Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-18 / 5. szám

2 SZABAD LÍCEUM. Dr. Madzsar József előadása. Az anya- és csecsemővédelem éjgetően fontos problémájáról tartott előadást vasárnap délelőtt a gimnázium dísztermében dr. Madzsar József, kiváló tudósunk, e kérdés legalaposabb ismerője, ki ezirányu tudományos működésével Budapestén tar tott felolvasásaival széles körben nagy íeltunest Kertelt. •A iláboru o'kozta gazdasági károk, — mondotta elenyészőek azokhoz a veszteségekhez képest, melyeket az emberanyagban kell elszenvednünk. Azok a milliárdok, amelyek a nagy pusztulás köze pette épületekben, egész falvakban, nyers anyagban improduktive elvesztek, csak ugy- lesznek pótolhatók, ha lesz emberi munkaerő, amely dolgozik, amely már a háború előtt is megteremtette részünkre azt a környezetkultúrát, amelyben élünk Az emberveszteség alatt pedig nemcsak háborúban elesetteket kell érteni, hanem a háború alatt meg nem születleket is. Ma Magyarországon átlag havonként harminc ezerrel kevesebb gyermek születtik, mint békében. A megszületettek közül pedig 20 százalék életének első évében elpusztul. Ez a 20 százalékos arányszám hihetetlenül szomorú világot vet ránk. Egyes fej lettebb nyugati államokban ez az arányszám 7—8 százalék. Egész Európában é vek óta utolsó előtti helyen állunk a statisztikában, ennél már csak Oroszországban rosszabbak az állapotok. Ha ezt az arányszámot le tudjuk szállítani, akkor nagyon sokat tettünk a háború okozta károk helyreállítása körül. Ez ma a legégetőbb kérdés. A nagy csecsemőhalálozást főként két okra vezethetjük vissza: a szegénységre és a tudatlanságra. Ha egyszer az okokat felismertük, akkor a megoldás kézen fekvő: enyhíteni kell a nyomort, és meg kell szüntetni a tudatlanságot. Az egész akció elsősorban természetesen állami feladat, de addig is, míg az állam a maga monstru ózus gépezetével megmozdul, amíg a maga nagy hatalmával, törvényhozás adta erejével kezébe veszi a kérdés gyökeres megoldását, addig is a társadalomnak kell közbelépnie. Ezérl alakult meg Budapesten vagy két esztendővel ezelőtt a Stefánia-szövetség, mely az anya- és csecsemővédelem nemes feladatát tűzte ki céljául. Azóla nagyobb vidéki városokban, Szegeden, Aradon, Nagyváradon egyre-másra alakulnak fiókok, amelyek áldásos működése mind nagyobb és nagyobb területen válik érezhetővé. Nyíregyházán a Feministák Egyesülete már eddig is szép munkát végzett e téren, megvan tehát a legjobb alap arra, hogy a Stefánia-szövetség egy fiókja itt is megalakuljon. És ha a végzett munka eredményeként csak néhány százalékkal tudjuk a csecsemőhalálozást leszoritaani, akkor nyugodt öntudattal mondhatjuk el, hogy teltünk valamit a háború okozta pusztítás helyreállítására. Az előadás mély hatást keltett. Az előadó kedves, megnyerő egyénisége, mindvégig érdekelni tudó, folyamatos, csevegő előadása teljesen lekötötte kisszámú hallgatósága figyelmét. Ugy tudjuk, hogy az előadás hatása alatt a Stefánia-szövetség fiókjának megszervezésrée megindultak az előkészítő munkálatok. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy milyen kevesen Voltak az előadáson. Ugyanakkor, mikor a moziba nem lehetett jegyet kapni, a dr. Madzsar József közönsége alig töltötte meg félig a gimnázium nagytermét. Szomorúan jellemző ez közönségünk nívójára. N. S. Vészi Margit előadása a Bessenyei-Korban. Vészi Margit, a neves* írónő a Szabolcsvármegyei Bessenyei-Kör meghívására január 20-án, szombaton délután hal órakor előadást fog tartani. Vészi Margitot nem kell bemutalni a nyíregyházi közönségnek: ő az egyetlen írónő, ki a háború 30 hónapja alatt bejárta a semleges államokat s felkereste a magyar'katonákat az összes harctereken s akinek színes tudósításai oly nagy feltűnést és érdeklődési kéltettek Az Est, Az'Újság, és a Pesler Lloyd hasábjain. Az irodalom, és művészet iránt érdeklődő közönség alig szerezhet nagyobb élvezetet, mintha megismerkedik azzal az iróval és művésszel, aki nek müveit igazán sokra becsüli. Ilyen igazi műélvezetet szerez majd nekünk Vészi Margit szombat délután, mikor előadja a nagy háború legérdekesebb és legizgatóbb epizódjait. Közvetlen közelből szemlélte ő a magyar katonák hősiességét a Dobcrdón, együtt vonult előre győzelmes seregeinkkel Lengyelországban, hónapokat töltött dicső tengerészeinknél s igy a legmegkapóbb közvetlenséggel és meleg séggel tudja előadni azt, amit látott, hallott és tapasztalt. Beméljük, hogy a nyíregyházi közönség ép oly megértéssel és szeretettel fogadja majd a nagy magyar irónőt, mint a többi nagy városókban főből csak éddig előadást tartott. gadták Az előadásra, mely a vármegye dísztermében lesz megtartva, jegyek előre vált hatók Jakobovits Fanny jk. a. dohánytőzsdéjében. Számozott hely I—IV. sorig 3 K, V—VIII. sorig 2 K, száámozatlan ülőhely 1 K. Eelülfizetéseket a jótékonycélra való tekintettel — anya- és gyermekvédelem — köszönettel fogad az "Elnökség. Két nyíregyházi huszártiszt hősi halála. A hős li-es nyíregyházi huszárok, akikkel szivünk és lelkünk annyira egybeforrott, idestova egy félesztendeje már, hogy a román harctéren küzdenek, ott állanak őrt a magyar haláron és vad elszántsággal, ősi magyar virtussal védik meg a szent magyar földet az ellenség támadásával szemben. Komoly, nehéz harcok ezek, súlyos áldozatokat követelnek. Hősiesen verik vissza derék fiaink itl az elminden támadását és éppen ezek hősies küzdelmek követelik a legfájóbb, legszomorúbb áldozatokat. Sok nyíregyházi fiu harcol ott, a hős 14-es huszárok sorában7 az erdélyi határon és ezek a harcok a legutóbb is két igen nagy és igen szomorú áldozatot követellek Nyíregyháza társadalmától. Január 4-én különösen kemény harcokban állottak a 14-es huszárok. Á délutáni órákban rohamra mentek a románok ellen és ebben a rohamban résztvett két nyíregyházi huszárzászlós: Zoltán László dr és Csengery József. Mindketten különkülön szakasz élén indultak rohamra, amelynek vad forgataga a leghevesebb ellenséges tűzbe sodorta őket. Nagy hősiességgel küzdöttek a huszárok, azonban az ellenséges golyózápor igen heves volt és mikor a rohamnak vége volt, a két hős nyíregyházi zászlós: Zoltán László és Csengery József holtan feküdtek a csatatéren. A szomorú eseményről levélben értesítették az eleseti hősök szüleit bajtársaik. Szomorú két levél, fájdalommal teli minden sora. mélyen lesújtotta a gyászbaborult szülőket. A két megható levél alább következik: Mélyen Tisztelt Uram! Mély fájdalommal és szomorú szívvel tudatom, hogy szeretett fia, Józsi, nekünk pedig a legszeretettebb bajtársunk, 1017. évi január hó 4-én intézett románok elleni támadásban hősi halált halt. Vigasztalásul szolgáljon azon tudat, hogy szeretett fia és bajtársunk min den alkalommal és minden ütközetben mintaképe volt a hősiességnek. Egyben értesítem, hogy szeretett és feledhetetlen bajtársunk földi maradványát az ojtozi temetőben helveztiik el örök nyugalomra. Emlékét ezredbajlársai örökké tiszteletben fogják megőrizni. 1917. évi január 5-én. Alázatos tiszteletlel S c h ö n E g o n fődngy, volt parancsnoka. * Nagyságos Asszonyom! Szomorú bajtársi kötelességet teljesítek, amikor értesítem, hogy kedves fia, Csengery József, 14-es huszár-zászlós, kedves bajtársam, 1917 január 4-én a dél utáni órákban szakasza élén rohamra menvén, román golyótól bal csípőjén találva, negyed órai szenvedés után hősi halált hall. Vele egyidőben lesett el dr. Zoltán László, nagykállói volt főszolgabíró fia. Mindketten egymás melletti külön-külön sírban feküsznek kettős koporsóban az ojtozi temetőben, az ut szélén. Keresz let csináltattam mindkettőjüknek, melyen nevük, rangjuk és haláluk napja van beégetve. Katholikus pap temette el őket, mert saját vallásuk papja nem volt kéznél. Elszorult szívvel előtt, mely a nemzet befogadta. Harctér, 1917. január Kezeit csókolja Surányi hadnagy. álltunk a két síikét derék hős fiát 8. ahol igen a két hős Nyíregyháza társadalmában, igen szerették és sokrabecsülték kattonatisztet, nagy megdöbbenéssel fogad ták a bírt. Úgy a Zoltán-család, mint ai Csengery-család gyászjelentést adott ki a halálesetről. A két gyászjelentés a követkeszól: Pro patria! Alólirottak a nagyszámú rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel, a mélységes fájdalomtól megtörten tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó fiu, testvér és sógor csepei Zoltán László utr. juris doctor, ügyvéd, Szabolcsvármegye 1b. ügyésze, a Il-od osztályú vitézségi érem tulajdonosa, a cs. és kir. 14-ik huszárezred zászlósa, a leggyülöltebb ellenség ellen az ojtozi szorosnál román földön vívott ádáz tusában 1917. évi január hő 4-ik napján, délután 3 órakor csapatát rohamra vezetve és közben golyótól találva 30 éves korában a hazai föld védelmében hősi halált halt. Hűlt tetemét hü bajtársai ideiglenesen az ojtozi temetőben temették el, ahol dicső győzelemről álmodva kell várni azt az időt, amikor a szülői szeretet, a sényői családi sírboltba haza szállíthatja. Itthon családja iránt a legnemesebb, a legrajongóbb szeretet vezérelte minden lépését, a harctéren mint hős küzdött és esett el királyért és hazáért. Nyíregyháza, 1917. január hó 15-én. Emlékét kegyelettel és szeretettel fogjuk megőrizni. Csepei Zoltán István bánatos alyja. Zoltán Lenke és férje dr. Debreceny Barna, Zoltán Erzsébet és férje Scharbert Gusztáv, Zoltán Anna és férje Fényes Gyula, ifj. Zoltán István, Zoltán Miklós testvérei és sógorai. * Csengery Kálmán és neje született Adriáim Vilma, mint bánatos szülők, vala-