmbcr 24. IA Nyírvidck tudósítójától.) Egy éve mull, hogy Erdélyből kitaka­rodtak a román hadak, egy éve, hogy Er­dély szentelt földjén, a pusztulás, a rom­bolás nyomában megkezdődött az újra­építés hatalmas, nagyszabású munkája, amelyet államhatalom és társadalom két­zenfogva, együttesen végeznek. Ez a mun­ka, amely nemcsak a ledöntött tűzhelyek fölépítésében, a kormos, romokban álló falak uj tető alá húzásában áll, hanem az erdélyi magyarság megerősítését is célul kell, hogy maga előtt lássa,.— a közeljövői­ben uj segítőtársra lel a hajdudorogi ma­gyar püspökségben, illetve a püspökség papjaiban. A hajdudorogi magyar görög katho­likus püspökségnek Erdélyben, főkép a székelyföldön — harmincöt parochiája van, amelyeknek több, mint egyharmada tizenhárom parochia évek sora óta betöltetlen, de azoknak a parochiáknak a lelkészei sem teljesíthetik teljes egészében kötelességüket, akik otthon vannak, mert és ezt szomorúan kell bevallani, — az erdélyi görög katholiktis lelkészek oly nagy szegénységben élnek, hogy minden idejüket leköti a megélhetésért folytatott harc, küzdelem, ugy, hogy magyarmentő komoly és odaadó munkára nem jut ide­jük, nem lehet kedvük. Lelkes, jó magyar érzésű emberek a hajdudorogi magyar püspökség lelkészei, nem lehet panasz a magatartásukra, egy közülük, Komán Si­mon, kézdiszentkereszti lelkész, hősi ha­lált is halt az oláhok elleni hadjáratban, de korgó gyomorral, a düledező templom és iskola mellett, nem lehet menteni a magyarságot a román tengertől, különös sen nem akkor, mikor az oláh pópák a magyar lelkészekhez képest palotákban laknak, templomaik, székesegyházaik a fa­tornyos görög katholikus templom mel­lett, iskoláik pedig hat osztályú modem iskolák az egyáltalán nem létező magyar iskolák mellett. Az iskolákat pótolni van hivatva Ap*­ponyi Albert kultuszminiszter messzeme­nő terve, és ugyancsak Apponyi Albert az, aki kétszázezer koronát vett föl a jö­vő évi költségvetésbe a hajdudorogi ma­gyar püspökség erdélyi lelkészeinek éspa­róchiáinak segélyezésére. Ez a kétszáze­zer korona, melyet két részletben fog Mik­lósy István püspök kezeihez folyósítani a kormány, sok nyomort., sok szenvedést fog enyhíteni Erdélyben, ahol a legtöbb helyen semmi természetbeni járandóságuk nincs a magyar lelkészeknek. Ez az ál­lamsegély lehetővé teszi, hogy Miklósy püspök betöltse a gyergyószentmiklósi, a kézdiszentkereszti, liszuyói, nyárádaud­rásfalvai, nyárádbálintfalvai, és szovátai ári 10 m.

Next

/
Thumbnails
Contents