Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-09-24 / 76. szám

Nyíregyháza, 1916. szeptember 28. Csütörtök XXXVII. évfolyam, 24. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyed­évre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hivat&los hirdetések sora 60 f. A nyüttár soronként 80 f­' Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Egységesség. Közéletünk némely tényezőiben, és nem épen a legkisebbekben, olyan jelek mutatkoznak, amelyék könnyen megbé­níthatják nagy nemzeti küzdelmünk sike­res munkáját. Amily bizonyos, hogy ugyanegy cél­hoz többféle uton is el lehet jutni, annyi­ra kétségtelen, hogy minden akadály kés­lelteti a célnak elérését. A legnagyobb akadály mindenesetre az egyértelem hiánya azokban a kérdé­sekben, amelyeket ma a legfontosab­baknak ismerünk. Minden bomlás gyengíti az erőt, min­den szakadás végső veszedelme lehet a szervezetnek. Mennél jobban óhajtjuk, hogy szerencsésen essünk át a nagy vál­ságon, annál inkább meg kell egyeznünk abban, hogy ezt csak a legnagyobb áldoza­tok árán érhetjük el. Egységes mindnyájunk lelkében az a cél, hogy magyarságunkat, határainkat és szabadságunkat sértetlenül őrizzük meg és adjuk át utódainknak. Egységes legyen tehát mindnyájunk­ban az a kötelesség, hogy e nagy cél érde­kében minden munkát és minden szenve­dést magunkra vállaljunk. Mennél maga­sabbra emeli lelkünket a teljes elszánt­ság, annál mélyebbre kell belemarkolnunk a teljes erőkifejtés eszközeibe. Egységesnek kell lennie felelősségünk érzetének is, amely semmiképen nem le­het csupán egyes kiválasztottaknak joga és terhe. Ki ki a maga helyét állja meg kemé­nyen, s csak akkor keresse más szemé­ben a szálkát, mikor a magáéból eltávo­lította a gerendát. Ereznünk kell, hogy mindnyájan em­berek vagyunk, tehát egyaránt hibázha­tunk, tévedhetünk és csalódhatunk. Az idejekorán érkező jó tanács többet ér az utólagos bűnbak-keresésnél. Látnunk kell, hogy csak a bizalom adhat magasba emelő szárnyakat s az odaadó támogatás acélozza meg a küzdők erejét. A gyanú nagyobb kárt okozhat, mint a legöldöklőbb fegyver. Tudnunk kell, hogy ellenségeink min­den jelenségből következtetést vonnak le s csak gyönyörűségüket fokozza a mi szét­húzásunk. Legalább kifelé legyen szilárd és megdönthetetlen az egységesség. Némuljon cl a fontoskodó, mert ki­csinyeskedésével csak árthat az ügynek s lehangolja a lelkesedést. Pusztuljon az önző, mert ellensége a közérdeknek s épen nem ragyogó példája az önfeláldozásnak. Álljon félre a tehetetlen, mert csak a siker szolgálhat igazolásul s vajmi keve­set ér a puszta jóakarat. « Egy Istent imádunk, egy hazát szere­lünk, egy akarattal kell kötelességünket teljesítenünk! I Közgyűlés a városnál. Pénteken délután 3 órakor a város képviselőtestülete rendes közgyűlést tar­tott. Balla Jenő elnöklő polgármester tárgysorozat előtt bejelentette a közgyű­lésnek Ruttkay Gyula g. kath. esperes és Melles Géza g. kath. püspöki titkár ka­nonokká történt kinevezését, Meskó Elek és Groák Ödön bankigazgatók kitünteté­sét. Ugy a kinevezetteket, mint a kitünte­tetteket a város nevében üdvözölte. Megemlékezett az erdélyi menekültek­ről és 'bejelentette, hogy jelenleg 1100 me­nekült tartózkodik városunkban. A me­nekültek fogadása, elhelyezése és ellátá­sa körül minden intézkedés megtörtént és kéri a képviseleti megjelent tagokat, hogy mindenki hasson oda saját hatáskörében is, hogy a menekültek részére megindult adakozás minél szélesebb rétegben és mi­nél nagyobb arányokat öltsön. Tolmácsolta a Székely-Egyesület ki­küldöttjének hálás elismerését, amelyet a kiküldött a polgármester előtt a menekül­tek ellátása körül szerzett tapasztala folytán nyilvánított. Bejelentette a termény rekvirálást el­rendelő kormány ,illetve alispáni rendele­let, amely hivatva lesz a közélelmezést biz tositani, s a mely a termelők által házi szükségletre visszatartható termény meny­nyiséget aként állapítja meg ,hogy a ter­melők csak 15 éven felüli személyek ré­szére tarthatnak vissza fejenként