Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-26 / 12. szám

_2 Az osztrák-magyar tüzérség Törökországban Sajtóhadiszállás, január 35. A bensőséges fegyverbarátság, amely Ausztria-Magyarországot 1 örökországgal egybefüzi, eljuttatta tüzérségünket a szultán ázsiai országaiba is Kis-Ázsia és Palesztina pálmaés olajfaligeteiben és a szuezi csatorna mellett húzódó sivatagban osztrák-magyar ütegek állnak és pedig olyan jól elleplezve, hogy az ellenség oddig nem tudta felfedezni őket. A forró éghajlat eleinte a tiszteknek és a legénységnek egyaránt sok nehézséget okozott és a kelet sajátos viszonyaihoz is hozzá kellett szokni. De ez gyorsan és tökéletesen sikerült. Az osztrákmagyar tüzérség rövid idő alatt ragyogó liaditényekkel öregbítette dicsőségét és a hatóságok elismerését ós a nép bizalmát is megnyerte Törökországban. Keleten egymás tőszomszédságában él a végtelen szegénység meg a mérhetetlen gazdagság A mi csapataink jótékonyak voltak a szegényekkel, tapintatosak a gazdagokkal szemben és megnyerték a szegényeknek és a gazdagoknak becsülését és szeretetét. Akadtak emberek, akik gyertyát áldoztak az oltáron, hogy valahogy el ne szólítsák az osztrák-magyar ütegeket. Törökország katonai körei a leghizelgőbben nyilatkoztak ütegeink tevékenységéről. Faliig pasa 1916. junius 5-én egy szemle alkalmával a saját, valamint a főparancsnok nevében kijelentette, hogy csak az osztrák-magyar tüzértisztek fáradhatatlan tevékenységének tulajdonítható. hogy a második hadsereg oly rövid idő után máris kitűnő ütegekkel rendelkezik. Ugyanilyén értelemben nyilatkoztak Enver pasa, török hadügyminiszter, Limán von Sanders tábornagy és még sokan. A keresztyénség palesztinai szenthelyeinek varázsa megérintette a mi csapataink lelkét is Alkalmat adlak nekik, hogy Jeruzsálemben, a szent sírnál imádkozhassanak. Jeruzsálembe való bevonulásuk diadalmenet volt, fogadásuk a testvéresülés örömünnepe, a nép számtalan jelét adta az osztrák-magyar monarchia iránt érzett rokonszenvének. Ütegeink legénysége a monarchia valamennyi nemzetét képviseli, úgyszólván miniatűrben mutatja a monarchia összetételét. A forró éghajlattal megbarátkozni korántsem volt könnyű feladat. A török hatóságok a legnagyobb mértékű jóakaratot tanúsítottak, de nagy szükség volt az orvosok tanácsára és munkájára is. Kiderült, hogy tökéletes egészségű emberek igec gyorsan alkalmazkodnak a forró éghajlathoz, idült betegségek pedig feltűnő gyorsan rosszabbodtak a nagy meleg, főleg pedig a» szirokkó hatása alatt A trópusokban való tarózkodás ilyenformán az égészség próbája volt. Akinek szervezete nem tette valószínűvé, hogy alkalmazkodni fog, azt rögtön hazaküldötték. Ami a táplálkozási illeti, nagy figyelemmel kellett lenni arra, hogy alig akadt alkalmas ivóvíz. A viz felforralása nem bizonyult elegendőnek, az ártalmas sók forralás közben csak még jobban összeálltak A legénység kávéját, vagy teáját vörösborral, rummal vagy citromsavval itta. Ezekkel az elővigyázati rendszabályokkal aztán sikerült megelőznünk a nyűgös és veszedelmes bélbajok fellépését. A fertőző betegségek kolera, hastífusz, vérhas, kiütéses tifusz, hála Isten megkímélték csapatainkat Egyébként is, a szokatlan viszonyokat véve, egészségi állapotuk teljesen kielégítőnek mondható: a legénység 8 százalékát mint a forró égöv alatti szolgálatra alkalmatlant hazaküldtük, 8 százalék megbetegedett. A halálozás egy százalékot ért el. Kisázsiai ütegeink török szövetségesük oldalán már többször álltak harcban az angolokkal. Dacára ennek, alig volt véres veszteségük. Az osztrák-magyar ütegek ilyenformán már valamennyi hadszintéren ragyogó példáját adták a szövetséges hűségnek: nyugaton és keleten, a Dardanelláknál, Palesztinában és a szuezi csatornánál. jstfíftinöfeS: Sikerrel járt a szabolcsi rekvirálás Hétszázhatvan vaggon termény Nyíregyháza, jcmwír 35. (A Nyirvidék tudósítójától.) Amikor a mult esztendő végefelé elrendelték az uj rekvirálást, sokan nagy aggodalommal néztek ez elé a rekvirálás elé. Ugyanis a vármegyék és városok vezető tisztviselői előtt a belügyminiszter részletesen kifejtetette, hogy mekkora mennyiségű terményre van szüksége a katonaságnak és a közélelmezésnek és akkora volt ez a szám, hogy annak az előteremtése szinte lehetetlennek látszott. Ennek az országnak a népe azonban a legmesszebbmenöen megteszi a maga köteles ségét és most, hogy a rekvirálás befejezést nyert, kitűnik, hogy túlzott volt az aggodalom. E hó közepén fejezték be Szabolcsban az uj rekvirálást és nagyjából már be is érkeztek a jelentések a járásokból Szabolcsnak a tavalyi elosztás szerint nyolcszáz vasúti kocsira való terményt kell beszolgáltatni és pedig rozsban, búzában, kétszeresben, babban, árpában, kölesben és tengeriben. Az eddig beérkezett jelentések hozzávetőleges összegezése szerint igen kevés hijján meg is van ez a mennyiség.fMindőssze 30—40 vasúti kocsira való terménnyel szolgáltat be kevesebbet Szabolcsvármegye népe a reá kivetett mennyiségnél. Hogy mennyire sikeres volt az uj rekvirálás, mutatja például, hogy Nyíregyházára 52 vasúti kocsi tengerit vetettek kí és 53 kocsira valót írtak össze. A fenti számokban a rendeletnek megfelelően benne van a szabolcsi malmok vámőrlésből származó termésmennyisége is december 15-étől január 15 éig, de az eddigi tervek szerint a malmok a további termésvámot is be fogják szolgáltatni, ugy, hogy kikerül Szabolcsból az egész nyolcszáz vasúti kocsira való termés. •ww

w * A bolgár főhadiszállás jelentése Budapest, január 25. (A Nyirvidék tudósítójától.) Szófiából táviratozzák, hogy a főhadiszállás jelenti: Macedóniában ágyuharc. Vardar jobbpartján egy ellenséges század előnyomu lását visszavertük. Román harctér: Galac éjjel nappal erős tüzérségi tüz alatt. áll. Tulceánál heves gyalogsági harcok és ágyútűz. A képviselőház ülése Budapest, január 25. (A Nyirvidék tudósítójától) A képviselőház mai ülésén Szász Károly elnökölt. Napirend előtt személyi kérdésben Szterényi József szólalt fel és tiltakozott az ellen, mintha a kijárásokban részt vett volna. Egyetlen egy alkalommal adott egy névjegyet egy gyárosnak egy ezredeshez, azonban személyesen nem járt el sehol hadseregszálÜtási ügyben mindamellett össze férhetetlensége bejelentést tesz maga ellen, Ezután egymásután szólaltak föl Barta Ödön, báró Madarassy-Beck Gyula és Nagy Ferenc, akik valamennyien összeférhetetlenségi bejelentést tettek maguk ellen. A napirenden levő tárgyhoz, a kivételes hatalom kiegészítéséről szóló törvény kiegészítéséhez elsőnek Hammersberg László báró szólott hozzá, aki ebédután is folytatta beszédét. 1917. január 26. „Faji sajátosság.

