Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-02-04 / 19. szám

2 JNEyíryidék: 1917. február 4 A mélységből, A háború előtt voltak iskolák, melyek az állami és társadalmi életben az érdek­összeütközést keresték, a «szükséges rosz­szat» láttuk; mig a háborúban mindenki az érdekkapcsol tapasztalja ugy a kari­tativ intézmények közös alkotásában, mint a háború okozta állami és társadalmi élet deinoralizásában, tehát jóban-rosszban — egyaránt. Világos, hogy a társadalmi élet fonalaiból szövődöli állami életben a kül­ső sérülések a fonalak belső rezgését idé­zik elő, melyek a társadalmi élet legutol­só perifériájáig elhatnak. Tapasztalati tény, hogy a háború nem­csak az aktiv harcosok, de A a passiv állás­ponton levő itthonmaradtak erkölcsére is lefokozólag" hat. S ez az utóbbi, melynek tragédiai bonyodalma csak a háború után játszódik le, megrázó és megrázóbb lesz még ugy a családi, társadalmi, mint az állami életre, mely utóbbinak repressiv intézkedéseit provokálja. Mert az erköl­csi bajokra nincs Gilcádnak balzsama s az otheloi féltékenység az erkölcsi beszá­mitás szerint keresi a feldúlt családi tűz­helyért az elégtételt. A morális bajok s ezeknek még az iskolás gyermekek előtt is közismert borzalmas esetei elintézést nyernek ugyan a hatóságoknál, s a nép a jézus-mária hadsereg közismert felkiáll­tás után napirendre tér és uj szenzációs hirt vár; de nem ily könnyen siklik át az eseten a hitvesi hűséget, a családi szen­télyt számon kérő családfő. Theoretikus uton a baj nagyságát, az erkölcsi sülyedés mélységét elintézni nem leliet; de a baj okát mégis meg kell keresnünk s az oko­zatot belmissiói törekvéssel redukálhatjuk már most is s a jövőben a női életre va­ló uj nevelési móddal, az alsó réteg asz­szonyait felölelő nőegyesületek, megfelele­lő szociális intézmények létesitése által megszüntethetjük. Tudjuk azt, hogy a legnemesebb erköl csösitő hatalom a szeretet és pedig a sze­retet apotheozisa, az anyai szeretet. S ime ezt mindenütt veszve látjuk, hol az anya önállóságra gyermekkora óta nem volt ne­velve, lfol a férj mellett rabszolga szerepe volt s mint ilyen szolgálta a szenvedélye­ket, hol a gyermekkori gyámkodás nem szűnt meg a férjhez menetellel csak ujabb alakot nyert, hol a szépnek helyes érzete, mi alkalmas a szenytől visszatartani, kifej lesztve nem volt, hol az alsóbb rendű örömökre volt berendezve az izlés. Mig a műveletlen a mélységben érzi magát a legjobban, addig a müveit, a nemesebb, magasabb élvezetekben keres kárpótlást. Emilt az individium a kollektiv élet asy­lumába, a szociális élet önzetlenségébe jut, melynek megkapóan szép példáját adta Damjanich özveg3 re, kinek legendás alak­ját kora és a történelem eszményi magas­latra emelte, mig amott az önző érdek u­ralkodik. Az önalkotta erkölcsi személyiség, ki függetlenségre, akaraterőre, Ítélőképesség­re van nevelve az önnevelés által, az a De Gerando megkülönböztette fizikai és szellemi erkölcs birtokában sohasem fog letérni semmi körülmények közt sem az élet rendjéről. Mert nemcsak azt tudja, hogy «mit», hanem azt is, hogy «mikép­pen» kell az életnek megtalálni a goethei értelemben vett «iota» pontját. Ez napon­ként hóditja meg az életet, mert meg kell hódítania, tehát meg is érdemli ezt. Mert mint Faust mondja: «Az érdemel csak éle­tet, szabadságot, ki azt naponta meghódí­tani kénytelen.» Ha magasabb szempontról tekintünk a tágabb látókörre, ugy tűnik fel, mintha az eddigi szociális világot egy antiszociális váltaná