Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-13 / 12. szám

Nyíregyháza, 1916. február 13. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 12. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955Í. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnék. Legolcsóbb hirdatéi 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 t. A nyllttér soronként S0 f Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további sxó 5 fillér. Vastag betível szedett kétszeresen számit. SeggT Nagyon kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a küldött pósta befizetési lapok utján utalják át az előfizetési díjakat. A magyar nyelv jövője. A nagy világfelfordulás előtt örökké azt hallottuk, hogy a magyar nyelvvel még Magyarország területén sem lehet boldogulni. A külföld alig vett tudomást a mi létezésünkről; nyelvünket pedig se tudományos, se gyakorlati szempontból nem tartotta figyelemre méltónak. Az a körülmény pedig, hogy úgyszólván alig akad csak valamennyire müveit magyar, aki magát németül ugy, ahogy ki ne tudná fejezni, szinte feleslegessé tette az idegennek a magyar nyelv megtanulását. Mindezekhez pedig még hozzájárult az a körülmény is, hogy a magyar nyelvet hihetetlenül nehéznek, bonyodalmas szerkezetűnek híresztelték, úgy, hogy a magyar nyelv megtanulásával való próbálkozás bizonyos fokig bátorság és elszántság kérdésévé lett szomszédainknál. Miként mindenben, úgy ebben is nagy változást idézett elő a világháború. Németek, magyarok, bosnyákok másfél esztendő óta harcolnak egymás mellet, vagy üdülnek különféle kórházakban s most már uton útfélen lehet öreg csontokkal találkozni, akik egész elszántan beszélnek magyarul, kissé grácias, bécsies, vagy egyéb hangszinezettel, kissé merész, vagy gyámoltalan szófűzéssel, de beszélnek és azt állítják, hogy a magyar nyelv távolról sem olyan nehéz, mint a hire után gondolná az ember. A német hadseregbeli tisztek, akik nálunk megfordultak, úgyszólván kivétel nélkül érdeklődtek nyelvünk iránt is. Tartalékos és tényleges tisztek lelkesedéssel beszélnek arról, hogy a béke helyreálltával a németek nem a nyugati világfürdőket fogják felkeresni, hanem Magyarországot és magyarul fognak tanulni. A Kárpátok vidéke — mint mondják — isteni szép; meg a kegyelet is sokakat fog arra ösztökélni- hogy felkeressék a Kárpátok vidékét, ahol annyi szőke német dalia alussza örök álmát vitéz barna magyar fiuk mellett. Bolgárországban és Törökországban lelkes magyar barátok dolgoznak a magyar nyelv terjesztésén s a kormányok is nem csak rokonszenvvel, de hivatalos támogatással is igyekeznek e mozgalmat erősbiteni és eredményessé tenni. íme a magyar katona vitézségének, hűségének és önfeláldozásának egy új, hatalmas diadala: a magyar nyelv nemzetközi jelentőségének oly hatalmas emelkedése, amelyről nem régen még csak álmodni sem mertünk. — A szőlősgazdák rézgáliz szükségletüket február hó vegéig jelentsék be a községekben az elöljáróságnál, Nyíregyházán a városházán. Albánia. Bűvös tengerpart, hol az Adria tarajos, csipkés hullámai morajjal, kristálygyöngyökre törve pattognak széjjel kemény szirteken. Elhagyott vadon, hol szabad törzsek élnek, hol nem zakatol vonat, nem füstöl gyárkémény s ahol olyan ragyogóan süt a nap s olyan kék az ég, mint Itáliában. Albánia! A vágyak vágya! Titkos szerelme minden olasz szívnek. Szebb mint Trentinó. Szebb, mert kincsesebb. A tenger, az Adriai tenger uralma feletti kincset rejti magában. Az olasz árulás, hitszegés, bitangság, vagy minek nevezzem, nem az isztriai városkákért, nem is Trentinóért történt. Albánia, a tengerpart, az Adria feletti hegemóniára való törekvés valóra válásának vágya vitte az állam sorsának intézőit arra a lépésre, mely kilenc hónap alatt 600 ezer olasz alattvalónak vére hullásába került. A kegyetlen sors azonban bosszút áll. Szkutari, Alesszió, San Giovanni di Medua, Kruja érett gyümölcsként hullottak Kövess seregeinek lábai elé. Most Durazzo, Kavaja, Berat és Valona következnek. Olasz forrásból származó hirek szerint több mint hatvanezer harcos szállt partra Albániában Durazzót, főleg Valonát védeni. A lázas