4' Gyakran olvasunk olyan írásokat, melyek egyik, vagy másik népfajnak viselkedését, vagj' egyes szokásait akként igyekszik magyarázni, hogy az «faji sajátosság.® Különösen a múltban dívott nagyon e jelző. Az újabb korban, mióta a kapitalizmus térfoglalása nagy arányokat öltött. mióta a viilágkereskedelem behálózta a földtekét s amióta a kapitalizmus által életre keltett társadalmi osztálynak, a proletáriátusnak nagy tömegei kifejlődtek s az egyes államok ilyen rétegeiből az úgynevezett ipari munkás tartalék seregek, ipari válságok alkalmával, jobbmegélhetés biztosítása végett hazájukból idegenbe vándoroltak, — azóta e tévhit sokat veszített erejéből. Beigazolódott, hogy a szülőföldjéről elszakadt ember otthoni szokasáival. mondjuk «faji sajátosság*-aival szakítani tudott, és így, egy új helyzetben a hozzá legközelebb állók szokásait magáévá tudta tenni, meg tudta szokni a közvetlen környezet szokásait, sajátos cselekedeteit. Láttam példáúl magyar embert Norvégiában, aki utolsó fogásúl elte ebédnél a levest s aki engem kinevetett, mikor a mellett kardoskodtam, hogy «én már csak magyarosan elsőnek kanalazom azt be»; étkeztem Németországban olyan német embernél, aki hosszabb ideig élt nálunk, s aki a mi konyhánkat jobbnak mondotta, mint a német konyhát s éppen ezért hazájában is. a mi receptünk szerint igyekezett konyháját vezetni, s hozzá a paprikái egyenesen Szegedről szerezte be; és ismerek Amerikából haza került magyar parasztot, aki sohasem jár lobogós vászon ruhában, annyira megszokta a kék munkás nadrágot. Ézek csekélységek bár, de mégis biipnjiítékai annak, hogy a faji sajátosságú nem egyéb mint részben átöröklések folytán az emberrel vele született tulajdonságok, részben pedig előítéletek, melyek a nevelési fogamat alatt mindegyre jobban és jobban belerögződnek az egyénekbe; de amely tulajdonságokból adott alkalommal ép úgy ki tud vetkőzni az egyén, mint amilyen hamar el tudja sajátítani azokat a szokásokat, a melyeknek közvetlen környezetébe a sors juttatja. Sokan vannak azonban, kik ezt belátni még ma sem akarják, bár a háború alatt olyan megfigyeléseket tehettek, amelyek a régi meggyőződésükkel való szakításra bírhatták Volna őket. Például az elsőrangú harci erények nemcsak a magyar fajnál, vagy éppen szövetségeseinknél találhatók, hanem megvannak azok ellenségeinknél is éppen úgy, mint amiként a magyar-, vagy a germán faj egyéneiben is lakozik valami a harcok tüzében való meghunyászkodásból, félénkségből. Nem akarom saját tapasztalataim példasorozatát a m. t. olvasó elé állítani, e helyett olyan érveket sorakoztatok, amelyekről feltételezem, hogy állításaim igazára inkább meggyőzőek. A kinaiakról el van terjedve ama nézel. hogy szívós természetűek, hogy jobban bírják a rossz levegőt, a több ideig tartó munkát, hogy könnyen narkotizálhatok s ezután nem éreznek émelygést, és. hogy hamar gyógyúlnak. Régebben ezek a tények «faji sajátosságának tulajdoníttattak. Ellenben az újabb idők megváltoztatták e nézeteket. A türingiai parasztról bebizonyult, hogy szívósságban nem áll alatta a kínainak. E mellett nem nagyon marad háttérben az amerikai szénbányák mélyén, vaskohók poklában dolgozó magyar munkás sem, ki itthon délibábos rónák illatos levegőjét szívta. A német Ruhr-vidéki bányász munkások szívósságáról, rosszlevegő bírásáról és