Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-07-19 / 155. szám

2 jsíyír¥idék. 1917. julius 19. A gazdasági javak árai Nemzetünk 'gazdasági életére igen fontos és jelentős kijelentést tett Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter az őt üdvözlő gazdák előtt. Kijelentése teljesen újszerű, de annál biztatóbb, mert az első alkalom, hogy felelős kormányférfi ajkáról halljuk, az Ausztriából hozzánk behozott ipari termékek árának leszállítását hangoztatni és mint kormányférfinek politikáját is nyilvánitani. Régen hangoztatja a Nyírvidék, hogy a tőlünk Ausztriába vitt terményeknek, valamint az Ausztriából nekünk behozott ipari produktumoknak árait harmóniába kell hozni. Nem lehet közömbös gazdasági életünk látószögéből az, hogy milyen alacsony áron szállítják ki a mi mezőgazdar sági terményeinket, szemben azzal, hogy minő magas árakon kapjuk mi az ipari termékeket. Ha a kivitelnek és behozatalnak nincs meg a kellő egyensúlya, a végeredmény csak a ini elszegényedésünk lehet a mai viszonyok közt, amikor olcsón adjuk az élelmiszereket de drágán vesszük az ipartermékeket. Ebből a szempontból nem az a lényeges, hogy a mezőgazdasági termékek árait itthon emeljük, hazánk lakosságának a megélhetését ezzel drágítva nehezítsük, har nöm az, amit a földmivelésügyi miniszter is mondott, hogy az iparcikkek olcsóbbodásával fogunk tudni olcsóbban és többet termelni. Oda kell tehát törekedni, hogy az importált termékek árait leszoríthassuk. Ennek pedig megvan a megfelelő módja, amelyet már hangoztattunk is. A szükségleti javak kicserélése a mezőgazdasági Magyarország és az ipari Ausztria közt akként megy végbe, hogy mindketten a produkáltak feleslegeit cserélik ki. Ezeknek a feleslegeknek kicserélése a békeidei kereskedelmi mérlegek szerint ugy ment végbe, hogy mérlegünk — különösen az utóbbi időkben, — passiv volt. Ha most az árak egyenlőtlen emelkedését tekintjük, akkor ennek a passivitásnak még inkább növekednie kell. Az lenne tehát a feladat, hogy az exportált termékek árait növeljük abban az arányban, amint az import cikkek ára emelkedett. Ha az export cikkek magasabb árán be vehetjük az importcikkekért fizetendő magasabb árakat, akkor az importált javak árait redukálhatjuk, az exportált javak árainak feleslegével és ez utón csökkenthetjük az iparcikkek árait nálunk. — Vagyis tehát megvan a mód arra, hogy az iparcikkek árait redukálhatjuk és ennek a módnak a kulcsa épen a földmivelésügyi miniszter hatalmában van, ha meg felelő energiával volna ez a mód az osztrákokkal szemben' alkalmazható. Örvendetes tehát az a kijelentése a földmivelésügyi miniszternek, amely szerint: «Kezdjék meg az iparcikkek árának leszállítását, akkor tudni fogunk olcsón és fokozott mértékben termelni. Ez az a politika, amelyet eddig hirdettem és amely hez ezután is hü leszek.» Az osztrák iparcikkek árának leszorítása a magyar gazdaközönség kezében van, ha az exportált mezőgazdasági termétkekre nem engedjük alkalmazni a maximális árakat, hanem azokat is olyan áringadozásoknak hagyjuk alávetni, — még pedig nem a szabad forgalom alapján, — amint az osztrák iparcikkek beözönlése a szabad forgalomban jut hozzánk. E tekintetben a belforgalmi maximált árak és a külforgalmi árak között differenciálni kell és lehet. Ha a magyar mezőgazdaság és ezzel a magyar gazdasági élet felvirágoztatása cél, mint ahogyan annak is kell lennie, lakkor az egyedül helyes és igazságos álláspontra kell helyezkednie gazdasági életünknek, hogy csakis annyival magasabb áron adjuk az osztrákoknak élelmünk feleslegét, amennyivel magasabb áron adják ők az ipari termékeikben fennálló felesleget. Ebben, ha még most, az uj terrné)nyek cséplése előtt is tudnánk eredményt elérni, máris késtünk; annyival is inkább igyekezni kellene, hogy külkereskedelmi mérlegünket ezen az utón billentsük helyre. — A gazdasági javak árai is csak így volnának elfogadhatóvá tehetők, a magyarosztrák viszonylatban. Pisszer János. tm mm rm

