Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-23 / 93. szám

1916. november 23. Jtöimmm. 93-ik szám. 3 És majd, ha ismét éledni fog a nagy koronázó város Warsó és, ha új utód fog ülni a Kázmérok, Jagellók és Szobieszkyk trónján, ne felejtsd el — lengyel testvérem, — hogy a magyar továbbra is magyar maradt, — és a hóboritotta Kárpát megett, mindig reátalálsz párducos Árpád fiaira! Szalátdy. Az első fecske? Valóban az első, de remélhetőleg kö­veti ezt a többi is és igy talán mégis csak lesz nyár. Tehát az első «eikk», amit nem lehet, mert nem szabad «áremelni». Mindenki lakhatik nyugodtan ott, ahol lakik; még lel sem mondhatja a lakást a háztulajdo­nos, csak ha arra neki magának, vagy családjának van szüksége; de a lakbért felemelnie semmi szül alatt sem szbad. Végre léhát már elérkezett az első «ár­maximáló rendelet®, amely az «ármini­mumot» l'ixirozza «maximumként.* Nincsen ugyan tökéletes konzekven­cia az eddigi maximálások és a legújabb maximálás közölt, mégis nagyon, de na­gyon fellélekzünk, mert reméljük, hogy íme elérkezett az áremelések zenitje, — tovább <iáremelni» talán-tán nem lehet. •Talán megsokallták a sok emelést, hiszen a sok-sok emeléssel már majdnem az e­geket érték el a «modern emelők®. Mert úgy emelni, mint az eladók, még a leges­legkülönbzékibb csigasorral sem lehet. Szinte jóleső öröm fog el bennünket, a lakbéremelést megakadályozó rendelet olvastakor. Biztató reménységgel tölthet el bennünket a jövő iránt az a néhány sor, hiszen olyan erőt olvashatunk belő­lük, aminőhöz szokva eddig nem voltunk. Egyetlen-egy «cikk sincs, amely valami áremelésen át ne esett volna. A lakbér az a portéka, amely a «kinálat és kereslet) imádott bálványát ki nem használhatja; a kinálat és keresletét, amelyet a háború kitörése pillanatában le kellett volna rom­bolni, hogy pusztító hatását a háború e­gész ideje alatt sehol, semmi módon ne éreztethette volna. — Fel kell lélekzenie mindenkinek, meri remélnie kell az elkö­vetkezendőkben. Remélni! Istenein, mennyit remény­kedtünk, mennyit hittünk és bizakod­tunk! Reménykedtünk, hogy. talán mégsem lesznek az eladók olyan rossz szivüek, hogy minden ulolsó fillérünket is a leg­nagyobb léleknyugalommal vegyék el tő­lünk, mintha az az ő jogos tulajdonuk lett •volna. E reményünkben nagyon-nagyon csalatkoztunk. Nincs sziv, amely ha ela­dásról van szó, a «csak a veséjét» jelsza­vát ne irta volna cégtáblájára, vagy tanyá­ja kapujára. Hittünk abban, hogy a fogyasztók jajjai meghallgatást találnak és megszű­nik a kapzsiság, a vagyonhalmozás telhe­tetlen vágya; győzni fog a jobb belátás, amely altruista módon megsokallja a mérhetetlen bűnök nagy sokaságát, a­mely a bűnhődést el nem kerülheti. Ma­gától ez sem változott meg, még a szigorú parancsokat is kijátszották, mert: «a pénz mellékes, a fődolog, hogy legyen a piacon mit venni!;> Hittünk a jobb belátás győ­zelmében, de ebben is csalatkoztunk. Bizakodtunk, hogy ha már remé­nyünk és hitünk az elárusítók szivében és jobb érzésében cserben is hagyott, — végre mégis csak elérkezik az ideje az energikus intézkedéseknek; és ime, ebben a bizalmunkban mintha már mégsem ér­ne csalódás. Erőtől duzzadó parancsot ka­póit minden