Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-12-03 / 96. szám

4 96-ik szám JSÍYÍRYIDBR. 1916. december 3 gyermek jövője! Ezért nyert már rettenetes létjogot színtiszta magyar vidékeken az egy gyermek-rendszer s ezért kell a magyar nemzeti társadalom vezetőinek megkondítani minden kebelben azt a lélek-harangot, mely átható hangon sírja, panaszolja, hogy szüklétkörü anyagias gondolkozás miatt veszélyben a haza!.. Más családoknál pedig a kényelem, az élet zavartalanságának a vágya, "a testi hiúságnak való hódolás. s igen sok helyen a megélhetés nehéz gondjátóli félelem mind oly tényezőkké válnak, melyek jelentősége abban merül ki.... apasztani ha mindjárt tiltott eszközökkel is a családi örömök: a gyermekek számát! Fájdalom, hogy ehhez a szentségtelen czélhoz a meggondolatlan s hivatásukról elfelejtkezett szülék itt-ott jól megfizetett segítő kezet nyernek! Kimondhatjuk tehát, minden sötét gondolkozásra való hajlandóság nélkül, hogy igen sok jó magyar családban önző anyagi érdekek viharzúgása morajlik s ebbe bele vész örökre gyermeki csengő kaczagás, s boldogító reménvség szent dala! Nálunk pedig testvérnélküli magyaroknál a család érdeke, jövője egy a nemzet érdekével, jövőjével. Mint gyümölcstermőfa erőteljes gyökereit, úgy bocsátja le nemzetünk élete szívó szerveit a családi élet ősi talajába! Különösen mosl az öldöklő szenvedélyek tombolásának az idején hány család köteléke lazúlt meg, mely a nemzet testéhez fonódott, a hősi halálozások gyakori esete folytán?! A nemzet számára hány család lesz kihalttá, terméketlen talajjá, hol pedig lüktetni kellene annak az erőteljes életnek. mely a magyarságnak ujabb ezredéves munkára ad fenséges jogot?! Feldúlt, porba döntött családok kebléből felsír a mélységes keserv, a kimondhatatlan veszteség fájó érzete; sötét űr támad a családi tűzhelyek körül, melybe napról-napra megsemmisülve hull a család, a társadalom, a nemzet letépeti virága. elvérzett ifjúsága!... Nemzetünk nagy veszteségei honnan kárpótoltatnak, az apadó őserő tisztje-fór-rásai hol találhatók? !.. Ott, hol ezer év fergetegében is erős és szilárd volt a magyar, a termékeny családi életben! Nemzetünk fennmaradása, dicsősége, megérdemelt halhatatlansága függ attól, hogy tudják e magukat azonosítani a magyar szülők a nemzet érdekeivel s letudnak e mondani kényelem, nyugalom s gondtalan élvvágyról csak azért, hogy gazdag, erőteljes, hatalmas legyen a haza?!... Ha igen... akkor a családi élet egén egymásután fognak kigyúlni azok.a fényes csillagok, melyek megszaporodott családi örömökről reményteljes gyermekekről tanúskodnak s minden lehető áldozatot is meghozni dicsősége lesz annak a szülőnek, ki boldog, tökéletes életet csak egy folyton erősbödő nemzet kebelén élhet! Ha pedig a gyermekben nem akarjuk s nem óhajtjuk megtestesülve látni azt a magasztos életcélt, melynek további hű munkálásától függ egy ujabb ezereszténdő dicsőséges előrehaladása, akkor könnyelműen azok közzé álltunk, kik minden lelki furdalás nélkül saját kezükkel ássák meg hazájuk sírjál! Nyelvében s gyermekeiben él a nem.zet! Melkó Mván. Ha — «a német aranynak a birodalmi bankban a helye» — az osztrák és magyar aranynak az Osztrák-Magyar Bankban a helye! Előítélet. A kapitalizmus rohamos fejlődésének lendítő kereke: a munkamegosztás: egyik nemzetet szorosan a másik munkájára ulalta. A háború előtt: mindegyik nép dolgozott a másik számára. A nagyarányú nemzetközi áruforgalom is előidézte az emberek vándorlását, kik saaját országuk viszonyainak, és országuk népe szokásainak tükörképét vitték magukkal idegenbe, s ugvaanakkor megismerkedtek az idegen államok berendezkedésével és az államok népeinek szokásaival. Kölcsönösen kihalt a nemzetek egyéneiből az idegengyűlölet, s az idegentől vaaló ösztönszerű elhúzodozás. A faji előítélet alapjai jobban, és jobban meginogtak. A tőke, nemzetközi kapcsolataival, ha látszólag nem is, de mégis munkálta a régi ideológiák szakításához vezető úlat. melynek kiépítését az internaacionalisan egybeolvadó modern tudományok teljesen befejezték. A felvilágosodott szellemben gondolkodó ember jól eső érzéssel arra a megállapodásra juthat tehát, hogy a faji előítéletek halálát, a társadalmi fejlődésnek minden lépéssel való előrejutása sietteti, és nincs messze az idő, amikor a faji előítélet emléke is. teljesen a múlt lomtárába kerül. Korunkban: a modern termelési viszonyok által átformált társadalmaknak, illetve az államok népességének egy-egy rétege, egy-egy osztálya egymással vállvetve. kölcsönös célokért küzd. A francia nagytőkés céljai végeredménybl en azonosaak a török nagytőkés érdekeivel. A bolgár, vagy német agráriusok céljai is. másmás útakon bár, egy helyen mégis összeérnek. És ugyanúgy áll a proletáriátus is. Az azelőtt faji ítéletekkel egymástól távol levő nemzetek tehát osztályokra tagozódtak. és különösen az osztályok egymáshoz tartozandóságával: ha látszólag nem is, de mégis: bizonyos közösség jött létre, mely életei adott" az osztályelőitéletnek és osztályharcnak. » A faji előítéletek egy régibb időben a nemzetek egymásközti gyűlölködésének céljául szolgáltaak. Az uralkodó politikai rendszer folyamánva volt ez. Régebbi idők hatalmon levő egyénei kényszerítve voltak helyüket átadni az újabb korban hatalomra kerülőknek, kik érdekeiknek megfelelően átformálták a társadalom ideológióit, megdöntve ezzel a régi előítéleteket is. s helyükbe mindjárt újakat ültettek, — hogv céiiuk eléréseit ezekkel is előmozdítsák.' Az előítéletek tehát mindig valamely cél szolgálatában állanak. A modern történetmagyarázók, a materialisták: a nemzetek történelmében végig tudnak vezetni bennünket az uralkodó osztályok előítéletein. S korunk társadalmi életéről is kitudják hámozni mindazokat a tényeket, melyek osztályelőítéleten alapúló alkotások. Ézek közé sorozzák pl. a közjogot, s a magánjogot is. A XVIII.-ik század liberális eszme áramlatát is, — melynek főtana a szabadság — osztályelőítéleten alapúló ideológiának mondják. A liberálizmus akkoriban a szabad kereskedelem fejlesztését irta zászlójára. E törekvés elérhetésének útját munkálta a szabadsajtó, és szabad iskola, melyek nevelni voltak hivatva a légkört, hol a liberális eszmeáramlat mély gyökereket verhet. Ma már az e korból fakadt szabadság tovább fejlesztésén kell munkálkodni. A szabadság jelzővel, a szabadakarat széleskörű megnyilatkozását béklyókba verő eszmék, törvények újjáalkotása korának küszöbén élünk, melyben törölni kell a törvényekből az olyan osztályelőítéleteket élesen feltüntető megnyilatkozásokat, mint amilyen pl. a régi római törvényben a plebejus elnyomatása' volt. Most. amikor erős demokratikus jellegű tüneteket is észlelhetünk, egyidejűleg erősen szembetűnhetnek előttünk az osztálytagozódások is, valamint sok olyan természetű tények, amelyekre alkalmazhatók. hogv azok osztályelőítéletekből fakadlak. Nem lehet az előítéleteket megszűnteim, mert azok a társadalmat mozgató erők gyökerének mélyén leiedzenek. Azok azok egy másik osztály uralomra jutásával szűnhetnek meg. Mindenesetre helyes azonban, ha az osztályok tudatokkal és tudatosan állanak egymással szemben, és helyes: ha kellő felvilágosítással az előítéletek ismertetését, aa demokrácia szempont iából szellőztetjük; elvégre ha igaz, hogy a háború a népek lokotívja: akkor itt az ideje, hogy minden korszerű eszme szőnyegre kerüljön, amelyről feltételezhető. hogy az olyan hajtóerő a lokomotívhoz, mely a népek előbbrejutásának érdekében működik. K K. Magyar testvéreim, hej „megnehezült az idők járása felettünk!" Belekerültünk a história íénylő örvényébe, oda, ahol meg kell állni a helyünket, akár törik, akár szakad. Most a tettek idejét éljük, mióta megharsant a Lehel vezér csorba kürtje és Attila véres kardja kiemelkedett a Kárpát hókoronázta bércei közül. Uj küzdelemre küld a dicső mult, mert ugy látszik, még nem szenvedtük meg eléggé a Multat és Jövendőt. Egy figyelmeztető szózat ez a pusztában, nehogy elmerüljünk az ezeresztendős mult gőgös büszkeségében. Nehogy letérj az útról magyarom, melyen haladnod kell! Lásd ez évszám : 1916, a mi harmadik nagy esztendőnk óramutatója. Itt tenni kell, hogy ez évszám ne fekete, egyszerű, — hanem ragyogó, arany betűkkel kerüljön be ama nagy protokullumba, amelynek történelem a neve! Most annak az idejét éljük és igyekezzünk, hogy mi diktáljuk a szöveget. Jaj, de vigyázzunk az irásra, nehogy sok tőrülés legyen benne! mert azok nyomán patakokban serken a könny, a fájdalom. Vigyázzunk, hogy az új Golgothán lelkünk fel ne sirjon és szivünk meg ne reszkessen és az előtörő tüzes könnyeket gyorsan letörölhessük. A magyarok Istene kiválasztott népét ismételten nagy próbáknak állítja elé. Ide kell a régi erő, akarat, nehogy megismétlődjön Mohács sírjának nagy temetője ! Most állj elő magyarom ! ki egy évezred viharát kiáltad, mint a nemes tölgy, amelyet hiába ráztak, téptek büszke századok! Ne sirj királyod vesztén, legyen bár szived szomorú ! . . . Törüld meg könnyes szemedet; légy továbbra is olyan méltóságos, mint amilyen fenséges megadással álltad körül öreg királyod, vezetőd, gondviselőd koporsóját és elkísérted amaz utolsó útjára . . . Bizony meglátogatott a magyarok Istene, hogy éppen e nehéz küzdelmedbe szólította magához legfőbb vezéredet, haduradat! Most ifjú erővel, telve akarattal új utód ül Szent István trónjára. Itt van az idő — magyar testvérem,— amely a legkiválóbb, a legfenségesebb a nemzet életében. Mert a koronázásnak oly nagy fontossága egy nemzetnél sincsen, mint a magyarnál. — De egy nemzet sincs olyan király szerető, tisztelő, mint a magyar, ha igaz megértéssel fordulnak feléje. Ezeréves történelmünkön is a király felkent személyének védelmezése vonul végig fényesebbnél fényesebb példákkal. — Vagy IV. Béla királyt nem ön-ön testével fedezte a hírneves mohi pusztán, a tatárok ellen?— Vájjon volt-e egeket rázóbb, fenyegetőbb, megnyugtatóbb valami, mint mikor kirántott karddal harsogták bele a pozsonyi gyűlés nagytermébe: „Vitám et sangirnem pro rege nostro! . ."? Nemsokára felsereglik ős Budavárába az ország színe-java, aki még itthon van, (mert a disze-virága messzi mezőkön vérvirágot arat): felsereglik és körülövezi ifjú királyát, amint délceg paripáján a világ