Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-17 / 100. szám

Nyíregyháza, 1916. december 17. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 100 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyeí Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­»v.-e 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZAM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 28556. Kéziratokat nem adunk vissza. I 1 Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hiraítét 1 K. Hivatalos hirdetések sora W f. A nyilttér soronként 80 I. Apró hirdetések 1U szóig 1 K. minden további ím 5 fiiiér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Békeajániatunk. őszinte helyesléssel, ünnepi hangu­lattal és boldog reménykedéssel fogadta a magyar közvélemény a részünkről leg­helyesebb időben lett békeajánlatot. Ugy érezzük, hogy ez a komoly lépés becsüle­tére válik minden gondolatunknak és tö­rekvésünknek. Arról lesz ugyanis bizony­ságot, hogy előnyünk tudatában sem fog cl bennünket a hódítás vágya, mert a béke biztosítását mindennél nagyobb érdeknek tartjuk. Jóhiszemüleg még a legnagyobb el­lenségünk sem tagadhatja, hogy ajánla­tunk elfogadható alapot nyújt a tárgyalá­sok megkezdésére. Annyira meggyőződé­sünk ez, hogy az ő részükről ugyanilyen értelmű ajánlatot mindenesetre elfogad­hatónak tartanánk. Ennek a megfontolá­sát várjuk mindenkitől, aki megelégelte a már eddig is pótolhatatlan veszteségeket s el akarja kerülni a további oktalan és céltalan vérontást. Az érdektelenek részéről, ha ugyan beszélhetünk érdektelenekről a nagy vi­lágfelfordulásban. nem lehet nehéz ez a megfontolás, mert az eredményekből ál­lapithalják meg az erők viszonyát. Az e­redinéuy azt mutatja, hogy mi a legsúlyo­sabb viszonyok között is meg tudtuk vé­delmezni magunkat és biztosítani tudtuk érdekeinket. Viszont ellenségeinknek ar­ról kelletll meggyőződniök, hogy se el nem tiporhatnak, se ki nem éheztethetnek bennünket. Ez a teljes sikertelenség azonban, nem tagadjuk, rendkiviil megnehezíti a józan belátási és tárgyilagos mérlegelést. Men­nél tehetetlenebb, annál keservesebb azok helyzete, akiket a teljes felelősség terhel s akik rettegve gondolhatnak a végleges leszámolás pillanatára. Bizonyára min­den erejükkel arra fognak igyekezni ezek az elvakult s igy mindenre képes kétség­beesettek, hogy az esetleg később bekövet­kezhető siker csaló képeivel hitegessék félrevezetett nemzetüket, s ha már ked­vezővé nem lehetik, legalább elodázzák a nagy számadást. Biztosan számitanunk ezek alapján ajánlatunk elfogadására s azonnal való tárgyalására alig lehet; hiszen az első hí­rekből már is azt olvashatjuk ki, hogy ajánlatunkat csel vetésnek, gyöngeségünk beismerésének és időnyerésre számiló­nak tartják. De épen ezzel a felfogásukkal leplezik le magukat teljesen, mert világo­san elárulják, hogy világhatalmi félté­kenység és területhóditási vágy, nem pe­dig az állandó béke megteremtése volt a ki nem mondott céljuk. A háború "tovább folytatásának kér­dése azonban most már nem e rosszhi­szemű vezetők konok makacsságán fog megfordulni. A népek és nemzetek béke­vágya annál nagyobb, mennél károsabb volt az a végtelen nagy rombolás, amelyet győz'. ^uek és legyőzöttnek egyaránt érez­nie kell. Lovagias békeajánlatunk ezt a kiolthatatlan vágyat még jobban megerő­síti és táplálja, s a további felelősséget azokra hárítja, akik tetszelegnek maguk­nak abban a szerepükben, hogy komoly érvekkel meg nem győzlietők. Ha föltevésünkben mégis csalódnunk kellene, ez a csalódás nem kisebbítheti, sőt inkább fokozhatja készségünket a háború tovább folytatására. Bizonyára ú j­ból nagy áldozatot fog követelni tőlünk ez a kényszerűség; de a legnagyobb áldo­zatot is megéri az a biztos reményünk, hogy küzdelmünket továbbra is sikeresen fogjuk megvívni, s ellenségeinket előbb­utóbb a tisztességes és végleges béke elfo­gadására fogjuk kénvszerileni. V. J. Közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság e hó 14-én d. e. tartotta rendes havi ülé­sét dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklé­sével. Mikecz Dezső alispánnak a közigaz­gatás körében előfordult nevezetesebb eseményeiről szóló jelenlését Mikecz Ist­ván főjegyző a következőkben adta elő: Ez év november hónapja még az egy­másra halmozódó világtörténelmi esemé­nyek forgatagában is feltűnő nagy esemé­nyekkel lette magát örökké