háztulajdonos, amely meg­magyarázza, hogy őket nem engedi azok­nak a csoportjába, akik az eleven bőr tel­jes lenyuzására is vállalkoznának, ha ezl az emberi érzés nem tiltaná. Szigorú a parancs, ki sem is játszha­tó! Mert: hogy nem volnának a háziurak között is lakbéruzsorások, amint vannak élelmiszer és egyéb uzsorások is, ki merné feltételezni? Az üzlethelyiségek bérleteinél korlá­tozásokat nem állított fel a rendelet. Ez ellen máris olvashatunk panaszokat. Lám-lám, már ez fáj! Hogy ugyanabban az üzlethelyiségben, ugyanazt a portékát ötszörös, nem ritkán tízszeres áron és hatványozott nyereséggel lehetett eladni, azl a panaszkodók természetesnek talál­ták. De hogy azoknak az elárusító he­lyeknek bérletei is emelkedhetnének, azt már igen nagyon zokon veszik. Se baj! Hadd vegyék! Sok-sok bizonyság van a rendelet üd­vös volta mellett, az tehát a panaszok mellett is igen jó. Azért jó, mert ezután a többi «cikk -nek is a normális árhoz visszaszorítását remélhetjük, bízván a közellátásra felállított hivatal működésé­nek kíméletet nem ismerő voltában. De jó ez a rendelet, mert a kinálat és kereslet áremelő és vágtatva száguldó «elragadt paripájának homlokára olyan ütést mért, amelytől az valószínűleg meg­torpan és végre mégis észre tér. Ha pedig' észre tér, még megérjük, hogy önmaga kéri a további hasonló ren­deleteket. Ez a fecske, valószínűleg meg­hozza a nyarat! Bízzunk benne! Kápolnás. ÚJDONSÁGOK. — Orsovszky Gyula ünneplése. A hely­beli r. k. iskolaszék abból az alkalomból, hogy Orsovszky Gyula igazgató-tanító akinek érde­meit lapunk múlt számának vezető helyén már méltányoltuk, tanítói működésének 40 ik év­fordulójához ért el, — e hó 19-én vasárnap d. e. 11 órakor a városháza dísztermében nagyobbszabásu ünnepet rendezett. Az ünne­pélyt Énekes János prépost, főesperes nyitotta meg, hosszab üdvözlő beszéddel a meiy az általános magyar tanügy fejlődésének főbb mozzanataira is kiterjeszkedett. Beszéde végez­tével a pápai „Pro Ecclesia et Pontifice" ér­demjelet tűzte a jubiláns igazgató-tanitó mel­lére. Utána Balla Jenő polgármester méltatta Orsovszky Gyulának városunk közügyei, külö­nösen pedig az iparos tanonciskola körül szer­zett érdemeit. VVilt György dr. kir tanfelügyelő üdvözlő szavaiban annak a jelentőségét emelte ki, hogy az ünnepeltet a vallás és közoktatás­ügyi miniszter az országos közoktatási tanács tagjainak sorába hívta meg. Kubacska István, a szabolcsvármegyei általános tanító egyesület­nek, Szentimrey Gábor plébános a rakamaz­nyiregyházi r. k. tanító egyesületnek jókivána­tait tolmácsolta. Megható jelenség volt mikor Fekete István tanító a kartársak, dr. Kállay Miklós tb. főszolgabíró a régi tanítványok és két gyermek a jelenlegi tanítványok nevében köszöntötték az ünnepeltet Orsovszky Gyula az üdvözlő beszédekre külön-külön adott vála­szában háláját fejezte ki a tanító és nevelő munka szép méltatásáért és Ígéretet tett, hogy élete végéig hűséges, odaadó és búzgó szolgája lesz a közoktatási, egyházi és más közügyek­nek, a melyeknek terére a bizalom és kötelesség szólítja. A minden izében sikerült ünnep a Hymnusz éneklésével ért véget. — A Nyirviz-szabályozó társulat ma délelőtt tartott közgyűlésén dr. M e