Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-07-17 / 153. szám

Í917. julius 17 jfííMIDtK. 3 nagyhírű munkatársát, aki eddigi közszereplésével biztosítékot nyújt arra, hogy méltó képviselője lesz á parlamentben ennek a városnak. Nagy Kálmán gyógyszerész méltatta azután nagyhatású beszédben Fényes működését. Az értekezlet elnöke — mondotta, olyan egyéniséget ajánlott képviselőjelöltül, aki több évtizedes közéleti múltra tekint vissza. Fényes László mindig a szegények, az elhagyottak istápolója volt és azt a szeretetet, amelylyel a kis emberek ügyét fölkarolLi. csak igen kevéssé hálálják meg 'azzal, ha Fényest e város képviselőjévé választják. Fényes Lászlót a parlamentbe kell küldeni. Lélekkel, szivvel dolgozó ember kell a parlamentbe olyan, aki a népért dolgozzon. Erre különösen most van nagy szükség, most, amikor a oariament a király óhajára a népjóléti intézmények egész sorának megalkotására készül. Okvetlenül szükséges, hogv e törvények megalkotásánál a parlament padsoraiban üljön Fényes László mert az ő jelenléte biztositék arra, hogy e törvényekbe érző szívet, a létesítendő közjóléti intézményekbe eleven lelket fognak vinni. Ajánlja, hogy Fényes Lászlót jelöljék. Barla Sándor, a nyíregyházi vasutasszövetség elnöke mondott ezután rendkívül sikerült beszédet. Az eddigi képviselők legtöbbje, — mondotta, — nem a nép, hanem a saját érdekeit védte mindig, a saját szempontjait előbbrevalónak tartotta a !nép érdekeinél. Fényes László 24 év óta küzd !a népért, eddigi működése biztositék a jövőre nézve. Geduly püspök személyénei; tisztelet, becsület, tudománya, szónoki készsége előtt meghajtunk, de a polgárság túlnyomó többsége nem látja jónak, hogy ő legyen a jelölt. Geduly ugy is hamarosan bekerül a főrendiházba és ott eltudja végezni azt a munkát, megtudja valósítani azt a programmot, amely miatt párthívei jelölni akarják. Jól tudjuk, hogy a parlament már nem sokáig marad együtt, legföljebb ha 8—10 hónapig. — Válasszuk meg erre a rövid ülésszakra Fé nyes Lászlót, ha nem válik be, — aminek csak az ellenkezőjére van remény, — még mindig van módunk a jövő ciklusba mást küldeni az országgyűlésbe. Erdős Bertalan dr. méltatta ezután lel kes szavakban Fényes Lászlót. Mindenütt ott van., ahol igazságtalanság történik, neve fogalommá vált. — Lejött ide közénk, mandátumért, hogy az ügyet, amelyet eddig csak tollal szolgált, az országházban szóval és tettel szolgálhassa. Szakítsunk a hagyománnyal, ne atyafiakat, sógorokat, komákat, küldjünk a parlamentbe, szakítsunk már végre a nepotizmusssal, engedjünk tért az igazán tehetséges, dolgozni tudó és dolgozni akaró embereknek. Az, hogy Fényes nem akar belépni egy párt ke retébe sem, az bizonyítja a legjobban, hogy dolgozni akar, nem veti alá magát a pártelnök akaratának, a pártfegyelemnek, hanem mindenben szabad kezet tart fönn magának. Ezután Zomborszky Dániel elnök óriási éljenzés közben kikiáltotta Fényes Lászlót Nyíregyháza város polgárságának képviselőjelöltjéül és indítványára küldöttséget menesztettek Fényes Lászlóért. Zúgó éljenzés és taps fogadta Fényes Lászlót, mikor belépett a terembe. Percekig ünnepelte a tömeg Fényes Lászlót, megható, megragadó szeretettel. Mikor az éljcnziés egy kissé lecsillapult, Zonir borszky Dániel elnök tudatta Fényes Lászlóval, hogy Nyíregyháza választó polgársága kikiáltotta képviselőjelöltjéül. K<^ri, fogadja azt Szívesen, igéri. becsületes, tiszta zászlót adnak a kezébe. Fényes László beszéde A fölzúgó éljen és taps után Fényes László a kővetkezőket mondta: Igen tisztelt Uraim! Nyíregyházi polgárok ! Hálásan köszönöm, hogy meghívtak ide, ebbe a terembe. És köszönöm önöknek, hogy teljesítették a kérést, amivel Nyíregyházára jöttem. Mert nem hozzám jöttek, én jöttem el Nyíregyházára. Eljöttem becsületes öntudattal és nyílt szívű bizalommal, kérni önöket: küldjenek be engem Nyíregyháza képviselőjének az országgyűlésbe, dolgozni, és küzdeni az ország minden dolgozó és küzdő polgáráért, a magyar nép boldogulásáért. (Éljenzés.) Igen tisztelt Uraim! F. lépésemmel is szakítottam a sablonnal, a hipokritaság távol áll tőlem, nyíltan hirdetem: én kértem önöket, hogy jelöljenek. (Éljenzés, taps.) Programmot adni most, itt e helyen, nincs idő, de mégis kérnem kell önöket, idézzék emlékükbe eddigi, a sajtó terén kifejtett munkásságomat, ez a programimom a jövőre. (Éljenzés.) Nem a pipázó politika szógomolyagjait fújni a levegőbe, hanem a törvényeket az élet gyakorlatával harmóniába hozni. Mert eddig a politika abból állt, hogy a szép elvek és az élet szomorú valóságai közt tátongó űrt a jóllakottak fecsegésevel töltötték ki. (Taps és éljenzés.) Tisztelt Uraim, én is kibontom zászlómat. Ezt a zászlót nem őrizték eddig a nagy országgyűlési pártok szervező irodáiban, sem a Vidéki korifeusok lefüggöny zött szalonjainak molyos szekrényeiben. Ennek a zászlónak mezőit, amelyet önök előtt most kibontani akarok, szomorú emlékek szinei teszik szimbólummá. Bégi időkben, a béke mesevilágában, ott álltam a tengerparton, mikor füstölve indult el a nagy hajó. És a kivándorlók után integető keszkenők egyikét eltettem emlékül. Benne van ebben a zászlóban. A birtokpolitika bűnét hirdeti. És hirdeti a szenvedését azoknak, akiket hontalanná tett a maradiság és a bűnös közönyösség. Jó volna most ugy-e, a munkaerő, a földet védelmező erős kar, ha nem üldöztük volna ki őket. De a magyar földmives nép a legöregebb mostoha gyermeke volt mindig az országnak. (Zugó éljenzés.) Ott voltam a Imitációkon, amikor a kereskedő, aki tisztességgel volt hivatásos elosztója a termelésnek, sok éves. néha több évtizedes küzdelme eredményeképpen leszedhette a cégtábláját és megkérdezhette, hogy ugyan miért tette fiatalságát rabszolgasággá a reggeltől késő estig tartó szakadatlan munkával. Az utolsó vég vászonból elkértem egy darabkát. benne van ebben a zászlóban. (Éljenzés.) És az egykor virágzó kisiparosság műhelyeit a nagy tőke a maga mindent i'ölhabzsoló igyekvésével tönkretette, részvényekkel füstölte ki a műhelyeket, amelyeket az ipari munkás, mint fiatalsága fáradozásának eredményét, megalapított. Mehettek vissza a proletáriátus közé. annak a proletariátusnak a körébe, amelynek értékét most a Világháború alatt tanulta megbecsülni a világ, nemcsak azért, mert szervezkedni tudott. Tagadom, hogy a kisiparosság és a munkásság érdekei ellentétben államinak egymással, mint ahogy valóban ellentétben állanak a tőke érdekeivel. A nagy gyárak kartellei által főlszivott, elnémított ipari műhelyek munkásainak kötényeiből is eltettem egy darabot. Sok család könnye áztatta. (Éljenzés, taps. És a fehér mezőben megméltóztatnak találni a tisztviselők tamaz abroszát, amelvre ma már nincs szükség, mert nincs mihez terfteni. És az alkalmazottak zálogba hordott párnahozata is mellé van bevarrva Mi lesz ezután? Mikor már nem lesz mit zálogba vinni. (Taps.) Hogy az indulat elfog, a sok kérdés közül még csak egyet említek: a hadiözvegyek, hadiárvák, rokkantak családjainak égbekiáltó igazságtalanságát, hogy a míg a nálunk kiélelmeZésre elhelyezett cseh tizezredek családjai odahaza teljes hadisegélyt kapnak, mert hiszen család főik nem habiak hősi lialált, mert nem küldhetik őket a frontra, addig a mi minden nehéz támadásra és védelemre odaküldött magyar katonáink golyót kapnak a gyomrukba és a bátgerincükbe, hősi halált halnak, és hősi rokkantak lesznek, hát akkor megbüntetjük a családjukat és ezek kevesebb segedelmet kapnak, mmt azok a családok, amelyeknek fönntartói — mondom nem küldhetők a frontra. Olyan vérlázító fajpolitika ez, ami nem maradhat igy, amit sürgősen meg kell változtatni. Az általános választói jogról, mint kivívott eredményről most csak annyit, hogy araiak teljes lélekből Ixive vagyok. Nemzeti szempontból szükségesnek tartom az állami oktatás és állami közigazgatás behozatalát A román pópák és a román agitátorok kezébe nem tehetjük le az oktatást és a közigazgatást. Szomorú tapasztalatok igazolnak. (Ugy vau!.) Nem akarom itt, tisztelt uraim türelmüket tovább igénybe venni, eljön annak napja, amikor részletesen lesz szerencsém kifejteni programmomat. Azt hangsúlyozom csupán, hogy a tisz jtesség és a munka uralmáért óhajtok ezentúl is küzdeni, ezentúl két fegyverrel: egyik kezemben marad a toll, a másikban magasra remélem tartani a nyíregyházi polgárok megbízólevelét. (Zugó él| jenzés.) Nekem nem mindenáron kellett a mandátum, az évtizedek óta tehetetlen pártok keretei engem ne feszélyezzenek. Egyes hatalmasok kezéből a mandátumot nyerni nem óhajtom, erkölcsi ereje föllépésemnek ugy lesz igazán, ha az önökbecsületes, munkához és küzdelemhez szokott kezéből kapom azt. És engedjenek meg, hogv kitér jek itt egy érvre, amely tisz teletre méltó és általam külön igen nagyrabecsült ellenfelem érdekében ma délelőtt elhangzott. Az volt az érv ellenem: Nyíregyháza képviselője nyíregyházi lakos és evangélikus legyen. Nagyon kérek mindenkit, akár méltónak tart a mandátumra, akár nem, ne vigyük bele a választási küzdelembe a felekezet kérdését. (Éljenzés.) Ma a világháború véres korszakában, a most épen Lemberg körül folyó csa ták képét idézem önök elé, ott sem kérdezik. lembergi vagy nyíregyházi lakos vagy-e és, hogy milyen a vallásod, hanem ha hű fia vagy a hazádnak és szuronyod van, ragadd meg azt és menj előre. (Taps.) Azt hiszem, nem az a kérdés, hogy az egyik jelölt evangélikus-e, a másik református-e, Nyíregyházán lakik-e, vagy a Tisza másik oldalán született, hanem az, hogy tud-e, akar-e komolyan dolgozni? Hogy tudok-e dolgozni, ázt önök ítéljék majd meg. Hogy akarok dolgozni, azt hittel vallom. Kérem vigyék diadalra a zászlót, amelyet kibontottunk. (Zugó éljenzés és taps.) * Fényes László beszédét lelkes figyelemmel hallgatták a választópolgárok, . s véget érni nem akaró, hosszú tapssal köszönték meg jelöltjük szívből jövő szavait. Majd Katonka Bertalan dr. ügyvéd, szólalt föl, hogy a választók nevében kö-