Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-11 / 3. szám

Nyíregyháza, 1917. január 18. * Csütörtök XXXVIII. évfolyam * 11. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Eiőírzetfs: Egész évre 12 K, Félévre 8 K, Negyed­3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : SZÉCHENYI-ŰT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM ÍS9. l'OSTACHEQUE 29553. Kéziratokat nem adunk vissza. H4rtí*téso6 árrwifcás »í:eriat rzireitistnak. Leí«lcsóbb iiírdetc* 1 E. hiretaios hírttetesek »ors ti, 1. A STitttír soronként 80 f. Apró !:iráetés«lt H> szöíc 1 K, ralndan további szó 5 ftttér. VbíIhmj ke!üv«l íMdett kébweresen sx&nit. A béke akadályai. Mennél jobban múlott az idő, annál inkább meg kellett győződnünk arról, hogy békeajánlatunk nem fogja beváltani . a gyors sikerhez fűzött reményeinket. Nem azért, mintha benne volna a hiba, vagy a kivetni való, hanem azért, mert ellen­ségeinknek nem megfelelő időben léptünk föl vele s mert az ő vak követelőzésük nem érti meg szándékunk tisztaságát s föllépésünk jogosultságát. Első akadálya tehát a békének a mi el nem vitatható harctéri sikerünk, amit ők maguknak csak kivánni tudnak, de megszerezni képtelenek. Készen kell ezek után lennünk arra, hogy legalább még egy utólsó erőfeszítéssel próbálják magukra venni a jószerencse hajlandóságát. Erre fogadkoznak, erre készülődnek, erre szá­mítanak, ami természetesen nem gátol meg minket abban, hogy tovább is diadal­masan forgassuk fegyverünket s előbbre és előbbre vigyük vitéz seregeinket. Nem kisebb akadály ennél a vakság, amely mint Isten átka nehezedik rájuk, hogy sikernek lássák a kudarcot, nyere­ségnek a veszteséget, fehérnek a feketét. Nem vitatjuk, hogy nehéz a beismerés, de nem szerezhetjük meg nekik azt az örö­met, hogy igazuk legyen. A legnagyobb akadály pedig az, hogy még mindig megtorlásról, elégtételről és és kárpótlásról beszélnek, holott mi va­gyunk azok, akiket halálra ítéltek, meg­fojtani igyekeznek és eltemetni szeret­nének. Hiszen a háborút megelőző hiva­talos akták is azt bizonyítják, hogy eléggé alig jellemezhető rosszhiszeműséggel ke­verték a mérget;, s (egyenesen rákészültek a számukra idő előtt bekövetkezett döntő pillanatra. Megérthető kétségbeesésük ugyahogy igazolja merev elzárkózásukat a békés ki­egyenlítéstől, de nem oldja fel őket a mindenkori súlyos felelősség vádja alól s nem menti meg sorsukat a háború cél­talan folytatásának következményeitől. Velünk az igazság, miénk a békés szándék, hozzánk csatlakozik az őszintén semleges államok józan belátása. Ha mindez nem győzi meg őket úgy, mint ahogy legyőzte minden felvonulásukat a mi erőnk, kitartásunk és szerencsénk: to r vább fog tartani a háború, amelynek min­den "napja gyászt, minden fordulata csa­pást és minden mérge szégyent hoz az emberiségre. Pool. A jövő. Wels angol író, Az időgép cimü fan­tasztikus elbeszélésében, leirja az emberi­ség sorsát azon időben, midőn a kultura hosszú vonalán két úton haladva, — dol­gozók és úgynevezett müveitek, — minő állapotra jutnak. Ez a Wels ur elég oko­san okoskodik az élettan törvényei nyo­mán S ha kihámozzuk héjából az igazság magvát, ez a tápláló mag azon tudatot erő­siti a gondolkodó lélekben, hogy emberi életünk egyénileg és társadalmilag, a mun­kára van alapozva. A növényvilágban a munka egyszerű életmozgás: az állatvi­lágban fajfentartási ösztön; az embernél öntudatos együttható erkölcsi fejlődés. Bárhogy képzeljük el az emberiség fejlődési útját, — a természetes kiválás, vagy héber és Krisztusi bibliánk alap­ján, — egy dolog bizonyos: a fejlődés hosszú és küzdelmekkel teljes. De re­ményünk van s ezt a reményi fel nem adhatjuk, mert akkor először is minden iskolát, minden művelődési intézményt le kellene rontanunk, amelyek ugy sem vi­hetnek előre