fel. A szeretet iskolája, a család ziilötten lesz a mélység, az erkölcsi sülyO­dés áldozata. Náboth szülőjének esete, az idegen vagyon erőszakos eltulajdonítása mindennapi. A kényelem imádás mind­inkább terjed a tétlen vagyonostól a bű­nöző nyomorgóig. Lop a nyomorgó, de lop az is, ki nagy vagyona mellett tétlen­kedik. Nemcsak időt, de a társadalmat is meglopja az ilyen, mert elvonja ettől azt az energiát, melyet viszontszolgálat fejé­ben vissza kellene adnia azért, mit tőle mint társadalmi lény kapott, mely nélkül több nem lett volna természeti lénynél. Mindenki: szegény, gazdag, egyaránt sokkal adósa a társadalomnak, mert min­denkit a társadalom emelt arra a mi s mennél magasabban áll, annál többet tar­tozik a közjó előmozdítására, mely az ő javát is előmozdította. Ha e társadalmi adósság érzete a köztudatba megy, ugj r akkor nemcsak kenyérkereset lesz a mun­ka, hanem társadalmi kényszer, mely alól a vagyon nem, csak a teljes rokkantság adhat abszolutoriumot. A szomorkodónak a munkában kell keresnie vigasztalást, a tetterősnek a munkát a munkáért kell sze­retnie s ezzel áldoznia a társadalomnak, nacsak ennek exconnnunikáltja nem akar lenni. A társadalmi adósság érzete és tudata megóv a tétlenségtől, igy a bűnös hajlamot elfojtja, megment a mélységbe zuhanástól. A «De profundís» királya pedig, ki közöt­tünk élt és él, mértani haladvánnyal sza­porodó követőinek eseteivel, nem a bűn­bánat nagy isymbólumát keresi könnytől ázott párnáin, hanem a munkával előzi meg a könnyeket s nem a léha élettel. Mindaddig, mig a köztudatba nem mennek társadalmi életet megtermékenyi tő eszmék: nem mind bűnös az, kit a társadalmi előítélet megbélyegez. Ébresz­sziik fel mindenkiben a társadalmi lény öntudatát, kötelezzünk mindenkit a társa­dalmi adósság lerovására, neveljük az a­nyákat a nők ethikai életének ismereté-r vei, hogy ezek is igy nevelhessék leányai­kat s ekkor megmentettük az embeiúséget a mélységtől. — s. — Tfsztvisslökertek Nyíregyházán Tömeges jelentkezések Nyíregyháza, február 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) Kürthy Lajos báró az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke pár héttel ezelőtt érdekes leiratot intézett B a 11 a Je­nő polgármesterhez. A leiratban Kürthy fölhívta a polgármestert, hogy a város, a tulajdonát képező földekből hasítson ki bizonyos szánni parcellákat és ezeket vagy ingyen, ívagy pedig 'mérsékelt összeg­éri bocsássa rendelkezésére a köztisztvi­selőknek és más alkalmazottaknak, akik aztán a területeket kerti veteményekkel ültessék be. A rendkívüli szociális fontossággal bi­ró leirat kézhezvétele után Balla Jenő pol­gármester értekezletre hivta össze a nyír­egyházi hivatalfőnököket, akik nagy öröm­mel hallgatták végig a leiratot. A polgár­mester azután elmondotta, hogy a város a legnagyobb készséggel hajlandó a leirat intencióit végrehajtani és már ez év ta­paszán kész a szükséges területeket a tiszt viselők és alkalmazottak rendelkezésére bo csátani. A város ugy tervezi, hogy kétféle te­rületet bocsát a tisztviselők rendelkezésére Az egyik terv az, hogy a katonakórház mögött lévő városi földekből 50 és 100 négyzetöles területeket kizárólag kertgaz­daság céljaira adnának a tisztviselőknek. Ezt a területet fölszántva és kellő módon megtrágyázva kapná meg minden tisztvi­selő, akinek csupán a bevetéssel és a megműveléssel lenne dolga. A másik terv az, hogy a tisztviselők ne csak zöldséget, hanem kapás veteményeket is termelhes­senek, mivel azonban 50—100 négyszögöl terület erre a célra túlságosan kicsi, a vá­ros 600 négyszögölnyi területeket is terv­bevett a tisztviselők rendelkezésére bocsá­tani. Ennek a területnek a felszántásáról trágyázásáról aztán a bérlő tisztviselő ma­ga tartoznék gondoskodni. Mivel a terv végrehajtásához a közgyü lés jóváhagyása is szükséges, a képviselő testület legutóbb foglalkozott a dologgal és ugy határozott, hogy a szóbanforgó te­rületek négyszögölét négy fillérért bocsát ja a tisztviselők és alkalmazottak rendel­kezésére. A hivatalfőnökök a napokban kezdték meg a jelentkező tisztviselők ösz­szeirását, amely arra mutat, hogy tisztvi­selő körökben általában rendkívül tetszik a terv, olyannyira, hogy majdnem minden tisztviselő előjegyeztette magát egy-két par cellára. Segítsen a kormány! A sok büszke jelszó, amivel ellensé­geink magukat és egymást ámitották, mi­óta csak háborúba kezdtek, lassanként mind háttérbe szorul, hogy helyet kapjon a legújabb: segítsen a kormány! Akár é­lelmezési, akár másminő gazdasági meg próbáitatással kerülnek szemben, a fel­iratok és táviratok özöne zudul kormá­nyainkra, s minél tovább, annál nyer­sebb hangon, követelőznek, hogy haladék­talanul és sikeresen — segítsen a kormány A végső győzelem ígérgetése már nem fa­natizál senkit, a legfőbb gond most a ke­nyér, hus, cukor, burgonya, szén, petróle­um és minden egyébnek a hiánya. Egye­lőre ezen segitsen a kormány. Alig hozta meg a hirt Amerikából a «Price Courant», hogy ott a vetések állása sokkal kedvezőtlenebb, mint ahogyan az utolsó jelentés megállapította, a «Times» szerint az angol mezőgazdák hadisegitő­bizottsága azonal hat kemény pontba fog­lalt határozattal rontott Lloyd George kor­mányának a kenyérmagvak, a burgonya, trágya, gazdasági gépek és katonai mun­kaerő megfelelő biztosítása érdekében. Napról-napra fogy a kereskedelmi hajó­park, mert mint a «Fairplay» panaszolja a tengeralattjárók pusztításait, a hajómun­kások teljesítményének elégtelensége nem tudja pótolni, nem fejtik ki egész mun­kaerejüket, minden ok nélkül folyton mun kabeszüntetéssel fenyegetnek, béremelést, követelnek és a közjó iránt semmi meg­értést nem tanúsítanak Segitsen a kor­mány! Franciaországban persze mindenütt rekvirálják a gabonát, mi a gabonakeres­kedők hadseregének a szájából üti ki a kenyeret. A félelmes hadsereg összeül, iz­gat és — mint a «Journal» jelenti, elha­tározza, hogy — segitsen a kormány. Februárban egész Franciaországban meg tartják a cukorjegyek diadalmas fölvonu­lásukat. Személyenként és havonként 750 gramm. Maga Herriot miniszter elismeri azonban, hogy ez a rendezés teoretikus marad, ment sokan többet foglaltak le ma­guknak, ami az egyenletes elosztás ke­resztülvitelét lehetetlenné teszi. A néme­tek a répatertmő vidék jórészét elfoglalták, tavaly is már száz millió frankért kellett behozatni cukrot. Ugyancsak a «Journal» panaszolja, hogy a gyógyszerek és minden hygienikus áru 200 százalékkal megdrá­gultak s nincs más hátra, minthogy le­mondjanak egészségügyi jó szokásaikról ha nem segit a kormány. A francia szénhiányt a maga egész bor zalmasságában világítja meg az, bog}' Pá­ris — sötét. A «Journal» tele van a cler­mondferrand-isoirei kereskedelmi kamara erre vonatkozó panaszaival és a kormány­hoz intézett segitségkérésével, melynek hí­jával veszedelem fenyegeti a nemzeti vé­delmet, az ország gazdasági életét és a közbiztonságot. A «Liberté» az ivryi fém­munkások sztrájkját arra magyarázza,

Next

/
Thumbnails
Contents