Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-10-15 / 82. szám

Nyíregyháza, 1916. október 15. Vasárnap •XXXVII. évfolyam, 82 szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivatalos hirdetések sora 60 f. A nyilttér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Anyák. Anyák, magyar anyák, glóriás áldozatai a rettenetes világfelfordulásnak: végtelen nagy a ti boldogságotok és végtelen nagy a ti szenvedésetek. Büszkén vallhatjátok magatokat igazán boldogoknak, mert ti hoztátok világra a szabadságnak diadalmasan küzdő harcosait, ti neveltétek őket szép, erős, kitartó daliákká, ti oltottátok lelkükbe a szülőföld szeretetét, ti adtátok őket áldozatúl legnagyobb, legdrágább, legszentebb kincsünkért: a magyar hazáért. Mert boldogság a gyermek, az élet kertjének legszebbik virága, a jövő reményének legféltettebb biztositéka. Buzgóbbá teszi a sziv mély fohászát, megédesíti az élet kisebb-nagyobb gondjait, bensőbbé avatja a családi élet melegségét. Senki nem érezheti mindezt oly teljes mértékben, mint a szerető, gondos, önfeláldozó édesanya. Ki boldogabb, mint ő, mikor gyermekéi az első lépésre, az első szóra tanítja, a ba jok és betegségek örvényein győzedelmesen átsegíti, az erkölcsi javák keresésére buzdítja s az élet küzdelmeire teljes fölszereléssel bocsátja?! És van-e nagyobb boldogság, mint az a tapasztalat, hogy ha egyébért nem, azért az egyért nem hiába éltünk, hogy a magunk helyére derék utódot állítottunk?! íAnyák, magyar anyák: mennél nagyobb volt eddig, annál fájdalmasabb most a ti boldogságotok.... Fiaitok messzire szakadtak tőletek, s nem tudhatjátok, milyen sors várja őket a távol idegenben. Lelketek egyedüli táplálója a biztató remény, éltetek egyetlen öröme a várvavárt rózsaszín levél. Ha néhány napra hazajönnek, csak ideig-óráig tartó megnyugtatást hoznak magukkal: az új elbúcsúzás megint felszakítja a befelé vérző sebeket. Hát mikor úgy hozzák őket, megsebesülten, bénán, betegen, s azt kell látnotok, hogy nyomorékok lettek egész életükre! Hát mikor viszik őket idegen országba, nehéz rabságba, s nem tudhatjátok, hogy viszontlátjátok-e valaha őket! Hát mikor megtudjátok, hogy nincs többé viszontlátás, mert hős halált haltak, s meg nem található közös sirba kerültek! Nincs szó, amely kimondhatja, nincs szám, amely kifejezheti az anyák szenvedését. És még ebben a szenvedésben is van fokozat, mikor arról van szó, hogy a családfőért kell végigjárni a gyötrő bizonytalanságok és gyászos bizonyosságok végtelen kálváriáját. Ám ha boldogságotok nem volt minden szenvedés nélkül, mikor gyermekeilekéri aggódtatok, szenvedésetek sem lehet minden boldogság nélkül, ha arra gondoltok, hogy milyen fiaitok vannak. Fájdalmas a li boldogságotok, megdicsőülés a li szenvedésetek! V. J. Közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei október hó 12-ik közigazgatási bizottság napjan tartotta rendes havi ülését Mikecz Dezső alispán elnöklésével. .leienvoltak: Mikecz István főjegyző, dr. Kausay Ödön II. főjegyző, Gergelyffy Endre, Dobos László, Borbély Sándor aljegyzők, Osváth László berendelt szolgabíró, dr. Szesztay Zoltán tiszti főügyész, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Sefcsik József kir. pénzügyigazgató, Hoffmann Sándor kir. főmérnök, dr. Dohnál József tiszti főorvos, Lengyel József kir. segédtanfelügyelő, Kausay Tibor gazdasági felügyelő, Vas Mihály, Somogyi Gyula, dr. Járossy Sándor és Haas Ignácz bizottsági tagok. Mikecz Dezső alispánnak a közigazgatás körében szeptember havában előfordult nevezetesebb eseményekről szóló jelentését Mikecz István főjegyző a következőkben adta elő: A népek millióinak véres küzdelmében bennünket szeptember havában az oláh betörés által előidézett hadi helyzet s az erdélyi menekülők sorsának kérdése érintett legelső sorban. Lélekzetfojtó szorongással néztük eme küzdelem ujabb és ujabb eseményeit s végre is örömmel összegezhetjük az elért eredményeket. Az oláh háború első hónapja elég volt arra, hogy hitszegő volt szövetségesünk megtanulja azt, mi a háború a maga véres áldozataival, gyászával, borzalmaival és mérhetetlen keserűségeivel együtt. Tutrakan, Szilisztria, Petrozsény, Szeben és Brassó kellően felvilágosíthatták arról, hogy e hadviselés nem katonai séta, nem védett területeken, s nem egy veszélytelen éjjeli rabló kaland a távollevő gazda portáján . Az első meglepetés kábulata után — talpra állott a szinte álmában orvul megtámadott magyar nemzet s hű szövetségedével együtt útját állotta a hitvány nemzet betolakodó hadseregének, s az igazság és elkeseredett önvédelem acélos erejével csapott le reájuk s kérlelhetetlenül fogja végrehajtani e nemzeten a történelem igazságos ítéletét. A menekülők. Fájdalmasan, de a teljesített kötelesség öntudatával és megnyugvással számolhatok be a mult hónap másik s reánk nehezedett nagy kérdéséről, a békés otthonukat oly meglepetésszerűen elhagyni kényszerült s hozzánk irányított erdélyi menekülők elhelyezeséről. Egyes szórványosan érkező menekülőktől eltekintve kik leginkább ismerősük, vagy hozzátartozóikhoz jöltek —' szeptember hó 10-ikén fulott be Nyíregyházára az első 368 menekülőt hozó vonat, kik mindannyian Marostorda vármegyebeliek voltak, s kik Nyíregyházán helyeztettek el. Azóta nap-nap után — Szolnokról irányitva — folyton érkeznek menekülőkkel'telt vonatok, ugy, hogy ez időszerűit már 14000 menekülőnél több van Szabolcsvármegye területén elhelyezve. Bár a belügyminiszter ur és kormánybiztos ur beosztása szerint Szabolcsvármegye területére kizárólag csak Marostorda vármegyei lakosok irányiitattak — volna ide, mégis Szolnok vármegye alispánjának megkeresése alapján készségesen vettem a Csik- és Udvarhely vármegyékből ide irányított menekülőket is, és azokat is elhelyeztettem, annyival is inkább, mert az e tárgyban megkereső alispán szintén tudomásomra hozta, hogy a nehéz vasúti közlekedés miatt ottan letelepedni kívánó Marostorda vármegyeieket készségesen elhelyeztette Jásznagykunszolnok vármegye területén. Midőn azonban azt kellett tapasztalnom, hogy e két utóbbi vármegyéből jóformán csak czigány irányittatott ide, kénytelen voltam a szolnoki alispánhoz táviratozni, hogy e két vármegyéből több cigány menekültei elfogadni nem fogok, hanem azokat kénytelen leszek visszaküldeni. A menekülők részére a szeptember, havi jelentésemben emiitett 120.000 koronán kivül a belügyminiszter úrtól ismét kaptam 220,000 koronát; Szabolcsvármegye társadalmához pedig kérő szóval fordultam, hogy a menekülők segélyezése végett adományaikat juttassák el hozzám, és hogy otthonukat megosztva, biztosítsák az elszállásolást. Jóllehet a vármegye közönségének áldozatkészsége előzőleg már minden irányban igénybe vétetett, mégis az adakozás szépen kezdetét vette s bízom benne, hogy elég tekintélyes összeg fog rendelkezésemre bocsáttatni. A vármegye területére jóformán a legszegényebb néposztály irányittatott, ugy, hogy azok — nagyon kevés kivétellel — közel látásra rá vannak utalva, s mivel meglepetésszerűen kellelt menekülniök, jóformán csak a magukon lévő holmicskájukat tudták elhozni s igy a legszükségesebb fehér és felső ruhával, nem 'különben cipővél is el kéli őket látni, ugy, hogy a rendelkezésemre bocsátott öszszeg a legrövidebb időn belül cl fog fogyni. A menekülők 90 százaléka nő, gyermek és alaggott férfi, alig van közöttük férfi munkás. A férfiak mind, a nők közül pedig sokan igyekeznek különösen a falukon munkába állani, és igy némi keresethez hozzá is tudnak jutni. Számbavételük állandóan folyamaiban van, a nyilvántartások azonban még el nem készülhettek, mert folyton érkeznek menekülők. Megérkezésük után azonnal orvosi vizsgálat alá vétettek és sajnos Dombrád és Szabolcsveresmart községekben elhelyezett menekülő cigányok között több fekete liimlős esel fordult elő, sőt három közülük meg is halt. Az ottan elhelyezeti 130 cigány elkülönittetett, azok csendőr őrizet alá vétettek s mindannyian beoltatlak. Egyébb betegség — egy két lényegtelenebb — leginkább hüléstől származó betegségektől eltekintve — nem fordult elő.