az erkölcsi fejlődés utján. Azt hiszem, nincs olyan vad nyugotista, aki az erdőbe akarna visszatérni. Kétség­kívül, ina még sok van bennünk az állat önfentartási ösztönéből, minden háború­ság az állati ösztön véres bizonysága: a vadállat kicsiben, napi éhsége szerint; az emberállat, vagy állatember nagyban, vér­szaglása nyomán, ösztönös vágy az élet­fentartási szükségletek megszerzése, mun­ka nélkül, a nyerserő jogán. Kulturnyel­ven gazdasági szabadságnak nevezik. A ró­ka is csinál ilyen műveletet, a tigris is, az oroszlán is, — még a pók is. Pompás vámrendszert csinálnak s diplomáciai fur­fanggal, de ha kell, alkalmas fegyverek­kel is védik jogaikat s terjesztik hatalmu­kat. A megfigyelő természettudomány bá­mulatos eredményeket gyűjtött már össze az állatélet társadalmi berendezkedéséről. Bizony, 'nem hiába döngicséli Madách az Ember tragédiája:) elején: „Az ebnek is csupán eb a barátja S megtisztel, hogyha társául fogad." Bizony, némely kultur-kétlábúra iga­zán megtiszteltetés volna, ha egy jóravaló eb társul fogadná! Szó á mi szó: öntudatos emberiségünk olt kezdődik, amidőn a kölcsönösség nagy erkölcsi törvényét beismerjük s ez a tör­vény szabja meg egész lényünk mozgását. Ennek a nagy élettörvénynek engedelmesí­kedve, lehet a kis állatemberből nagy is­tenember, a minden élőlények koronája, testben-lélekben öszhangzatos alkotóerő. Nem übermencs, akinek utja érzéki ör­jöngésbe fúl, hanem közjóra alkotó, te­remtő erő. Kétségkívül, emberi társadalmunk, mint közjóra alkotó, teremtő erő, még mindig a jövő zenéje, de e zenének né­mely bűvös akkordja már próbálkozik, még á nagy vérözön hullámverései között is, mutatva, hogy van alapja egy jobb jö­vőben való reménykedésünknek. Ez az alap pedig nem más, mint az al­kotó munkáserők kifejtése, testi-, lelki- és erkölcsi téren. Nem fog könnyen menni, azt én jól tudom. Azt is jól tudom, hogy csak egy utja van: bele nevelni az embert kicsiny gyermekkorától kezdve. Hogy ne szégyelje a munkát, hanem szeresse. Csakis azt sze­resse, azt becsülje s emberi mivoltát és tisztességét csak abban lássa. S azért áldoz­zon mindent, hogy ilyen emberré fejlőd­hessék. 'fis becsülje főként azokat, kik em­berré nevelik. Mert igazán saját emberi mivoltunk szégyene és gyalázata az, hogy nevelésü­gyünk költségvetése nem a legelső helyen áll. örcapiritó szégyen az, hogy kultur-nö­vények, kultur-állatok előbb állanak, mint maga az ember. Meg is látszik a növényen is, az állaton is, az emberen is, a megfe­lelő kultur-hatás. Jövőre ezen változtatni kell, másként nem lesz jövője hazánk népének. De nevelésügyünkön is gyökeresen változtatni kell. A'betütudásbóf ki kell e­melkednünk — élni tudássá. Egy célt kelt szemelőtt tartani, csupán egyetlenegyet, aa iskolának: — hogy az ember emberé le­gyen. Amint Arany zengi, «A' béke kongre­szus körül): „Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása Istennek S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának." Andrássy Kálmán. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indul: Szerenes-felé reg. 7 1 0,* d. u. 4 0 8. Debrecen-felé reggel 5Í2, d. u. 2 0 0. Csap-felé d. u. 3 5 5.***** Mátészalka-felé este 8*5. Yásárosnamény-felé este 8 5 0. Polgár-felé este 5^. Nylradony-felé este 712. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől d. u. í 2 2, e. 8E**** Debrecen-felől reg. ö 3 5, d. u. a 3 5. Csap-felől d. u. I 3 0. Mátészalia-felől reggel 6 0 5. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. PolgáT-felől reggel 5 4 6. Nyíradony-felől reggel 6 5 1. * Budapestre induló gyorsvonathoz van csat­lakozása; Budapestre érkezik délután 1 óra 05 pkor. "" Budapestről jövő gyorsvonathoz van csatla­kozás; Budapestről indul d. u. 2 órakor. Csatlakozással Ungvár felé.

Next

/
Thumbnails
Contents