Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-28 / 77. szám

2 77-ik szára. NYÍR¥IDBK 1916. szeptember 28 nált már a secularizatió behozataláról és a holtkéz eltörléséről irott fejtegetéseivel. A gondolat igen szép, de még mindig nem teljes. Mert ha holnap azt mondaná ki a törvényhozás: «Közhirré teszem, — hogy törvénnyé tettem a secularizációt — és eltöröltem a holtkézt, tehát mindenki hozzájuthat a földhöz ; mi lenne az eredmény? A 20.000 holdas földekben 30 év múlva nem gróf Nákó és nem herceg Daruváry ülne, hanem báró Weinberger és Klofacsek, az élelmes cseh. Tehát csak a nevek változnának a lényeg nem. Millió mértföld távolságra esik tőlem az elfogultságnak még a legcsekélyebb árnyalata is. Helyesnek' vallom, hogy az élhetetlen pusztúljon, a szorgalmas, törekvő pedig boldoguljon. Hiszem és tudom, hogy Klofacsek és Weinberger urak 30—40 évi páratlan szorgalmuk eredményeképpen lettek azzá a mik. Közben pontosan fizették az adójukat, virágzóvá tették a gazdaságukat, s ennélfogva szaporították a közvagyont. Jól tudom és vallom azonban azt is, hogy a szorgalmas, törekvő nagybirtokos uraság Weinberger Hersch fia, Ármánd, az ifjú méltóságos már vetekedik tékozlásban a legősibb sarjjal. Lóversenyen j,átszik, színésznő szeretői vannak, ostoba dolgokra szórja a pénzt, akárcsak a birtokban nagynevű elődjei. Nővére Abigél baronessenek egész udvarló serege van, sok-sok ezereket költ csak egyetlen egy estély toilettjére s ékszereire. Szóval amint az öreg Weinberger vagy Kloficsek behullja a szemeit, itt is rablógazdaság folyik. Nem új a dolog! Már réges-régen tudták, hogy az egészséges államélet egyetlen alapja, ha az aránytalanságokat lehetetlenné teszik. Minden szorgalmas erőkifejtésnek lehetővé teszik, hogy érvényesülhessen. — Kornélius Grachus a nagy római néptribun keresztül hajtotta a szenátusban azt a javaslatát, hogy az «Agerpublicusból 1000 holdnál többet senkisem birtokolhasson. Azon elvből indulván ki, hogy a rengeteg dominiumok a kis emberbe belefojtják a levegőt, rabszolgává teszik őt. Javaslata a legideálisabb törvénytervezet a világon, jó eleve útját állja a pauperizmusnak. Szorgalommal mindenki szerezhetett annyit, a mit megbirt övéivel dolgozni vagy" dolgoztatni. A birtok mennyiségének megkötöttsége pedig kizárttá tette, hogy a mások orra elől elkaparithassák a földet, összehalmozván azt könnyelmű örökösök örömére. A föld főleg azé legyen, aki verejtékével öntözi, vagy ha ez szigorú elv, mindenki a ki szerelmes a földbe, szorgalmával hozzájuthasson. A birtok összehalmozást lehetetlenné kellene tenni, hogy egy szabad, munkás, derék parasztosztály, keletkezhessek, független büszke oszlopa a hazának! Vájjon nem gondoltak-e e sorok olvasói közül sokan arra, hogy ötször anynyit is ki lehetne a földből hozni, ha okszerűen művelnék? Ha tudják, miért hagyják a parasztot ősi mezőgazdasági kulturátlanságában?! Az ország csak úgy hemzseg a sok polgári iskolától, a proletárizmus, pauperizmus nagyobb örömére! Vájjon nem volna-e okosabb, ha abból a sok-sok százezer koronából minden járásban szakszerű, egyszerű iskolát tartanának, a hol a nép gyermeke a 6 elemi után egy évig gyakorlati gazdasági oktatásban részesülne? Miért nem igyekszenek kormányaink a földműves, iparos, kereskedő, birtokos, hivatalnok osztályt főleg arra megtanítani, hogy igazi földműves, iparos, kereskedő, birtokos, hivatalnok