Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-02-07 / 21. szám

s JSÍYÍRYIDÉK. 1917 február 7 Dédaitőrzsörmester és Tücsök tizedes Olasz harctér, január 30. Mikor csendes a front, fellendül a magán•állakozás. Furcsa istenteremtése a magyar baka. Ma baj van veszettül kikáromkodja magát, azután derekasan helyt áll. Ha pedig csend van, akkor az unalom miatt káromkodik és jelentkezik csinálni valamit. Igy Dédai törzsőrmester is. Nem volt nála vitézebb, bátrabb verekedő a hármas honvédek között, ha baj volt, ha pedig csend ülte a lövészárkot, hát csinált ő bajt, nem ugyan nekünk, hanem annál inkább a taliánnak Támadás volt a levegőben. Már pár nap óta jöttek az avizólc, hogy jó lesz résen lenni, mert a talián tervez valamit. Dédai elunta az izgatott várakozást és jelentkezett, hogy engedtessék meg neki, hogy egy pár emberrel kimenjen patruljba. Persze, hogy engedték. Egy sötét éjszaka aztán el is indult jó Dédai az olasz állások felé és a két rajvonal között szépen beásta magát 8 emberrel és várta a támadást. Harmadnap aztán jött is a talián. A mieink irtó puskatiizzel fogadták a hívatlan vendégeket, de sokan lévén, nem tágítottak és mind közelebb jött az olasz avanti. Egyszerre éktelen lövöldözés rámadt a taliánok háta mögött. Dédai kis társasága támadta hátba a rohamozó taliánt. A talián megzavarodik, majd hirtelen megfordul és megrohamozza saját állásait. Püffölte egymást a a talián, hogy öröm volt nézni. Estére megjött Dédai és megkapta az arany vitézségi érmet. Ugyanezzel a Dédaival történt, hogy lőtt sebbel kórházba küldték ahonnan a pótzászlóaljhoz került. A napi kirukkolásokat és fárasztó gyakorlatokat hamar elunta Dédai és kérezkedett a menetbe. — Szükség volt azonban rá az újoncoknál és nem fogadták el a jelentkezését Erre 14 napi szabadságot kért, no, ezt megadták. Kicsit hazament szétnézni, hogy áll a gazdaság, mit csinál az anyjok, azután fogta magát, felült a vonatra és meg sem állt az utolsó állomásig, ahonnan négy óra szekér út a rajvonalunk. Persze örömmel fogadtuk Dédait oly annyira, hogy mikor a 14 nap szabadsága lejárt és ő vissza akart utazni, persze, hogy nem engedtük. Aki oly jól érzi mag t a harctéren, hogy még a szabadságát is itt tölti, az csak maradjon itt. Hát belenyugodott Dédai ebbe is. Itt végezte a maga bravúros dolgát, mig aztán egy goromba srapnel tizenhat fogát kiverte. Másnap Frigyes főherceg szemlét tartott, azon megjelent az aranyvitézes Dédai is. Mikor a tenséges ur a tizenhat fog szomorú históriájáról értesült három hónapi szabadságot adott Dédainak megreperálni a fogait. Már három hete mult, hogy Dédai elment, de fogadást ajánlok öt csákóba, hogy a jövő héten ismét közöttünk lesz. Tücsök tizedest mindenki ismerte az ezrednél. Kis tömzsi fekete emberke volt, hosszú fekete szakállal, bozontos üstökkel. Nem tudom a becsületes nevét mindenki csak Tücsöknek hivta. Rettenetes bátor ember volt kapható mindenre de csak ha józan volt. Ez pedig ritkán esett meg vele. Hacsak hozzáférhetett, leitta magát a sár ga földig és ilyenkor hasznavehetetlen volt. Ezer szerencséje Tű söknek, hogy Putnik század^ s felismerte enn k az embernek nagyszerű katonai értékét és ha csend volt a raj vonalba, leküldte a vonathoz, ahol Tü söknek mi>den meg volt engedve Ev tt, iv tt, amennyi csak belé fért Nem is látta őt senki józan főrel a vonat'ál. Mikor azo ban baj volt, — a patroulba küldés előtt hat nappal jött a szigorú parancs Tücsököt lezárni Hiába volt mndei rug-kapálózás, — Tücsök uramat lek piák tiz körméről és b zárták mint a p nty. Hat n p betel ével magához hivat < Put ik század s Tücsököt, előadta miről van szó és Tücsök pers/e, hogy vállalkozót'. Egy helyen n gyon <lőre dolgozta magát a taliá . Ki kellett puhatolni, miben töi a fejét. Tücsök vállalkozott, hogy 6 emberrel kimegy. Az indulást este 7 órára tűzte ki Putnik százados, — de 7 órá a Tücsöknek semmi nyomá nem léi ék. Tűvé ették érte a raj vonal t, hiá a Tüc ök nem volt sehol. Egysze re csak élénk tüz lés, k abálás hangzik az előretolt állásból és ugyancsak röpködnek a vezény szavak. Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Egyszerre halljuk ám Tücsök vastag hangját: — Ne lőjjetek, é < vagyok! És jön ám a nagyszakállú Tücsök és ufána csúszik, moszik remegve sápadtan vagy tiz talián. Hát az történt, hogy Tücsök nem várva be a 7 órát egymaga kiment, az előretolt állásba belevágot e y-pár fézigránátot és a meglepett taliánokat bekomma dérozta hozzánk. Furcsa vége lett Tüc öknek: megvakult a hótól. Most hogy nagy hava ások estek minálunk egy napon azon veszi észre magát Tücsök, hogy nem lát, pedig fényes nappal volt. Azt mondják a hótól vakult meg, de lehet, hogy az italtól. Walter Géza. V 4 mm

