Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-13 / 12. szám

12 ik szám JMyíotttok 1916 február 13. 3 séges, hogy mikor nyerhetik vissza. Ket­tős szolgálatot teljesíthetnének itt az ille­tékes szervek; amig egyfelől foglalkozás­hoz juttatnák hazai iparosainkat, egyút­tal megvédenék a háborútól sújtott vidék lakosságát a kufárok lelketlen spekulációi ellen. Amikor pedig eme kettős szolgála­tot látjuk teljesíthetőnek, egyben a ma­gyar ipart fölöttébb érdeklő oly szolgálat is elérhető lenne, amely mellett a jövő ipa­ri generáció kiképzése is folytathatóvá vál­nék, mert munkaalkalomhoz jutván a ha­zai ipar, a most kiképzetlenül maradó ujabb generáció számára az oktathatás te­re szabaddá válnék. Ami a példaképen emiitett bútoriparra nézve fennállónak mondható, az majdnem minden más ipari tevékenységre is fenn­állónak látszik. Az iparos tanoncok száma erősen csökkenőben van, igy az ujabb ipa­ros nemzedékben érzékeny veszteséget kénytelen elszenvedni a hazai ipar, mert a szükséges és kellőleg kiképzett ipari munkásság hiánya erősen befolyásolja majdan a magyar iparnak a külföldével szemben való versenyképességét. A fennebb emiitettek voltak azok, ami­ket a tervbe vett értekezlet megtartása előtt már is felemlithetőnek tartottunk, a t. Elnökség b. átirata kapcsán s amelyek momentán szembeötlőknek mutatkoztak. Az értekezlet lesz hivatva megkeresni és megtalálni a módokat, amelyek alkalma­sak lesznek hazai, — életrevaló — kis­iparunk kellő támogatására, megerősíté­sére. Testületünk is szívesen elismeri, hogy az iparosságnak főként a saját erejére tá­maszkodva kell a boldogulás feltételeit keresnie és megtalálnia, elismeri, hogy azok a kormányférfiak és polgárok, akik e tárggyal foglalkoztak, nagyot lendítet­tek hazai iparunk fejlődésén; amikor azon­ban ezt elismeri testületünk, egyben öröm­mel ajánlja fel erejét arra a munkára, amely a magyar ipar fokozottabb megerő­sítéséhez múlhatatlanul szükséges, mert habár tekintélyes nivón áll is iparunk, an­nak versenyképességének növelése első­rangu fontosságú nemzeti létünkben, amit beismerni: kötelesség. Beismerjük, hogy ez nem uj kérdés, de ugy találjuk, hogy még nem megoldott is egyúttal. őszinte érdeklődéssel tekintünk tehát a tekintetes Elnökség részéről a legköze­lebbre kilátásba helyezett amaz előterjesz­tés elé, amely a tervbe vett értekezletre vonatkozik. Eddig szól a nyíregyházi testület me­moranduma. A fentiek nem tartalmazzák mindazt, amit e fontos kérdésben el lehetne mon­dani, mert hiszen a megtartandó értekez­let lesz hivatva minden irányban helyes és célravezető irányelveket találni a jövő és a ma teendőit illetőleg. Annyit azon­ban reménylünk és elvárhatónak tartunk, hogy a felvetett kérdések tekintetében ál­lást foglal a magyar ipari érdekeltség, ez állásfoglalás tekintetében a szükséges megbeszéléseket megejti, a megbeszélé­seknek azt a megfelelőnek mutatkozó for­máját is alkalmazván, hogy e lapok ha­sábjain is kifejti a maga véleményét, hogy hozzászólásaival a budapesti értekezlet minél eredményesebb munkájában már eleve is részt vegyen. Kamarakerületünk érdekeltséget nem­csak az északkeleti harctér területei, ha­nem a balkáni területek is érdeklik; de ha elég erőssé fejlődhetik iparunk, a meg­felelő támogatások révén és elég erőt