emlékezetessé. Ő csász. és apostoli királyi Felsége 1. Ferenc József hosszú, eredményekben gazdag uralkodás után november hó 21-én megtért pihenni őseihez. E szomorú ese­mény hallattára komor gvász színeibe öl­töztek a vármegye székvárossá és közsé­gei egyaránt és sorra megnyilvánullak a testületek — élükön a vármegyével — s fájdalmas szívvel emlékeztek meg a vesz­teségről, mely épen a legválságosabb i­dők közepette érte a magyar nemzetet. Vármegyénk november hó 27-ikén far­iolt rendkívüli közgyűlésében hozzá mél­tóan gyászolta meg elhunyt királyát. Ge­duly Henrik biz. tag, gyönyörű emlék­beszédben méltatta ősz királyunkat. A" törvényhalóság pedig részvét feliratot in­tézett a királyi család uj fejéhez, 60 napi gyászI rendelt el s a megdicsőült emlé­kére felállítandó emlékmű költségeire — 5000 koronát ajánlott fel s elhatározta, hogy a háború rokkantjai, özvegyei és árvái felsegélyezésére alapítványi íélesit. A november 30-án megtartott temetésen a betegsége miatt távol levő főispánunk akadályoztatása folytán a törvényhatósá­got Mikecz Dezső alispán és Szalánczv Bertalan biz. tag képviselték s a ravatal­ra a vármegye szineil viselő koszorú he­lyeztetett el.' A gyász sötét hangulata mellett érin­tette vármegyénk népének érzelmeit az a véle kapcsolatos másik történeti esemény, hogy a magyar Irónra uj király lépett, s készül rövidesen fejére tétetni Szent István ősi koronáját. A fiatal, tetterős uj királyt, ki mái­első intézkedésével is egyekezett kifeje­zési adni alkotmányos érzékének és a magyar nemzet iránti szeretetének bi­zalommal és hódoló ragaszkodással fo­gadiák a trónon népei s vármegyénk ily irányú érzelmeit hódoló feliraton juttat­ta el IV. Károly Királyi Felségéhez. Mindezen nagy usemények lefolyása alatl szünet nélkül zakatolt tovább a vi­lágtörténelem kereke, nem szünetelt egy percre sem az öldöklő küzdelem;, s a harc­tereken küzdő katonáink lépésről-lépés­re nyomulnak előre a hitszegő Románia területén s repeső örömünk között lüz­lék ki Bukarest falain szövetséges csa­pataink diadalról-diadalra haladó zászlói­kai. Pár heti küzdelem után tehát kömé­nyedén és véresen verték ki a szövetséges haderők hazánk szent földjéről az orvvul besiklott rabló oláh hordákat, s foglalták el országuk legtermékenyebb és legfon­tosabb kereskedelmi városait. Hadikölcsön. A nemzeti létünkért folyó, ezen dicső­séges harcunkkal kapcsolatosan hazafias kötelességteljesítés ujabb megnyilatkozása kívántatik tollúnk. A háborúval járó to­vábbi költségek fedezésére a kormány ál­lal az ötödik hadikölcsönre kibocsátott felhívás megérkezett, melynek vétele után a járási főszolgabirákat és Nyíregyháza város polgármesterét az ez irányban teen­dő egyöntetű eljárás megállapítása álta­lában a kölcsön sikerének biztosítása cél­jából teendő intézkedések megbeszélést végett értekezletre egybehívtam. Magam a bizottsági tagokhoz s általában a társada­lom vezető embereihez megkeresést intéz­tem s kértem, hogy karolják fel ugy, mint eddig már négy ízben — most ötöd­ször is a hadikölcsön jegyzés nagy fontos­ságú hazafias kérdését s nélkülözhető tő­kéikkel s jövedelmeik erre szánt feleslegé­vel siessenek a siker teljes reményével é­let-halál harcot küzdő magyar Haza segít­ségére. Szerzett értesüléseim szerint a jegy­,zés elég szép sikerrel folyik. Természete­sen az eredményről csak a jövő havi je­lentésemben lesz módom beszámolhatni. Menekültek. Az erdélyrészi vármegyékből hozzánk menekültek haza szállítása kezdetét vet­te. A szórványosan engedélyezett hazauta­zóktól eltekintve. - kiknek száma azon­ban legalább is l(XM)-re tehető - ez ideig 2 menekülőkkel telt vonat indíttatott út­nak. Az egyik november hó :50-ik napján indíttatott útnak Nyíregyházáról s elszál­lított 953 menekültei, a másik pedig a Nyíregyházavidéki kisvasutak mentén fek­vő községekből vitt el december hó 4-ik napján 1197 menekültet. A tiszai, í'agy­kállói és kisvárdai járásokban elhelye­zettek közül ezerhétszáz embernek a hazaszállítása már két ízben enge­délyeztetett., azonban a rendelkezésünkre bocsátott külön vonalok elindítása elhá­ríthatatlan közlekedési akadályok követ­keztében beszün tettetett. A kormány által rendelkezésemre bo­csájtolt, valamint a vármegye közönsége állal adományozott mintegy 100.000 koro­nán a menekülteket a legszükségesebb té­li ruházattal elláttam. Hivatali helyelte-

Next

/
Thumbnails
Contents