Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-10 / 98. szám

Nyíregyháza, 1916. december 17. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 100 szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Elöiizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, NegyedÉv. « 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőse® és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZAM. TELEFON SZAM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések írszEbss szerint számíttatnak. Legolcsóbb liirde:f« I K. hivataios blrdctí»ck bora 60 f. A nvilttér soronkínt W. I. Apro hirdetések 10 szóig 1 K. minden további szó 5 fillír. Vastag betűvel szedett ketszeresen számit. Finis Romániáé. Olyan gyors iramban követik egymást az .események, hogy alig tarthat velük lépést a legfigyelmesebb szemlélő is. A király halálának országos gyásza s a kis emberek sorsának megdöbbentő tragikuma annyira megrendítette egész nemzetünket, hogy aggódva kérdezzük, van-e clyai megpróbáltatás, amit el nem kell még szenvednünk? Ma azonban Isten kegyelméből és fiaink vitézsége következtében örömre fordult a mi fájdalmunk, ünnepre a mi gyászunk: kezünkbe kerüli Bukarest, lábunk alatt hever Románia. Nem a káröröm nemtelen érzése, hanem az igazságos elégtétel fölemelő öntudata tölti be lelkünket, mikor ujjongva hirdetjük, hogy megérdemelt sorsára jutott a lesbeálló számítók, gonosz orvtámadók és embertelen rablók megbélyegzett hazája. Jogosan élvezhetjük e nagyfontosságú lénynek erkölcsi és politikai sikerét egyaránt, mert bennünket megerősít soha meg nem tántorítható bitünkben, ellenségeinket pedig gondolkodóba ejti s a továbbiak gondosabb mérlegelésére kényszeríti. A győzelem uj erőt ad vitézeink karjának s uj áldozatra serkenti azt is, aki eddig nehezen mozdult meg a végső siker biztosítása érdekében. Megrövidült arcvonalunkon nagyobb lendülettel folytathatjuk a küzdelmet, s teljes bizalommal nézhetünk a döntő leszámolás elé. A természetellenes cinkostársi viszonyba hajszolt és ellenünk bujtogatott apró nemzeteknek sorsa megnyithatja a szemét nemcsak a szigorúan semleges államoknak, hanem legádázabb ellenségeink nek is. Látniok kell, hogy a központi hatalmak nemcsak akarnak élni, de képesek is megteremteni megmaradásuk és szabad fejlődésük minden biztositékát. Románia pedig, a pártfogóitól cserbenhagyott bolygó, hadd forogjon keserű levében! Érezze a keserves tapasztalat minden Önvádját, a lesújtó kéz minden terhét, a nemzeti lét pusztulásának minden gyalázatát. A Tiszáig terjedő Nagy-Románia lázas álmából hadd ébredjen a teljes reményvesztés kijózanító valóságára s önző vezetőinek minden ivadéka a kikönyörgötl irgalom száraz kenyerére szoruljon. Belgium rövidlátó volt: elszámította magát; Montenegró a nagyzás hóbortjába esett: el kellett buknia; Szerbia hatalmas támogatójában bízott: csalódását kellett vérével megpecsételnie. Mindegyiknek eljárása megérthető és menthető, szomorú végzete részvétet is keltő. Románia az egyetlen, amely nem hozhat fel enyhítő körülményt, nem érdemel tehál szánalmat és kíméletet. Mindenkép rászolgált, hogy az uj életre ébredt Lengyelország sorsának örökébe lépjen, s ne fájjon senkinek a szive azért, hogy immár elérkezett a «finis Romaniae.» Ponl. Az uj lakbérrendeletről. A legutóbb kiadott lakbérrendelet, a mostani csatakos őszi időben is nagy port vert fel . Előre kijelenthetjük, hogy nem ok nélkül, ha azt nem követnék olyanok, amelyek ennek hatását megközelíthetik. A rendelet incidentaliter és a legnagyobb sietséggel készült el. Bir-é igy mind azokkal a kellékekkel, amelyek a hasonló rendeletektől méltán elvárhatók, a továbbiakból fog kitűnni. A rendelet kiadására okot az szolgáltatott, hogy a budapesti Palatínus r.