érez­het arra is, hogy nemcsak a balkáni terü­letek, hanem a távolabb kelet piacait is felkeresheti, ugy érdekkel bírhat a szű­kebb értelemben vett Levante, amint az üzletember nevezi, a mindennapos élettől Kisázsiának nevezett országrész is. A szövetséges Törökország területei még erősen reá szorulnak az iparcikkek beho­zatalára, talán még inkább, mint a Bal­kán, pedig ez sem nélkülözheti. Szüksé­ges tehát, hogy a teendők megtárgyal­tassanak s hogy ugy a Balkán, mint a tá­volabbi Kelet is megismertessék. Ezekre a megbeszélésekre és azoknak e helyütt is történő lefolytatására hívjuk fel a kar­társak jóakaratú és jól felfogott érdeké­ben álló figyelmét. Dohánygyárat kérünk. Nem csak városunkban panaszkodnak a dohányzók, hogy megszokott szivarkái­kat csak elvétve kapják meg, hanem Sátor aljaujhely, Beregszász, Szatmár, Debrecen, és Szerencs közötti terület egész lakossága ezt hangoztatja. Igen gyakran esik meg az is, hogy ci­garettákat egyáltalában véve kapni nem lehet, ami aztán arra kényszeríti a sziva­rozást nem szerető, vagy annak a költsé­gét nem bíró közönséget, hogy a dohányt szabad kézből szerezze be és azt saját ma­ga vágja fel, hogy cigarettákat tölthessen. Sokszor azonban szivarokat sem lehet kap ni. A dolog érthetetlen, különösen ha meggondoljuk, hogy Szabolcsmegye az or­szág egyik legnagyobb dohánytermelő vár­megyéje, melynek székhelyén hatalmas do­hánybeváltó hivatal és felügyelőség mű­ködik. Ne felejtsük el azt sem, hogy a be­váltóhivatalnak asszonyokból és leányok­ból álló személyzete, a hadsegélyesek ver­sengése folytán pár hatosért dolgozik és igy könnyen lehetne az emiitett hivatalt, esetleg barakrendszer szerint dohánygyár­rá fejleszteni, már csak azért is, mert a gépek hajtásához szükséges nappali vil­lamos áram is rendelkezésre áll. Az ugyanis nem titok, hogy a közön­séges cigarettákat hazai dohányból gyárt­ják, melyben Nyíregyházán milliók feküsz nek és igy a mai közlekedési mizériák mellett szükségtelen, hogy azt ide-oda vas­ulalgassák. Nem szivarok és speciális ci­garetták gyártására gondolunk mi, hanem a legközönségesebb cigarettákra, amelyből kiszámíthatatlan mennyiséget igényel nem csak az emiitett körzet lakossága, hanem a Nyíregyházán, mint katonai csomópon­ton átutazó katonaság, úgyszintén a ba­rak és a fogolytábor internáltjai is. A je­lenlegi dohánygyárak teljesítőképességét fokozni azért nem lehet, mert a környék asszonynépségét már munkába állították, távoli vidék lakossága pedig nem költözik csak azért oda. A bajon csakis uj gyárak felállításával lehet segíteni, melyeknek egyikéül a kész­letek nagysága kedvező munkás viszonyai, vasúti összeköttetése és a hiányt szenvedő körzet központja révén, Nyiregyháza kí­nálkozik. Az apró gyárak felállítása ellen érvül azt lehet felhozni, hogy az a gyár­tás egyöntetűsége és a dohány egyforma­ságának rovására menne. Háborús világ­ban az ilyesmin tul szokták tenni magu­kat az emberek, de ez az érv máskülönben sem áll meg, mert a kisegítő munkaerők alkalmazása és mindenféle dohány feldol­gozása által már régen megszűnt. De akár hogy is van a dolog, az az 3gy bizonyos, hogy a dohányzás szenvedélye által kínozott emberek szivesebben vesz­nek ma egy kapadohányból készített ci­garettát, mint egy heti várakozással a