Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-01-30 / 8. szám

4 8-ik szám. 1916. január 30. Paulina alapítványáról készített alapítólevelekre, a Klár Vera féle ösztöndíj alapítvány 1914. évi zárószámadására vonatkozó képviselőtestületi határozatokat jóváhagyta. Tudomásul vette a vármegye alispániának a választás alá nem eső, legtöbb adót fizető képviselőtestületi lagok névjegyzékének megállapítására vonatkozó határozatát. Elhatározta, Beszterczebáuya szabad királyi város képviselőtestületének kezdeményezésére, hogy az árdrágító visszaélések megakadályozása érdekében a kormányhoz kérvényl intéz. Ezután feszüli érdeklődéssel hallgatta meg s élénk tetszés nyilvánítással fogadta a város 1915. évi közállapotáról készített polgármesteri jelentést, melyet egész terjedelmében lapunk más helyén közlünk. A központi választmány tagjául Szlaboczky Imrét, a jogügyi szakosztályba dr. Hoffmann Mórt, a pénzügyi szakosztályba Fekete Sándort és dr. Rósenberg Emilt, a szinügyi bizottságba Énekes Jánost, az egészségügyi bizottságba dr. Kállay. Rudolfot, árvaszéki kültagul dr. Korányi Endrét, község iiskolaszék tagjaiul Morauszky Ferenc és dr. Leffler Béla főgimnáziumi tanárokat választotta meg. A szegénysorsu iskolás gyermekeknek lábbelivel való ellátása céljára 2300 koronát szavazotl meg a képviselőtestület. Elhatározta, hogy. a községi polgári leányiskolában a Takács Karola és Juhász Ilona által betöltött állásokat rendes tanárnői állásokká szervezi át. A nyíregyházi feministák egyesületének anyavédelmi célokra 1000 koronát, a város által szervezett szalmafonó népfoglalkoztató műhely, üzembe tartási költségeire pedig 400 korona segélyt szavazott meg. A községi birói tennivalók ellátására továbbra is Jánószky Endrét bizta meg, kit a gazdasági intézői tennivalók ellátása alól ezidőre ismét fölmentett. Végül egy. kellemetlen üggyel foglalkozott a képviselőtestület. A városi lisztüzletből kifolyólag egyik megrendelő pergel fordult a város elleni s a város felebbezésére a felperes által beadott előkészítő iratban felperes oly. súlyos, és a jövedékkezelőségi bizottság tagjait, valamint a városi lisztüzlet vezetésével és kezelésével megbízott tisztviselőket és alkalmazottakat mélyen sértő kitételeket használt, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy. helytelen megvilágításba állítsák be mindazokat, akik e nehéz és felelőségteljes közfeladat teljesítésében az önös érdekek legteljesebb mellőzésével, a legnagyobb ügybuzgalommal, gondossággal és a város lakossága iránt viseltetett legmelegebb szeretettel jártak el. A képviselőtestület ezzel a méltatlan megtámadással szemben teljes elégtételt adott úgy. a jövedékkezelőségi bizottság tagjainak, mint a lisztüzlet vezetésével és kezelésével megbízott tisztviselőknek és alkalmazottaknak, amidőn egyhangúlag az irántuk való változhatatlan bizalmának adott határozatilag kifejezést. Több apró tárgy elbírálása után a közgyűlés 5 órakor véget ért. A kadbavonultak felőli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító Irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 0—13 óráig. Praeludium a Leányegylet estélyéhez. ...Boldogabb időkben, ...óh, mi régen volt,... más volt a felhők futása is, ...rossz csillagok nem jártak fölöttünk az égen; nem volt ugar szántóföld a hazában; csonka, béna, világtalan, beteg, sárga arcú, megtört szemű hős katonák kisértő lélekjárása nem indult végelátatlan útjára még; nem gyuladt ki a haragvó Eris fáklyája: Béke volt, áldott, napsugaras béke; aludtak a romboló szenvedélyek; láthatatlan kulisszafalak mögött rejtőzött a halandók szeme elől a borzalmas, vérivó szörnyeteg — a háború, — ugrásra készen... Boldogabb időkben ... Ugy tetszik, Időben és Térben ezek a boldog idők oly messze, mesés távolba tűntek el könnyes szemünk sóvárgó pillantásai elől, mint az őszi ökörnyál ezüstös szállai mikor a halvány őszi napfényben magasra.... meszsze... mindig magasabbra szállnak, mig mi idelent, reszketve, kezünket tördelve, borzongva lessük, ha ezek a tündöklő szállak: életünk minden reménye és üdvössége nem tünnek-é örökre el?... Boldogabb időben, — immáron harmadszor kezdem a mesét: volt ennek a nemes városnak egy elkényesztetett édes gyermeke — a Leányegyesület. Szegény s árva kisgyerekeket istápolt, táplált s ruházott ez az egylet — s mi találta volna jobban meg az utat az emberek szívén át — a zsebéhez, mint ártatlan, szenvedő gyermekarcok. Nem is kellett üstdob és kürtszó, — ámbár bevalljuk, ütöttük, fujtuk mi azt is eleget, — hullott a kinyújtott perselybe fillér, tallér,—még olykor arany, dinár is. Szánjuk, de nem bánjuk vétkeinket, — pumpoltunk mi bizony eleget, megadóztattunk gazdagot és szegényt — de nem is volt éhező és fázó gyerek a városban s íme!.... Nyári napsütésben, virágok özönében, gyermekarcok ragyogásában, pünkösti örömmel hirdettük minden utcasarkon: áll már, felépült kint a Sóstón, tölgyerdő árnyában lombon átszűrődő nap sugarak lenge táncában a gyönge, beteg, szegény kis gyermekek hajléka: a Szerénalak! Tündérpalota! Ujjongtunk akkor egy szívvel, — s nem volt-e igazunk? Emberszeretet és jóság hordták össze a téglákat; részvét és könyörület volt a vakolat; szivünk minden ujjongó dobbanása, hálahymnusza volt a jó emberek dicsőítésére,... akik ezután sem vetik meg a Leányegylet kérőleg eléjük nyújtott tenyerét, — hiszen kis tőkénket mind, mind beleépítettük a szeretet e kis hajlékába.... amikor egyszer csak vad szélroham sepert végig a világon,... viharfelhők takarták el a napot, — haragos villámok támadtak egymásnak; — megdördült az ég s reng reng azóta szüntelenül. Sötét felhők tábora csak azért vonul el, hogy másik jöjjön helyébe s csak néha látjuk a menybolt egy parányi kék foltját... Égzengés, viharfelhők alatt, villámok fényében áll a mi pünkösti hajnalon épült kis tündérpalotánk, de nem a mi szegény kis, beteg gyermekeink lakják: szenvedő, sebesült hős katonák tanyáznak benne s ez jól van igy — az emberszeretet idekölcsönzött tőkéje igy is meghozza kamatait, .... de jó közönség, nagylelkű emberbarátok, — mitévők legyünk mi, — becézett édes gyermekből lett mostoha árva, akiről mindenki megfeledkezik? Készséggel öltöttük fel és megadással hamupipőke hamuszín köntösét és húzódtunk gyermeknépkonyhánk tűzhelye mellé, de ez a tűzhely kialvással fenyeget.... Bölcs, igazságos, jogos és méltányos, ha most minden "jótékonyság, a hivatalos és az egyéni is, a hadviselés csukaszürke és közöld forma ruhájába öltözik, — de mit csináljunk, ha mégis annyi éhező, rongyos és mezitlábos gyerek szaladgál körülöttünk?... Eljött szent karácsony ünnepe; mit tettünk, — im bevalljuk: vettünk mi ruhácskát, vettünk mi cipőcskét, nagyrészt — hozomra. Mesém vége felé közeledik. Az adósnak még a régi mesékben is fizetni kellett: nekünk is ezt kell cselekednünk s igy elfogódva, félénken járulunk elétek: Nagylelkű, jó közönség, deli hölgyek s vitéz urak, jöjjetek el minél számosabban a jövő hó: február 12-ik és 13-ik napján tartandó két jesténkre, holott is felöltendjük Thália álorcáját, lantot pengetünk és dali táncot járunk a kedvetekért, megteszszünk mindent, a mi csekély erőnktől lelik, — a mi szegény, árva, éhező és fázó kis gyermekeinkért, — jöjjetek és ne haragudjatok ránk, legyetek elnézéssel fogyatkozásaink iránt — de fizessetek felül minél többet, mert hajh! a város nem ad fát a színház kifűtésére és nagyon drága a fa ! Nagylelkű pártfogásért esedezik a Leányegyesület. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, január 28. — Hivatalos. Délkeleti hadszíntér: Csapataink most már Gusinje vidékét is megszállották. Itt sem akadtak sehol ellenállásra. A montenegrói hadsereg lefegyverzése befejezéshez közeledik. Orosz hadszíntér: A besszarábiai határon Toporoucnál ma reggel a 10. középgaliciai gyalogezred osztagai megrohantak egy orosz előállást s azt kézi tusában elfoglalták, betemették az orosz árkokat és legénységük nagyrészét foglyul ejtették. Egyébként semmi újság. Olasz hadszíntér: A szokásos tüzérségi harcoktól és kisebb vállalkozásoktól eltekintve, a tegnapi nap események nélkül telt el. Höfer altábornagy^ a vezérkar főnökének helyettese. Nyugati hadszintér: A neuvillei harcvonal-szakaszon a franciák kézigránát támadásait nagy veszteségek mellett visszavertük. Egyik robbantási tölcsér az ellenség kezén maradt. A január 26-iki zsákmányunk 4 gépfegyverrel és 2 hajtógéppel szaporodott. Az ellenség többször ágyúzta az arcvonalunk mögött fekvő helységeket, amire mi Rheims bombázásával feleltünk. Csapataink a 285-ös magaslatnál, La diaiadétól északkeletre harc után megszállottak egy, az ellenség által robbantott tölcsért. Az ellenségnek Freiburg nyílt város ellen intézett éjjeli légi támadásáról végleges jelentések még nem érkeztek. Az angol alsóházban a légi harcok eredményéről adatokat hoztak nyilvánosságra, amire legjobban a következő öszszeáliitással felelhetünk. Az általunk és az ellenség által repülőgépekben szenvedett veszteségre vonatkozólag 1915. október hó 6-iki jelentésünk óta, tehát az 1915. október; 1 óta lefolyt időközben a nyugati hadszintéren német repülőgépekben a veszteség a következő volt: Légi harcban elveszett 7, a földről lelőttek 8-at, eltűnt 1, összes veszteségünk 16 Nyugati ellenségeink abban az időben légi harcban 41, a földről történt lelövés folytán 11 és vonalainkon történt kényszerleszállás folytán 11, összesen 63 repülőgépet vesztettek. Itt csak a kezünkbe került ellenséges repülőgépeknek egész bizonyosan megállapítható számáról van szó Keleti hadszintér: A Vladimír Idsy mindkét oldalán, Dünaburgtól délre, valamint a Stochod és Sztir közti szakaszon kisebb ütközetek voltak, amelyekben foglyokat ejtettünk és hadianyagot zsákmányoltunk. Balkáni hadszintér: Semmi újság. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG.