Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-11-09 / 248. szám

YIKSriDEK i e. t

1 november 9 Nyíregyháza vagyon Nyíregyházi!, november a (A Nyirvidék tudósítójától.} A város jogügyi-, pénzügyi- és épité si szakosztályainak legutóbbi ülésén arról a ((kigondoló bizottságról« volt szó, amelynek feladata lenne a város vagyonának megállapítása, és egyben módok keresése a városi jövedelmek növelésére. Ki tünt,Tlogy ez a bizottság nem működött, igv az elébe tűzött cél i'elé egy, lépést sem tett. " < Ugrón Gábor belügyminiszter kiadott egy rendeletet, amely 1Q50Ö0-17. B. M. szám alatt kelt és tartalma szerint tájékozást kíván szerezni a magyar városok vagyoni helyzetéről, valamint háztartási viszonyairól, hogy azok a háború alatt miként alakultuk. Ennek a rendeletnek az is egyik célja, hogy a városok vagyoni helyzete, kormány segítséggel rendeztessék. Ha a városi szakosztályokból kiküldött bizottság feladatát és a belügyminiszter rendeletét egymásmellé állítjuk, lehetetlen a keiiő közötti szerves kapcsolatot nem látni. Mindkettő egy cél felé törekszik. — A belügyminiszter rendelete meghagyja a városoknak, hogy vagyoni állapotukat, annak becsértékét, a mai állapot szerint tüntessék fel. Valószínű, hogy ez a rendelet Nyíregyháza városát is érdek li, éppen ezért joggal feltehető, a kérdés, vájjon a vagyoni állapot mai becslése megtörtént-é?, figyelembe vétettek-é a változott viszonyok okozta eltolódások? Mert az kétségtelennek látszik, hogy egészen más képet nyerünk a régi becsértékkel — szembe állított tehertöbblet kimutatásánál, mint akkor, ha a változott viszonyok okozta értékemelkedésekkel állítjuk szembe a tehertöbbletel. Ha, — amint megállapítást nyert, — a «kigondoló bizottság nem ült még egybe, akkor a minisztertől kívánt becslések is, — valószínűleg — nem ejtettek meg. A vagyonmegáílapitásnak pedig épen most. az értékek folytonos változása idején, elég gyakorinak kellene lennie, mondhatnók évente kellene megtörténnie. • A szakosztályokból és illetve a képviselőtestületből kiküldött ad hoc bizottságoknak munkaképessége, függetlenítendő lenne, — legalább részben, -— a bizottsági elnök elfoglalt voltától. Evégből meg lehetne szüntetni az eddigi gyakorlatot, azt ugyanis, hogy minden ad hoc bizottságnak, mindenkor a polgármester az elnöke. A kiküldött bizottságok alakuljanak meg külön, válasszák meg elnöküket és előadójukat, és rendszerint, valamely meghatározott idő alatt tegyenek eleget, az eléjük tűzött feladatnak. Hihetőleg nincs erűnek semmi akadálya?! Ha az így alakult ad hoc bizottságok feladatuk befejeztéről számot adnak a megfelelő szakosztályoknak, akkor ugvis polgármesteri elnöklet alatt tettek feladatuknak eleget és akkor nem esik semmi irányban csorba. De elérhető az, hogy a kitűzött feladatok megoldatnak még akkor is, ha a polgármester helyettesek változnak, mint ahogy ez eddig, — bizony elég gyakran megtörtént. Hogy pedig a címben mondott tárgynál maradjunk, bizony szükségesnek mutatkoznék a városi vagyon felbecslése, ha egyébért nem is, talán csak azért, hogy tisztán lássunk. Mert hiszen a belügyminiszter Íves valamit kívánt! is 1Előfizetési árak november 1-íől: Egész évre 32 korona, Félévre Í6 korona, Negyedévre 8 korona, Egyes szám ára i© fillér. így a A mliíisztsrtaíiács végzett a válassíólmspt Budapest, november S (A Nyirvidék tuáósitójátói.) A Magyar Tudósító jelenti, hogy a tegnapi minisztertanács befejezte a választójogi törvényjavaslat tárgyalását. — Tegnap egyéb üggyel nem foglalkoztak. fftMKaHsnwUsuHMMftjft r*"T-Tffm •'I'TiHWHifflWirK hitelük mapr IndikiMi Ullmann Adolf főrendiházi tag, a Magyar Altalános Hitelbank vezérigazgatója, gazdasági életünk egyik leghivalottab vezéri érfia, a minap országszerte méltó feltűnést kellő véleményt adott a hetedik magyar hadíkölcsön jövedelmezőségéről. Szolgálatot vélünk tenni ugy az uj hadíkölcsön döntő jelentőségű ügyének, mint közönségünknek, midőn Ulhnann nyilatkozatának fontosabb részeit az alábbiakban reprodukáljuk: A magyar állami értékek árfoiyamalakulása a háború folyamán, kivált pedig a VI. hadi kölcsön kibocsátása óta örvendetesen kedvező irányba terelődött 4 százalékom koronajáradék, mely a ru kezdetén 7C.50 és a folyó év május havában 78.50 árfolyamon került forgalomba, a legutóbbi napokban 83 százalék körül cserélt gazdát, a 31—2 százalékos járadék árfolyama 68-tól 73-ig emelkedett cs a magyar állam egyéb címleteinek ára is jelentékenyen javult. Egyébként a 4 százalékos magyar koronajáradék az egyetlen a hadviselő államok vezető járadékai közt, amelynek az árfolyama a háború alatt nem Csökkent. Mutatja ezt a következő összeállítás: A li.'iboru kitörése jelenlegi előtti árfolyam: íiíolyara 2Va°/q-os angol konsol 75.50 56.25 3°/o-os, francia járadék 78.50 61.25 SV^/o-os olasz járadék 95.— 80.— 5°/O-03 orosz járadék 98.75 67.50 8%-os német birod bölcsön 75.50 66 — 4%-os osztrák járadék 79.— 78.— 4%-os magyar koronajáradék 76.50 83.— Mig a hadíkölcsön 6 százaléknál magasabb kamatozást biztosit, addig a részvények tekintélyes többségének .a mai árfolyamok alapulvételével mindössze évi 23 százalék a hozadéka, sőt egyes papírok még ennyit sem jövedelmeztek és leghatározottabban szembe kell szállani azon felfogással, mintha a részvénytársaságok indíttatva erezhetnék magukat arra, hogy részvényeik osztalékának megállapításánál azok árfolyamára tekintettel legyenek. Az osztalékpolitika terén mindenkor különösen azonban a mostani rendkívüli idhőkben a legnagyobb óvatosságot kell szem előtí tartani már csak azért is, mert az a vélemény, mely a béke beálltától azonnal erős konjunktúra megindulását reméli, általában alig tekinthető indokoltnak. A nyersanyag, a hajótér és az idegen valuta hiánya nagyon meg fogja nehezíteni gaz daság'i életünk újjászületését. — Vegyünk például szemügyre néhány körülményt, a mely a textilipar helyzetének jövő alakulására döntő befolyást gyakorolhat. Az Északamerikai Egyesült Államok pamuttermelése az utolsó békeévben, 1913-ban mintegy 10 millió bál t tett ki, amiből magában Amerikában 3—4 millió bált dolgoztak fel, mig 12—13 millió Európába került. A háború folyamán az Unió pamut termelése több mint 25 százalékkal csökkent, mig a fonó és szövőipari vállalatok üzeme rendkívüli mértékben kibővült, ugy. hogy már 1916-ban 7 millió bált dolgoztak fel az cttani gyárakban. Monarchiánk textiliparának nyersanyaggal való ellátása tehát a fentemiitett általános okokon kívül az amerikai pamuttermés és ipar helyzetének imént vázolt alakulása folytán is nagy nehézségbe fog ütközni. TsloiÉsla cseipszsziMlejeí ivlrmsoán Postacsomagokban szállottéit a lisztéi Galíciába Kyíregjtiáia, november 8. I a i'ytrvidéi iutlósitójától.) Eperjesi Béla nyírmadai körjegyző egy idő óta észrevette, hogy Nyírmadáról és környékéről nagyban folyik a csempé'szés Máramaros és Galícia leié. A körjegyző eleinte maga próbált nyomozni a dologban, azonban a csempészek oly sok ravaszsággal dolgoztak, hogy nem tudta őket leleplezni. Épen ezért a nyíregyházi rendőrségtől kért segítséget, ahonnan — Gönczy János detektívet és Pozsonyi János rendőrbiztost küldték ki a csempészek leleplezésére. A leleplezés azonban nem 'ment könnyen, mert a csempészek nagyon óvatosan dolgozlak és egész haditervet kellett kieszelni a leleplezésükre. Gönczy János mindenek előtt az állapította meg, hogy a csempészés legnagyobbrészt postán történik. Nyínuadánaz utóbbi időben annyi postacsomagot adtak föl, mint máskor egy esztendőben S3tn és a csomagok legtöbbje Máramaros vármegye cgves falvaiba szólt. — A csomagok tartalmaként rendszerint könyv, ruhanemű és más eféle holmi szerepelt, azonban kétségtelen volt, hogy a csomagok legtöbbje lisztet, babot, burgonyát stb. tartalmazott. Feladóként idegen nevü emberek szerepeltek, akiket a községben senkisem ismert, és akikre a detekiiv sem bírt ráakadni. Nyomozás közben azonban kiderült, hogy a csomagokat talmudista fink szokták n postára vinni, akik hónapok óta nagyobb számmal élnek a községben. A detektív most ezeket vette vallatóra cs hamarosan olyan nyomra akadt, amelyen azután az egész nyomozást föl tudta építeni. Ezek a talmudista fiuk bevallották, hogy Borsáról, Visóról. Alsókalnyikfalvárói,"Kökényesről és más máramarosi községekből tömegestől szoktak Nyírmadára átjárni a máramarosiak és galíciaiak, akik minden elképzelhető élelmiszert öszszevásárolnak. Az élelmiszereket azután, — mivel vonaton nem merik szállítani, — nyírmadai cinkosaiknál elraktározzák és ezek postacsomagokban szállítják Máramarosba, innen pedig Galíciába az élelmiszert. A máramarosi csempészek, — vallották a talinudisták, — ha Nyírmadára érkeznek, rendszerint Grünberger Menetelhez szoktak szállani, akinek egyenesen a csempészésre berendezett lakása volt Nyír madán. A csempészek Grünbergernél raktározták el áruikat, Grünberger pedig csomagokba pakolta azt és a községben tartózkodó talmudista-fiukkal naponta nvolctiz csomagot szállíttatott el. Gönczy azonnal házkutatást tartott a Grünberger lakásán, ahol nagyobb menynyi ségü élelmiszert, lisztet, cukrot, babot és azonkívül száztíz doboz Frankkávét talált, sőt kész csomagok is voltak a lakásban, amelyek arra vártak, hogy postára le gyék őket. A talált élelmiszereket természetesen lefoglalták, de ezzel nem fejeződött be a nyomozás, amelynek a szálai sokkal bonyodalmasabbak voltak. Kiderült ugyanis, hogy Grünbergeren kívül, több "nyírmadai lakos is foglalkozik a csempészet jól jövedelmező mesterségével. Igy egv zsák lisztet találtak Herskovits MajlálV lakásán, nagymennyiségű babot lisztet és kávét, Neuvirth Aladár és Landau Emánuel lakásán, akiktől természetesen elkobozták a csempészérre szánt élehniszereket, ellenük pedig megindították az el járást.