Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-12-12 / 275. szám

Jh^iti december 12 •<9Btsaaa«Bii9agia mm lmjyöjij JbKfó -Ni Hétfő-Kedd Az uj idény első Nordisk műsora Az előítélet • Dráma 4 felvonásban és a fényes kisérő-müsor S Előadások fit 6, q Vasárnap ((platán fél 3. fél 5, 0 f.'I !>. Oíte fél 7 és fél 9 A nyirbogdányí választás ói KM ; ­Képviselők a kerületben iMflregfnáíJ, deeem^er 11 {A Nyirvidék i'^dóaitójátoL) Alig hét nap választja cl a nyirbogdányiakaí a képviselőválasztástól és egyre hevesebben folyik a korteskedés a választás napjának köze­ledtével. Az utolsó néhány nap alatt Megyei'} Géza pártjának vezetősége indult körútra s kerületben és a függetlenségi községekbei: mindenütt nagy ünneplésben részesítik az Apponyi-párt hivatalos jelöltjét, akinek támo­gatására ide érkezett Zlinszky István, az orszá­gos Apponyi-párt alelnöke és Kovácsy Kálmán orsz. képviselők, akik Megyery támogatására a kerületbe mentek, és sorjában tartanak gyűlé­seket a községekben, ma és holnap még né­hány Apponyista képviselő érkezik a kerületbe, hogy minden agitáeiót kifejtve, megtartsák a pártnak ezt az ősrégi 48-as kerületét. A kerületben egyébként más pártbeli képviselők is állandóan ott tartózkodnak. Kíino van Szabó István és Mayer János kisgazdapárti képvise'ők, akik Szemző Érnének, a 48-as kis­gazdapárt jelöltjének a támogatására tartanak beszédeket a községekben, ahol szívesen hall­gatják őket a kisgazdák. Ho nap a 48 as kis­gazdapárt többi tagja is kimegy a kerületbe, ahova a nyíregyházi gazdák is kikísérik őket. Részletes jelentés a fegyver­szüneti tárgyalásokról ftadapebt, december 11. (A Nyirvidék tudéfiUíjátói.) Berlinből táviratozzák, hogy a Wolff­ügynökség a fegyverszüneti tárgyalások­ról késő éjjel hosszú kommünikét bocsá­tott ki. Megállapítja, hogy az összes meg­bízottak mandátuma csak a fegyverszü­neti tárgyalásokra és nem a béketárgya­lásokra vonatkozott. Az oroszok azt in­dítványozták, hogy a fegyverszüneti tár­gyalásokat az összes frontokra és had­viselőkre kiterjesszék. Megbizottaink ebbe nem mentek bele, mert az antant dele­gátusai nem voltak jelen, az oroszoknak pedig ily irányú meghatalmazásuk nem volt. Végül abban állapodtunk meg. hogy csak köztünk és az oroszok között tár­gyalunk fegyverszünetről. A béketárgya­lások megvitatásába azért sem mehet­tünk bele, mert. meghatalmazása egyik félnek sem voit. A tárgyalások második napján az oroszok, ismertetve- fegyver­szüneti föltételeiket, követelték a rigai tengeröböl megszállott szigeteinek kiürí­tését, anélkül, hogy fölajánlották volna csapataiknak a front valamely részén való visszavonását. Követelték továbbá, hogy a részünkről hathónapra kívánt fegyverszünet alatt csapataink megma­radjanak a keleti front lövészárkaiban és még csak azt sem akarták megengedni, hogy csapatainkat pihenő szállásaikba vonjuk vissza. Ilyen föltételekbe nem me­hettünk bele, később azonban az összes kérdésekben megegyezhettünk egy pont kivételével, tudniillik a rigai szigetek kérdésében nem tudtunk megállapodni. Ez a kérdés részünkről kivül áll minden diszkusszión. Mikor aztán az orosz dele­utasi­gátusok kijelentették, hogy ujabb Fásokat kell szerezniük Pétervárról, a leg­rövidebb idő alatt elértük a megegyezést a mostani tíznapos fegyvernyugvásban. Ezen rövid lejáratú megállapodásban ked­yező előjelet láthatunk a jövőre nézve. szellői kezdenek fújdogálni. Ezek a szellők azonban a békeidő súlyos fellegeit hajtják. Elő kell készülni a békére, mint ahogyan a béke­ben is elő kellett készülnünk a háborúra. Ha a béke meglepetésszerüleg érne bennünket, talán épen olyan baj lenne, mintha a háború ért volna előkészületlenül. Mindenfelé nagy készülődések jelei mu­tatkoznak. A bajor belügyminiszter felszólításo­kat küldött szét az illetékes hatóságoknak, hogy a katonai hatóságokkal karöltve gondoskodjanak az épitö anyagokról és munkaerőkről. A magán feleket is felszólította, hogy tervbe vett épít­kezéseiknek terveit még e tél folyamán készít­tessék el, a hatósági építési engedélyeket is még e télen szerezzék meg, altálában pedig készüljenek arra. hogy az építkezések az 1918. év tavaszáu megkezdhetők legyenek. Mi ez más, mint a béke bekövetkeztében való biztos re­ménykedés ? Egészen nyugodtak lehetünk, hogy az em­lített leiszólitásnak foganatja lesz, sőt talán azt is hihetőnek mondhatjuk, hogy ezt a felszólítást megelőzőleg is történtek már a bajorok, no meg általában a németeknél olyan előkészületek, amelyek a békére való átmenetnek elengedhe­tetlen együttjárói. Nálunk megalakult a LÁB. Ezt ugy hivják, hogy Lakásépítő Állandó Bizottság. Elnöke a miniszterelnök. Célja a bizottságnak, enyhíteni a lakásnyomoruságon. Természetesen, első sor­ban Budapesten. Azért természetesen, mert hi­szen ma még mindig a régi, sok évtizedes fel­fogás uralkodik, hogy Budapest mindenek előtt. Pedig ma már el lehetne ettől az észjárástól térni és a vidék empóriumaira is gondolni, azo­kat is erősíteni. De ezek a jó vidéki városok és kereskedelmi gócpontok, még mindig az önsegélyezői nemes hivatására vannak ilélve. igy nem marad más hátra, mint az önmagunk­kal való törődés. De vájjon tettünk-é már valamit a jövőt tekintve ? Sajnosan kell bevallanunk, hogy bi­zony igen-igen keveset. Bármihez kívánjunk fogni, tők re, pénzre van szükség. Az átmeneti időre szükséges pénz­tőkénk nincs. Bárminő intézményt óhajtsunk létesíteni, építenünk kell annak hajlékot. Se tervünk, se anyagunk, se semmiíéíe előzetes intézkedésünk nincs még. A városfejlesztés fundamentumát képező építési szabályrendelet, a minisztériumokban hever valahol. Megvannak a próba furatok, de a vízvezeték és csatorná­zás céljaira ezek eredménye, semmi irányban felhasználást nem talált. Épitő anyagok hijján van e város, a szó legszorosabb értelmében. Semmi intézkedés sincs még, hogy a legszű­kebb mértékben felhasználandó légiaanyag el­készíttessék. Ila legalább egy téglagyárat le­hetne üzembe helyezni, az is nyereség lenne. Elkerülhetetlennek látszik, hogy a harcterekről visszakerülő építőanyagoknak bizonyos részét, biztosítsuk magunknak is. Bizony elkelne nekünk is egy kis bajor belügyminiszteri felhívás ! Mert hiszen erfa mifelénk, sok minden máson törik az emberek a fejüket, nem azon, hogy a béliére való át­menet utjai simává tétessenek. Hát hiszen fon­tos, ha íontos, hogy mit lehet még megdrágí­tani, az árukat, közlekedést, telefont, adókat stb-t. De talán ennek fordítottja is fontos lenne! V Fújdogálnak a békeszellők, hozzák az át­meneti idők fellegeit. De csak azért, mert