-t. a házbéreket mód teleti kívánta emelni, aminek és az egyéb lakbéremeléseknek gátat vetendő, a székesfőváros la nácsa a minisztériumtól rendelkezést kért a lakbér emelések ellen. Ezt a rendeletet rövid tanácskozás után ki is adta a kormányzat. Tartalma szerint, a lakbérek nem emelhetők, az üzletbérek ellenben felszállhatnak; a lakások fel nem mondhatók, csak ha vétel alkalmával a háztulajdonosnak vagy családjának van szüksége a lakásra. Ez a rendelet tehát maximálja a minimumot), rendelkezései pedig oly szigorúak, hogy a kijátszás lehetősége majdnem kizárt. Az ellenőrzés e tekintetben könnyű, tehát a rendelet célját bizonyára el is éri, ami megnyugvást kelthet. Ámde e tekintetben sok minden szempont veendő figyelembe, valamint a rendelet hatásai is, amelyek ugy a jelent, — mint a jövőt is illetik. Az 187ü-es évek porosz-francia háborúja után, nagy volt a lakásínség. Ebből arra következtetnek, hogy a most folyó háborút is lakásínség követheti. Ma az a helyzet, hogy Berlinben 20 ezrelékkel emelkedett az üres lakások száma és ma minden ezer lakásra 66 üres lakás esik; mig Budapesten ugy látszik, lakásszükség van. Erre nem abból következtethetünk, mintha az üres lakások katasztere már készen volna és ebből nyernők a kétségtelen számot, hanem a lakbéremelő és az ez ellen kifejtett legélénkebb törekvésekből. Bécsben nem régen határozták el a lakáskataszter összeállítását, világos kép tehát még ott sincsen. Nálunk azonban valószínű, — bár nem bizonyos — hogy szükség van lakásokban, mert a béremelő szándék nem bukkant volna különben fel. Kétségtelen, hogy mert a házépítésekkel kapcsolatos költségek, a réginek több mint kétszeresére emelkedtek, a régi lakásárak mellett nem rentábilis a bérházépítés, de még kevésbbé a magánházak építése. Épen ezért, az uj lakbérrendelelnek egyik hatása abban jelentkezik, hogy bérházat nem épít senki, lévén ez most a legnagyobb luxusok egyike, ha megfelelő kamatozást elérni nem lehet. Ámde, ha ezt az első hatást látjuk, kézenfekvő a második is, az t. i., hogy a lakásínség nem szünhetik meg és minél később, annál inkább jelentkezhetik az. A lakásínségnek megszüntetése pedig ha most nem is látszik elérendőnek, azt mielőbb kellene foganatosítani, mert a harctérről visszajövök számára előre elkészitendők volnának, az esetleg szükséges lakások. Itt láthatjuk azután a lakbérrendele tnek egyik nagy hatását, amelyet a kínálat és kereslet patentirozott elméletén ejt, hogy t. i. amig ha nagy is lesz a kereslet lakásokban, addig kinálat nem lesz, mert a lakbérek alacsony volta mellett a kínálat kialakulni nem akar. Igenis: nem akar! Mert a tőke a meggazdagodás vágyának mai jegyében, ebben az irányban kimozdulni nem szándékozik. Ma azon töri fejét a tisztelt Tőke, hogy minél nagyobb nyereségeket produkáljon, ha azt a legértéktelenebb portékán is érheti el. Ha valamikor fel lehetett volna tételezni a tőkének altruista érzelme halvány fénysugarát is, akkor ez irányban ma a legáthatolhatatlanabb sötétség uralkodik, amelyei megtörni, aligha szándékszik bárki is. E tekintetben tehát a lakbérrendelet ha lása egy mindenkitől elfogadott nagy elvnek. a nagy kereslet —kis kinálat — magas ár-nak területét tépázta meg. Vagyis tehát, lehet nagy kereslet és kis kinálat mellett is fixirozni az alacsony árakat, nem kell bevárni a maximálással azt a magasságot, amely az egeket éri. Ha a rendeletnek ez a hatása átmegy a köztudatba és az is kedvezőnek találja e hatást, akkor még sokra viheti a kinálat-kereslet bálványát még a háború alatt is imádók társasága! Ehhez a helyes belátáshoz csak az kell, hogy a háborus állapotot ugy mérlegeljük, amint kell. Ez pedig csak egy irányú lehel, t. i. annak megismerése, hogy; a háborúban minden a normálisát meghaladó nyerészkedés elitélendő, mert hijján van a jogosságnak. Nem a kereskedelmi jogosságnak, hanem a morálisnak! Ha erre a belátásra hajlandóság lenne, akkor jelentkeznék még csak igazában a lakbérrendeletnek nagy hatása! Ez abban nyilvánulna, hogy beismervén az alacsony áraknak világot fel nem bori tó voltát, az alacsony árakat minden vonalon keresztül vihetőnek találnánk. — Nem horpadna be erre mifelénk sem a földgolóbis és nem pusztulna el a centrosférában, ha a kenyeret is a régi árban kaphatnók, ugyanúgy, a szövetet, cipőt, mi egyebet. Sőt ellenkezőleg! Még a hadiköltségek is viszonylag kisebbek volnának! A pesti háziurak, — no persze hogy nem a lakók, már gyűlést is hívtak egybe. És egészen pontosan megállapították, hogy ők, ha nem emelhetnek, akkorát, amekkorát a szappanosok és mások emeltek, akkor momentán tönkre mennek. — Lesz felírás is, meg deputációzás is. És ők az emelés lehetőségét kérik, nem azt, hogy - ha náluk nem lehet emelni, akkor kezdjünk minden vonalon ársüllyeszteni. Ok nem ezt fogják kérni. Pedig ezt kellene kérniök! A lakbérrendelet csakis azért jó, mert bebizonyította, hogy nem muszáj okvetlenül emelgetni! A Polónyi Géza emiitette < vidéki szaga a rendelelnek: nem hiba! De hogy lehet ársüllyeszteni is, ezt hatásosan bebizonyította a «szappan-ren-