és ha­vonként 18 kg. terményt. A 15 éven alu­liak részére 14 kg. az ujabban meghatá­rozott havi termény mennyiség. A tárgysorozat előtt jelentette be még a polgármester ,hogy dr. Géczy Géza fő­jegyző ágyban fekvő beteg és e cimen 3 havi szabadságot kér a képviselettől. He­lyette a közgyűlésen az összes tárgyakat dr. Garay Kálmán első aljegyző referálta el. Négy óra felé járt az idő, midőn a képviselet az első pont tárgyalásához fo­gott. Egy csomó törvényhatósági jóvá­hagyás bemutatása, vagy 30 apró-cseprő ügy letárgyalása következelt ezután. Majd a háború okozta tulkiadások fe­dezésére 17 százalékos pótadó kivetését határozták el. A polgármester helyettesítésével má­sodsorban ez év végéig Trak Géza közi­gazgatási tanácsost bízta meg a képvise­let. A jelen esetben tehát miután a fő­jegyző betegen fekszik, a polgármestert akadályoztatása esetén Trak Géza helyet­tesíti. Egyedül jóformán a város háborús üzemeinek számadásánál nyilvánult meg nagyobb érdeklődés. Elhatározták, hogy a beterjesztett számadások megvizsgálását egy a szak­osztály által kiküldendő bizottságra bíz­zák. Á mint egy-egy üzlet lebonyolittatik, a bizottság az üzlet számadását lezárja, megvizsgálja és működéséről jelentést lesz a képviselőtestületnek. A közgyűlés lel 6 órakor ért véget. Őszi hadjárat. Nagy megpróbáltatások harmadik ősze köszöntött reánk. Lelkek mélyein élődő remények összefonnyadnak, elte­metkeznek — miként a természet lombja, virága. Ősz... Utána léi... Szenvedés, keserv. Kínok-kínja szerte a földtekén, hol em­ber él, küzd,' vérzik. Hazánk határán, az erdős Kárpátok lejtőin óriás tömeg. A büszke, zsarnok úrnak: a cárnak durva kalonái; Erdély­ben, a esi ki hegyek, a gyergyói havasok mentén az oláh; az Isonzónál, a dolomi­tokon, a tengermelléken a talján; nyuga­ton Elszászra, Belgiumra éhes frankok, angolok hada; délen, délkeleten, mind egyesülve: Szófiára, Konstantinápolyra áhítozva: ádázul döngetik a magyarból, németből, bolgárból, törökből vont áttör­hetetlen érctestfalak kemény tömegét. — Világvége, Istenitélet ott, a véres tájakon. Munka, szorgalom, törekvés, bizakodás itt, a központi államok belsejében. Erő, kitartás. Egy ősszel, ha kell: egy téllel, egy tavasszal több. Csak ez, semmi más. Reményiettük, hogy talán ez ősz vé­get vet az emberek e GolgoIllájának. Ősz van. Reményünk elhervad az ősszel. És küzdünk tovább. Daccal, hevült lélekkel, sziláján. Az őszi hadjárat fegyvereink diada­lának jegyében indult. Az erdős Kárpá­tokban összeomlik az orosz offenzíva. — Tehetetlen dühükben, hetekig tartó ost­romok után, véres fejjel visszahúzódni kénytelenek II. Miklósnak hadai. Megszö­kött orosz foglyok világgá kürtölik: «Lem­berg bevehetetlen!) S a többiek remegve gondolnak az ottani orosz temetőkre, nagy tömegsírokra. Bukovinában áll a gőzhen­ger. Tutrakan balvégzete lett az áruló oláhnak. Dobricsnál szétfoszlott az ántánt fellegvára. Kusgun döntő győzelmi hely lett. Túl a régi bolgár határon járnak az egyesült bolgár-török-német katonák, és törteinek a bukarest—csernavoda—cons­tanzai vasút felé. Az árulók serege kikap Nagyszebennél. Hátszegnél sikeres offen­zívát kezdünk. Nyugaton gyökeret ver a germánok lába. A taljánnal szemben áll­juk a hetedik Isonzó offenzívát. Ered­mény. Diadal. Vért iszik a föld. Belőle a mi győzel­münk virága bimbózik ki lassan. Hányan vannak? Lesznek még töb­ben? Akad-e még hóhérnak pribéke? — Akar-e még nemzet temetkezni más is: belgán, rácon, csernográcon, oláhon kí­vül? Akad-e még megfogyatkozni cári ko­zákok, talján alpinók, francia piu-piuk, angol zsoldosok, oláh vadmócok tömegén kivül kedve valakinek? ... Jöjjön... Jö­het mig vagyunk! De jaj annak, ki velünk ki kezd. Jaj annak, mert a mi harcunk az igazak har­cza. Mi nem csaltunk meg senkit. Nem bántottunk senkit. Igazság volt ügyünk a kezdet-kezdetén. Az lesz a végén is. Az igazság útján haladunk és velünk van mindig az igazság. — Az igazság: a becsü­let. S becsülettel forgatott kardunkon a babér.

Next

/
Thumbnails
Contents