Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-30 / 95. szám

4 95-ik szára J#ÍRVIDÉK. 1916. november 30 fötőrzsorvost, a katonákhoz fordult és megható, közvetlen szavakkal vázolta azt a hivatást, amit a Katona-Otthonok a háborúban teljesítenek. A nyíregyházi Katona-Otthonban ez alatt a két év alatt húszezernél több beteg és üdülő katona fordult meg és a nyíregyházi közönség 20 000 koronánál többet adományozott a Katona-otthon céljaira. Megáldva az otthon épületét, átveszi azt a nemes célra és az otthon vezetésével Szűcs Sándor katonai lelkészt bizza meg. Az ünnepség végével Geduly Henrikné megvendégelte a katonákat. - A megelégedett király. I. Ferencz József halálára egyházi beszéi. Alapige: I. Krónikák. 29. r. 28. v. A felolvasott szent igék szerinL Izráelnek nagy gyásza van: Dávid király az Isai fia halva fekszik. A mi fény, hatalom,' dicsőség Izráel nemzetének osztályrészül jutott, azt. mind annak a nagy nevü uralkodójának köszönhette, ki hosszas küzdelmek tengerén át jutott a zavartalan földi nyugalom kikötőjébe. Királyi ravatala mellett, melyet egy hálás nép ragaszkodása, igaz szeretete ölel körül, mint megtestesült tündöklő jelvények állának: az életlel, a gazdasággal s nlinden földi dicsőséggel való megelégedés! "Kell-é egy fejedelmi ravatalra méltóbb koszorú, mint a minővé fonódnak Dávid koporsóján az ő halhatatlan lelkének eme ragyogó erényei? Lehet-e maradandóbb emléke egy elhunyt nagy királynak, mintha azt jegyzi fel róla a történelem, hogy megelégedett volt?! Gyászoló Gyülekezet! Nemzetünknek is lzráelhez hasonlóan nagy halottja van. Az ezredéves magyar királyság dicső oszlopa, viharos félszázadnak koronás tanúja, egymást kergető szenvedések babéikoszorús marlirja, egy csodás nemzeti fejlődés ihletett kezű irányi tója: 1. Ferenc József magyar király halott. Egy vérben gázoló nemzet roskad le ravatala mellett; egy súlyosan megpróbálL nép zokog ősz királya holtteste felett, mert az óriási küzdelmek tüzében megedzett félszázados köteléket tépte össze végre is a halál! Sirunk mi és jajgatunk, mert elesett la mi fejünk koronája! Kétség s aggodalom ostromol: micsoda változást fog szülni nemzeti életünkben uralkodónk halála, hazánk fentartó oszlopának kidőlése?! A csendesen nyugvó király mély álmát ne zavarjuk a kicsinvhitüség kérdéseivel; inkább olvassuk el sírfeliratát, — melyben egy hosszú élet történeti igazsága nyer kifejezési: Itt nyugszik a megelégedeti király! Boldog uralkodó lehet ez, kit ez a meggyőződés kísér sírjába; még boldogabb né]) az, ki fejedelme koporsójáról ezt az aram' igazságot olvashatja! Lássuk, hogy miért?! Azért gyászoló Gyülekezet, mert a megelégedeti király életével, telleivel. áldási hint neinzele szivében! * Különös kifejezés, majdnem ellentmondó állítás ez: a megelégedell király! A földi dicsőség azon a napsugaras magaslatán, hová isteni kegy s emberi bizalom helyezi a koronás uralkodót, nagy kísértésnek vau a fejedelmi lélek kitéve. Egymásután s rohamosan kelnék életre a trónok magasságában a nagy hatalmi vagyak, világuralmi törekvések a hiúság, zsarnokság s az onisíenités pokoli szülöttei! A földi uralom célja sokszor nem egyébb, mint az olcsó kitüntetés, s leereszkedő, tettetelt nyájasság virágaival felékesített járomba kényszeríteni az alallvalók millióit, hogy a földi istenítés eszméje annál hamarább testet öltsön! Évek hosszú során át romboló külsőbelső háborúk beszélnek az ily lelkületű fejedelmek bűnös szenvedélyéiről, kik egy társadalom, nemzet sőt egy egész világol borítottak tűzbe, mert halvány sejtelmük sem volt a megelégedésről! Dávid király, bár minden vállalkozásának kedvezett az isteni kegy s sugárzó fényességgel övezte homlokát körül a dicsőség koszorúja, megelégedett volt s ! mint ilyen szerzett hatalma nagyságát, | kivívott győzelme minden dicsőségét ö: römmel osztá meg alattvalói közt s boiI dog volt, hogy fejedelmi munkáival a meg i elégedés érzelmeit fakasztaható, fel ön' szivében s hős nemzete gyermekeiben! A mi boldogúll nagy fejedelmünk I. Ferenc József hosszú életét is ez tette áldásossá. egy uj éleire ébredt nemzet csodás fejlődésének szilárd alapjává! Bár | hosszú uralma súlyos idején gyakorta j csattogott az öldöklő csaták villáma népe í s országa felett; bár sokszor kellett a bé1 kés haladás ekevasait kardokká kovácsolni, még is elmondhatjuk, hogy I. Ferenc Józsefben a megelégedés lelke lakozott! Keblét nem feszitették világhódító tervek; munka kedvét nem zavarták elérhetetlen ábrándok; mióta magyar nemzete szivéhez közelebb hajolt s hallgatta annak őszinte dobogását, azóta csak egyetlen egy vágya volt: népével feledhetni a sötét multat s hű magyar nemzetéi az európai felvilágosúll népek sorába emelni! Férfi s öreg kora gyászos napjaiban, midőn reményteljes fia titokzatos halála felett kesergett, vagy midőn anyái szeretetében megrabolL hű hitvese átszúrt szive felelt ontotla fájdalma könnyeit, még akkor a mikor szive csaknem megszakadt imádságos érzések közt gondolt nemzete felvirágoztatására! Nem akarta, nem kívánta ő mások kárára birodalma határait kiterjeszteni; a belső fejlődés, az anyagi szellemi megerősödés; az ország jólétet szolgáló intézmények felkarolása, az igazság pártatlan szeretete s érvényesítése, ezek voltak koronájának legragyogóbb gyöngyszemei!.. A mostani rémes világháború is, mely annyi kint, gyötrelmet fakasztott nem az ő akarata volt, hanem mások akarata, kik egy megelégedett, békés hajlamú uralkodó tündöklő erényét gyöngeségnek minősítve. akarták pokoli céljukat megvalósítani! 1. Ferenc József a megelégedés, a békesség szelid lelkű fejedelme Volt; gyászba öltözött alattvalói; fegyverben álló hü katonái sírja szélére állva, égbe szárnyaló hangokon kiáltják: íme a megelégedett király; ki élete munkája s összes alkotásaival a kimondhatatlan áldás érzetét támasztotta hü népe szivében! Áldott legyen emlékezete; zavartalan síri nyugodalma s dicsőséges bevonulása a halhatatlanság birodalmába milliók szerető szivébe! Áldott legyen a népek nemzetek Istene, ki hosszú hasznos élettel megkoronázta őt a népek atyját, ki a megelégedés útjára vezérelte övéit, arra az útra, melynek végén már ott tündöklik a legszentebb cél: a szabad, erőteljes s egységes magyar nemzet várva-várt jövőjének biztosítása! Még itt a nagy temetés reánk omló gyászában is zengjen ajkainkon az örök nemzeti imádság: Isleii áldd meg a magyart; Isten áldd meg a búcsúzó inagvar királyi! Amen. Melkó István. Ha — «a német aranynak a birodalmi bankban a helye» — az osztrák és magyar aranynak az Osztrák-Magyar Bankban a helye! Se semmi. Nincs olyan rossz dolog a világon, aminek ha nem is cinizmussal, de egy kis sophysmával jó oldalát is ki ne lehetne kaparni. Különösen hasznos a kikaparás olyan részvénytársaságoknak, vagy bankóval kitömött bálványoknak, akik a közvéleménynek helyes irányba való terelésére, vagy a rakoncátlankodásra hajlandó nemzeti akaratnak korlátozására hála reményében kellő előleget nyújtottak. Ez azonban nem az én nézetem, hanem csak vasúton utaztamban lestem el kél ösmeretlen útitársamnak szájából.— Meg is mondottam nekik, hogy tisztább képviselő választás, mint nálunk, el sem képzelhető; de mivel markosabbak voltak, mint én és azzal fenyegettek, hogy a robogó vonatból ki dobnak, elhallgattam, mert hát szégyen az ülés, de hasznos. Dühömben nem tehettem egyebei, — mint azl, hogy parittyában forgattam szememel. Mivel pedig a vasúti kocsikban ki van irva, hogy óvakodjunk a kémektől, valószínűleg engemet is annak, vagy legalább is Sherlock Holmesnek tartottak, mert azonnal el némultak. Előbbi beszélgetésükből még estik annyit szimatoltam ki. hogy a székely váj lasztó polgárok némely képviselőikkel j torkig meg vannak elégedve; de a nevekre már nem emlékezem, mert hát egy 82 éves legénynek rongyos már az emlékező tehetsége is. Hasznos ez a kis háború azoknak a faktoroknak is, akik közül kilenczven százalékának Galicziában ringatták bölcsőjét. és a kiket nem a tiszteletre méltó vallásuk. hanem túlélelmességük miatt már régen kellelt volna nagy lendüleltel haza ringatni. Mivel Darvin és utáima az elfogulatlan tudósok azon nézeten vannak, -ÍK>gy az ember nem a majomtól származott ugyan le, de Istennek ezen két teremtménye egy ősnek milliárd évek alatti elágazásának végeredményei nem csoda, ha egy kis majom természet bennünk emberekben is dugaszban maradt. A majomnak legkiválóbb erénye az irigység és a piszok. A mit a jóllakott majom meg nem tud enni, pofazacskójába rejti, de ha már tele tömte bendőjét, a feleslegest kiköpi. Az ember nem köpi ki. hanem IWerthcim szekrénybe zárja és jól teszi, ha saját és ivadékainak jövőjét biztosítani akar ja. Csakhogy a majom ebben a tekintetben felettünk áll, de csupán azért, mert nem adott neki az Isten olyan nagy pofazacskói, mint némely ember-sáskának pofája és szekrénye. Néhai aranyszívű Salamon Tivadar beszélte nekem, hogy néhány nap előtt Bécsben Rotschildet meglátogatván, ez keservesen panaszolta hogy étvágy talansága miatt annyira le van gyengülve, miszerint nem a saját kocsiján, hanem számozatlan fiakerben jár, nehogy fclösmerjék, mert még a visszaköszöngetés is 11 agy fáradságába kerül. Irigység fogja el. hogy. miért nem tud helyzetei cserélni egy koldussal, akinek élvágva van, mig ő aranyát, bankóját és egyéb érték-millióit élvezni nem tudja, bár asztalán eper, málna, — dinnye, szőlő évenkint háromszázhatvanötször van feltálalva. A takarékosság utánzandó erény, a telhetetlenség üldözendő bűn, ami ellen a legerélyesebben kellene védekezni. A háború előli sokallottuk, ha a szappannak kilójáért 60 fillért fizettünk; ma kezet csókolunk, ha 1200 fillért fizetünk szappannak csúfolt nem tudom mit. Nem csoda tehát, ha tinta helyett