sem­mit sem teszünk, hogy a béke áldása le ne verjen bennünket! Pisszer János. fliliÉiiiiiÉiiiiiiiaiÉÉ VÁROSI SZÍNHÁZ - MOZGÓ. ;.',J — Sás & Szerda-Csütörtök Amerikai szenzáció ess m Gszday ember felesége S — 5 Dráma az amerikai milliomosok körébő l __ Senki fia •» aisiyü iisiüsaiM Péntek-Szombat-Vasárnap m CSORTOS GYULÁVAL Felső kereskedelmi iskola létesül Nyíregyházán A kereskedők ujabb akciója Nyiregyhá**, december 11. {A Nyirvidik tudósitójától.) Nyíregyházán egyre jobban érezteti hát­rányát a felső kereskedelmi szakoktatás hiánya és a nyíregyházi, valamint a vármegyebeli ke­reskedelmi ós pénzügyi vállalatok éppen ugy, mint a kiválóbb ipari cégek mindegyre hangoz­tatják, hogy alig kapnak elegendő helybeli ifjút, akinek kereskedelmi szakképzettsége van. De igen sok a panasz a szülők részéről is, akik kereskedelmi pályára kiván.ák adni a gyerme­keiket és akik kénytelenek igen sokkal többet költeni a gyermekeikre, mivel más városba kell küldeni fiaikat, mert nálunk nincs tanintézet a mely felső kereskedelmi oktatással foglalkoznék. A mai helyzetben a nyíregyházi szegényebb szülők kereskedelmi pályára nem is adhatják a gyermekeiket mert nem győzik pénzzel az ide­genben való taníttatást. Mindezeket a Nyíregyházi Kereskedők és Gazdák Köre teljesen átérezte és már a múlt­ban is megtett mindent, hogy Nyíregyháza felső kereskedelmi iskolát kapjon, de hasztalan volt. minden igyekezet, hiábavaló volt magának a körnek és nemes gondolkodású tagjainak minden áldozatkészsége, megtört minden lelke­sedés azon, hogy a közoktatásügyi kormány nem akart nyilvánossági jogot adni a létesí­tendő tanintézetnek. A kör vezetősége és tag­jai azonban nom adták föl a tervet és most újból munkához látnak. Ezt a munkát készí­tette elő az az értekezlet, amelyet a Kör he­lyiségébe hivtak össze és amelyen a jelenvoltak fölkérésére Wilt György dr. királyi tanfölügyelő elnökölt. Ezen az értekezleten a tanfelügyelő ké­résére Baruch Artúr, a kör elnöke és ennek a mozgalomnak a leglelkesebb mozgatója ismer­tette az előzményeket és fejtette ki azokat az okokat, amelyek a felső kereskedelmi iskola létesítését elhalaszlhatatlanul szükségessé te­szik, majd rámutatott arra, hogy a mai helyzet még alkalmasabbnak látszik az iskola létesíté­sére, mint az eddigi annál is inkább, mivel az összes téuyezők a legmesszebbmenő támoga­tást helyezték kilátásba. Széles mederben indult meg azután a vita, amelynek során az a nézet alakult ki, hogy az uj iskola föntartói jogát ajánlják föl a városnak, amely már a mozgalom megindulása idejében fölajánlott évi hatezer koronát az is­kolának. A város bizonyára készséggel vállalja a föntartói tisztséget, amely semmiféle külön megterheltetéssel nem jár és kétségtelenné te­szi, hogy a tanintézet megkapja a nyilvánossági jogot. Kimondotta az értekezlet, hogy a legkö­zelebbi napokban a város képviselőjének, Fé­nyes Lászlónak a bevonásával tart értekezletet annál is inkább, mert Fényes kijelentette a nála ebben a dologban eljártak előtt, hogy bármikor a legnagyobb készséggel vállalja eb­ből a munkából reá eső részt, elhatározta to­vábbá az értekezlet, hogy a Meskó László dr. főispánt küldöttségileg keresi föl < s öt is meg­kéri, hogy támogassa a mozgalmat

Next

/
Thumbnails
Contents