váljék belőle? Szóval követelmények szerint! Agrár államokban a paraszt a legerősebb oszlop, egészséges, jómódú, [független parasztosztály a legbiztosabb oszlopa az állam fennmaradásának viharos időkben. Vagy IV. Henrik király óta nem támadt volna nagy úr, a ki igaz szeretettel gondolna a föld legegyszerűbb gyermekeire? Ne engedjétek, hogy a paraszt socialistává váljék! Ne! És pedig nem azért, mintha a socializmús rossz lenne, hanem azért mert erre képtelen. Azért, mert a paraszt arisztokrata hajlamokkal telitett és szoci, csak ártalmára lenne az igazi szocializmusnak. Simonyi Sándor. •MM k erdélyi menekültek a nyirbaktai járásban. Az orrvul támadó oláh csapatok erdélyi betörése következtében hontalanná vált menekülők befogadása érdekéhen országszerte erős mozgalom indúlt meg, — különösen azon a vidékeken, ahová a kormány menekülteket irányított.-A nyirbaktai járásban is hetek óta készültek a menekülők elhelyezésére, községenként bizottságok alakultak s a járás agilis és melegen érző uj főszolgabirájának Evva Istvánnak az érdeme elsősorban, hogy a menekülők elhelyezése és ellátása — e járásban mondhatni példaszerűen hajtatott — végre. Az ő kezdem étkezésére létesültek a községi pártoló bizottságok s indultak meg gyűjtések, melyeknek eredménye immár tekintélyes összeget tesz ki. F. hó 22-én délután 2 óra tájban érkezett a nyirbaktai járásba 2 külön vonattal 720 erdélyi menekülő, kiket a nyirbaktai állomáson a főszólgábiró vezetésével számos tagu küldöttség fogadott. A megérkezéskor Evva főszolgabíró a következő szavakat intézte a járásba jött erdélyiekhez: Erdélyi testvéreink! A világháború zivatara a ti otthonotokat sem kimélte meg a pusztítástól s arra "kényszeritett benneteket, hogy tűzhelyeiteket bizonytalan időre elhagyjátok, hogy a rombolás színhelyéről meneküljetek. Gondoskodtunk arról, hogy a ti menekülésetek ne legyen földön futás, mert a magyar föld melege mindenütt otthont ad és keblére öleli gyermekeit. Tárt karokkal vártunk és fogadunk benneteket és "kívánom, hogy járásomban a kiáltott gyötrelmek és fáradalmak után — megpihenést és megnyugvást találjatok, és ha majd eljön a szabadulás ideje, azzal a tudattal és érzéssel térhessetek vissza szűkebb hazátokba, hogy itt közöttünk mint testvéreink éltetek. A zneleg szavak elhangzása és megköszönése után frissen főzött ebéd osztatott ki, gulyás leves, sertés pecsenye, kenyér, tej, kávé, thea. A nyirbaktai állomás mellett külön konyha állíttatott fel e célra, a község 2 sertést vágatott le és mindenféle bőséges élelemmel látta cl a menekülőket A menekültek Nyirmada, Vaja, Rohod Jákó, ófehértó, Levelek és Apagy községekben helyeztettek el, a hol hasonló szíves fogadtatásban és megvendégeltetésben részesültek. A jövőbeni ellátásuk felől a közigazgatási hatóság gondoskodik s minden ügyes-bajos dolgaikat a járás főszolgabirája személyes érintkezés utján intézi el. Erdélyi testvéreink nyugodtak lehetnek, az elhagyott otthon helyett itt is otthonra találnak. középszabolcsi ref. egyházmegye közA középszabolcsi református egyházmegye e hó 26. és 27-én tartotta meg Nyíregyházán rendes őszi közgyűlését, Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert gondnok társelnöklésével, Mikecz Dezső, dr. Kovách Elek, Andrássy Kálmán, Szabó Lajos, Nánássy Andor, Rátz Gyula, Nagymáthé András tanácsbirák, Mikecz István, Szikszay András, Korocz