Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)
1917-01-25 / 11. szám
2 JÍYÍKfTOfK. 1917. január 25. A Gazdasági Egyesület munkája A szabolcsi dohánytermelés válsága Nyíregyháza, január 24 (A Nyirvidék tudósítójától) Békeidőben egyike volt a legagüativ, legtevékenyebb egyesületeinknek a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, amely hosszú időn keresztül, mint a gazdák szószólója, érdekeinek képviselője szerepelt a vármegyei közéletben. A háború azonban részben megakasztotta az egyesület sokirányú hasznos munkálkodását és azt egy elhatárolt, szük körre vonta össze. Már az. hogy az egyesület- lagjainak nagyrésze hadbavonult, erősen megbénította az egyesület működését, amely előtt a speciális háborús viszonyok miatt különben sem volt nyitva mindaz a tér, amelyeken békében szabadon és teljes erővel dolgozhatott. Mindamellett az egyesület vezetősége keresett és talált magának munkát, amelylyel hasznosíthatta magát a vármegye gazdatársadalmának. Erről a sokirányú, hasznos munkáról most számol be az egyesület évi jelentése egy kis füzetkében. Az egyesület munkáját a háború folyamán részben a hivatalosan megalakított vármegyei gazdasági intéző bizottság vette át, azonban kötelességének tartotta az egyesület, hogy a bizottság munkájában a lehetőség szerint tevékeny részt vegyen. Önálló tevékenységet is fejtett ki azonban az egyesület, különösen a burgonyaközvetités terén, bár az egyesület burgonyaközvetitő irodájának tevékenységét a háború igen megnehezítette. Mindamellett sikerült az egyesületnek 670 vasúti kocsi burgonyát közvetíteni, ami a szabolcsi burgonyatermést tekintve. — igen szép eredménynek tekinthető. Bégidő óta figyeli az egyesület, hogy a vármegye dohánytermelése úgyszólván válságba jutott. Az egyesület több ízben fölhívta erre a hatóságok figyelmét, azonban az illetékes körök eleinte nem vették figyelembe ezeket a figyelmeztetéseket. A válságot azután teljessé tette a pénzügyminiszter 1094—1916. számú rendelete, aamely uj, különféle beváltási árakat rendelt el, amelyek nem egyeztek a gazdák érdekeivel. Megmozdult ekkor az egyesület és hatalmas agitációt indított, közbenjárt a pénzügyminiszternél is, azonban minden eredmény nélkül. Ennek aztán az a szomorú eredménye lett, hogy a szabolcsi gazdák már is vonakodnak 1917-re uj dohánytermelési engedélyt kérni. Nagy gondot fordított továbbá az egyesület arra is, hogy tagjai idejében jussanak kellő mennyiségű vetőmaghoz. — Hosszas és fáradságos utánjárás után azonban csak 150.937 kilogramm őszi vetőmagvat tudott beszerezni az egyesület, aminek azután az lett a szomorú következménye, hogy meglehetősen sok terület vetetlen maradt Szabolcsban. Nagy sikert ért el a gazdasági egyesület a tájfajta lótenyésztés megalapozásával. Ettől különösen a nyíregyházi gazdák idegenkedtek eleinte, később azonban ők is belátták hasznosságát, ugy, hogy ma a vármegyében 80 községben űzik a tájfajta lótenyésztést. A kertgazdaság és különösen a gyümölcsfatenyésztés körül is élénk munkálkodást fejtett ki az egyesület, amely módot keresett ezenkívül is, hogy minden irányú gazdasági munkából kivegye a részét, tanácsosai, segítséggel lássa el tagjait és ekként is előre vigye a vármegye közgazdaságát. A < Külügy-Hadügy» a községi pénztárak Aerhére is megrendelhető a Nyirvidék kiadóhivatalában, negyedévre 6 koronáért A vadászatról Eredetileg a vadászat az élelem megszerzésére irányult, s egyúttal önvédelmi célt is szolgált. Ma a vadászat nemes szórakozás, s csak részben felel meg eredeti feladatának. A vad megszerzése vagy azért történik, hogy étlapunkat változatosabbá, élvezetesebbé legyük, vagy azért, hogy az állat-, növényvilágra, esetleg az emberre nézve kártékony és veszélyes állatokai elpusztítsuk. A vadászat gyakorlása a legkellemesebb, legedzőbb és legüdítőbb szórakozás, s ha nem fajul öldökléssé, céltalan gyilkolássá, s hely nyilik az érzés számára is, ugy mondhatjuk, hogy a vadászat a legnemesebb szórakozás. Sajnos éppen ezen a téren látjuk a visszaélések egész sorozatát. A városi börtönből kiszabadult puskás, aki soha egyetllen vadállat óvására, gondozására, élelmezésére semmit sem tett, hasonló collegáival minden vadat kiirtott, — nem nevezhető vadásznak. Aki a vadat csak irtja és minden cél nélkül megserélezi, irigységből, hogy az más prédája ne legyen, az nem érdemli meg, hogy puskát vegyen a kezébe. Eltekintve attól, hogy a vadállományt valósággal kiirtják az