z ő s s y Béla társulati elnök a tárgysorozatot megelőzően bejelentette az Őfelsége halá­láról érkezett szomorú hírt. Vázolta a nagy veszteséget, amely I. Ferenc József halálával a magyar nemzetet sújtotta s indítványára kimondotta a közgyűlés, — hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter utján a cabinet irodához részvét nyilat­kozatot terjeszt fel. A napirendre térve előterjesztetett Kálnay Zoltán társulati igazgató nyugdíjaztatás iránti kérelme. A közgyűlés méltányolva az igazgató 37 é­vi működése alatt a társulat érdekében kifejtett értékes tevékenységét, határoza­tikig kimondotta, hogy őt a szabályzat értelmében járó illetményen kivül, elisme­rése jeléül külön tiszteletdíjban is része­síti. Az ügyek vezetésével további intéz­kedésig Imre János helyettes igazgató bízatott meg. Számvizsgáló bizottsági el­nökül Liptay Jenő, lagokul Kovách Győ­ző és László Imre, póttagul Seress József választattak meg. A Tiszavölyi társulat közgyűlésén a társulat képviseletére dr. Mezőssy Béla társulati elnököt kérte fel a közgyűlés. A Szabad Uccuin f. hó 23-án csü­törtökre hirdetett előadásra az országos gyász miatt elmarad. Az Elnökség. — A Közélelmezési Hivatal elnöke az alispánhoz. Mikecz Dezső alispán a köz­élelmezési hivatal • megalakulásakor feli­iratban üdvözölte Kürthy Lajos bárót, a közélelmezési hivatal elnökét, aki most a következő táviratban köszönte meg az üdvözlést: Hivatalba lépésem alkalmá­ból kifejezett üdvözletéért és a saját, va­lamint az alárendelt közigazgatási ható­ságok részéről kilátásba helyezett szíves támogatásáért fogadja alispán úr hálás köszönetemet. Kürthy. — Öfeiségc a katonák karácsonyáért. A Hadsegélyező Hivatal és a Vöröskereszt együttes karácsonyi akciója egyre széle­sebb arányokat ölt. Őfelsége a király az idén is elsőnek jelentkezett a harctéri hő­sök karácsonyi megajándékozására, ma­gánpénztárából 10,000 koronát utalt ki az akcióra, amelyet egyébkent is legmele­gebb pártfogásáról biztosított. — Felülfizetés. A Leányegylet saison­nyitó teajourján felülfizetlek: Bleuer La­jos 20 K, Faragó René 8 K, Barzó Etelka 6 K, Palicz Pálné 1 K, Váradi Miklós 4 K, dr. Leffler Béla 2 K. Fogadják érte az el­nökség hálás köszönetét. — Köszönet. Az egyletünk által kiosz­tandó tűzifa segélyre Lenhorn Sándor szíves volt 150 K gyermekkonyháiik ré­szére pedig 60 K-l gyűjteni, ugyan-e cél­ra Schvartz Edéné 20 K, Groszmann Ja­kabné 20 K, Básthy Barnáné 2 zsák bur­gonyát, 1 zsák zöldséget küldött. Jóságu­kat hálás szívvel köszönöm.>Dr. Flegmáim Jenőné, izr. nőegyl. elnök. A m. kir. pénzügyigazgatóság a következő felhívási bocsájtotta ki: Fi­gyelmeztetésül közlöm, hogy a nikkel 20 filléresek folyó évi december hó 31-ével a magánforgalomban el vesztik fizető ké­pességüket; tehát mindenkinek első sor­ban anyagi szempontból is kötelessége, hogy ezeket a nikkel 20 filléreseket, az állami pénztárhoz szóigáltassa be —"ille­tőleg ezeknél vagy az Osztrák-Magyar bank fiókintézeténél vasból való husz fil­léresek ellenében váltsa be. M. kir. pénz­ügyigazgatóság. Ne vegyen addig kész nagyválasztéku divatos és olcsó áruiról meg nem győződött. Luther-utca 5. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents