Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-03-02 / 41. szám

2 JMyíritidék. 1917 március 2 Nyugtalanság Németországban a lakonia miatt Budapest, március 1. (A Nyirvidék tudósítójától). Berlinből táviratozzák: Német körök­ben a Lakonia elsülyesztése miatt nagy a nyugtalanság, mivel most már kétségte­len, hogy amerikaiak is elpusztultak a ha­jóval. Mindazonáltal biztosra veszik, hogy a Lakonia pusztulása miatt az Egyesült Ál­lamok ko. mánya nem fog hadat üzenni. Élelmiszerforgalom Dánia és Németország között Budapest, március 1. (A Nyirvidék tudósítójától.) Berüubül táviratozzák: Helfferich ál­lamtitkár a birodalmi gyűlésen szenzációs beszédéi mondott. Az államtitkár kijelen­tette, hogy Németország és Dánia között bizonyos élelmiszerek kivitele dolgában tárgyalások folytak, ezek a tárgyalások a­zonban a dán sajtó indiszkréciója folytán időelőil napvilágra kerültek. A vármegye elégtétele Virányijános jegyzőnek Nyíregyháza, március 1. (A Nyirvidék tudósítójától). Férfias szóval, nemes gesztussal adott elégtételt a vármegye egy derék, becsüle­tes, érdemes községi jegyzőnek, akit évek­kel ezelőtt ok nélkül bélyegezett meg egy elhamarkodott fegyelmi Ítélet. Az öreg jegyző most nyugalomba vonul és a vár­megye törvényhatósága a nyugdíjazásával kapcsolatban nyújtott neki szép és teljes mértékben kielégítő szátiszfakciót. Virányi János évek hosszú során volt Polgár községnek jegyzője. Ezelőtt ti­zennyolc esztendővel egy útépítés kapcsán fegyelmiI indítottak a jegyző ellen és a fegyelmi során elmozdították állásától. — Alig telt el azonban néhány hónap, Virá­nyi Jánost, akinél szorgalmasabb, mun­kásabb jegyző alig van a vármegyében, is­mét megválasztották körjegyzőnek. — És hogy az előbbi ítéletet maguk a jegyző fö­lebbvaTói is mily súlyosnak tartották, mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezt az uj választást a felsőbb hatóság is jó­váhagyta. Közmegelégedésre is dolgozóit a jegy ző ismét évek hosszú során, mig most kora miatt kérte a nyugdíjazását. Negyven év­nél hosszabb ideig volt Virányi János jegyző a vármegyében, de tulajdonképpen csak az ujabb 18 évi szolgálat után eső nyugdíjhoz volt joga. Belátták a közigaz­gatási hatóságok is annak a súlyos jogta­lanságát, hogy több, mint két évtizeden át teljesített közszolgálat és a befizetett nyugdíjjárulékok után eső jogtól igy el­ültessék az öreg jegyző és a vármegye jegyzői nyugdíj választmányának élőter­jesztése alapján az állandó választmány azt javasolta a törvényhatóságnak, hogy a nyugdíjazásnál tudják be Virányinak az előbbi szolgálatát is. A közgyűlésben Ujfalussy Dezső dr. főispán az elnöki székből szolgáltatott elégtételt az ok nélkül meghurcolt, öreg, jegyzőnek. Bámutatott a főispán arra a hatalmas munkára, amelyet a magyar köz­ségi jegyző végez és kiemelte, hogy ettől az egy fegyelmitől eltekintve sem azelőtt, sem azóta nem merült föl a legkisebb' pa­nasz sem Virányi ellen. Hangsúlyozta, — hogy a hivatalvizsgálatoknál és fegyelmi ügyeknél ha avval az elhatározott szándék­kal jár el a fölöttes hatóság, hogy hibát keres, akkor nincs Magyarországnak olyan köztisztviselője, akinél hibát ne lehessen találni. Teljes lelkiismerettel mérlegeli ezt a dolgot, maga előtt látja azt a tényt, hogy ennek a fegyelmi uton elmozdított, de különben szorgalmas és kifogástalan jegyzőnek az újból és pedig a legrövidebb idő alatt történt megválasztása ellen még az ellene fegyelmit folytatott fölöttes ha­tóságnak sem volt semmi kifogása, ugv érzi, hogy ennek az öreg embernek egy munkában eltöltött élet alkonyán köteles­sége erről a helyről, az elnöki székből elégi ételt szolgáltatni. Áita'ános helyeslés követte a főispán szavait. Az elmondottak igazságát átérezte az egész törvényhatóság, amelynek tagjai sorából Tóth József, a szabolcsi jegy­zők nesztora és egyesületüknek elnöke ál­lott föl és meghatott szavakban köszönte meg a főispánnak szívből fakadó és mély­reható szavait, az azokban nyújtott erköl­csi elégtételt, amelynél becsesebbet egy munkában megőszült tisztviselő nem is kaphat. A szép fölszólalás után a törvényha­tóság maga is elégtételt akarván szolgál­tatni Virányi Jánosnak, egyhangúlag ki­mondotta, hogy a szolgálati idejébe be­tudja az előmozdítása előtt eltöltött szol­gálati idejét is és Öt teljes fizetéssel nyug­díjazza. A falu öreg jegyzője az elégtétel megnyugtató érzésével április elsején megy nyugalomba. polgári segédszolgálat kívánja a vármegye Fölirat a képviselőházhoz Nyíregyháza, március 