Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-03-11 / 49. szám

4 1917. március 11. Nyilvános nyugtázás A háborúban hősi halált halt birák, ügyészek, és igazságügyi alkalmazóLtak árvái javára létesítendő ösztöndíj alapítvány céljaira a következő ujabb adományok érkeztek: Dr. Ferenczi Sándor ezredorvos Budapest, a Zoltán József elhalálozása folytán koszorumegváltás cimén 50 K, Heuffel Lajos kereskedő 30 K. Eddigi gyűjtésünk 8312 K 24 fillér. Végöszszeg 8392 K 24 fillér. A nagylelkű adományokért az Országos birói és ügyészi egyesület nyiregyházi osztálya nevében köszönetet mond Szakolczav Lajos kir. törvényszéki elnök. * A háborúban hősi halált halt birák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak árvái javára létesítendő ösztöndíj alapítvány céljaira a következő ujabb adományok érkeztek be: dr. Wilt György 12 K, Gábor Je nő 20 Ií, Greksa Lajos tiszttartó Királytelek 27 K, Weinberger Artúr 30 Ií, Jakobovits Adolf 10 K. Eddigi gyűjtésünk 8392 K 24 fillér. Végösszeg 8491 K 24 fillér. A "nagylelkű adományokért az Országos birói és ügyészi egyesület nyiregyházi osztálya nevében köszönetet mond Szakolcay Lajos, kir. törvényszéki elnök. • Özv. Jánószky Andrásné a Nyirvidék szerkesztősége utján 20 koronát adományozott a Nyiregyházi Jótékony Nőegyletnek. Az adományt e helyen nyugtázza hálás köszönettel az elnökség. * Egyesületünk anyavédelmi céljaira a Balkányi Takarékpénztár 100 kjoronát juttatott hozzánk. Az adományért ezúton mond hálás köszönetet a Feministák egyesülete. * A Katona-Otthon hangversenyén feliülfizettek: Blumberg Józsefné 5 K, Batta Ilonka 2 K, Bajor Gyula 1 K, Dr. Halmos 10 K, dr. Horváth 4 K, ezenkívül adományoztak a Katona-Otthonra özv. Jánószky Andrásné 20 K, Bodor Zsigmondné 50 K, Kállay Rudolfné 15 drb könyvet. A nemes adakozók fogadják czulon is az elnökség köszönetét. • A Katona-Otthon javára Goldmann Mór 20 koronát adományozott. Az adományért hálás köszönetet mond az elnökség. * Szegényeink segélyezésére S. I. 40 K, Drucker Henrikné 25 K, Ró'th Zsigmondné 20 K, Weisz Samuné, N. N. 10—10 K-t adományoztak. Gyermekkonyhánk fenrt . tásához Bodor Zsigmond 100 K, a Népbank 50 K, Drucker Henrikné 25 K, Kreisler Simon cég és Goldmann Mórné — a Nyirvidék utján—, Weinberger Arthur, Preisz Bertalanná, Füredi Vilmos, Groszmann Sámuelné, Blau Mórné, 20—20 Kval járultak. Stark Éliásné élelmiszert küldött. Ismételten kellemes meglepetésben részésitette Rosenbaum Jenőné kosztosainkat, amennyiben 100 darab mozijegyet osztott szét közöttük. Szives pártfogásukat hálásan köszöni dr. Flegmann Jenőné, izr. nőegyleti elnök. « A Nyirvidék utján kaptunk Kreisler Simon cégtől és Goldmann Mórnétől 20— 20 K, S. J. 40 K, Groszmann Sámuelné, Weinberger Arthur 20—20 K, Weisz Samuné 10 K-t juttatott el hozzánk részben a gyermekkonyhánknak, részben pedig egy lelünk egyéb céljaira. Jótékonyságukat hálás szivvei köszönöm szegényeink nevében. Flegmáim Jenőné, izr. n. e. elnök. « Pilch Béla ur 100 koronát és Kreisler Simon cég pedig 20 koronát volt szives a rendőri önsegélyző egylet pénzalapja javára adományozni, melyért ezúton mond köszönetet Kiss Sándor rendőrkapitány, — mint az egylet igazgatója. * Jakobovits Adolf ur 25 koronát volt szives adományozni a rendőri önsegélyző egyletnek, mely adományért ez uton is mond hálás köszönetet Kiss Sándor rend őrkapitány, mint az egylet igazgatója. * A Népbank Részvénytársaság Nyiregyháza 210 koronát juttatott hozzánk, — hogy azt a következő jótékonycélokra eljuttassuk: a szabad líceumnak 20, a főgimnázium tápintézeténék 20, a Nőegylet árvaházának 20, az Iparos tanoncisko!ának 20, a Rendőri önsegélyző-egyletnek 30, a Magyar Vöröskeresztnek 30, Tűzoltó egyesületnek 20, a háborúban elesett igazságügyi alkalmazottak árváinak 30, a Feminista egyletnek, anya- és gyermekvédelmi mi célokra 20. Az összegeket az adományozó intézet intencióinak megfelelően továbbitoltuk. •m-issa unna •oonnaoo oddqdodo | Orvosi műszerek és kötszerek g g Katonai felszerelések g • Börkeztyük m-iso-* • • BLUMBERG JÓZSEF Mmm • g Parochia-epOIet. Tetefonszám 96 g ODOOODOO 000000OD ODDO I Tisztviselők Szövetsége Valahányszor a háborús gazdasági helyzetről, a társadalmi osztályok elhelyezkedéséről vagy a megélhetésről beszélnek, mindannyiszor halljuk, hogy a háborús helyzet különösen a közép, a «lateiner» osztályt sújtja terheivel. így van ez nemcsak nálunk és a szövetségeseinknél, hanem ellenségeink és a semlegeseknél is. A fix fizetésű tisztviselőknek, tehát éppen azoknak a nyomora, akik a hábboru belső szervezésének a munkáját végzik nem lehet közömbös senki előtt, mert hiszen az ő munkájuktól függ a gazdasági harc kimenetele. De különben is az a tehetetlenség, amellyel a hivatalnok a pénz e lázas korszakában, az üzlet és a hirtelen gazdagodottság hullámai közt vergődik, gondolkodásra kell, hogy késztessen mindenkit. Felesleges volna itt példákkal illusztrálni, hogy gyerekemberek minden különösebb előképzettség nélkül, sok, hivatalban megőszült diplomás beamternél többet keresnek; felesleges volna az ipari és gazdasági munkás «munka érlék»-ét a hivatalnok munkájával összehasonlítani

1, — mert ezeket most mind háborús mértékkel mérik, amikor az értékelés elsősorban azt tartja szem előtt, hogy a végzett munka a háború kimenetelére miyen hatással van. Így nem csoda, hogy a munitió-munkásnak a munkáját sokszorosan többre értékelik a számokkal, statisztikákkal, lisztjegyekkel, rekvirálással bajlódó hivatalnok munkánál. A tömeg sohasem fog kapcsolatot teremteni az egymástól — ha látszólag is — távol eső dolgok között, így igy nem* is fogja tisztáin látni a hivatalnok munkája fcs a katonák valamelyes győ zelme közötti összefüggést s igy azt nem ís lbgja ugy értékelni'. Hogy a háborút sem az egyik, vagy a másik, sem magában az idekünn a fronton küzdő hartnadik nem dönti el, hanem az összes tényezők összetartó, rendszeres és lelkiismeretes munkája: azt felesleges bizonyítani. Szükséges azonban, hogy a munka értékelésének ez eltolódását figyelemmel kisérjük, mert ez az eltolódás a háború utáni gazdasági harcban alighanem állandósulni fog. A hivatalnok ember élete igy mind nehezebb, terhesebb lesz. A munka érték kevesbedése anyagi kevesbedést jelent. A fix fizetés pedig csiak addig állandó, amíg a pénz, mint csereeszköz smzilárd. A pénz értékének csökkenésével beáll a fix fizetésüek fizetés csökkenése, anélkül, hogy az számokban csökkent volna. A 20 vagy 35 százalék drágasági pótlék, még százalékban sem fejezi ki ezt a csökkenést, mert 35 százalék pótlékkal 80—100 százalékos drágulás áll szemben. Az állam, illetőleg az azt kormányzó halalom már takarékossági szempontból sem fogja a hivatalnok munka értékelését emelni. Tényekkel állunk szemben, amelyek cselekvésre késztetnek, csak az a kérdés, mi a teendőV Kelemen Béla képviselő a napokban indítványt jegyzett be a képviselőházban, amelynek az a lényege, hogy a hivatalnokok fizetésük egyrészt természetben azaz élelmezési, ruházati cikkek alakjában kapják meg. Az indokolás kifejti, hogy ez az intézkedés ugy az államra, mint a tisztviselői karra hasznos volna. Ennek az intézkedésnek nemcsak az az előnye volna, hogy a tisztviselők mintegy uj drágasági pótlékhoz jutnának általa, mert hiszen igy olcsóbban jutnának élelmiszerhez, hanem az az előnye is, hogy rávezetné őket a szövetkezeti eszme nagy fontosságára. A «Nyirvidék;;-ben olvastam nemrég egy cikket a lateiner földművelőkről. A város vezetőségének sociális gondoskodása ugy siet a terhekkel küzdő hivatalnokkar segítségére, hogy olcsó bérösszegért földet kanál neki, amelyen egy néhány konyha kerti szükségletét elégíthetné ki

1. Szóval tervek készülnek, gondoskodás történik a bajok orvoslására. Bár ezek a tervek sok jóindulatról tanúskodnak, még sem elegendők a helyzet javítására, mert a bajokat nem gyökeresen gyógyítják meg. A baj nemcsak az anyagi ellátásban van, a hivatalnoknak szüksége van erkölcsi elismertetésre is. Baj van a pragmatikában egészségügyi, kulturális és sok-sok más kérdésben. A bajokon csakis az összes tisztviselők egyesülése segíthet. Egy hatalmas egyesületbe kellene tömöríteni az összes, fix fizetésért dolgozó tisztviselőket. A tanár, a tanító, a megyei, a városi alkalmazott, az állami tisztviselő stb. stb. mind tagja volna ennek az egyesületnek, amely így Magyarország leghatalmasabb, értékre is a legelső egyesülete volna. A szervezkedés korszakát éljük! Amikor a pénz, az ipar, a gazdaság szervezkedésének hasznát, sajnos azonban, hogy sokszor kizsákmányoló, és uzsoráskodó ká rát is érezzük s látjuk, önként kérdezhetjük: hol "marad az «intellektuel»-ek társasága? A pénz oligarchiája védekezésül meg kell, hogy teremtse a Tisztviselők Szövetségét. Lassalle mondja egy helyen, «a választójog gyomorkérdés». — Mi meg azt mondhatjuk, hogy az egyesülés nemcsak a gyomor kérdése, hanem erkölcsi kérdés is. A presztízs kérdése! Az eddigi tisztviselő egyesületek a maguk izoláltságukkal, sokszor ellentétes törekvéseikkel, versenykedésükkel sehogy sem mutatták azt aiz imponáló egységet, amely a maga akaratát érvényesíteni tudná. Az eddigi egyesületek fölé, ugy a központban, mint a vidéki fiókegyesületek fölé meg kell szervezni a őket összeforrasztó szövetséget, ugy, mint ahogy a különböző iskolákban működő pedagógusok az Oktató Szövetséget alkották meg. Amint a központban volna Országos Tisztviselői Szövetség, ugy az egyes városok, megyék tisztviselői is nzővetségct alkotnának. Ez okvetlen szükséges, mert igazán nem tudnám hirtelen megmondani,