Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-11-16 / 91. szám

Nyíregyháza, 1916. szeptember 28. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 91. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed#vv* 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés t K. Hivatalos hirdetések sora eO f. A nyiittér soronként 80 f. Apvó hirdetések 10 szói« 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen szépít. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Katona-diákok. A háború sikere érdekében ifjúink életüknek tizennyolcadik évétől kezdve hadi szolgálatot teljesítenek. Lelkesen, szinte türelmetlenül várják azt az időt, amikor rájuk kerül a sor, s nemes buzgalmuk képesekké teszi őket arra is, hogy megrövidítsék a leljes kiképzés idejét. Természetes, hogy ez a nagyjelentőségű szolgálat elvonja a tanulástól nemcsak az egyetemek, hanem a középiskolák ifjúságának jó nagy részét is. Nincs, és nem is lehet idejük arra, hogy különben is nehéz elfoglaltságuk közben iskolai dolgaikkal is foglalkozzanak. Ebben még nem lenne semmi baj, hiszen minden mulasztás pótolható. A hiba ott kezdődik, ahol az iskolai mulasztás pótlása helyett az érdekeltek kárpótlásáról van szó s ezt a kárpótlást mindenki az iskolai bizonyítványban keresi. Országos tapasztalat, hogy a bevonult if jak nem várják be hadi szolgálatuk végét, hanem a harctérről is haza igyekeznek, hogy intézetük vizsgáló bizottsága elé álljanak. Abban a meggyőződésben teszik ezt, hogy tanáraik méltányos elnézéssel lesznek irántuk s kiadják a bizonyítványt abban az esetben is, ha a jelölteket egészen készületleneknek találják. Megérthető óhajtás az, hogy a legszentebb hivatásának teljesítésére induló egyén minden más gondtól mentesen s abban a tudatban teljesítse kötelességét, hogy oly közösségnek a tagja, amely vele érez jóban-rosszban egyaránt s amely, az érdemet meg tudja jutalmazni is. De végzetes tévedés azt gondolni, hogy ennek az együttérzésnek a fogalmak összezavarásában s ennek a jutalmazásnak illetékleien szolgáltatásokban kell megnyilatkoznia. Mert mi lenne más, mint a fogalmak összezavarása, az az eljárás, amely egymástól merőben külömboző dolgokat akar kiegyenlíteni, illetőleg egymás ellenértékéül adni? S nem illetéktelen-e az olyan jutalom, amely semmiféle oki összefüggésbe nem hozható a szolgálattal? Előléptetés, dicséret, kitünletés illeti meg a jó katonát, és pedig fokozott mértékben azt, aki nem hivatásos katona; iskolai bizonyítvány illeti meg a jó tanulót, és pedig annál nagyobb mértékben, mennél nehezebb megélhetési viszonyok között gondoskodik kiképeztetéséről. De hogy a kaíonadiák azért, mert katona, az iskolai képesítéshez megkövetelt ismeretek nélkül kielégítő bizonyítványt óhajtson, sőt igényeljen, annak elismeréseid, hogy hazafias kötelességet teljesít: ez a komoly gondolkodó szemébfen viszszás, a tudományos képzettség szempontjából káros, a jövő nemzedék munkáját illetőleg aggasztó jelenség. Ha kedvezményekről akarunk beszélni, s ez elől talán senki sem zárkózhatik el, legyen az a háború alatt a tanulmányi idő megrövidítése, vagy a vizsgálat körének megsziilatése, a háború után pedig gyorsabb menetben való előhaladás, esetleg elsőbbség biztosítása az egvenlök között. Ily módon eléggé méltányosan lenne egyensúlyba hozható a harctéri szolgálat a tudomány érdekeivel, s a vizsgáló tanárok nyugodtabb lelkiismerettel hallgathatnának jósziviiknek méltánylást esdeklő szavára. G. Takarékoskodjunk. Nem az élelmi cikkek fogyasztásának megszorításáról kívánok megemlékezni, hiszen ez teljesen felesleges. Egy és más dolog, ami elkerüli az intézőkörök figyelmét, száz és százezer métermázsa termény oknélküli elpazarlására vezet. Minden félig-meddig képzelt gazda tudja, hogy az elgazosodott tarlókba nem szabad korán vetni, mert be áll a féregrágás! Egyáltalán a tülkorai vetéssel a legkülönfélébb férgeket (népiesen szólva) és élősdicket, legyeket szaporítjuk. Csak a nyíregyházi határban kiszántottak jó néhány száz hold mocskos pajor által kirágott» rozsvetést, s újra vetették. Ezzel csak Nyíregyházán néhány száz ember kenyerét pocsékolták el. Okszerű, tanúit gazdával ilyesmi alig történt meg, s nincs senki, aki az előrelátásnak a legcsekélyebb mértékét is alkalmazná, s gátat vetne az ilyen pazarlásnak. Nagyon sok olyan földet vetettek be újra búzával, amely ez éven torzsgombával volt fertőzve. Sajnos nagyon sok gazda nem is tudja mi a torzsgomba! Sok olyan vizjárta földet is bevetnek, amely 10 esetből kilenczszer viz alá kerül. Vájjon kinek jut eszébe, hogy ezt a lutrizást megakadályozza? Az ilyen földeket csak tavasz-vetés alá lenne szabad használni, mig a kiéheztetésre épitett háború tart. Magyarországon még mindig igen sok vetést szórnak el kézzel. Ezzel mintegy 20°'o vetőmag pazarlás jár. Nagyon sok százezer hold túlságosan kései vetést csinálnak, ami a legtöbbször alig hozza meg.a vetőmagot, s elvonja a földet más hasznos cultur növény elől. Viszont sokan olyan rögös, vagy májusán szántott földbe vetnek, amiből alig ha lesz számottevő termés. Gazdáink még ma is annyira ragaszkodnak a kalászosok termeléséhez, hogy alig jut hely a három-négyszer te nagyobb jövedelmet nyújtó, s a talajt javító hüvelyeseknek. Jól tudjuk, hogy minő óriási hiány, van borsó, bab, és lencsében, s az intézőkörök semmit sem tesznek, hogy a termelés változatossá tételével a talaj kimerülésének is gátat vetnének, s az élelmezési nehéz problémát megkönnyitenék. Nagyon sok termény kallódik el a megkésett betakarításnál és cséplésnél, a helytelenül rakott kazalozásnál, s a rossz karban levő cséplőgépek munkája folytán. A termés átlagot nagyban rontja a tisztátalan, rossz csirázásu, rosszúl csávázott, degenerált vetőmag is, ezen a téren is igen sokat meg lehetne takarítani. Jó, tiszta vetőmagból vbúza, rozs, árpa) teljesen elegendő egy hectoliter, sőt jókori vetésnél 80—90 liter is, mig a gyanús magból 110—120 litert is vetnek. Vájjon kinek jut eszébe megnézni a kisgazda vetőmagját? Ennek szomorú következménye a silány termés évről évre. A tavaszi vetés sikere az őszi szántástól függ. Sajnos kisgazdáink ma sem készilik elő a talajt a tavasziak alá, innen a nagy hiány árpa, zab, kukorica, burgonya és répában. Az őszi szántás meg kétszerezi sőt háromszorozza a termést, s mégis bármerre járunk, mindenütt csak szántatlan tarlót találunk. Gazdáink kevés lóherét és lucernát termelnek, ez az oka a takarmánvhiánynak. Ennek pótlására állataikkal sok gabonanemül, rozsot, árpát és kukoricát etetnek fel, s állataik nincsenek olyan erőben, hogy a munkát birják és tejet, húst, zsírt és gyapjút termeljenek; innen van a nagyhiány ezen cikkekben. A lóhere és lucerna a legfehérje dúsabb takarmány, s ha ebből van elegendő, az erőtakarmányból nagyon kevés kell, s az erőtakarmány; i hizlalásra fordítható. Typikus burgonya talajokon népünk nem termel burgonyái, mert azzal dolog van! Mig Orosz-Lengyelország circa 90 millió, Németország 500 millió mázsa burgonyát termel, nálunk normális években 50 millió terem, ez éven a helytelen talajmunka, a rossz vetőgumó folytán aligha van 25—30 millió mázsa, s a drágaságnak ez egyik legfőbb oka. Jóllehet a burgonya sokféle alkalmazhatóságával nagyban megkönnyíti az emberi és állati táplálkozást. Mit látunk? Hivatalos köreink a burgonya termelést még megszorítják azzal, hogy jövőre sem engednek nagyobb burgonyaterületét beültetni! Ezzel állandósítják a nélkülözést, megnehezítik törvényes intézkedéssel a gazdálkodás megjavítását. Évek kellenek hozzá, mig magtáraink újra, úgy-ahogy megtelnek, s a burgonya termelés volna az egyetlen út az élelmezés zavartalan biztosításáraA túlhajtott rekvirálással megnehezítik a hús, tej, zsir és tojás termelést, s ez is- súlyosan érezteli hatását. Minél több korlátol szabnak a termelőnek, annál jobban megzavarják a gazdaságok menetéi, s a termelés lehetőségét. A baromfi-vész minden ősszel végig seper gazdasszonyaink portáján. Csak meg kell nézni egy ilyen baromfi udvart, mindjárt megtudjuk mi az oka. Az udvart nem takarítják, a ketrecekben felgyülemlik a piszok, s az ivóvizes edényt nem fertőtlenítik, s bele zöldül a viz. A baromfi udvar földjét gyakran fel kell nyesni és friss homokkal vagy földdel beteríteni; az etető helyet-naponta fel-