1. (A Nyirvidék tudósítójától) "Szép, komoly és a polgárság áldozat­készségét élénken bizonyító föliratot küld "Szabolcsvármegye közönsége a magyar or­szággyűlés képviselőházához. Ebben a föl­iratban, amelyet alább egész terjedelmé­ben közlünk és amelynek szép szövegezé­se Mikecz Ödön tb. szolgabíró tollát di­cséri, azt kéri a vár megye, hogy a képvise­lőház hozzon törvényt az általánosan kö­telező polgári segédszolgálat szervezéséről Minden magyar ember — mondja a fölirat — készséggel ajánlja föl minden erejét a nemzet harcában való részvételre és csak az hiányzik, hogy ez a munka, ez az itthon vívott harc organizálódjék. Ezt akarja elérni Szabó lesvármegye fölirata, amelyet itt közlünk: "Mélyen tisztelt Képviselőház! A "közelmúlt időben tett békeajánla­tunk visszautasításával ellenségeink letet ték álarcukat és naplényre hozták igazi háborús céljaikat. Eltűntek hangzatos jelszavaik, ame­lyekkel harcukat a nyugati kultura har­cának a keleti barbárok ellen állították be, — eloszlott a hamis dicsfény, amelyet államférfiaik számtalan szónoklatukban — mint a kis nemzetek letiport jogainak vé­delmezői, saját fejük köré vontak, — el­hallgattak a himnuszok, melyeket saját ma guknak, mint a jog, igazság és humaniz­mus zászlóvivőinek zeng ;tek, és a ledobott álarc, mögött megláttuk a kaján vetély­társnak, a csaló szövetségesnek, a falánk és kapzsi szomszédnak valódi ábrázatát. Akkor, amikor több mint két évi harc után nyugaton, keleten és délen egyaránt érezték diadalmas hadseregeink ellenáll­hatatlan erejét, — akkor, amidőn a tenger mélyéből már közeledett az uj rém, hogy halálra sebezve Anglia tengeri hatalmát és az éhség fegyverét, amellyel az itthon­maradt polgárok, asszonyok és gyermekek szenvedésein keresztül akarla diadalmas hadseregeink kezéből kicsavarni a tiszta fegyvert — a kiéheztető ellen fordítsa — akkor mi a sújtó ökölt kinyitva, feléjük nyujtottuk és választást engedtünk nekik a becsületes béke s a további harc és gyilkolás között. ők az utóbbit választották. Feltételeik, melyeket elibénk szabtak, szövetségeseink területének megcsonkítá­sát és nemzeti erejének letörését, reánk magyarokra nézve pedig az ezeréves ma­gyar állam dicstelen halálát jelentenék. Ha ezeket elfogádnank, akkor meg­fosztva területünk nagy részétől, önálló­ságunktól, szabadságunktól és barátaink­tól, csak árnyképe lenne Magyarország a hajdani és mai Magyarorszagnak, állandó­an kitéve annak, hogy ellenséges szomszé­dainak kapzsisága, nem elégedve meg a rabolt zsákmánnyal, a még megmaradt után is kinyújtja kezét. Ezeket elgondolva, lehetetlen, hogy minden magyar ember készséggel ne aján­laná minden erejét a nemzet harcában való részvételre. Azok, akik a harcmezőn fegyverrel a kezükben vesznek részt ebben a harc­ban, becsülettel megtették kötelességüket. Nem kevésbbé fontos azonban, hogy azok is, akik itthon maradtak, — férfiak és nők, egyaránt — teljesítsék a Haza iránti kö­telességüket. Mert nemcsak nagy hadvezéreinkre és dicső katonáinkra van bizva ennek a háborúnak a sorsa, hanem az itthon dol­gozó munkásra, gazdára, tisztviselőre is. Nemcsak a fegyverrel döntsük el a har­cot, hanem a pénz, a gabona, az itthoni munka is. Ennek a munkának, az itthon vivott háborúnak organizálására van szükség. — Szükség van rá egyrészt, mert az erős szer­vezettség nélkül nem éri el azt az intenzi­tást, amelyet a háború győzelmes befeje­zése céljából el kell érnie, másrészt szük­ség van rá azért, mert ezáltal megszüntet­hetők volnának azok az aránytalanságok, és igazságtalanságok, amelyek az itthon­maradt lakosság megélhetési viszonyai kö­rül merültek föl. Mert lehetetlen szemet hunyni azelőtt, hogy niig egyesek a háború alatt vagyonokra tettek szert, addig egész osztályoknak — és pedig nagyrészt azon osztásoknak, amelyek ugy a harctéren, mint az itthon folyó háborúból eléggé ki­vették a részüket — megélhetése úgyszól­ván elviselhetetlenül meg van nehezítve. Mindezen indokok alapján Szabolcs­vármegye közönsége mai napon tartott közgyűlésében hozott határozata alapján — Zemplémvármegye hasonló szellemű feliratához csatlakozva, arra kéri a tisztelt Képviselőházat, hogy a német birodalom törvényhozásához hasonlóan az általános kötelező polgári segédszolgálatot a hábo­rú tartamára Magyarországon is törvénv­hozásilag szervezni méltóztassék. Kelt Nyíregyházán, Szabó les várme­gye közönségének 1917. evi évi február hó 28-án tartott rendkívüli közgyűlésében. m • •

Next

/
Thumbnails
Contents