Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-04-07 / 72. szám

2 1917. április 7. Np^izaazipareilesiresszuson J » János -­Dóozy dr, nyilatkozata Budapest, április G. (Fővárosi munkatársunktól) A Nyírvidék vasárnapi számában be­számoltam már arról la nagyarányú és or­szágos jellegű akcióról, (amelyet az Or­szágos Iparegyesület indít a háborúból ha­zatérő és a háború következtében exisz­teneiájukbau megtámadott kisiparosok íélsegitése érdekében. Ezzel az akcióval szoros összefüggésben'van az a kongresz­szus is, amelyet !az Ipartestületek Orszá­gos szövetsége húsvét két napján tart meg Budapesten a régi képviselőház nagyter­mében. Amint megírtam már, ezen a kon­gresszuson valamennyi magyarországi i­partestület résztvesz és a kongresszusnak a jelentősége annál nagyobb, mert ilyen nagyszabású tanácskozást a magyar ipar­testületek a háború folyamán "egyáltalá­ban nem tartottak. A kongresszus tárgysorozatán azok a kérdések szerepelnek elsősorban, amelyek szoros összefüggésben vannak a magyar iparosság helyzetének jobbrafordulásával. Az egyes kérdések előadói országos nevű szaktekintélyek, főként fővárosban élő kiváló közgazdászok és igy Nyíregyháza iparosaü'a különösen megtisztelő, 'hogy az Országos Kongresszus az egyik legfőbb kérdés előadójául a nyíregyházi ipartes­tület jegyzőjét: Mótyvay Jánosi kérte fel. Mótyvay János a kongresszus egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdésének, íaz ipartestületek megerősítésének és tö­mörülésük előmozdításának ügyét fogja a kongresszuson ismertetni, a kérdés előa­dójául ugyanis őt kérte fel a kongreszus elnöksége és Mótyvay János levélben ér­tesítette már az Ipartestületek Országos Szövetségét arról, hogy a megtisztelő meg­bízatást hajlandó vállalni. Fölkerestem dr. Dóczi Sámuelt, az Ipartestületek Országos Szövetségének ki­tűnő titkárát, aki a hozzá intézett kérdé­seimre a kővetkező felvilágosítást adta a Nyírvidék olvasói számára. — A magyar iparosság boldogulásá­vá I igen szoros összefüggésben áll az la kérdés, vájjon sikerül-e a mainál lé­nyegesen erősebb alapokra helyezni a magyar ipartestületeket és sikerül-e a­zok tömörülését intenzivebbé tenni. — Minden mozgalom, amely a magyar i­parosság javításának érdekében megin­dul, eredménnyel csak akkor kecsegtet bet, ha a 'magyar iparosság a létét auy­nyira érdeklő kérdésekben egyöntetűen jár el és raz ipartestületek keretein belül erősebben szervezkedik. — Ebben a nagyjelentőségű kérdés­ben van hivatva dönteni a húsvétkor összeülő iparosparlament. — Az ipartes­- tületek Országos Szövetsége elnökségé­nek nem kis 'gondot okozott az a kér­dés, hogy a szőnyegre kerülő kérdések előadóiul kiket nyerjen meg. Olyan fér­fiakat kellett választani, akik alapos^ is­merői az iparosság aktuális kérdéseinek, de amellett megvan a kellő szakisme­retük és a nevük sem ismeretlen a ma­gyar iparosság ezrei előtt. Ilyen körül­mények között esett a választásunk — Mótyvayra, a nyíregyházi ipartestület nagyképzettségü jegyzőjére, aki értesí­tett már bennünket arról, hogy a meg­bízatást vállalja és szívesen lesz előadója ennek a nagyfontosságú kérdésnek. Mi mindnyájan igen nagy élvezettel nézünk Mótyvay János előadása elé és örülünk annak, hogy a tartalmasnak ígérkező vi­tatkozást épen ő fogja bevezetni. Ezen a kongresszuson sok más fontos kérdést is tárgyal a magyar iparosság ösz­iszessége. Szóba kerül itt az iparosok nyug­díjintézetének kérdése is, beszélni fognak az ipari szövetkezetekről, állást foglalnak a tanácskozáson az ország ipartestületei a hadi szállításokban, a kisipart megil­lető kvóta arányáról is, és gondoskodni fognak arról, hogv a háború után elkö­vetkező időkben minő módon biztosítsák a kisiparosság részére szükséges nyersa­nyag beszerzését. Paál Jéb. * Az eSkefmettanok is hadifoglyok íÉoszíiálása Nyíregyháza, április 6. (A Nyirvidék tudósitójától.) A mezőgazdasági munkák sikere ér­dekében a kormány nagyszabású intéz­kedésekre készül, melyeknek az a célja hogy minden pihenő és felhasználható e­nergia az ország 'ellátására biztositható legyen. Amint megbízható helyről értesülünk, a hadifoglyokat rövid idő múlva épugy vizsgálat alá fogják venni, mint a hadkö­teleseket és fizikai erő szempontjából cso­portosítják őket. Három kategóriába sorozzák a hadi­foglyokat. Az első osztályba tartoznak a teljesen erős, egészséges férfiak, akiket ki­zárólag aratási és vetési munkálatoknál használnak; a második csoportba osztják a kevésbbé erős testalkatú egyéneket, a­kiket ugyan szintén a mezőgazdasági ü­zemekben használnak fel, de akiknek már kevésbbé megerőltető munkát kell végez­niök: a harmadik kategóriába fognak tar­tozni a testileg leggyengébb hadifoglyok, akik a jövőben is ipari, kereskedelmi és háztartásbéli, vagy napszámos munkát vé­geznek. Külön bizottságok járják végig az országot és ilyen szempontok figyelembe­vételével megtartják a hadifoglyok soro­zását. A hadifoglyokat természetesen — nyomban felvilágosítják, hogy miért vetik őket szemle alá, nehogy egy pillanatig is azt higyjék, mintha katonai szolgálatra a­karnák őket utasítani. A hadügyi kormány egyébként más fontos újítás bevezetésével is foglalkozik. Tudvalevőleg igen jelentékeny számmal vannak úgynevezett segédszolgálatos ka­tonák, legénységi állománybeliek és tisz­tek egyaránt. Ezek irodákban, raktárak­ban és őrszázadokban teljesítenek szol­gálatot. — Mindeme munkálatok nem i­gényelnek különösebb katonai szakértel­met és éppen ezért polgári egyénekkel is elvégeztethetők. Nagy számmal vannak o­lyan tartalékosok és népfelkelők, akik testi fogyatékosságuk miatt nem kerülhetnek a frontra és már a liáboru kezdete óta, te­hát csaknem három évig teljesítenek se­gédszolgálatot és emiatt kénytelenek el­hanyagolni üzleteiket, műhelyeiket, gazda­ságukat, szóval polgári foglalkozásukat. Ezekkel szemben viszont az itthon­maradt kereskedők, iparosok, mezőgazdák, akik bizonyos testi hibájuk következtében nem jutottak a hadsereg kötelékébe, te­kintélyes jövedelemre tettek szert és a polgári életben élvezik a háború anyagi előnyeit. A hadvezetőség belátta, hogy a mai helyzet igazságtalan és méltányos' el­határozásra jutott. Rendeletet fognak ki­bocsátani, amelynek értelmében mindazok a segédszolgálatos katonák, akik 1914-ben kezdték meg katonáskodásukat, elbocsát­tatnak a hadsereg kötelékéből és helyüket alkalmatlanokkal fogják betölteni. Az un­tauglichokat rövid időn belül ismét soroz­ni fogják és most már nem olyan szem­pontból vizsgálják őket, hogy vájjon fegy­veres szolgálatra alkalmasok-e, hanem ka­tegóriákba osztják be és megállapítják, — hogy irodai, raktári, mühelyi, vagy őrse­gédszolgálatra alkalmasak-e? Az alkalmat­lanok tehát el lehetnek készülve arra, — hogy a háború befejezése előtt ők is be­lekóstolhatnak a katonáskodásba. főni ünnepi ispsiipfése Elismerésre méltó, hazafias és ember­baráti jótékonyságot gyakorol a nyíregyházi Chevra Kadisa izr. szentegyesület, midőn a világháború harmadik évében harmadszor hatá­rozta el haza védelmében megsebesült és a helybeli kórházakban fekvő, valamint a váro­sunkban tartózkodó zsidó katonák