m^

mmt

m • ••

wi.i

n • Hazafias kötelesség az árdrágítók szigorú büntetése A belügyminiszter az alispánhoz Nyíregyháza, február t. (A Nyirvidék tudósítójától). Fölötte komoly rendelet érkezett most Mikecz Dezső alispánhoz Sándor János belügyminisztertől. Ebben a rendeletben a belügyminiszter kérlelhetetlen szigorúságot követel azokkal szemben, akik készleteiket elrejtették a rekvirálás elől, — vagy pedig bármi módon árdrágítóknak te kinthetők. A miniszter a tisztviselők hazafiságára és kötelességtudására apellál, amidőn szigorú ítélkezésre hívja fel őket a hazafiatlan árdrágítókkal szemben. A miniszternek ez a nagyfontosságú rendelete a következő: A hadviselés sikereinek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a hadsereg éppúgy, mint a polgári lakosság, élelmiszerekben ne szenvedjen hiányt. Ez teszi elkerülhetetlenül szükségessé az elsőrendű köz szükségleti cikkek igénybevételét, az azokkal űzhető árdrágító visszaélések lehető megakadályozását és azt, hogy az emiilett cikkek egy részének megfelelő elosztásáról a hatóság gondoskodjék. A hatóságoknak lelkiismeretbeli és hazafias kötelességük, hogy ezeknek a rendelkezéseknek foganatosítását szigorúan el lenőrizzék és azoknak minden kijátszását, vagy megsértését kíméletlenül megtorolják. A több oldalról hallható panaszok azonban arra engedtek következtetni, — hogy a rekvirálás és árdrágítás meggátlására irányuló rendelkezések nagy fontosságát sem a közönség nem ismeri föl, sem az a körül tapasztalt mulasztások, vagy visszaélések súlyát a hatóságok nem mérlegelik az azokhoz fűződő hátrányos következmények nagyságához méltóan. Amikor ennélfogva a rekvirálás és az árdrágítás meggátlását célzó rendelkezéseknek a hadviselés érdekeire és sikereire kiható nagy fontosságát ismételten és nyomatékosan hangsúlyozom, figyelmébe aján lom a kihágások megtorlására hivatott rendőri büntető bíróságoknak is, annak a kiemelésével, hogy hivatali és hazafiúi kötelességeiket egyaránt megsértik, ha a rekvirálások és árdrágítások körül tapasztalt visszaéléseknek, amelyek a hadviselés érdekeit oly messzemenőleg veszélyeztetik, valódi súlyúknál sokkalta csekélyebb jelentőséget tulajdonítanak, a megtorlásuk ra megállapított pénzbüntetéseket, amelyeknek visszariasztó hatásuknak kellene lenniök, a cselekmény fontosságával arány ban nem álló alacsony mértékben állapítják meg. Fölhívom, emlékeztesse az első fokon eljárni hivatott rendőri büntető bíróságokat a rekvirálási és árdrágítás megakadályozását célzó rendelkezések nagy jelentőségére és megszegésüknek a hadviselés sikerét veszélyeztető súlyos következményeire és ajánlja figyelmükbe, hogy a törvényhozás intencióival jutnak ellentétbe, ha az ilynemű kihágások megtorlásaképpen kiszabott büntetések mértékének megállapításánál ezeket a tekinteteket szem elől tévesztik. Elfogott vásári tolvajok fe — Megkerült a báróné utitáskaja Nyíregyháza, február 6. (A Nyirvidék tudósít játéi). A rendőrségre az utóbbi időben rendkívül sok följelentés érkezett, — hogy hetivásárok alkalmával a piaci árusokat egyre-másra meglopják. A rendőrség a följelenlésekre erőteljes nyomozáshoz látott, azonban a tolvajok oly ügyesen dolgoztak, hogy semmiféle nyomot nem hagytak maguk után, ami nagyon megnehezítette a nyomozást. Gönczy János detektivnek a napokban, mikor az állomáson teljesített szolgálatot, feltűnt egy asszony társaság, amely nagyon gyanúsan viselkedett. A detektív igazolásra szólította fel az asszonyokat, majd bekísérte őket a rendőrségre. A rendőrségen azután megmotozták az assszonyokat, akiknek a batyuja a legkülünfélébb holmikkal volt tele, amik csak vásári lopásból származhattak. Cipő, kendő, ruhadarabok, fehérnemű, lopott pénztárcák kerültek elő az aszszonyok batyuiból és az asszonyok hamarosan be is ismerték, hogy a dolgokat a szombati hetivásárban lopták és ha bejönnek Nyíregyházára, állandóan meglopják a piaci árusokat, sőt a boltokat is megdézs málják. A rendőrség az asszonyokat Jónás Jánosné, Veres Lajosné és Halmi Istvánné tornyospálcai lakosokat őrizet alá vette A mult év novemberében történt, hogy báró Wimmersperg Manóné balkányi lakostól Nagykállóban ellopták az útitáskáját, amelyben 1800 korona értékű ékszer lés több száz korona értékű ruhanemű volt. A báróné akkor a nagykállói csendőrőrsnél tett följelentést, azonban a csendőrök nyomozása nem vezetett eredményre. Pár héttel ezelőlt a nyíregyházi rendőrség vette kezébe a dolgot, és Csordás Ferenc detektív Gönczy János detektivvcl együtt kinyomozták, hogy a báróné útitáskáját két ismert nagykállói csavargónő lopta cl. A detektívek a napokban kimentek Nagykállóba, ahol vallatóra vették az egyik csavargónőt, Marján Ferencnét, aki dacára annak, hogy a detektív kezében súlyos bizonyítékok voltak, tagadta, mintha ő követte volna el a lopást. A detektívek azonban házkutatást tartottak az asszony lakásán, és hamarosan elő is került a báróné útitáskája, azonkívül a táskában volt összes fehérnemüek és ruhanemüek. Marján Ferencné még most sem akarta beismerni a lopást és az állította, hogy a detektívek által talált tárgyakat ő Debrecenben vette. Mivel azonban a báróné a tárgyakban felismerte tulajdonát, Marján Ferencnét le tartóztatták és átkísérték az ügyészség fogházába. Hegedűs Györgyné ellen, aki a lopásban tettestársa volt Marjáiménak, — egy régebbi bűnügyből kifolyólag éppen most tölti ki büntetését a nyíregyházi fogházban, — szintén megindult az eljárás. — Az össsea irógépkallékek kaphatók kiadóhivatalunkban.