József, dr. Szesztay Zoltán, Szabó Aladár, dr. Katonka Bertalan stb. és az egyházak képviselőinek élénk résztvétele mellett. Az első napot a tanácsbirói és előértekezlet a bírósági és fegyelmi ügyek vették igénybe, magára a közgyűlésre másnap került a sor. A „Te benned bíztunk eleitől fogva" örökszép dallama s egy igazán fenkölt, és a mai időkhöz méltó, esperesi ima és elnöki megnyitó vezette be a közgyűlést. A világháború szörnyű veszteségei kint és bent, az e feletti hazafias gond és aggodalom, de másrészt a végső sikerben vetett biztos vallásos meggyőződés csendültek ki az esperes szavaiból, mély hatást keltve a jelenlévőkben. Meleg szeretettel üdvözölték, több mint 25 éves gondnoki jubileuma alkalmából Gencsy Albertet, 20 éves esperesi jubileuma alkalmából Görömbey Pétert, Andrássy Kálmánt, kit igazán kiváló és önzetlen közéleti és szövetkezeti működéséért a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntetett ki Őfelsége, és végre — a kiváló főjegyzői működés után e. m. tanácsbirói állásra megválasztott — Korocz Józsefet. Az igen bő tárgysorozat során fontos kérdések is kerültek napi rendre. Behatóan foglalkoztak a tanítók tömeges hadbavonulása folytán mind több gondot okozó tanügy kellő ellátásával. A lelkészi kar erkölcsi és hazafias kötelességének ismerte el, hogy szükség esetén maga lássa el a fontos ténykedést s örömmel vette tudomásul hogy — egy egyháztól eltekintve — nem is szünetelt a tanítás s a székely menekülő tanítók bevonásával az egész vonalon biztosítva van a jövő tanítás zavartalansága is. Az anya és csecsemővédelem s a rokkantak támogatása terén ugy a lelkész egyesület mint most az egyházmegye lelkesen ajánlkozott fel a vármegyei és társadalmi aktió legodaadóbb szolgálatára és napi rendben kívánja tartani ezt az elsőrangú és fontos közéleti kérdést. Meghatott szívből vettek tudomást a cyklon rettenetes ereje által egyes ref. egyházak épületeiben okozott szinte helyrehozhatatlan károkról. Anyagilag is segélyezik a csapás által leginkább sújtott balkányi és geszterédi egyházakat, ez irányban lépéseket tesznek a felső egyházhatóságoknál s hálával adóztak a püspöknek, főispánnak, alispánnak, a balkányi népnek és a Gödény testvéreknek, kik gyorsan és sikeresen siettek annak idején a sulytott egyházak támogatására. A reformátió jubileuma alkalmából az egyház feu tartó alapok létesítése s a leánynevelés fellendítése mutatkoztak a református hitélet méltó mértföld köveinek. Sikerrel biztató kezdeményezés történt e téren az irányban, hogy szépen fejlődő — bár a mai nehéz viszonyok miatt egyelőre nem működő — nyíregyházi ref. leányinternátus fejlesztessék polgári iskolával is felruházott leánynevelő intézetté. Kegyeletes szavakkal parentálták el Baráth Imrét a gávai egyház 85 évet élt, s annak idején még az 1848-as nagy időkben honvédeskedő, nagyérdemű öreg lelkészét s Hajduvármegve alispánját s , egyh. m. gondnokát Kovács Gyulát s viszont dicsérettel illették a hadikölcsön sikere érdekében buzgólkodó lelkészeket és tanítókat. BANYAY ES PAPP művésziesen fest és tisztit mindennemű női és férfi ruhát, — gallért és kézelőt hófehérre mos, tükörfényesen vasal. — Gyászruhák soronkivül — 24 óra alatt — készülnek. Vidéki megrendelések pontosan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. Felvételi üzlet: Nyíregyháza, Széchenyi-út 2, Műhely: Kis-tér 2. (Apollóval szemben.)