leg­illatosabl) különlegességet. Gondolkozzunk a felállítás lehetőségén, mert a jelenlegi helyzet az államra sok ezreket kitevő ká­rosodással jár, ami nagy baj, ha meggon­doljuk, hogy az állam kasszáját ma várat­lan és rendkívüli kiadások is terhelik. S. A ki terményt rejteget — ellenségeink szövettségesévé szegődik! SZABAD LÍCEUM. Kozák István mütörténeti előadásáról Szépszámú közönség gyűlt össze csü­törtökön a főgimnáziumban, hogy meg­hallgassa Kozák István főgimnáziumi ta­nár mütörténeti előadását. A tudós pro­fesszor igen érdekes és hálás témát vá­lasztott, midőn Székely Bertalan nagyne­vű festőművészünk pályáját és alkotásait ismertette nagy szakértelemmel. Székely Bertalan fiatal korában számos csalódá­son ment át és bizony nem egyszer céh­táblákra kellett pazarolnia művészetét, hogy a megélhetést megkereshesse magá­nak. Csakhamar azonban érvényesíthette művészi tehetségét, és megalkotá első tör­téneti festményeit. Részletező pontosság gal magyarázta el a tudós előadó az egyes történeti festmények mint a Mohácsi vész, Dobori, Zrínyi kirohanása. Az egri nők stb. nagyszerű kompozícióját. De Székely Bertalan kiválókat alko­tott még mint illusztrátor is. Igy Ágnes asszony c. balladához készített illusztrá­ciói a legjelesebbek ezen a téren. Mégis a legnagyobb volt a freskó festészetben. Ko­zák István előadásának befejező részében Székely Bertalan freskóinak kartonjait rau tatta be és magyarázta el. Legszebbek vol­tak közülük a vajda-hunyadi vár díszíté­sére szolgálók, melyeknek tárgyát Arany János a Csodaszarvas című költeményé­ből merítette. A nagy mesternek még né hány finoman kidolgozott akt-rajzát is bemutatta. Az egész előadás kitűnt gon­dos és alapos feldolgozásával, valamint a részletek ügyes csoportosításával. Ehhez járultak még a kiválóan sikerült vetített képek, melyekben a közönség nem győzött eléggé gyönyörködni. Méltán érte tehát Kozák Istvánt előadása végén a hallgató­ság lelkes tapsa és éljenzése. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, február 11. — Hivatalos. — Orosz hadszíntér: Ellenséges felderítő csapatoknak József Ferdinánd főherceg hadseregének harcvonala ellen irányított tevékenysége tart. Biztosító osztagaink az oroszokat min­denütt visszaverték. A 82-ik számú magyar gyalog ezred előőrsei néhány orosz századot (szétugrasz­tottak. Olasz hadszíntér: Nincs nevezetesebb esemény. Délkeleti hadszíntér: Az Albániában előrenyomuló osztrák-magyar csapatok a hó 9-én megszállották Tiranot és aPsrega és a Bazar-Sjak közötti magaslatokat. Berlin, február 11. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Nyugati hadszíntér: Vimitől északke­letre a franciák órák hosszat tartó tüzér­ségi előkészítés után négyszer kíséreltek támadást, hogy elvesztett árkaikat visz­szavegyék, de minden támadásuk balul ütött ki. A Sommétól délre sem tudtak az elvesz tett állásból egy darabot sem visszasze­rezni. Az Aisne mentén és a Champagneban helyenként élénk tüzérségi harcok voltak. Egyik kötött léghajónk legénység nél­kül elszabadult és Vaillyu át az ellensé­ges vonalakon tul sodratott. Keleti hadszíntér: Északra Drisvipty­totól, egy erősebb orosz osztag előretöré­sét visszavertük. Baikáni hadszíntér: Semmi újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.

Next

/
Thumbnails
Contents