Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-30 / 104. szám

Nyíregyháza, 1916. december 17. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 100 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesölet Hivatalos Közlönye Szerkesztőség és Kiadóhivatal SZECHENY1-ÜT 9. SZÁM. HirdrííiK)* arsiabas r/erint számíttatnak. Legoicso.. J turaftA* 1 K. Hivatalos hirdetések »ora 80 f. A nyilttar sorocuíni ifi ». Apro hirdetések 10 szói* 1 K. minden további s»6 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik szerdán es szombaton esie. Előfizetés: Egész evre 12 K. Félévre 6 K, Negyedévi® 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. TELEFON SZÁM 129. POSTACHEQUE 29356. Kéziratokat nem adunk vissza. Mai számunkhoz postai befizetési lapokat mellékeltünk, a melyeken az előfizetési dijak portómentesen küldhetők be. A királyhoz. Felséges úr, kit nemzetek javára Isten kegyelme trónra ültetett, Kitől a népek milliója várja A biztos, békés, boldog életet: Fölkent fejedre szálljon annyi áldás, Amennyi hű szív hódolatja vár, Hogy égre törjön minden üdvkiáltás: Sokáig éljen a magyar király! Legyen személyed szent és sérthetetlen! Ugy állj felettünk, mint apostolunk: Határtalan nagy fényben, tiszteletben, Kinek szabadon, büszkén hódolunk. Nem a palástban és nem a jogarban, Magadban hordozd azt az őserőt, Amely parancsol vészben és viharban: Hajoljatok meg a király előtt! Legyen hatalmad szikla, törhetetlen, Hogy el ne mossa népek árja sem; Legyen kivont kard, melytől visszaretten Minden gonoszság szégyenteljesen. Növeld a jog s a törvény szellemében, Ne add hiába, könnyen el ne vedd; Osztó igazság álljon őrt keményen Királyi trónod s szent hazánk felett! Legyen szerencséd tartós, mérhetetlen, Hogy nagy csapások elkerüljenek; Mindenha állj meg jó föltételedben, Lelked csalódás sohse lörje meg! Munkáld a békét híven és sikerrel, Igy érhetünk nagy céljaink felé; Ezért, ha kell, a terhet is viseld el: Tiéd ia gond, az áldás Istené! Legyen bizalmad megrendíthetetlen, Boldog jövővel biztató remény; Keresd a tiszta, hű, igaz szivekben, Hol nem veszett ki még az őserény. Szeresd e földet, melyben ezredéve Hősök porából támad új vitéz; Szeresd e népet, mely bezár szivébe, S egy jó szavadra élni-halni kész! Felséges úr, kit nemzetek javára Isten kegyelme trónra ültetett, Kitől a népek milliója várja A biztos, békés, boldog életet: Fölkent fejedre szálljon annyi áldás, Amennyi hü szív hódolatja vár, Hogy égre törjön minden üdvkiáltás: Sokáig éljen a magyar király! * V. J. Koronázás. — december 30. Nagyjelentőségű ünnep színhelye ma Budapest, a magyar állam fő- és székvárosa. Az egy napra felfüggesztett országos gyász komor hangulatát a kitörő lelkesedés örömnyilvánitása váltja fel: IV. Károly király és Zita királyné koronázása megy végbe Buda várának történelmi nevezetességű helyein. Megjelenésében utolérhetetlen pompával, lelkében hagyományos hűséggel vesz részt az ünnepen az egész magyar nemzet. Az alkotmány tiszteletbentartásáért mindent megad az alkotmányos uralkodónak, s egyben határtalan rajongásával is körül veszi az ifjú királyt, kinek velünk egybedobbanó szívétől sorsunk jobbra fordulását várja. Mert nagy feladatok előtt áll az uralkodó és a nemzet egyaránt, nagy feladatok előtt, amelyeket csak kölcsönös bizalommal, méltányló megértéssel és odaadó munkával lehet megoldani. Mindezen föltételek egyesi tője a nemzet testének jelképe: a szent korona, hazánkban ősidők óta minden jognak forrása és minden kötelességnek szabályozója. A korona adja meg a királyi halalom teljességét, a koronázás jogosít a legfontosabb felségjogok gyakorlására. Ezek között a törvényszentesítés joga áll az első helyen, s a hitlevél kiadásának is azért kell a-koronázást