és hadifog­lyok, összesen háromszázan peszach ünnepi rituális élelmezését, hogy ez által pótolja nekik a hiányzó otthont és a családi tűzhely enyhe melegét s vallásos örömével, vigaszával lelke­sítve, bátorítsa őket ezen a szent ünnepen, mely folyó hó 6-án kezdődött és 8 napig tart. A szép és nemes cél kivitelét a követ­kező nagylelkű adományozók tették lehetővé humánus áldozatkészségükkel: Feldheim Emá­nuel 100 K, Bodor Zsigmond 60 K, Kohn J. Ignác 60 K, Bikur Cholem egylet 50 K, Fried Dániel 50 K, Haas Iguáe 50 K, Haas Mórné 50 K, Klár Gusztáv 50 K, Kereskedők és Gazdák Köre 50 K, Lenhorn Sándor 50 K, Nyíregyházi Fűszer és Gyarmatáru R.-t. 50 K, Rosenthal Ferenc 50 K, Tabak Mayer 50 K, Hartstein Antalné 40 K, N. N. 40 K, Burger Pál 30 K, Bleich Ignác 30 Baruch Arnold 30 K, Ebnél- N. 30 K, Földes Márton 30 K, Friedmann Henrik 30 K, Hoffmann Mihály 30 K, Kleinmann Géza 30 K, Kun Ármin 30 K, Mittelmann Manó 30 K, Schwartz Ede 30 K, Zoltán Józsefné 30 K, Nvírbogdányi Chevra 25 K, Róth Ferenc 25 K, Auspitz Márton 20 K, Appel Jenő 20 K, Blau Mór 20 K, Blumberg József 20 K, Drimer Henrik 20 K, dr Fiegmann Jenő 20 K, Fleiner Lajos 20 K, Fried Miklós 20 K, Friedmann Selig 20 K, Goldman Mórné 20 K, Hartstein Ernő 20 K, dr. Hartstein József 20 K, Hartstein Sándor 20 K, Hercz Pál 20 K, Hőnig Jenő 20 K, N. N 20 K, Kupferstein József 20 K, Kohn Ignác 20 K, Lánvi DeSső 20 K, Lichtrnann Dezső 20 K, Lichtenberg Sándor 20 K, N. N. 20 K, Nagy kallói hitközség 20 K, Práger és Domány 20 K, Rosenbaum Jenő 20 K, Rosenthal Gyuláné 20 K, Schwartz Zoltán 20 K, Stern Sándor 20 K, Ungár Lipót 20 K, Wirtschafter Ármin 20 K, Silberstein László 15 K. 10 koronát adtak: Breuer Aladár, Blum Emil, Deutsch Samu, Drimmer Salamon Deutsch József, Elefánt Mór, Ehrenfeld Márton Fenyvesi Kál­mán, Friedmann Jakab, Fisch Hermán, Fülöp Jenő, Frankfurt Adolf, Führer Ignác, Groszmann Samu, dr. Grünberger János, Guttmann Jenőné, Guttmann Samu, Grünwald Adolf, Gewürcz Bernát, Gál Béláné, Goldstein Antalné, Hirsehler Mór, Heller Mór, Hándler Hermán, Herskovits Jenő, Hoffer Bertalan, Haas Gyula, N. N,, Jakobovits Adolf, Kende Sándor, Klein Lajos, N N. Kupferstein Hermán, Klein Izidor Kemecse, Klein Hermanné, Kreisler Lajos, N. N., Klein M., Klein Ármin, Mandel S., Man eimer Simon, Nus­senbaum Israel, Propper Samu, Rosenthal Gá­bor, Rosemvasser Adolf, N. N. Sarkadi Adolf, Sándor Rezső, Scheiber Aladár, Schulmann N. Strausz Ernő, Schwartz Jenő, Schwartzer Nán­dor, Seelfreund Sándor, Stern Simon, Schlamm Hermán, N. N. Stark Ignácz, Spitz Pál, Sza­muely Jakab, Weisz Lőrincz, Wiesner Lajos, ZwiebJ Dávid, Zoltán Béla, Róth Zsigmond 7, öt koronát adott: Deutsch Ármin, Funk Her­mán, Grosz N., Grosz Zsiga. Groszmann Fri­gyes. Glück Samu, Gottdiner Béla, Kohn Mik­lós, Lieber Márton, Ungár József, N. N N. N. Összesen 2532 korona. Bort adtak: Drimmer Henrik 5, Fried­mann Jakab 10, Friedmann Henrik 10, Frank­furt Adolf 10, Hándler Hermán 2, Jakabovits és Társa 10, Reich Adolf 5. Rosenberg Jeehiel 5, Rosenwasser Adolf 5, Schwartz és Heller 5, Tabak és Ebner 10, összesen 77 liter bor. Az ort. hitközség 25 kg. pászkát ajánlott fel, a7, izr. nőegylet a gyermekkonyha helyisé­gét és a szükséges tüzelő anyagot adja, a Poel Czedek egylet burgonyával látja el a ka­tonákat, Kleinmann Géza és Wassermann Sámuel edényt és evőeszközt adnak, Rosenthal Gyuláné egy süveg cukrot és Weisz Dezsőné 100 drb. tojást küldölt. A háziasszony nehéz és fárasztó tisztét dr. Bernstein Béláné, Bergstein

Next

/
Thumbnails
Contents