Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-21 / 101. szám

XXXVII. évfolyam, 101. szám Nyíregyháza, 1916. december 21. Csütörtök A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcamegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye hirdetis«lc árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdet** 1 <C. Hivctalos hirdetések sora 60 f. A ETilttér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szói* 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett Kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Megjelenik szerdán és szombaton este. előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed*We 3 K, Egyes szám ára 12 t. — Tanítóknak félár. TELEFON SZÁM 139. PCSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Kik jegyeznek? Sorsára bízott bókeajánlatunknak mindenben teljes harc-készségünkkel szükséges nyomatékot adnunk. Ha ez a készség megfelelő képességgel párosul, többé le nem küzdhető kényszer hatásával szolgáljuk a béke érdekét. Katonáink nagy munkáját és fényes sikerét a mi áldozatunknak kell kiegészitenie és teljessé tennie. Az ötödik hadikölcsön eredménye igazolja majd, hogy megtettük-e önérdekünkkel párhuzamosan baladó hazafias kötelességünket. Minden jel arra mutat, hogy most sem marad el az óhajtott eredmény. A felajánlott tőkében megnyilatkozó nemzeti erő újból megmutatja, hogy akarja a végső győzelmet s a kétségtelen győzelemre alapitott végleges békét. Arra a kérdésre, hogy kik jegyeznek hadikölcsönt, bízvást azt felelhetjük, hogy mindenki, tehetségéhez képest a nemzet minden rétege. Igy lesz ez a kölcsön is a szó igaz értelmében nemzeti kölcsön önvédelmi céljaink előmozdítására. Egyesületek, intézetek, pénz- és iparvállalatok minden mozgatható tőkéjüket a hadikölcsönbe fektetik. Annál inkább tehetik ezt, mert a háborús viszonyok a köztapasztalat szerint inkább emelték, mint apasztották nélkülözhető fölöslegeiket. Ugyanezt állapíthatjuk meg az őstermelők, kereskedők és iparosok jövedelmeiről is. Nem csoda tehát, hogy sűrűn olvashatjuk, éspedig nagy összegekkel, olyanok nevét is, akik más viszonyok között kevesebb érzéket mutattak a közérdek iránt. Csak egy osztály merült ki, úgy látszik egészen, az eddig nagy lelkesedéssel és híven teljesített áldozatokban: a csupán fizetésére utalt s életét egyik napról a másikra tengető középosztály, a tisztviselők nagy társadalma. Az első kibocsátások alkalmával még ott szerepeltek ők is szerény összegükkel, amelyet úgyszólván a szájuktól vonlak el, hogy jó példát mutassanak azok számára, akik eleinte vonakodtak a kockázatosnak tartott vállalattól. Ma azonban csak elvétve akad köztük olyan, aki a jobb időkben megtakarított kis tőkéjéből erre a legnagyobb közcélra is áldozhat, mert minden tartalékát fölemészti a minden korláttól függetlenül fokozódó, elviselhetetlen drágaság. Ha az anyagi jólétet a boldogság egyik föltételének tekintjük, elmondhatjuk, hogy, mig mások boldogulnak, ez az osztály teljesen tönkrejut a viszonyoknak keservesen viselt és másra semmikép át nem hárítható erős nyomása alatt. Ne várjon tehát tőlük senkise anyagi áldozatot mindaddig, amig kellő mértékben nem becsüli és nem értékeli azt a megfeszített munkát, amelynek terhe alatt roskadoznak a (vagyontalan, küzdő és szen- . vedő tisztviselők ezrei. * ' * * i Anyákéri, csecsemőkért. Mig öldöklő csaták emésztő tüzében, legjobbjaink vérének hullása közepett a hősök elköltöznek közülünk az örökkévalóság hallhatatlanságába, mig szent áhitat, hálaérzet és kegyelet fogamzik irántuk a szivek mélyiben, addig a társadalom gondolkodóinak agyában eszme születik, mely részben az emberiesség utján előre taszítani kívánja a kor vérzivatarától megpaskolt embertömegek lelki életét, részben meg a hon, a haza iránti magasztos nagy célok, szent kötelességek, szolgálatába szegődvén — fáklyát gyújt a sötétségben, irányt szabva az előretörésnek, a haladásnak és a fáklyafény mellett megmozdulnak mindenfelé, mindenhol az illetékesek, megdobban a társadalom szive, a Krisztusi szeretet gyönyörűségének meleg sugarai áldó boldogságot hintenek elhagyott anyákra, ártatlan, szegény csecsemőkre. És akik egyikének kinos szenvedés, másikának satnyulás, elpusztulás lenne osztályrésze mert az ember, kötelesség teljesítésének magaslatára emelkedvén, s magához öleli a másik embert, igy emberibb sors és élet fakad a jótettnek nyomában Élet, ami olyan nagyon drága és becses; élet, amelynek során munkálkodni, dolgozni, alkotni fognak, kik az életnek adattak, kik az életre neveltettek. A vérhullatott hazának soksok