megelőznie, hogy az esküvel megerősített nyilatkozatban biztosítéka legyen a nemzetnek a felségjogok alkotmányos szellemben való gyakorlására. Méltó kiegészítése a hitlevél megnyuglató tartalmának az az élőszóval kifejezett és nyilvánosságra is hozott igéret, hogy Ö felsége úgy trónjának örököséi, mint többi gyermekét is magyar nevelésben fogja részesíteni, s hogy az év egy részét esetről esetre magyar hazánkban fogja tölteni. Mi ezt a nyilatkozatot esküvel felérő királyi szónak tekintjük, s boldog örömmel nézünk a részben lij rend elé, mert évszázadokon át épen ezt nélkülözte a leginkább, a jövőben pedig épen ettől vár a legtöbbet nyelvére, szokásaira, jogaira minden időkbben nagyon féltékeny nemzetünk. A koronázás ünnepén forró imával fordulunk az egek Urához: áldja meg a királyt és családját mindazzal a jóval, ami az embert boldoggá teheti; adjon neki bölcs tanácsadókat, akik vele együtt az igazság útján haladnak előre; vezesse őt és nemzetünket az állandó békének nagy célja felé, amelyért mindnyájan szomjazva, fáradva, bízva epedünk. G. A háború utáni Magyarország nagy kérdései. Csodálatos az a közönyösség, mellyel e kérdést kezelik az illetékes tényezők. — Határozottan mondhatjuk, hogy egy közelesen bekövetkezendő béke, annyira készületlen találná Magyarországot, hogy. lalán 100 év alatt sem tudná a mulasztásokat pótolni. Senki sem törődik a jövő nagy kérdéseivel. Tárgyalják a külpolitikát," tárgyalják a belpolitikát, de nem tárgyalják a jövendő Magyarország nagy kérdéseit. Nem gondol senki arra, hogy mit kellene tenni a háború utáni Magyarország megerősítése, jövőjének biztosítása érdekében. Nem hallunk Ígéretet arra nézve, hogy mit kapnak a magyarok a hozott óriási áldozatokért; mivel, hogyan szándékoznak pótolni a magyarság roppant vérveszteségét; előbbre szándékoznak-e vinni, hacsak egy lépéssel is a küzdő, vérző, szenvedő magyarok érdekeit?? Szólnak, ele nem tesznek semmit a háború utáni birtokreform érdekében, pedig nyilvánvaló, hogy a jövő Magyarországot csak ez úton lehet erőssé, a jövőt megalapozóvá tenni; általában minden olyan intézkedéssel, amellyel a magyarság fajsúlya emelhető. Nem szól senki: mi lesz hőseinkkel, kik rongyosan, megtépázva fognak hazajönni Szibéria jégmezőiről?! Vájjon lesz-e nekik itthon otthonuk? Nem kell-e nekik Amerikába vándorolniok? Vájjon hozzájuthatnak-e vérökkel áztatott kicsiny földecskéhez; vagy talán azért kellett elpusztulni sok százezer magyarlak, hogy idegenek üssenek tanyát a magyar föld rónáin?! Vájjon lesz-e miért haza jönniök Amerikában szenvedő honfitársainknak; tudunk-e nekik adni kenyeret, otthont, — meleg hajlékot?! Gyönyörű az a programm, amit a Magyar Gazdaszövetség a telepítés, közelebbről a rokkanttelepités megvalósítása érdekében kidolgozott és amelyen az ország legkiválóbb erőiből egyesített bizottság munkál, de csak mint társadalmi szervezet, mivel a kormány kijelentette, hogy a birtokpolitika terén semmi újítást nem lát szükségesnek. Később azonban már hiába akarna bármit, nem lesz arra módja, mivel — mint az eddigi jelenségekből megtudhatjuk — már is óriási kiterjedésű és értékű magyar földet vásároltak meg idegen, — nemzeti szempontból egyenesen veszedelmes elemek Magyarországon. Ugy hogy a rokkant telepítés céljaira, ha gyors intézkedés nem történik, — nemsokára nem lesz rendelkezésre álló földterület. Nagy kérdés az is: honnan fogjuk, miből fogjuk kifizetni a háború által előidézett óriási költségeket? Hiszen a különböző adóprések által beszedett adók a belső értékek pusztulása folytán beállott károkat sem képesek fedezni. Hát még aztán mi lesz a jövendő fejlődést megalapozó értékek előteremtésével? Gróf Serényi volt földmivelésügyi miniszter azt mondja legutóbb nagy feltü-