Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-02-02 / 18. szám

2 jfáimmiK 1917. február t. Majláth püspök köszönete a vármegyének és Nyíregyházának Nyíregyháza, február 1. (A Nyirvidék tudósítójától.) Három napi tartózkodás után Maj­láth 1 Gusztáv gróf erdélyi püspök ma dél­után elutazott Nyíregyházáról. Kettős cél­ja volt Majláth püspök nyíregyházi láto­gatásának. Főként és elsősorban megakar­ta látogatni az egyházmegyéjéből elmene­kült ama hiveit, akik a hadihelyzet miatt ma még nem térhettek vissza nehezen és fájó szívvel elhagyott lakóhelyükre és a­kiknek biztatást, bátorítást hozott püs­pökük. Szükségét érezte az erdélyi püspök ide jövetelének más okból is. Saját szavai sze­rint kötelességének tartotta, hogy szemé­lyesen köszönje meg azt a jóakaratot, me­leg szeretetet és figyelmes gondoskodást, amelyben az erdélyi menekülteket a súlyos és fájdalmas napokban az itteni társada­lom és a hatóságok részesítették. Elmond­ja a püspök, hogy az innen hazatért me­nekültjeitől könnyes szemekkel hallotta a nyíregyházi és a vármegyebeli lakosság­nak és hivatalos szemmélyeknek fárad­hatatlan buzgalmát, lelkes igyekezetét és megértő vendégszeretetét, amellyel a me­nekülteket fogadták. Az innen hazatért me­nekültek elmondották a püspökjüknek, hogy milyen nagy szeretettel igyekezett itt a társadalom is, a hatóság is a lehető­ség szerint elfeledtetni velük nehéz, szo­.moru sorsukat. Mindezeket — mondta Majláth gróf — közvetlenül akarta meg­köszönni Szabolcsvármegye és Nyiregyhá­Zia város közönségének, és a ugy a pol­gármesternek, mint a vármegyebeli tisz­tikar ama tagjainak, akikkel összejönni al­kalma volt, fölötte meleg és szives sza­vakban fejezte ki háláját és köszönetét. Közbejött események megrövidítik Majláth gróf itteni tartózkodását és a püs­pöknek hamarosan haza kell mennie. így tehát — bár nehezen mondott le róla — nem tehet több kirándulást a vármegye többi helységeibe. Tegnap Nagykálióban az összegyűjtött menekültek előtt szentmi­sét mondott, prédikált, egy kis menekült gyermeket meg is bérmált, majd elbeszél­getett a menekültekkel. Kellemesen lepte meg a püspököt, aki a fiatalságot különösen szereti, a gyer­mekek pompás szine, telt, piros, jól táp­láltságra és gondozásra valló arca és ugy a nagykállói gimnázium tanári karának, mint az ottani közigazgatási hatóságnak meleg szavakkal fejezte ki köszönetét. Az alispánnak tegnap a püspök tiszte­letére adott ebédjén, amelyen Miklóssy István gör. kat. püspök, id. Kállay András ny. főispán, Énekes János prépost-plébá­nos, Balla Jenő polgármester, Kausay Ti­bor vm. másodfőjegyző, Trak Géza vá­rosi tanácsos és Borbély Sándor dr. vm. aljegyző voltak hivatalosak, igen nagy el­ismeréssel nyilatkozott Majláth püspök ar­ról a munkáról, amelyet a menekültek dolgában itt nálunk kifejtettek és amelynél csak a szeretet vezette társadalmunkat is, hatóságunkat is. Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök ma délután fél háromkor elutazott Nyír­egyházáról Debreczenbe, ahonnan holnap utazik vissza Erdélybe. Előfizetési dijak: Egész évre 18 K. Fél évre 9 K. Negyedévre 4 K 59. Tanítóknak félévre 6 kor. Egyes szám ára 6 fillér. Telefen 139. Palitz Gyula temetése Nyíregyháza, február 1. (A Nyirvidék tudósit -játél). Tegnap délután helyezték örök nyuga­lomra szegény Palitz Gyula dr. meggyötört fiatal testét a város társadalmának oda­adó, impozáns részvéte mellett. Szép re­ményekkel, teli vágyakkal, tervekkel, ment neki az életnek Palitz Gyula, ifjú korá­ban olyan pozicióhoz jutott, mint kevesen mások és ezt a reményteljes életet derék­ban törte ketté a halál. Mélységes gyász és a szivek legmélyéből jövő őszinte részvét kisérte utolsó útjára Palitz Gyulát, akinek a temetésen testületileg képvseltette magát a nyíregyházi ügyvédi kar, az evangélikus egyház és a nyíregyházi kir. törvényszék is. A gyászháznál P a u 1 i k János evangé­likus igazgató lelkész Végezte az egyházi szertartást, és megható, érzésteljes szavak­ban búcsúztatta el családjától, egyházától és kartársaitól az elhunyt ügyvédet, aki nemcsak a társadalmi életben, hanem egy házának körében is szép reményekre volt hivatva. Majd feltették a koporsót gyászkocsi­ra. A gyászoló közönség nagy számmal kisérie ki utolsó útjára Palitz Gyulát, a­kinek sírjánál ügyvédtársai nevében Bar­tos Sándor dr. mondott megindító gyász­beszédet: Mélyen tiszteli gyászoló Gyülekezet! A nyíregyházi ügyvédi kar koszorúját hoztuk e ravatalra. Bucsuuzni jöttünk, kedves Gyula barátunk, mi is megállítjuk néhány szóra szomorú koporsódat. Mióta beléd döfte a gyilkos kór kegyetlen dárdá­ját, gyakorta érdeklődtünk irántad, föl is akartunk keresni, hogy baráti sziwcl, vi­gasztaló szóval támogassunk gyötrő küz­delmedben. De aggódó szeretteid vissza­tartottak, várjunk még, nyugtalan vagy, a legjobb barátok megjelenése is csak fo­kozná lelked zaklatottságát. Mi vártunk reménykedve. És ime most jöttünk el hozzád, az utolsó tárgyalásodra, amelyen te nem vitázol többé, hanem szép csen­desen belényugszol a világegyetem nagy birájának megfelebbezhetetlen ítéletébe. Az igazságot kerested és amit megtaláltál, arra keserűen alkalmazzuk a nagy római jogász mondását: Summum ius, summa iniuria. Hadd mondjuk el a magunk módján, hogy ki voltál. Független, jóhirü férfiú voltál. Becsületes jogvédő, a modern ügy­védség ama nemes veretű fajtájából való, amely a becsületet hirdeti a legfőbb okos­ságnak és a sikamlósan gördülő arany csörgéséért nem adja cserébe a mocsok­talan élet eszményi tisztaságát. Fiatal voltál. Örült a napsugár is, ha körülsimogatta tiszta tekintetű arco­dat, előkelően megnyerő férfitermetedet. A jövendőnek mosolygó szépsége táncolt nemes egyszerűséggel, de férfias határo­zottsággal emelkedő pályád virágos ös­vényei körül. Ki tudja, mit tartogatott szá módra ölében a pazarkezü végzet? Talán vezető tisztséget, egyházad és városod élén. Talán — ami édesebb mindeneknél — meghitt családi tűzhelyet, megértő fe­leség meleg ölelését, kis unokák csengő kacagását, reménykedő szüleid örömére. És íme te a halállal váltottál csókot, me­rev karjával a hideg koporsó ölel körül és a néma sir lesz örökös lakásod. Édesapádnak, édesanyádnak szemefé­nye voltál. De haj, besötétült szegények fölött a világ és nem maradt számukra fény más, mint amelyet nemes munkás­ságoddal árasztottál azok között, akikkel életedben együtt dolgoztál, akik téged igen szerettünk. — Mi elhoztuk bucsuzóul, — kedves emlékül ezt a fénysugárt, a föld­regázolt szülőknek és kívánjuk, marad­jon meg az vélök és nékiek mindenkoron. Téged pedig kedves jó Gyulánk, elbocsá­tunk minden földi ember közös pihenő fészkébe. Kisérjen utadon életed minden szépsége és az örök nyugalom legyen osz tályrészed. 