sietséggel partra tett olasz katonák mielőbb megismerkednek a magyar-osztrák bakák szuronyaival. A Keravnia, Lungara, és Griva hegységek bércei remegni fognak s beleüvöltik a közel kétezer méteres csúcsok gerincek hangos viszhangjaival az ágyuk bömbölését a szirteken megtörő tenger hullámok sistergő muzsikájába, ,s átdörgik a győzelem zenéjét az olasz partok felé. Megpiroslik a vadon patakjainak vize és a Sement, meg a Vjosa folyók fodrozó habjai vérrel megszentelve a tengerbe ömlenek, és ütődnek tovább-tovább a hullámok áramlatában, egész az olasz partokig, hol közel lesznek a vesztett csatákban hasztalan elhullott övéiket sirató szülőkhöz, hitvesekhez. A nagy tragédia eme részletének lejátszódása kinos érzelmeket fakszt majd min den olasz szívben, annál is inkább, mert Albániában az ellenség nem lesz számbeli túlsúlyban, s haderőinket nem kárhoztatja arra, hogy beszüntesse ofenziváját. S ahol csapataink előkészülve mentek neki ellenségeinknek, ott — példák igazolják, hogy ágyujuk, puskájuk tüzén, s szuronyuk hegyén győzelem fakadt. Eszerint a tapasztalatok szerint, a partra szállított olasz hadsereg véres kudarca el nem kerülhető. Ennek megtörténte után aliadseregronosaztán frienekülhet, mehet vissza Itáliába, mehet majd az Isonzó, vagy a tiroli frontra, hogy ott pusztuljon el. 'Az olasz állam minket támadó bűnös merényletéért az albániai harcokban lesz meg a leszámolás. A mellünknek szegzett hires olasz tőrt itt csavarjuk ki ellenségünk kezéből és itt mártjuk szivébe, hogy. megszűnjön tovább lüktetni benne a vágy. az Albán partok bírásáért; hogy megszűnjön tovább kisérteni bennünket az Adria hegemóniáját uralni akaró törekvésekkel. K. K. A Szent István Akadémia. Minden különösebb zaj és reklám nélkül alakult át a Szent István Társulat Szent István Akadémiává. Ennek az átalakulásnak sokkal nagyobb jelentősége van, semmint hinnők, mert a Szent István Társulat ezideig megmaradt annak, ami eredetileg célja volt, a katholikusok, jobban mondva a katholikus papság szellemi anya gi és politikai érdekei védelmezőjének. — Most azonban, hogy akadémiává avanzsált le kell vetnie az egyoldalúság köntösét, mert a tudományok hideg régiójában megszűnik minden érdek, minden befolyás, s egy tudományos akadémiának más célja nem lehet, mint a tudományok elfogulatlan, s a kritikának bármikor rendelkezésére álló müvelése. Éppen ezért, találja bár a Szent István Akadémia egy tisztán katholikus szellemű társulatban gyökerét, a megalakulás percétől kezdve a magyar kultura, a magyar tudomány szolgálatába kell állania. De nem is lehet ez másképpén, mert ugyebár a Szent István Akadémia ki kell, hogy; nyissa minden igazi tudós előtt a kapuját legyen az bármilyen vallású. — S ha föltesszük azt, hogy az uj akadémiának csak 25—30 százaléka lesz nem katholikus, ami pedig szerintem a legpesszimisztikusabb számítás, már akkor is meg van törve a felekezeti elfogultság jégtáblája, s érvényre vergődik a tudományok müvelésében rejlő szigorú objektivitás. Aziránt sem lehet komoly aggodalmunk, hogy kik lesznek az uj akadémia tagjai. Mert igaz ugyan, hogy a magyar tudományos akadémiának sok olyan tagja van, akik «a taggá választással járó kitüntetésre nem szolgáltak rá,» viszont azonban nagyon sok tudós van e hazában, akik egy és más okból nem tudtak a halhatatlanok közé kerülni. Mi következik ebből. Az, hogy a mellőzött tudósok részére uj foglalkozási területek nyílnak meg, uj lehetőségek az érvényesülésre, amitől pedig nem a katholicizmusnak lesz haszna, bármint gondolnák is ők, vagy ellenségeik, hanem igenis a magyar tudományos világnak, a magyar névnek. Minden különösebb logikával megállapíthatjuk tehát, hogy a Szent István Akadémia megalakulásából a magyar tudománynak föltétlen haszna lesz. Mert lehet-é Descartes tételét, avagy Farady elméleteit theológiai szempontból magyarázni? Kötözni való bolond volna, aki megkísérelné. Vagy továbbá lehet-é Kant, vagy Spencer filozófiai, rendszerét a dogmatika górcsöve alá preparálni? Theológiai szakiskolákon igen, de nem a nagyközönség előtt, melynek műveletlen része egyszerűen nem olvas filozófusokat, a mű-