Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-19 / 92. szám

2 92-ik szám. JSÍYÍRÍflDÉK 1916. november 19. Közgyűlés a városnál. Pénteken e hó 17-én délután Nyíregy­háza város képviselőtestülete közgyűlést tartott a városháza dísztermében. A közgyűlés, a melyen mintegy 40 városatya jelent meg. nagy érdeklődéssel hallgatta az elnöklő Balla Jenő polgár­mester bejelentéseit. Legelőször Májerszky Barnát paren­tálta el a polgármester. Az elhúnyt ér­demeit méltatva, indítványozta, hogy em­lékét jegyzőkönyvileg örökítse meg a köz­gyűlés. Majd Orsovszky Gyulának a helybeli r. k. elemi népiskola igazgatójának kitün­tetéséről emlékezve meg, meleg szavak­kal ecsetelte a kitüntetettnek a közügy terén kifejtett érdemeit. A kitüntetés ün­nepélyes átadására, a mely vasárnap dél­előtt fog végbemenni a városháza dísz­termében. az egyház a várost is meg­hívta. Az ünnepségen a város is részt fog venni és képviselteti magát. Ezek után a köz élelmezés nehézsége­it ismertette a polgármester. Beferált a sok sürgős és fontos intézkedéséről, a mely mind a közellátás biztosítását cé­lozza. Beámutatott arra a sok akadályra, a melyet a polgárság érdekében le kell küzdenie a napról-napra "fogyatkozó tiszt­viselői karral. A polgármesteri bejelentések után téri rá a közgyűlés a tárgysorozatra. Bemutatták a vihar által sujtoll köz­ségek felsegitésére megszavazott 1000 ko­rona segély jóváhagyását és a vármegye köszönetét. Felolvasták a legtöbb adót fizető kép­viselőtestületi tagok újonnan megállapí­tott névjegyzékét; a mely a háború követ­keztében teljesen átformálódott. A fogyasztási adók bérletének nyilvá­nos árverésen való kiadásán egyedül a város jelent meg reflektánsként, ahol új­ból az egyezség során felajánlott 65.000 K évi bért kínáltak fel a kincstárnak. A pénzügyigazgatóság az árlejtés e­redménvét jóváhagyás végett felterjesz­tette a pénzügyminiszterhez. Az ág b. ev. egyház két télen át adott hajlékot ingyen a polgári leányiskolának és a feltüzelt 22 öl fa megtérítését kérte a képviselőtestülettől. A gyűlés köszönet­tel és természetben adja vissza a fát a kölcsönadó egyháznak. A Füredi testvérek zenedéjének, min­tán az már túl van a kezdet nehézségein, az eddigi 600 K évi segélyt tekintettel a város nagy anyagi megterhelésére, egy­előre nem folyósítja. A Feministák által felállított ingyen orvosi rendelőjének fűtésére a ránk jö­vő téli évadra 150 koronát folyósítottak fűtő anyag beszerzésére. A szegőd vényesek és rendőr legény­ség lábbelijét Burger Mór helybeli cipész­nél határozták el megrendelni és pedig egy pár csizmát 140, egy pár bakkanesot 70 és egy pár talpalást 30 K árban. Az összes tárgyakat dr. Garay Kál­mán referálta és a* gyűlés 5 óra tájban ért véget. • i mi w)u mi i wiii-|-ii­rii-i­<i T —ii 1 " • •" A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10-13 óráig. Igazságos ár? Olcsó ár? Sokszor halljuk manapság, hogy r már nem lehet még ábrándozni sem «olcsó.á­raks-ról, megelégednénk, ha az árak csu­pán csaak igazságosak volnának. Ebbe a gondolatba azután egészen bele törődünk és elhisszük, hogy bizony — csakugyan nem lehet olcsó árakról beszélni. Mikor azután igy megnyugodva lesúj­tó helyzetünkben, megjön a posta, szinte ámulva olvassuk, amit nem is hinnénk: olcsó árakon ajánlanak olyan portékát, aminek igazság szerint nem is lenne oka olcsónak lennie, hiszen főként és elsősor­ban luxuscikk az. Ezen tűnődvén, kezünk­be akad olyan árjegyzék, amely szerint «női cipőket 8—9 «forintért» ajánlanak. Egyik ámulatból a másikba kell esnünk, ilyeneknek olvastán. De beszéljünk világosabban. Nehogy a reklámcsinálás vádja illethessen, elhall­gatjuk a címeket, hiszen minek lenne a reklámcsinálás? Német levelet hoz a pos­ta, melyben a szomorú hangok egész so­rai olvashatók. «A háború következtében egészen levertek a mi üzleteink...» Ha a szállításra alkalmas áruknak óriási töme­gét tekintjük, megijedünk, (wird uns ban­ge) mert nincsen megfelelő üzletmene­tünk, — mondja egy hollandus kertész­világvállalat, — s hogy az előrelátható veszteségből valamit megmentsünk;;, el­határoztuk az árunak nagyon olcsón való elárusitását. Igy! Ami az árakat olcsóság­dolgában illeti, azok a békeárnál is kiseb­bek. Ámde itt virághagymákról van szó, ezek pedig luxuscikkeknek mondhatók. Megjegyezzük, hogy a virághagymák ki­lónként majdnem annyiba kerülnek, mint a közönséges vöröshagyma most. Egy másik hollandus cég cipőt kínál; «semleges» cipőt, mert a cipők nőknek va­lók, akik — tudvalevőleg — eddig nem vonulnak még hadba. Tehát megőrzi a cég is a semlegességet, még a kereskede­lem terén is. Mégis, 8—9 forintért női ci­pőt most árusítani, a kiviteli engedély biztosítása mellett, mesés olcsóságot je­lent, ha figyelembe vesszük, hogy a hol­landus forint és a mi régi forintosaink között, nem nagy a különbség. Mi pedig megelégednénk már az ( igaz­ságos ár; -akkal is, nem az ilyen mesebeli olcsóságokkal. Ámde — Istenem, — lehet-,e ma (igazságos ár»-ról beszélni? A lebun­kózás veszedelme nélkül aligha! Node e­gészen bizonyos is, hogy az igazságos ár elérhetetlen, ma .. már hiu ábránd, —­mondhatnók bátran és apodiktikusan, — hogy utópia. A régmúlt békeidőben, áz élet stan­dard-je majdnem tökéletes egyensúlyt mutatott. Ha ezt az egyensúlyt ma ismét helyre lehetne állítani, akkor azt mond­hatnók, hogy az igazságos árat mégis el­értük. Ezt nem a hosszadalmas kalkulá­lások és ármeghatározó bizottsági eljárá­sok során látjuk megállapíthatónak, mert hiszen ilyen kalkulálások olyan hosszadalmasak is lehetnek, hogy amiko­rára az élelmi cikkek sorának végére jár­na ez a bizottság, újra kezdhetné munká­ját, lévén az ipari cikkek kalkulálása is épen annyira fontos és az előbbiekkel egy időben figyelembe veendő, hogy ezek nélkül, az élelmi cikkek sem volnának kal­kulálhatók. Azután meg, milyen alapból indulna ki az ilyen kalkulálás? Talán a kínálat és kereslet szabta árakat venné alapul? Akkor ugyan jól járna! A megélhetés egyensúlyi helyzetét a kenyérmagvak árának emelése billentet­te fel. Ezen indult ki a kinálal és keres­letnek árfelhajtó ereje, valamint az áru­hiányon. Addig', amíg a kínálat és keresle­tet fennhagyjuk és árszabályozóul is el­fogadjuk, a régi egyensúly helyre nem ál­litható. A legkiterjedtebb mértékig alkal­mazott jegy rendszer lehel csak megfelelő intézkedés arra, hogy a javak mindenhova eljuthassanak. Az árakat pedig akként kell viszonyba állítani a régiekkel szem­ben, amint a kenyérárak viszonylanak a régi kenyérárakhoz. Az állam minden la­kosára, legyen bár milliomos, vagy kol­dus, egyenlő mértékben kell szét osztani a szükséges és meglevő portékákat; az árakat pedig éppen úgy mindenütt leg­fellebb a duplájára volna helyes megál­lapítani, mint ahogyan a kenyérmagvak ára is, — nagy általánosságban a duplá­jára emeltetett. Mindenféle portékánál egyaránt! De ezzel együtt kellene járni az összes jövedelmi források megduplázásánaak is. Munkabér, vagy fixfizetés, ruhanemű és élelmiszer-ár, házbér, adó és bankkamat­láb, stb. mind megduplázandók volná­nak. Ekkor lenne elérve az (igazságos ár» és megvolna a kívánt olcsóság is. Ha a mai állapot továbbra is fennma­rad, úgy akkor azt az anyagi előnyt, ame­lyet a háború elején a kenyérmagvak és állatárak emelésével a gazdaközönségnék juttattunk, a kínálat és kereslet fogja ki­zsebelni, nem lévén gátja az áruhalmozás­nak és a maximális árak kijátszásának, amint azt sok-sok példa igazolta eddig. Ha valóban cél volna dgazságos ári­ak megállapítása, azt csak radikális esz­közzel lehetne elérni. De van-é erre ha­lalom? Ez esetben nem kellene hosszas kal­kulálás. hanem a régi békeárak jegyzékét kellene csupán elővenni, a régi árakat megduplázni és ezeket érvényre emelni. A kínálat és kereslet megszüntetendő len­ne. minden szükségleti cikk közvagyonná válnék, ezeket a jegyrendszer alapján kellene szétosztani. Nagyon socialisztikus ize volna ennek, de az (igazságos és ol­csó ár elérésére alkalmasnak látszanék. Hogy pedig kijátszhatók ne legyének az intézkedések, — ki se merem mondani, gazdasági mozgósítást® kellene elrendeb ni. A németek már törvénytervezetet ké­szítetlek erről. Mint ahogy katonás fegye­lem uralkodik a fegyveres erőnél, akként kellene az itthonievőkre is a kat. fegyel­met alkalmazni. Mindenki mozgósitlatnék és mai foglalkozása helyére rendeltetnék ki. Ha katonai szolg.-ra alkalmassá ítéltet­nék, oda volna áthelyezendő. Foglalk.-nél­küliek, csak a betegek és rokkantak lehet­nek. valamint a gyermekek, mindenki másnak dolgoznia kellene. Foglalkozásá­ban mindenki,, váratlanul is ellenőrizhető volna. Ha igazságos árat, megfelelő megélhe­tést kívánnánk biztositaani, akkor "ez u­ton elérhetnők azt; de van-é hatalom, a­mely ezt keresztül tudná vinni? Nincs! Épen ezért nem hihetünk a megélhetés könnyítésében, nem hihetünk az olcsó, de még csak az igazságos árakban sem. Valahogyan majd csak lesz? Olcsó árak? Hogyne volnának? A — hollandusoknál és egyéb semlegeseknél biztosan! Pisszer János. IMMMMMMMnM Dr. Berend Miklós hadiönkéntes honvédtörzsorvos Harctéri naplója Adatok a magyar honvédség, fö­| kép az 5. honv. huszárezred tör­ténetéből. Sennyei József honv. tüzérfőhadn. rajzaival. Ára 6 K Kapható lapunk kiadóhivatalában. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents