Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-02-15 / 28. szám

4 Némi-némi önigazolás és helyreigazítás (Válaszúi Olr.hváry főszolgabíró uv felhívására a lelkészekhez.) Igazán komolyan mondom, hogy vonakodva nyúlok a tollhoz, hogy a fent irt ügyben egy pár szót válasz gyanánt leírjak. Azonban ugy vélem, hogy ha nem mondanám el az alább irandókat, az olvasó közönség, legalább annak egy része, azt hinné, azt gondolhatná, hogy a vármegye papsága ezekben a rettenetes időkben mélyen alszik, fülét sem mozgatja, s egy külső, világi hatóság vezetőjének kell szén clergéséből felrázni. Ezért vagyok bátor, illetve kénytelen, az Olchváry főszolgabíró ur ('felhívására' az alábbi tiszteletteljes észrevételeket röviden megtenni. Miután főleg a ref. lelkészi karnak a háború kezdete óta kifejtett tevékenységéről lesz szó, talán még köszönetlel is tartozom a főszolgabíró urnák azért, hogy némi alkalmat adott az alábbi tények vázlatos elbírálására. Csak mellékesen jegyzem meg, napjainkban a tettek szavát éljük és igy kevés kell a szóból, hogy a rettenetes világháború kezdetétől fogva dr. Baltazár Dezső püspök ur, az egyházkerület, az egyházmegye, alantirott esperes, egyházmegyénk mái- 1914. év őszén, főleg dr. Szeszlay Zoltán egyházmegyei ügyész javaslata alapján, milyeu sokszor sürgették a családok gyámolitását, a sebesülték gondozását, a katonái özvegyek és árvák javára szeretetadományok gyűjtését -- 1914 —, a hadbavonultak családjainak segélyezését, gyámolitását, stb. stb.; tehát mar Í9T4. íiszén s az egész 1915. év folyamán is. Ezek ről különben alantirt esperes 1914. év ősze óta évenként kétszer, a tavaszi és őszi egyházmegyei közgyűléseken terjedelmes, részletes és kimerítő jelentéseket tett a közgyűléseknek, -melyek az egyházmegye nyomtatott jegyzőkönyveiben évről-év|-e ma is és a késő jövőben is mind feltalálhatók lesznek. Hanem nagy igazság az, s ez talán hiba is, hogy ezekről a ténykedések és jelentésekről a nagy közönség kevéssé, vagy éppen nincs is értesítve, mig sokkal kisebb és jelentéktelenebb dolgok a napilapokban széltére és részletesen pub likáltatnak. Ezért nem tud a papság háborús tevékenységéről, a családok és rokkantak gyámolitása felől semmit, épen semmit, vagy nagyon keveset a nagy közönség, de a munka, ez a hazafias és istenes munka minden gyülekezetünkben folyamaiban van s ezekről — mint már fentebb is jeleztem — évenként kétszer, az egyházmegyei közgyűlés, az esperes irat jelentései afapján értesíttetik. Íme ezekből Világos, hogy a harctéren levők csáládjainak, gyámoTitása, a rokkantak, a hadi özvegyek és "árvák gyámolitása egyházi hatóságunknaJ s gyülekezeteinkben a "háború kezdetétől fogva murikába vétetett s Folyamálban van. tia mar ismételten szóvá tettük, ezéket az életbe vágó nagy kérdéseket: ne maradjunk az egyszeri szóváltásnál, az «adjon Isten» és «fogadj Istennél®, hanem elevenítsük efl az elmúlt 1916-ik esztendőben ezekben az ügyekben, a hadi özvegyek és árvák, a rokkantak gyámolitása s az anya- és csecsemő véd elem tárgyában hozott határozataikat is. Középszabolcsi egyházmegyénk közgyűlése ugyanis az anya- és csecsemővédelem, a hadiárvák és özvegyek gyámolitásának s a rokkantak segélyezésének, az elhunyt hősök megörökítésére stb. ügyét az 1916. évi április 12-én tartott közgyűlésében tárgyalta. Ezen ügyek figyelemmel kisérése végett, az esperes elnöklete alatt, alatt bizottságot választott. Ugyancsak