Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-24 / 76. szám

76 ik szám. JNÍYÍRYIDÉK 1916. szeptember 24 5 vagy alkalmazottnak a rekvirálástól 1917 augusztus 15-ig tényleg jár. Abban a kérdésben, hogy vájjon a béke időbeli cseléd létszám veendő-e gazdasági szükséglet megállapításának alapjául, vagy azon cselédek száma, a kik most a termelőnél tényleg szolgálatban vannak, vagy a legközelebbi cseléd változáskor tényleg felfogadhatók lesznek? az szolgálhat irányadóul, hogy csak azon cselédek járandósága vehető számításba, a kik most tényleg ott vannak, vagy a legközelebbi cseléd felfogadáskor valószínűleg felfogadhatók lesznek. Megjegyzem, hogyha a cselédfelfogadáskor a szegődtetés nem következnék be, a felfogadási idő után az igy feleslegessé vált mennyiség azonnal beszolgáltatandó, — hogyha pedig a cselédek járandósága cimén számba vett szükséglet ilyetén megállapítása után a termelő mégis több cselédet fogadhatna fel, mint a mennyi a szükséglet megállapításakor a hatóság által számba vétetett, az esetleg újonnan alkalmazott cselédek lisztszükségletének biztosítása már a törvényhatósági közellátás terhére esik épen ugy, mint a hadbavonult s onnét régi helyére visszatérő cseléd lisztszükséglete is. Az a terménymennyiség, melyet a termelő a hadbavonult családjának tényleg kiszolgáltat, a gazdasági szükségletbe beszámítandó. 2. Az időleges munkások munkabére cimén csak ott és annyi termény vehető számításba, ahol a terménybeli elllátás most szokásban van és csak oly mennyiség, amely a helyben szokásos mennyiségnek megfelel. Azt, hogy a rekvirálástól 1917 augusztus 15-éig mely időszakokra s hány ilyen munkás vehető számításba, természetesen csak az illető gazdaság üzemének és viszonyainak megfelelő elbírálásával lehet a hatóságnak eldöntenie. A hadifoglyok ellátására az alkalmazás idejére annyi terményt szabad számításba venni, amennyi az érvényben levő rendelet értelmében kiszolgáltatható lisztmennyiségnek megfelel. 3. Aratórész, cséplörész cimén csak annyi terményt lehet számításba venni, mint amennyit a folyó évben végzett aratási és cséplési munkáért az idei termésből a gazdának még szerződés szerint ki kell szolgáltatni, továbbá azt a mennyiséget, a melyet az 1917. évi augusztus 15-ig kell majd a termelőnek az 1917-iki aratás és cséplésnél alkalmazott részeseknek előleg és élelemre természetben még olyan időpontban kiszolgáltatni, amikor az 1917 évi termésből az e célra szükséges mennyiség még kicsépelve nem lehet. 4. A vetőmagszükséglet megállapításánál a termelő a vetés forgóját figyelembe véve, egy-egy kat. holdra annyit vehet számításba, mint amennyit ott rendszerint egy kat. holdra felhasználni szokás. Az őszi vetés elpusztulása esetét is figyelembe véve, az ilyen vetés pótlásra szükséges mennyiség is számításba vehető. Természetes, ha az őszivetés nem kiván pótlást, köteles a termelő a vetés pótlás cimén visszatartott terménymennyiséget feleslegként legkésőbb május hó 15-ig beszolgáltatni s azt, hogy a termelő ennek a kötelezettségének megfelelt-e, köteles a hatóság szigorúan ellenőrizni. 5. Az állatállomány szükségletének megállapításánál csak a gazda rendes állatlétszáma vehető számításba, vagyis az, amely az illető gazdasági üzem méreteinek és a békeidőben tartott állatlétszámának lényeges eltérés nélkül megfelel. Az állatállomány szükségletére búzát, rozsot, kétszerest visszatartani és használni a folyó évi julius 2-án 2282/1916 M. E. sz. rendelet értelmében egyáltalán tilos. Olyan helyeken és olyan időszakokban, ahol és amikor a lóállomány a békében sem fogyasztott abraktakarmányt, ilyet számításba venni nem szabad, ott pedig, ahol az abraktakarmány adagolása eddig is gyakorlatban tyolt és ahol az abraktakarmány nélkülözhetetlen (pl. csikók, mének) a legszigorúbb takarékosság érvényesítésével kell visszatartható menynyiséget megállapítani, de csak azon időszakra, amelyben a nehezebb munka vagy a tenyésztés érdekei miatt az abraktakarmány okvetlenül szükséges. Egy lóra kivéve a hágómént — öt métermázsánál több még ilyen indokolt esetekben sem vehető számításba. A szarvasmarha ellátására abraktakarmányt csak különösen indokolt kivételes esetekben lehet az okvetlenül szükséges s takarékosan számított mennyiségben figyelembe venni (pl. tehenészet, tenyésztés). A sertések ellátásánál árpából csak az a legkisebb mennyiség vehető számításba, amely az állomány fentartása s a malacok felnevelése érdekében okvetlenül szükséges. Juh, kecske állomány részére — kivéve a tenyészkosok részére okvetlenül szükséges mennyiséget s a kiválóbb tenyészetekben a bárányok részére legfeljebb két hónapra okvetlenül szükséges mennyiségeket, abraktakarmányt engedélyezni egyáltalán nem lehet. A baromfiállomány részére csak a rostaalj (ocsu, hulladék) vehető igénybe. A hizlalásra nézve az veendő figyelembe, hogy senki sem terjeszkedhetik tul gazdasága eddigi hizlalásának keretein. Nem hizlalhat senki sem többet, mint a mennyit a béke idején hizlalt s e hizlalásra a termelő gazdasági szükséglet cimén csak akkor tarthatja vissza a szükséges mennyiséget, ha az előző években a hizlalást nem vásárolt, hanem saját

r termésű terményével eszközölte. Általában azt kell szem előtt tartanunk, hogy a termények rekvirálása a hadsereg ellátására és a közélelmezés céljaira történik, tehát a legfontosabb s legnagyobb közcélok érdekében. Ezen döntő jelentőségű érdekek biztosítása végett el kell mennünk a gazdasági érdekek korlátozásában egészen addig, a meddig a gazdasági üzem fentartásának kockázata nélkül elmehetünk. A különben jogos magánérdeknek, a fejlesztés kívánatos céljának ma háttérbe kell szorulnia az ország védelmének nagy feladata előtt. A rekviráló hatóságnak s a termelőnek mindig azt kell szem előtt tartania, hogy csak gazdasági szolgáltatási képességeink teljes megfeszítésével lehet az ország védelmének nagy célját elérnünk. Mindenki meg van arról győződve, hogy a termelő áldozatkészsége határtalan, ha a haza nagy érdekéről van szó. Fel kell tehát a gazdasági érdekképviseletekkel karöltve a hatóságnak világosítania a termelőket arról, hogy ma az ő gazdasági szolgáltatásuk éppen olyan fontos, éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a harcban állók fegyveres ereje s az, a ki igényeit a legkisebb mértékre redukálja s minden nélkülözhető készletét közcélra eladja, nem egyeseknek, nem a hatóságnak, nem a kormánynak, hanem a hazának tesz nagy szolgálatot, melyről a megvédelmezett s a kivívott győzelmes békében felvirult ország késő nemzedékei is hálával és elismeréssel fognak emlékezni. A midőn felkérem alispán urat, (polgármester urat) hogy a gazdasági szükségletek megállapítása ügyében a fentieknek érvényt szerezzen, egyben felkérem arra is, hogy a vásárlási igazolványok alapján eszközölt vételek és eladások jogszerűségének az idézett 2978. M. E. sz. kormányrendelet 2. §-ának harmadik bekezdése értelmében való elbírálásánál, valamint 79.600/1916. eln. számú leiratom szerint a kiadott vásárlási igazolványok felülvizsgálatánál a gazdasági szükségletek megállapítása tekintetében a jelen leiratomban foglaltak szem előtt tartásával szíveskedjék a leg szigorúbban eljárni, annyival is inkább, mert a mikor a termelőkkel szemben közérdekből a legnagyobb takarékossággal csak a legminimálisabb szükségletet lehet s szabad csak figyelembe vennünk, képtelenség lenne a gazdasági szükségletet bővebb mértékkel mérni annak, a ki a terményt vásárolta. Az, a kire nézve megállapíttatik, hogy gazdasági szükségletére a jelen leirat szerint megállapítható mennyiségnél többet szerzett be, felhívandó, hogy |ja többletet a rekviráláskor szolgáltassa be, ha pedig a vevő a termény még nem vette volna át a termelőtől, a többlet beszolgáltatására a rekviráláskor a termelő kötelezendő. Budapest, 1916. szeptember 12-én. Ghillány. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: I Ó B A ELEK. Bevonulók figyelmébe! Meleg alsók, svaetterek, harisnyák, keztyük, lábszárvédők, érmelegitők és takarók nagy választékban jutányosán sze:-: rezhetők be :-: Utói LIPÓT áruházában Nyíregyházán. 491-6-1