Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-03-18 / 55. szám

! Ünnep után , Városunk polgársága és tanuló ifjúsága a hagyományos kegyelettel ünnepelte az idén is a nagy idők évfordulóját. A példaadó mult a maga tanulságaival erősen belekapcsolódott a jelen küzdelmes megpróbáltatásába, s mindnyájan éreztük az emléknek fölemelő, a kötelcsségteljesitésnek megnyugtató s a reménynek biztató hatását. £s mégis itt áll előttünk a kérdés: milven sorsra jutott a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméje, amelyért anynvit fáradtunk, véreztünk és szenvedtünk? Amennyire várva-vártuk azt a kort, amelyben a mult századnak ez uralkodó eszméi végre valahára diadalt aratnak, ainnyira teljes csalódással kell megállapítanunk, hogy ettől a boldog időtől meszszebbre értünk, mmt valaha. Szabadságunkért épen ezekben az években vivjuk azl a soha el se képzelt óriási harcot, amely a végsőkig megfeszített munkára szólítja minden erőnket, megtizedeli sorainkat s cseppenként fogyasztja minden vérünket. l>e idebent is korlátokat emel a szabadság útjába a had- f viselés érdeke, amit ma mindennél nag

*obb érdeknek ismerünk. Mikor fogja >rlátozni ez az érdek azoknak a törekvését is, akik a viszonyok alakulását önző céljaik megvalósítására, a védtelenek kizsákmányolására s a közbizalom gyengítésére használják fel! A testvériség eszméje megcsúfolva, összetépve, sárba tiporva a gyűlölet, kapzsiság, emberirtás szörnyű gonoszságát példázza. Szinte azt kell hinnünk, hogy az egész világrend megbomlott, mert félredobta az erkölcsi alapot, s minden törekvését a hatalmi féltékenység és hatalmi vágy szolgálatába állította. Elvtelenség, szerződésszegés, árulás dönti romba máról holnapra annak az erős várnak a falait, amelyet az emberiség jobbjai a nemzetek szabad fejlődésének biztosítására, az állandó béke előkészítésére s a boldogulás lehetőségének megteremtésére epitettek. Az egyenlőség elvének a jogok és kötelességek egyenlőségén kellene alapulnia, de ehelyett azt kellett megérnünk, hogy esak a szenvedésben vagvunk egyenlők valamennyien. De ebben aztán igazán egyenlők vagyunk, mikor harcosainkat bucsuzfcatjuk, rokkantjainkat siratjuk vagy halottainkat gyászoljuk. A gazdagság nem elég nagy, a szegénység nem elég kicsiny ahennek a közös szenvedésnek minden fájhoz, hogy teljes mértékben át ne érezzük dalmát. Ezt az egy kötelességet nem veszi nem veheti el róíunk senki. De ha egyenlők vagyunk a szenvedésben, hadd jöjjön el az az idő, amikor egyenlők leszünk a jogokban is. Ha elbukunk, minden mindegy; ha győzünk, enuek örömét a jogegyenlőség érvényre emelésével kell megpecsételnünk. Ezt követeli az igazság, ezt javasolja a méltányosság, ezt hajtsa végre az okosság! Pont. Nem mondott le a cár Budapest, máreius lf. (Saját tudósítónktól.) Londonból táviratozzák: Az alsóház tegnapi ülésén Bonar Law kijelentette, hogy táviratot kapott a pétervári angol nagykörettől, akinek a táviratából megállapítja, hogy az a hír, mintha a cár lemondott volna és Mihály nagyherceget régenssé nevezték volna, ki, — nem látszik egészen pontosnak. A lemondás még nem történt meg, bár a végrehajtó bizottság valóban olyan határozatot hozott, hogy a cárt lelx/.ólitják a lemondásra. A cár Pétervár el'en vonul Bwriapesí, utij-*i:tM 17 ( A Tírrúm toiémtoiMi*ll Amsterdamból táviratozzák, hogy Nikolajevics nagyherceg Pétervárra érkezett Az orosx fővárosban elterjedt hirek szerint ,1 cár öt tüzérezreddel Pétervár ellen vonul. Budapest, tt • A vrrixlít. to&b&miM ) A» Est jelenti Rotbsrrfainbél: Londonból az orosz forradalomról a legmeglepőbb és i?#eílentelesebb hírek érkeznek Bonar Lav az aJséb&dKsn hlj: Irntritc, hogy a cár lemondásának hira alaptalan. A Ciurant ériesiiftésr szerint a cár nem is fog lemondani, ellenben nagyobb sereg éiéa Pétervár vonul. i tKiapest. wártöm 1?. (A tmdthittyÁUtt.j Rotterdamból táviratozzák, hogy egy pétervári távirat szerint a kormány és a végrehajtó bizottság nem tudják, hogy a cár hol tartózkodik. A cárné megsebesült Budapest, máreim 17. Stockholmból táviratoznák, hogy a eámé m^gisebesüJi. Hogy a megsebesülés milyen körülmények közölt történt, arról a távirat nem számol be. Nikolajevics — diktátor Budapest, taámim 17. (A Xpirüitís tniÁátájáhiL Kopenh áfából táviratozzák: Haparandából érkező jelentések szerint Stürmer meggyilkolásának a hírét nem erősítették meg. Nikolajevics, aki megérkezett Pétervárra, birja a forradalmi bizottság bizalmát és átvette a hadsereg fölött a diktátorságot. Most már világosan megállapítható, hogy a forradalom nem kifejezetten a cár ellen irányúit. Galycin öngyilkos lett Budapest, ttfo&wt V/l (J Ngirpiéék lijkmiAjílM) Stockholmból táviratozzák Az Estnek, hogy Galycin volt miniszterelnök öngyilkosságot követett el. Azt a íiirt, hogy Protopopov belügyminisztert meggyilkolták. megerősítették. A cár Alexejevet diktátorrá akarta tenni Budapes*. mérám 17. t.i Ntfirn'tiHf. t.rJ4+M#jét»l) Pétei-várról jelentik: Vasárnap a kabinet minisztertanácsot tartott, amelyen el határozták, hogy lemondanak a kormányról. Mikor ezt a cárral közölték, kijelentette, hogy Alexejev tábornokot diktátori hatalommal ruházza fel. Mikor ezt a duma elnöke megtudta, a minisztertanácsba ment és közöite, hogy a duma forradalmi kormány megalakítását kívánja és az öszszes minisztereket fogságba veti. Ennek megtörténte után Rodzianko visszament a dumába és megalakították a forradalmikonn A komité ultimátuma a cárhoz Budapest, márrj#s 17. (A NfiirriiMi ludbeitójától.) Pétenárrol jelentik, hogy a forradalmi végrehajtó bizottság ultimátumot intézett a cárhoz, amelyben felszólítják, hogy manifesztumot irjon alá. amelyben elismeri az u] helyzetet. Egy tábornok meggyilkolása Budapest, nnírtiits 17. (A NpirvüMk tadésitójáMl.) Stockholmból táviratozzák, hogy mikor a forradalmi bizottság megalakult, behatoltak Knoring tábornok házába, aki azonban fegyverrel szegült ellen. A forradalmárok erre a tábornokot megölték, holt testét pedig a folyamba lökték. Ám § fölér.