fel karolta ezen eszméket, főleg az anya- és JftfBfflPSK ccsecsemővédelem kérdésének ügyét Szabolcsvármegye közönsége, illetve közgyűlése is,lése is és Somogyi Gyula s társainak indítványa alapján ő is meghozta véghatározatát, mely főleg a gyermekvédelem ügyére nézve kilenc pont alatt olyan kimerítő intézkedéseket tett, hogy csak ezeket kell foganatosítani s ez a fájó seb nagy részben orvosolva lesz. Ezen határozatok alapján alólirt esperes összehívta az egyházmegye által kinevezett bizottságot, még 1916. julius 12-ére. Ezen bizottsági gyűlésen már a mi lelkes világi papunk, dr. Szesztay Zoltán kész javaslatokkal állott elő, melyek elfogadtatván, esperes által az egyes presbytériumoknak megküldettek, — azzal, hogy a tett intézkedésekről, az egyes gyülekezetekből azt.év végére jelentés tétessék. Miután a kitűzött időre a kimutatás, illetve jelentéseket nem sokan küldték be, 'az 1917. évi első körlevelem harmadik pont jában a határidőt tekintettel a mai nehéz viszonyokra is — 1917. március l-ig meghosszabbítottam, hogy a jelentések alapján,- - ha az Isten éltet — a f. évi tavaszi egyházmegyei gyűlésnek az egyes presbitériumok buzgólkodásáról beszámol hassak. Azt is meg kell még itt említenem, hogy Tiszántúli református egyházkerületünk közgyűlése is tárgyalta az anya- és csecsemővédelem ügyét Í916. évi 360. sz. a. határozatábans s elkötelezte a hivatalosokat, hogy e nagyarái^u mozgalmat támoí gassák, z ahol ilyen mozgalom még nem keletkezett, sürgősen kezdeményezzék; sőt a hadiárvák stb. ügyében is már 1916. évi 37. és 1916. évi 324 és 347. sz. alatt is nagy jelentőségű határozatokat hozott. Mindezekkel csak azt akarom bizonyítani, hogy igenis! egyházi téren a középszabolcsi egy házmegyében, a hova a gávai szolgabírói járás községei is tartoznak, tőlünk telhetőleg tevékenykedünk az anya- és csecsemővédelem, a hadiárvák és özvegyek és a rokkantak ügyének eflkarolása és gyámo litása körül, önként értetvén, hogy a világi hatóságok támogatását nemcsak szívesen vesszük, hanem a nagyfontossáágu nemzeti és emberiességi ügy érdekében is érjük el. Itt igazán kívánatos a jelszó betartása: egyesült erővel!*, «viribus unitis! * i Bizonyos azonban, hogy a fentebb Írottjuk a "kérdés felkarolásának csak egyik oldalát világítják meg. "Kívánatos volna, bár én is nagyon jól tudom, hogy a mai nyomasztó viszonyok nem kedveznek az efféle kezdeményezéseknek — de azért óhajtandó és kívánatos volna, hogy a «Központi gyermekvédelmi bizottság® — ha ugyan még meg nem álakittatott — alakíttassák \neg; hasonlóképen szerveztessenek a főszolgabirák meghallgatásával a helyiközségi bizottságok és talán mindeneklőtt alkalmaztassanak községenként s minél előbb a községi gyermek felügyelők®. íme dr. Dohnál József vármegyei főorvos jelentése szerint az 1917-ik év január havában elhalt 550 egyén közzüi is 238, tehát az elhaltaknak szinte a fele, 7 éven aluli volt. < Egy szóval a baj sürgős; a kérdés égető'. Vigyük be azt az ügyet minél előbb a társadalom életébe, s tartsuk felszínen a a kérdést, hogy a helyzet mielőbb megváltozzék és a nagy halálozási szám csökkenjen. Annyival sürgősebb és égetőbb ez a kérdés, mert ezelőtt meg a születések száma - a nagy halálozási szám mellett is — csökkentette a fogyást; de mostanában már a születések száma is tetemesen megapadt. Videant consules! Göröitibey Péter, esperes. — A lap kihordására vonatkozó panaszokai kérjük azonnal közölni kiadóhivatalunkkal. Telefon 139. 1517. ftbi-uár 15. TÖRVÉNYKEZÉS A rituális fürdő szene Árdrágító pör a törvényszék előtt Nyíregyháza, február 14. Rendkívül érdekes árdrágilási pört tárgyalt tegnap a nyíregyházi kir. törvényszék. A vádlottak Friedmann Sámuel és pzv Guttmann Gyuláné tiszapoigári lakosok voltak, akik ellen árdrágító visszaélés miatt emelt vádat a kir. ügyészség. Friedmann Sámuel a tiszapoigári ortli. izr. hitközség egyházfija és egyben tulajdonosa, gondozója és kezelője az ottani rituális fürdőnek is. Friedmann ellen az a volt a vád, hogy saját szükségletét aránytalanul meghaladó menynyiségben hatósági engedély nélkül halmozott fel kőszenet és azt aránytalanul nagy haszonnál adta tovább. Friedmann Sámuel, akit — Bőlím Ignác dr. ügyvéd védett, azzal Védekezett, hogy a rituális fürdő szénellátása az ő kötelessége és a fürdő évi szénszükséglete 800—900 métermázsa. A mult évben azonban csak 700 métermázsa szenet hozatott, azonban amikor a szén megérkezett pénz dolgában nagyon szükiben állott és nem tudta kiváltani a szenet. Mivel a polgári állomásfőnök figyelmeztette, — hogy ebből kellemetlensége lehet, ő még az állomáson átadott három kocsirakomány szenet három polgári kereskedőnek. — azonban minden haszon nélkül. özv. Guttmann Gyulánénak szén üzlete van Polgáron. Az özvegyasszony az 1916. év folyamán tizenegy vaggon szenet hozatott Salgótarjánból és azt részben már az állomáson nagyban, részben üzleletéhen kicsinyben 'kiárusította. Mivel Gutt mannénak nem szénüzletre, hanem szatócsüzletre van engedélye, ő ellene is árdrágító visszaélés miatt indult meg az eljárás. Guttmanné azzal védekezett, hogy férje életbenlétekor, amikor szatócsüzletük volt, szintén foglalkoztak széneladással. Ké söbb teljesen fölhagyták a szatöcs üzlettel, és ő azt hitte, hogy külön engedély nélkül is árusíthat 'szenet' Az 1916. évben hozatott és eladott szénmennyisége különben nem haladja meg az előző években általa forgalomba hozott mennyiséget. A biróság Bartos Sándor dr. védelme után ugy a Friedmann Sámuel, mint az özv. Guttmann Gyuláné ügyére elrendelte a bizonyítási eljárás kiegészítését, illetőleg a sal gótarjáni szénnagykereskedő, a polgári elöljáróság és a polgári állomásfőnök kihallgatását, azonkívül a máv. debreceni üzletvezetőségétől egy hivatalos bizonylat beszerzését arra nézve, hogy Friedmann Sámuel, illetve özv. Guttmann Gyuláné az előző években mennyi szenet kaptak. — A malom alatt... A buji «Becsali» csárdában a mult év őszén csúnyán összeszólalkoztak Köles Ferencz gazdasági cseléd és Takács István gulyás, Köles aztán megunta a veszekedést és ott hagyta a korcsmát, azonban a malom sarkánál megvárta Takácsot. Pár percig barátságosan eldiskuráltak aztán kezet szorítottak és elváltak. Alig fordult meg Takács, Köles egy egyméler hosszú vasbotot rántott elő és •avval ugy vágta fejbe Takácsot, hogy azt menten elborította a vér. Takács hat hétig feküdt súlyos betegen azután följelentést tett Köles ellen, akinek a bűnügyét tegnap tárgyalta a törvényszék. A biróság súlyos testisértés bűntettében bűnösnek mondotta ki Kölest, és hat havi börtönre ítélte. — Tolvaj napszámos. Szakályi László nyiracsádi napszámos a mult év őszén Demeter János zárt udvaráról ellopott egy zsák kukoricát. A "királyi törvényszék büriösnék mondotta ki Szakályit és egy'héti fogházra Ítélte. FdszcrkMxté 6a kiadó: JÓBA ELEK. Felelős szerkeszti : KERTÉSZ LÁSZLÓ.