100.000 tömb mujeget gyártóit a múlt szezonban a jéggyár Nyíregyháza, február 1. (A Nyirvidék tudósítójától). A tavalyi túlságosan enyhe tél csak­nem teljesen lehetetlenné tette, hogy a mészárosok, kereskedők, vendéglősök és sörraktárosok oly mennységben láthassák el magukat természetes jéggel, mint azt a napi fogyasztás megkívánja. Ez a helyzet már a mult tél folyamán meglehetős aggodalomra adott okot ille­tékesek körében annál is inkább, mert elő­relátható volt, hogy egyes katonai intéz­mények, főképpen pedig a kórházak nagy memiyiségü jeget fogyasztanak. A nyár­nak aztán ugy mentünk neki, hogy mészá­rosok, vendéglősök, kereskedők és kór­házak jégvermei mind üresen állottak, és a városi müjéggyárra volt utalva a város­nak jéggel való ellátása. És le kell szegez­ni, hogy a jéggyár a reá váró hatalmas föladatnak megfelelt, ami elsősorban Bar­tos György városi gépésznek az érdeme, aki a jéggyárat vezeti. Beszélgettünk a jéggyár mult évi mű­ködéséről Kovács Dezső h. városi mér­nökkel, aki érdekes adatokkal szolgált ar­ról a hatalmas munkáról, amelyet a jég­gyár végzett. Mig 1915. nyarán 65.000 tömb jeget termelt a gyár, addig 1916. nyarán ennek a mennyiségnek az ötven percent­jével több a termelés, amelv megközelíti a 100.000 tömböt. Egy tömb jeget átlag 12 kilónak számítva, a feldolgozott és meg­fagyasztott víz meghaladja az egymillió litert, a termelt jég pedig az egy millió ki­logrammot. A feldolgozott jég értéke körülbelül 37.000 korona, ami azonban nem folyt be teljes összegében a város pénztárába, mert a korházvonatok például mindig ingyen jeget kaptak a várostól. A város azonban így sem fizetett rá a jéggyárra és annak a mult évről is jelentős haszonnal fog zá­rulni a számadása. Az idei nyáron már valószínűleg ke­vésbbé lesz igénybevéve a jéggyár. A leg­utolsó héten körülbelül 15—20 centimé­teres jég képződött a város határában le­vő szabad vizeken és pár nappal ezelőtt hozzá is láttak a jéghordáshoz, még pedig olyformán, hogy a városi orvos előzőleg mindig megvizsgálta azt a területet, ahon­nan valaki jeget akart hordatni. Ha a hi­deg még két három napig tart, a jégver­mek teljesen megtelnek és az egész város kevésbbé lesz rászorulva a jéggyár termé­kére, mint tavaly. A városi müjéggyár mindamellett az idén is ugyanabban a mér tékben készül föl a gyártásra, mint tavaly, a javításokat, pótlásokat most végzik el és a gyártáshoz szükséges anyag biztosítá­sára is megtörtént a kellő intézkedés. — Szabad Liceum. A Szabolcs várme­gyei Bessenyei-Kör szabad líceuma feb­ruár hó 8-án csütörtökön d. u. 6 órakor a főgimnázium dísztermében előadást ren­dez. Előadó: dr. Leffler Béla főgim­náziumi tanár. Előadásánalt tárgya: A há­borús Berlin. Számos vetített képpel. Be­lépődíj 30 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents