Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-23 / 93. szám

Nyíregyháza, 1916. november 23. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 93 szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedév* i 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további sió 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen ozámit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. 9 Ferenc József. 1830—1916. — november 22. Nem talál bennünket készületlenül, mégis megdöbbent mindnyájunkat a szomorú hir, hogy dicsőségesen uralkodó királyunk jobblétre szenderült. Gyászunk mélysége annál nagyobb, mennél kimagaslóbbak azok az érdemek, amelyek történelmünk e nagy alakjának lelkét minden fejedelmi pompánál szebben ékesítették. r Agyuk viharában, háború zajában, nehéz viszonyok között kezdte, meg uralkodását, amikor nemzetünk egy férfiként állott talpra jogainak védelmére, szabadságának biztosítására. Romokban heverő alkotmányunk feltámasztásra, ezer sebünk gyógyításra, nemzeti létünk új élet megteremtésére várt. Bölcs megfontolása előtt szabaddá lett a megértés útja; „bizalma az ősi erényben" hűséget aratott. Az a magyar nemzet, amely hatvannyolc évvel ezelőtt megkoronázott király nélkül maga fogott hozzá sorsának intézéséhez, most a hála könnyeivel áll meg az alkotmányos magyar király ravatala előtt. És méltán. Mert e hosszú időnek minden tanulsága azt az igazságot példázza, hogy akkor boldog az ország, ha uralkodójával egyetértőleg halad nagy céljai felé a fejlődés útján. Szabad lélek, szabad mozgás, szabad erőkifejtés biztosítja azt a sikert, amely mindenfelé igaz megelégedést áraszt maga,körül. E föltételek mindegyike őszinte követőre és buzgó munkatársra talált az O személyében. Üdvös törvényeink hosszú 'sorozata bizonyítja, hogy a múltra borított fátyol kölcsönös megnyugvást nyújtott, s nemzetünk minden megpróbáltatása mellett is bizton tekinthet a jövőbe. Neki is voltak megpróbáltatásai, csapásai, szenvedései. Hány kedvesét temette el! Hány reménye szállt sirba! S Ő mégis úgy állott a sors viharai között, mint a százados cser, amelyet a legnagyobb szélvész is csak megtéphet, de nem tud ledönteni. A világháborúnak kellett eljönnie, hogy végkép megőrölje a nemzeti ügy igazságába vetett tántoríthatatlan hitnek s a becsületes önvédelem minden eszközét latbavető odaadásnak a hősét. A gondviselés nem adta meg neki azt az örömet, hogy megérhesse a diadalmas kibontakozásnak a végét. Áz igéret földjét csak megláthatta, de magáévá nem tehette. Mi azonban, magyar nemzet, fájdalmunkban is acélos erővel folytatjuk a megkezdett munkát, s úgy áldozunk a legméltóbban a megboldogúlt uralkodó emlékének, ha szent ügyünket teljes diadalra juttatni igyekezünk! . . .