Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-23 / 93. szám

1916. november 23. Jtöimmm. 93-ik szám. 3 És majd, ha ismét éledni fog a nagy koronázó város Warsó és, ha új utód fog ülni a Kázmérok, Jagellók és Szobieszkyk trónján, ne felejtsd el — lengyel testvérem, — hogy a magyar továbbra is magyar maradt, — és a hóboritotta Kárpát megett, mindig reátalálsz párducos Árpád fiaira! Szalátdy. Az első fecske? Valóban az első, de remélhetőleg követi ezt a többi is és igy talán mégis csak lesz nyár. Tehát az első «eikk», amit nem lehet, mert nem szabad «áremelni». Mindenki lakhatik nyugodtan ott, ahol lakik; még lel sem mondhatja a lakást a háztulajdonos, csak ha arra neki magának, vagy családjának van szüksége; de a lakbért felemelnie semmi szül alatt sem szbad. Végre léhát már elérkezett az első «ármaximáló rendelet®, amely az «árminimumot» l'ixirozza «maximumként.* Nincsen ugyan tökéletes konzekvencia az eddigi maximálások és a legújabb maximálás közölt, mégis nagyon, de nagyon fellélekzünk, mert reméljük, hogy íme elérkezett az áremelések zenitje, — tovább <iáremelni» talán-tán nem lehet. •Talán megsokallták a sok emelést, hiszen a sok-sok emeléssel már majdnem az egeket érték el a «modern emelők®. Mert úgy emelni, mint az eladók, még a legeslegkülönbzékibb csigasorral sem lehet. Szinte jóleső öröm fog el bennünket, a lakbéremelést megakadályozó rendelet olvastakor. Biztató reménységgel tölthet el bennünket a jövő iránt az a néhány sor, hiszen olyan erőt olvashatunk belőlük, aminőhöz szokva eddig nem voltunk. Egyetlen-egy «cikk sincs, amely valami áremelésen át ne esett volna. A lakbér az a portéka, amely a «kinálat és kereslet) imádott bálványát ki nem használhatja; a kinálat és keresletét, amelyet a háború kitörése pillanatában le kellett volna rombolni, hogy pusztító hatását a háború egész ideje alatt sehol, semmi módon ne éreztethette volna. — Fel kell lélekzenie mindenkinek, meri remélnie kell az elkövetkezendőkben. Remélni! Istenein, mennyit reménykedtünk, mennyit hittünk és bizakodtunk! Reménykedtünk, hogy. talán mégsem lesznek az eladók olyan rossz szivüek, hogy minden ulolsó fillérünket is a legnagyobb léleknyugalommal vegyék el tőlünk, mintha az az ő jogos tulajdonuk lett •volna. E reményünkben nagyon-nagyon csalatkoztunk. Nincs sziv, amely ha eladásról van szó, a «csak a veséjét» jelszavát ne irta volna cégtáblájára, vagy tanyája kapujára. Hittünk abban, hogy a fogyasztók jajjai meghallgatást találnak és megszűnik a kapzsiság, a vagyonhalmozás telhetetlen vágya; győzni fog a jobb belátás, amely altruista módon megsokallja a mérhetetlen bűnök nagy sokaságát, amely a bűnhődést el nem kerülheti. Magától ez sem változott meg, még a szigorú parancsokat is kijátszották, mert: «a pénz mellékes, a fődolog, hogy legyen a piacon mit venni!;> Hittünk a jobb belátás győzelmében, de ebben is csalatkoztunk. Bizakodtunk, hogy ha már reményünk és hitünk az elárusítók szivében és jobb érzésében cserben is hagyott, — végre mégis csak elérkezik az ideje az energikus intézkedéseknek; és ime, ebben a bizalmunkban mintha már mégsem érne csalódás. Erőtől duzzadó parancsot kapóit minden háztulajdonos, amely megmagyarázza, hogy őket nem engedi azoknak a csoportjába, akik az eleven bőr teljes lenyuzására is vállalkoznának, ha ezl az emberi érzés nem tiltaná. Szigorú a parancs, ki sem is játszható! Mert: hogy nem volnának a háziurak között is lakbéruzsorások, amint vannak élelmiszer és egyéb uzsorások is, ki merné feltételezni? Az üzlethelyiségek bérleteinél korlátozásokat nem állított fel a rendelet. Ez ellen máris olvashatunk panaszokat. Lám-lám, már ez fáj! Hogy ugyanabban az üzlethelyiségben, ugyanazt a portékát ötszörös, nem ritkán tízszeres áron és hatványozott nyereséggel lehetett eladni, azl a panaszkodók természetesnek találták. De hogy azoknak az elárusító helyeknek bérletei is emelkedhetnének, azt már igen nagyon zokon veszik. Se baj! Hadd vegyék! Sok-sok bizonyság van a rendelet üdvös volta mellett, az tehát a panaszok mellett is igen jó. Azért jó, mert ezután a többi «cikk -nek is a normális árhoz visszaszorítását remélhetjük, bízván a közellátásra felállított hivatal működésének kíméletet nem ismerő voltában. De jó ez a rendelet, mert a kinálat és kereslet áremelő és vágtatva száguldó «elragadt paripájának homlokára olyan ütést mért, amelytől az valószínűleg megtorpan és végre mégis észre tér. Ha pedig' észre tér, még megérjük, hogy önmaga kéri a további hasonló rendeleteket. Ez a fecske, valószínűleg meghozza a nyarat! Bízzunk benne! Kápolnás. ÚJDONSÁGOK. — Orsovszky Gyula ünneplése. A helybeli r. k. iskolaszék abból az alkalomból, hogy Orsovszky Gyula igazgató-tanító akinek érdemeit lapunk múlt számának vezető helyén már méltányoltuk, tanítói működésének 40 ik évfordulójához ért el, — e hó 19-én vasárnap d. e. 11 órakor a városháza dísztermében nagyobbszabásu ünnepet rendezett. Az ünnepélyt Énekes János prépost, főesperes nyitotta meg, hosszab üdvözlő beszéddel a meiy az általános magyar tanügy fejlődésének főbb mozzanataira is kiterjeszkedett. Beszéde végeztével a pápai „Pro Ecclesia et Pontifice" érdemjelet tűzte a jubiláns igazgató-tanitó mellére. Utána Balla Jenő polgármester méltatta Orsovszky Gyulának városunk közügyei, különösen pedig az iparos tanonciskola körül szerzett érdemeit. VVilt György dr. kir tanfelügyelő üdvözlő szavaiban annak a jelentőségét emelte ki, hogy az ünnepeltet a vallás és közoktatásügyi miniszter az országos közoktatási tanács tagjainak sorába hívta meg. Kubacska István, a szabolcsvármegyei általános tanító egyesületnek, Szentimrey Gábor plébános a rakamaznyiregyházi r. k. tanító egyesületnek jókivánatait tolmácsolta. Megható jelenség volt mikor Fekete István tanító a kartársak, dr. Kállay Miklós tb. főszolgabíró a régi tanítványok és két gyermek a jelenlegi tanítványok nevében köszöntötték az ünnepeltet Orsovszky Gyula az üdvözlő beszédekre külön-külön adott válaszában háláját fejezte ki a tanító és nevelő munka szép méltatásáért és Ígéretet tett, hogy élete végéig hűséges, odaadó és búzgó szolgája lesz a közoktatási, egyházi és más közügyeknek, a melyeknek terére a bizalom és kötelesség szólítja. A minden izében sikerült ünnep a Hymnusz éneklésével ért véget. — A Nyirviz-szabályozó társulat ma délelőtt tartott közgyűlésén dr. M e z ő s s y Béla társulati elnök a tárgysorozatot megelőzően bejelentette az Őfelsége haláláról érkezett szomorú hírt. Vázolta a nagy veszteséget, amely I. Ferenc József halálával a magyar nemzetet sújtotta s indítványára kimondotta a közgyűlés, — hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter utján a cabinet irodához részvét nyilatkozatot terjeszt fel. A napirendre térve előterjesztetett Kálnay Zoltán társulati igazgató nyugdíjaztatás iránti kérelme. A közgyűlés méltányolva az igazgató 37 évi működése alatt a társulat érdekében kifejtett értékes tevékenységét, határozatikig kimondotta, hogy őt a szabályzat értelmében járó illetményen kivül, elismerése jeléül külön tiszteletdíjban is részesíti. Az ügyek vezetésével további intézkedésig Imre János helyettes igazgató bízatott meg. Számvizsgáló bizottsági elnökül Liptay Jenő, lagokul Kovách Győző és László Imre, póttagul Seress József választattak meg. A Tiszavölyi társulat közgyűlésén a társulat képviseletére dr. Mezőssy Béla társulati elnököt kérte fel a közgyűlés. A Szabad Uccuin f. hó 23-án csütörtökre hirdetett előadásra az országos gyász miatt elmarad. Az Elnökség. — A Közélelmezési Hivatal elnöke az alispánhoz. Mikecz Dezső alispán a közélelmezési hivatal • megalakulásakor feliiratban üdvözölte Kürthy Lajos bárót, a közélelmezési hivatal elnökét, aki most a következő táviratban köszönte meg az üdvözlést: Hivatalba lépésem alkalmából kifejezett üdvözletéért és a saját, valamint az alárendelt közigazgatási hatóságok részéről kilátásba helyezett szíves támogatásáért fogadja alispán úr hálás köszönetemet. Kürthy. — Öfeiségc a katonák karácsonyáért. A Hadsegélyező Hivatal és a Vöröskereszt együttes karácsonyi akciója egyre szélesebb arányokat ölt. Őfelsége a király az idén is elsőnek jelentkezett a harctéri hősök karácsonyi megajándékozására, magánpénztárából 10,000 koronát utalt ki az akcióra, amelyet egyébkent is legmelegebb pártfogásáról biztosított. — Felülfizetés. A Leányegylet saisonnyitó teajourján felülfizetlek: Bleuer Lajos 20 K, Faragó René 8 K, Barzó Etelka 6 K, Palicz Pálné 1 K, Váradi Miklós 4 K, dr. Leffler Béla 2 K. Fogadják érte az elnökség hálás köszönetét. — Köszönet. Az egyletünk által kiosztandó tűzifa segélyre Lenhorn Sándor szíves volt 150 K gyermekkonyháiik részére pedig 60 K-l gyűjteni, ugyan-e célra Schvartz Edéné 20 K, Groszmann Jakabné 20 K, Básthy Barnáné 2 zsák burgonyát, 1 zsák zöldséget küldött. Jóságukat hálás szívvel köszönöm.>Dr. Flegmáim Jenőné, izr. nőegyl. elnök. A m. kir. pénzügyigazgatóság a következő felhívási bocsájtotta ki: Figyelmeztetésül közlöm, hogy a nikkel 20 filléresek folyó évi december hó 31-ével a magánforgalomban el vesztik fizető képességüket; tehát mindenkinek első sorban anyagi szempontból is kötelessége, hogy ezeket a nikkel 20 filléreseket, az állami pénztárhoz szóigáltassa be —"illetőleg ezeknél vagy az Osztrák-Magyar bank fiókintézeténél vasból való husz filléresek ellenében váltsa be. M. kir. pénzügyigazgatóság. Ne vegyen addig kész nagyválasztéku divatos és olcsó áruiról meg nem győződött. Luther-utca 5. szám.