ilyen puskások, mérsékletet nem ismernek, s nemes szenvedélyük helyett gyilkosokká fajulnak, tehetetlenségükben minden élőlényt, ami mozog elpusztítanak, s ezzel a természet rendjét cél nélkül megzavarják, s a mezőgazdaságnak kiszámíthatatlan kárt okoznak. Amint kiérnek a szabad természet templomába, megkezdődik a durrogatás. Jaj a bibicnak, réti cankónak, sirálynak, mely fiát védve a vadász körül csapong, futkos; jaj kékvércsének, vércsének, mely egy helyben sátorozva, az egér lesésben elmerülve észre sem veszi a közelgő veszélyt; de veszélybe kerül az éneklő madár, a jámbor egérpusztiló bagoly, sőt a gólya és veresposztó, jobban mondva tarka posztó — az ilyen telhetetlen vadász (?) szemében. A természeti ritkaságokat, a diszes tollú éneklőket mind rendre lövöldözik. Az ilyen urak, a gyorsröptü fecskét céllövésre használják fel, s az egerész ölyvet sassá> léptetik elő. A legritkább esetben sikerül az ilyen «vadász»-nak a veszélyes állatok, minők a: karvaly, sólyom, héják, sasok, stb. elejtése, mert ezek elejtéséhez már egy kis ügyesség is kell. A legnagyobb baj azonban onnan származik, hogy a legtöbb vadász nem ismeri az állatokat, sokszor jóhiszemüleg is félre ismerk a hasznos madarakat s elpusztítják. Éppen azért elengedhetetlen kellék, hogy aki a vadász névre igényt tart, az állatvilágot ismerje is meg. Minő gyönyörűség rejlik az állati élet figyelésében, a természet megnyilatkozásaiban, csak az tudja, aki a természetben él s ott nyitott szemmel jár, s abban gyönyörűséget talál. "Az ilyen vadász nagyon sokszor nem alkalmazza puskáját, mert jóérzése nem engedi. Hányszor előfordul, hogy apróit védő állat kerül felibünk, vagy talán éppen a tojásról kelt le a tojó állat, ilyenkor nagy szivtelenség kell hozzá, hogy fegyvert fogjunk. Ha véleményünk szerint kártékony madarat lőttünk le, soha sem mulasszuk el, hogy az állat begyét meg ne vizsgáljuk, vájjon mit tartalmaz az? Ezzel a tudományt is szolgáljuk, s esetleg véleményünk is megváltozik az illető állatról. Egy izben a Hortobágyon 5 db királysasi lőttünk, s eldicsekedtem vele az öreg Hermann Ottónak. Nagy meglepetésemre azt kérdezte, — hogy: talán sok ürge volt a Hortobágyon?* Valóban a tömeges megjelenésnek az ürgék nagymérvű elszaporodása volt az oka, s a sasok begytartalma ürge maradványokkal volt ic'e. (Igy határozta meg az ornithologiai központ, ahová a sasokat felküldtük, s a hová kérdést intéztem, mit találtak a sasok begyében?) Sokszor megtörténik az is, hogy ritka vendégek kerülnek a puska végre, ezek megmentése a tudomány szempontjából nagyon érdekes, s éppen azért, ha valami szokatlan állatot ejtünk el, ne nyugodjunk meg addig, mig azt meg nem határoztuk s iparkodjunk azt valamely iskolai, vagy nyilvános muzeum számára'megmenteni. Az ulóbbi években több ritkaság került muzeumunk birtokába, ami azt jelenti, hogy már is van némi tudományos érdeklődés. Igen fontos dolog lenne néhány kiveszőben levő természeti ritkaságunk megmentése. Ma már nem költ nálunk a daru, csak elvétve fordul elő a kócsag, nagyon ritka a reznek, puntál, a túzok, s csak helyenként fordul elő a gyurgyalag, hajnaímadár stb., sőt a hasznos danka-sirály, székcsér is nagyon megfogyolt. Az intelligens vadász-társaságok feladata lenne ezen kivesző állatok óvása, gondozása. Igazi vadász jól tudja mit müveinek a kis énekesek a természet háztartásában, s nemcsak védik, óvják ezeket a kedves kis teremtéseket, de etetik s ellenségeik ellen könyörtelen hadjáratot indítanak. Az ilyen vadász visszatartja öldöklő társát is, sőt a javithatlant kiküszöböli a társaságából. A vadásztársulatok ne csak a vadirtására alakuljanak, de az állatok gondozására. a közélelmezés olcsóbbá télelére, a tudomány ápolására, s a természeti rend zavartalan biztosítására is. Az ilyen vadásztársulatok tagjai megérdemlik azt a gyönyörleli élvezetet, amelyben részesülnek. Mennyivel élvezetesebb egy jól gondozott vadász területen a szórakozás, — mint egy üres halárban való jövés-menés; csakhogy a vadászat gyakorlásához is önmérséklet, áldozatkészség s a természet szeretete szükséges. Szomjas Gusztáv. Mla — A lap kihordására vonatkozó panaszokat kérjük azonnal közölni kiadóhivatalunkkal. Telefon 139. SÍ ^^Zlt^J-í^-Z" Szerda Csütörtök Nordisk esték! Betty Harisén szereplésével : A KÖNNYELMŰ Fiü nagystvlii társadalmi szinmű. HA TE ÚGY, - 01 IS ÚGY! Pompás OLIVÉR vígjáték. AZ OLÁHORSZÁGI HARCOK A. legutolsó harc'éri felvé'elek. u süt