életre, sok-sok munkára és sok-sok munkásra van szüksége, hogy veszteségei minden vonalon mielőbb pótolva legyenek Ma, a legfontosabb tennivalók egyike az anyák és csecsemők védelme. S a legszebb munkák egyike ez egyszersmind. A legszebb és legfenköltebb, mely a megértés és a szeretet szent érzelmeiből táplálkozva, védve, szeretve, a rombolás üregét kitölteni, az emberi érzelemvilágot a nemes, a szép, a jó irányába terelni, az embert, a föld legdrágább kinegét megbecsülni és életerős, az élettel való birkózásra alkalmas generációt elővarázsolni van hivatva. Most, mikor az elhintett mag fejlődésbe szökken, most mikor az eszme terjedelmes tért hódított már, amikor a társadalom már munkához látott, tett, alkotott e téren jól esik visszapillantanunk az eszme születésére, s rövid idő alatt tett diadalutjára. Boldog örömmel látjuk, hogy a kezdet nem volt pusztába kiáltó szó. Megelégedett büszkeséggel halljuk mindenfelől az érces visszhangot, mely a csecsemő és anyavédelem érdekében egyrészben ama beadvány nyomán fakadt, melyet törvényhatóságunk egynéhány kiválóan érdemes tagja vármegyénk törvényhatóságának 1916. május 9-én tartott közgyűléséhez benyújtott, s amelyről annak idején lapunk megemlékezett, s amely más részben Dr. Szesztay Zoltán ügyvéd, vármegyénk tiszti főügyésze, a középszabolcsi ref. egyházmegye ügyésze által nevezett egyházmegye 1916. április 12-én tartott gyűlése elé — mint indítvány terjesztetett. Két hozzánk beküldött közgyűlési határozat fekszik előttünk. Kivonat a „a felsőszabolcsi ref. egyházmegye 1916. szept 26—27-én Kisvárdán" és a „tiszántúli ref. egyházkerület Debrecenben, 1916. november hó 22-23 napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből." Mindketőtt teljes egészében közölve, lapunk hasábjain megörökítjük: I. ,87. sz. A középszabolcsi egyházmegye 1916. április 12-én tartott határozatában az anya- és gyermekvédelem, különösen a gyermekhalandóság csökkentése érdekében tömörülésre hivja egyháztársadalmunk minden nemesen érző, emelkedett gondolkodású tagját s napközi otthonok létesítését, ismeretterjesztő előadások és felolvasások tartását sürgeti. Hasonszellemü intézkedés vége t megkeresi egyházmegyénket is. E rendkívül fontos, egész magyar nemzetünk jövőjére kiható üggyel: az anya és csecsemővédelem kérdésével foglalkozott Szabolcsvármegye törvényhatósági közgyűlése is f. évi május 9-én tartott tavaszi közgyűlésében Véghatározatában, melyet minden izében Krisztus szelleme jár át, a vármegye székhelyén megalakítandó központi gyermekvédelmi bizottság továbbá a községenként szervezendő helyi bizottságok és gyermekfelügyelők hatáskörébe utalja a csecsemőés anyavédelem ügyét. Megjelöli a kereteket, melyek között az irányelveket, melyek szerint ez a nagyjelentőségű kérdés megoldandó. Terve megvalósításához az egyházi felsőbb hatóságoktól is támogatást kér. Határosat; Közgyűlésünk a két helyről jött, de ugyanazon lé éktől irányított, ugyanazon célt szolgáló határozatot egynek, az anya- és csecsemővédelem szent ügyének tekinti s amidőn végtelen örömének ad kifejézést a felett, hogy egyházi és világi testületek karöltve fáradoznak a nagy népmentő, nemzeterősitő eszme megtestesitésén: a maga részéről is a legmesszebb menő odaadást, a legbuzgóbb közreműködést ajánlja tel; a lelkészeket és tanítókat általában egyháztársadalmunk müveit tagjait, — különösen a nőket — felkéri, hogy a községenként szervezendő helyi bizottságba belépni s az anya- és gyermekvédelemben résztvenni tartsák hazafiúi és emberbaráti nemes kötelességüknek. E határozatról az e. ker. közgyűlés pártolás végett, Szabolcsvármegye törvényhatósága és a középszabolcsi e. m. közgyűlése tudomásulvétel végett jkvi kivonaton értesitendők. Kiadta: Valádi Mátyás, e. m. aljegyző.

4 II. „360. sz. A felsőszabolcsi e. m. 87—1916. sz. határozatát, melyet a középszabolcsi e. m.-nek az anya- és gyermekvédelem érdekében megalkotott végzése kapcsán hozott, az e. ker. közgyűléshez pártolás végett felterjeszti. Határozat: Közgyűlésünk a megnevezet egyházmegyék ily irányú határozatairól helyesléssel és örömmel értesül s az anya- és gyermekvédelem éppen napjainkban sokszoros fontosságú ügyét egyházunk minden tagjának, különösen pedig hivatalosainak, azzal ajánlja legbuzgóbb gondjai s tevékenysége tárgyául hogy a már megindult ily irányú mozgalmat teljes erővel támogatni s ahol még ily mozgalom nem keletkezett volna, az sürgősen kezdeményezni egyházi és hazáfias kötelességüknek tekintsék. Miről a felsőszabolcsi e. m. jelen végzés kapcsán értesíttetik. Kiadta: Kiss Ferenc, főjegyző."