n* n i f, •

•*

uw. Elismerés a tanonc-otthon vezetőségének Nyíregyháza, julius IS. (A Nyirvidek tudósítójától.) A nyíregyházi iparostanonc-otthonban, amelyre méltán volt büszke Nyíregyháza, amióta ez az intézmény létesült, a napokban tartotta meg a szokásos évi vizsgálatot Zeőke Antal dr. miniszteri biztos. Tudósítónknak alkalma volt beszélgetést folytatni Zeőke dr.-ral, aki kérdéseinkre a következőkben volt szives válaszolni: Általában ilyen hivatalos vizsgálat alkalmából az eredményt nem szoktuk közölni a nyilvánossággal, tekintettel, hogy ez ía szokásos évi vizsgálat belső adminisztrációs ügy. Azonban, ha már fel tetszett a kérdést tenni, hajlandó vagyok az eredményről a felvilágosítást készséggel megadni. Annál is inkább, mert csak olyanokat mondhatok, amik a legnagyobb örömet válthatják ki azokbó, akik az otthonit és annak érdekeit, annak sorsát szivükön viselik. Először is az otthon pénz- és anyagkezelését, továbbá a szorosan vett irodai munkákat vizsgáltam meg, s ebből már arra tudtam következtetni, hogy azok, akik így tudnak adminisztrálni, ilyen- precízen, ilyen gondossággal tudják az otthon sokoldalú munkáját lebonyolítani, azok a tulajdonképeni szakszerű munkájukban, vagyis a tanulók nevelésére és azok irányítására, valamint felügyeletére nem fordíthatnak kevesebb gondot, mint a föntemlitett igen terhes és nem valami ideális munkára. Akik olyen száraz dologba ennyi tudást ós munkát visznek bele, azok produkálhatnak a nevelés és gondoskodás terén. S valóban nem csalódtam. Megállapíthatom, hogy a tanulók igen szépen haladnak tudásban. Lélekben ugy, mint testben épek, egészsjégesek. Nyomát se Tehet látni rajtuk a nehéz élelmezési viszonyoknak, sőt mondhatom, hogy Nyíregyháza város nyugodt lehet iparos fiatalságára nézve, már azért is, mert oly szinben vannak azok a gyerekek, még a mostani- keserves élelmiszer beszerzési viszonyok között is, mintha nem is élték volna ők át ezt a borzalmas 3 utóbbi esztendőt. - < Boldog voltam, amint őket így együtt lattam, s nyugodtan távozom el ebből a városból, mert tudom, hogy ezeknek a gyermekeknek akik az országnak s a városnak munkás oszlopai kell legyenek egykor, olyan kezekben van letéve sorsuk Ruhmann Andor igazgatónál és Varga György gondnoknál, akik mintaképei a jó vezetőknek és nevelőknek, akik teljesen pótolják a szülőket. Kijelenthetem, hogy az Országos gyermekvédő Liga nyíregyházi Tanonc-Otthona, az ország ily nemű minta intézete, amelyért a külföld minden városa megirigyelheti e várost. Ffiszolgabirő-váiasztás előtt Nyíregyháza, julius 18. (A Nyirvidék tudósítójától.) A vármegye őszi közgyűlésén több főszolgabírói. állás kerül betöltésre. Evvel kapcsolatosan a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai a következő körlevelet kapták : Igen tisztelt Bizottsági tag Ur! Ugy a politikai változás, mint elhalálozás folytán több vezető állás fog a vármegyében megüresedni. Tudom, hogy a titkos kortézia már meg is indult, nézetem szerint azonban nagyon helytelen dolog az, ha valaki ilyen kérdésben leigérkezik, mert ez esetleg á közérdek rovására történhetik. Miután én, mint a vármegye egyik főtisztviselője legjobban vagyok afelől informálva, hogy az egyes állások betöltésénél kinek a személye felelne meg leginkább a közérdek és az igazság szelnpontr jából, feljogosítva érzem magamat, az igen tisztelt Bizottsági tag Úrhoz azon kérelemmel fordulni, hogy ezen kérdésnél lehetőleg senkinek ígéretet tenni he méltóz ta&séjk, addig, mig tőlem a kellő információt meg nem szerezte, a Bizottsági tag Ur. Kérésem nyomatékos megújítása után maradok Hivatalos tisztelettel: Nozdrovitzky László főszolgabíró. Virányi Sándor főszolgabíró az alábbi nyilt levél közzétételére kért bennünket: Levél nagyságos Nozdroviczky László főszolgabíró urnák Kisvárdán. Kedves barátom / Ma vettem a vármegyében megüresedett tisztviselői állások betöltésére vonatkozólag hozzám küldött, de a levél formájából ítélve valamennyi törvényhatósági bizottsági taghoz intézett leveledet. Erre a levélre válaszként a következőkről érfesitlek: Az én felfogásom, és pedig erős meggyőződésem szerint, ha nem is valamennyi, de a legtöbb törvényhatósági bizottsági tagéval megegyező felfogásom az,, hogy a megüresedő vármegyei tisztviselő állásokra alkalmas egyének kiválasztása és megválasztása közjogilag és a dolog természetéből folyólag is kizárólag a törvényhatósági bizottság egyetemét, a legalkalmasabbak kijelölését illetőleg pedig ezen bizottság által ad hoc kiküldött kijelölő bizottságot illeti meg, akik az érdekelt tisztviselők rátermettségéről Ítéletüket minden külső befolyástól menten alkothatják meg. Igaz, hogy a választási rendszerből folyik az is, hogy a választókat a jelöltek érdekében nem csak maguk a jelöltek, de többnyire mások is, sokszor illetéktelenül befolyásolni és megnyerni igyekeznek. Ézt még meglehet érteni. De azt, hogy a vármegye egyik járásának de nem a vármegyének — fiatal, vezető tisztviselője mar gát ugy állítsa a törvényhatósági bizottsági tagok elé, mint aki afelől, hogy «az egyes állások betöltésénél kinek a személye felelne meg leginkább a közérdek és igazság szempontjából» a legjobban van informálva, — nem csak helyeselni, de megérteni sem lehet. Ezzel nyíltan kifejezést adsz annak a felfogásnak, hogy a legalkalmasabb egvént te és egyedül csak te tudod helyesen megjelölni, ellenben ama bizonyos legjobb informáltság hiányában tájékozatta-